Valami nagyon izgalmasnak az elején // Platon Karataev

Az A38 Hajó októberi programjának egyik legizgalmasabb eleme a Platon Karataev koncertje. Az álomszerű dalokban és hangképekben utazó együttesből Balla Gergő és Czakó-Kuraly Sebestyén válaszolt kérdéseinkre.

Általában nem illik megkérdezni zenekaroktól, hogy “honnan a név”… és valójában én sem ezt kérdezem, hiszen világos: Platon Karataev egy Tolsztoj-hős. Hanem hogy mi volt a tartalom vagy kapcsolódás, ami miatt éppen ennek az irodalmi szereplőnek a nevét vettétek magatokra? Hogyan van jelen a név abban, amit képviseltek?

G: A regényben Platon Karatajev egy hadifogságba esett orosz földműves, aki az egyszerű, tiszta néplelket és az ebből fakadó életbölcsességet testesíti meg kérdéseivel vagy éppen tűpontos kijelentéseivel. Mi is egyre inkább ezeket a nagy kérdéseket igyekszünk feltenni, vagy keressük rájuk a választ. A regényben sok önéletrajzi elem van Tolsztojtól, két főhőst követünk a napóleoni háborúk ideje alatt, mindkét karakter bolyong és keresi magát, próbálják letapogatni az életüket. Azt reméljük, hogy ha valaki megismeri a zenénket, arra ugyanolyan mély hatással lesz ez a találkozás, mint az egyik főhősre, Pierre Bezuhovra, hogy megismerte Platon Karatajevet.

Akusztikusabb, kamarazenésebb irányból indultatok, aztán pár évvel ezelőtt nagyszabásúbb, néhol már grandiózus irányba fordultatok, s azzal együtt komplett zenekarrá változtatok. Mi volt a koncepció az induláskor és milyen gondolat mentén változtattatok? Hogyan lettetek teljes zenekar?

G: Nem igazán volt koncepció az induláskor; olyan zenét játszottunk, amit hallgattunk. Az évek folyamán egyre inkább megtaláltuk azt, amik mi vagyunk. Szokták mondani, hogy az első lemez jön zsigerből, a második még lendületből, és a harmadik a vízválasztó egy zenekarnál. Azt érzem, hogy a Partért kiáltóval jutottunk el odáig, hogy kialakult mind zeneileg, mind szövegileg egy koherens világ, ami egyértelműen minket mutat be, és egyre nehezebb rajta megtalálni a viszonyítási pontokat, kapaszkodókat. És fontos, hogy az idáig vezető úton mindig éppen azt csináltuk, amit a leginkább önazonosnak éreztünk, és ebből nem szeretnénk engedni a jövőben sem. Hiszem azt, hogy bár mostanra eléggé kiforrott az zenekar, de még mindig valami nagyon izgalmasnak az elején vagyunk csupán.

Mi a munkamódszer a Platon Karataevben? Mennyire közös, kollaboratív munka egy-egy dal elkészítése – vagy ha nem, mi a metódus? Mi a munkamódszer a stúdióban? Mi az, amire különös figyelmet fordítotok, amikor próbáltok rögzíteni egy elgondolt hangulatot?

Se: Az apró gitártémákból, énekdallamokból vagy éppen szövegekből kiinduló daltöredékek minden esetben a magányunkban születnek, otthon. Én is és Gergő is leginkább egyedül tudunk olyan mélyebb állapotokba kerülni, ahonnan számunkra megrendítő nyersanyagokat tudunk a felszínre hozni. Ezután persze hatalmas élmény ezeket megosztani egymással, a zenekarral és végül közösen eljuttatni őket egy dalig.

Korábban kizárólag angolul énekeltetek, most már van magyar nyelvű dalotok is. Több kérdés merül fel itt. Egyrészt miért döntöttetek úgy, hogy most már magyarul is fogtok énekelni? Másrészt, hogy ez egy alapvető átalakulás lesz: innentől idehaza magyarul fogtok énekelni, vagy kétnyelvű lesz a repertoár?

G: A dalszövegekkel egyre mélyebben szeretnénk önmagunkba tekinteni. Az, hogy nem az anyanyelvünkön énekeltünk eddig, egy nagy fal volt köztünk és a dalok között. Teljesen más mélységben és minőségben birtokoljuk a magyar nyelvet, az összes apró rezdülést és árnyalatbeli különbséget érezzük, így most már akár egy vessző elhelyezése is az adott dalszöveg egyik pillére lehet. Egy sokkal intimebb kapcsolódásra van lehetőség köztünk és a dalok között, a dalok és a hallgatók között, ezáltal pedig köztünk és a közönségünk között is. Egyelőre kétnyelvű lesz a zenekar, aztán meglátjuk, hogy alakul. Én ezt egy egyirányú útnak tartom; nehezen képzelem el, hogy angolul szülessenek dalok ezután.

Jól látszik, hogy nagyon nagy hangsúlyt fektettek a dalok vizuális megjelenítésére is. A klipjeitek szinte minden esetben kisfilmnek vagy éppen artisztikus vizuális műnek nevezhető mozgóképes alkotások. Mennyire vagytok ezekben benne ti is, mennyire vesztek részt a koncepciók kialakításában – vagy egyszerűen csak kerestek valakit, akit elég jónak találtok és a kezébe adjátok az elkészítést?

G: Valóban nagy hangsúlyt fektetünk a vizuális megjelenésre. Általában nem is a hagyományos zeneipari perspektíva felől közelítjük meg a dolgokat, hanem arra törekszünk, hogy a végeredmény önálló alkotásként is megállja a helyét. Van, hogy végül az anyag inkább közelebb van egy videó installációhoz, mintsem egy kliphez; emiatt elsőre talán nehezebben befogadható. Az esetek nagy részében Dobos Emőkével dolgozunk együtt, akivel nagy az összhang, és szerintem jól rezonál a zenénk az ő képi világával. Az alkotófolyamatban általában én is eléggé intenzíven részt veszek, a koncept kitalálásától kezdve a forgatáson át az utómunkáig, de ha Platon vizuálról van szó, akkor mindenképp Emőke az egyik legfontosabb láncszem. Neki köszönhető ez az egységes világ, ami a lemezborítóktól kezdve a klipeken és turnéplakátokon át a merch-ig tényleg mindent lefed.

A legexportképesebb magyar zenekarnak neveztek titeket. Hogyan állnak a külföldi dolgaitok?

G: A koronavírus miatt kicsit megtorpant a külföldi építkezés, de most úgy néz ki, hogy nagy lendülettel megyünk tovább. Idén ősszel négy hetet turnézunk Európában, jövő tavaszra is le van már kötve egy hosszabb turné, sőt, néhány rangosabb fesztiválfellépés is. Nagyon sok munkánk van ebben, és még egy hosszú út elején járunk, de így is olyan lehetőségeink vannak már most és olyan helyekre jutunk el, amikről korábban álmodni sem mertünk volna.