“Magány, didergés és zsibbadás” // Platon Karataev

Az egyik legizgalmasabb hazai indie-zenekar tavasszal jelentette meg Atoms című nagylemezét. Májusi A38-as koncertjük ugyan elmarad, de az együttes két tagjával leültünk beszélgetni.

Egy Tolsztoj-karakter után választottatok zenekarnevet. A dalaitok világához is van köze az orosz irodalom hangulatának? Egyáltalán, mennyire szűrődik be az irodalmiasság a Platon Karataev dalaiba? Kik egyébként a kedvenc irodalmárjaitok?

Balla Gergő: Mindenképpen sok a párhuzam az orosz irodalom és a zenekar között, nem véletlen a névválasztás. Az orosz realizmus a valóságot szerette volna leírni, és közben a mai napig szinte felülmúlhatatlanul tűpontos lélekábrázolásokat adott. A nagy klasszikus orosz regényekben igazi nyughatatlan keresők vannak, például Pierre Bezuhov, Aljosa Karamazov, Miskin herceg és Raszkolnyikov is hatalmas utakat járnak be, kutatják a belső magját és az értelmét ennek az abszurd magárahagyottságnak. Ez teljesen leírja azt is, amit mi szeretnénk képviselni, és ami leginkább az Atoms lemeznél csúcsosodik majd ki. Az irodalom legalább annyira hat a dalokra, mint más zenék. A már említett oroszok mellett a teljesség igénye nélkül Pilinszky, Pessoa, Hegedűs Gyöngyi, Shakespeare, Kundera és Fromm is hatottak már szövegekre, de Weöres taoista szemléletű írásai, a Biblia, Rumi, a muszlim bölcselő vagy Nietzsche ateista-szkepticizmusa is nyomot hagyott a számokon. Szóval sok helyről merítünk, sok helyen keresünk.

Négy éve startolt el a zenekar. Mik voltak eddigi pályafutásotok legfontosabb mérföldkövei?

Czakó-Kurály Sebestyén: A Kikeltető nevű tehetségkutatón kezdtünk, ahol döntőig jutottunk; kétségkívül az adta az első lökést számunkra itthon. Az elsőként megjelent dalaink már 2017-ben sok százezer emberhez eljutottak, leginkább Spotify-on keresztül, ami hatalmas élmény volt és extra motivációként hatott. Dalaink megjárták a brit és a német virális listákat is. Itthon nagyon fontos mérföldkövek voltak az A38-as, majd az Akvárium NagyHall-os teltházas koncertjeink, illetve a rengeteg fesztivál, amikre évről évre meghívást kapunk. Külön öröm, hogy ezek közé tartozik például a Bánkitó, a Kolorádó és a Sziget Fesztivál is. Külföldön a Reeperbahn showcase fesztivál volt talán a legnívósabb, amin - szintén teltház előtt - játszottunk, de volt szerencsénk Nagy-Britanniában és Dél-Koreában is megmutatni magunkat. Németországban most már rendszeresen turnézunk, és láthatóan épül a közönségünk. De nagyon sokat várunk még magunktól. Bízunk benne, hogy ez még mindig csak egy út eleje. Kíváncsian várjuk, hogy a következő mérföldkő, az Atoms nagylemez megjelenése milyen hatással lesz majd erre.

Szinte az első pillanatban jelen vagytok nem csak a hazai színtéren, hanem külföldön is. Hogyan nézett, néz ki ez a Magyarországon kívüli építkezés?

S: A hallgatottsági adataink kielemzését követően nem volt nehéz arra a döntésre jutnunk, hogy a német vonalat kezdjük el elsőként komolyabban építeni. A hazai hallgatók mellett legtöbben az USA-ból, Németországból és Nagy-Britanniából streamelnek minket. Ezek közül Németország az, aminek az elérése a legkevesebb anyagi forrást emészti föl. Az első turnénk óta dolgozunk, dolgoztunk helyi PR-osokkal és bookerekkel, akik a menedzserünkkel, Czeglédi Szabolccsal együttműködve egyengetik az ottani szereplésünket. Emellett persze több showcase fesztivált megjártunk, többek között Liverpoolban, Bécsben és Hamburgban is. Fontos kiemelni a magyar zenei exportiroda, a HOTS segítségét is; sokat köszönhetünk nekik a külföldi előrejutásunkban.

Felléptetek már Dél-Koreában is. Hogy kerültetek oda? Milyen élmény volt?

S: Na, oda pedig a Zandari Festa nevű showcase fesztivál kapcsán kerültünk, ahova meghívást kaptunk a jelentkezésünk után. Három koncertünk volt végül Szöulban, ahol összesen tíz napot töltöttünk el. Mondanom sem kell, hogy hatalmas élmény volt ez az egész. Életünk első külföldi koncertjét egy Strange Fruit nevű nagyon hangulatos helyen adtuk, ahova közvetlenül a kezdés előtt özönlöttek be az emberek, köztük rengeteg komoly zeneipari tisztséget betöltő figurával. A Dél-Koreában kialakított kapcsolatok később fontosnak bizonyultak a külföldi terjeszkedésünk szempontjából. A Hongdae negyedben töltött éjszakáinkat meg azt hiszem sosem felejtjük majd el.

Kik azok a zenészek, dalszerzők, zenekarok, akik leginkább inspiráltak benneteket pályafutásotok során. Mik a meghatározó lemezek, amik „irányba tettek” titetek mint dalszerzőt?

G: Rám Justin Vernon (Bon Iver) van óriási hatással; hihetetlenül inspiráló az az út, amit ő dalszerzőként bejárt. Az elmúlt időszakban nem hallgattam annyi zenét, így például az új lemeznél én nem is tudok megnevezni olyan előadókat, akik kifejezetten hatottak volna rá.

S: Jó, hogy Gergő említi Vernont, mert magamtól lehet, hogy kihagytam volna a felsorolásból, de engem is rendkívül motivál az ő zenei karrierje. Mindemellett rám minden kétséget kizáróan a Radiohead zenéje volt a legnagyobb hatással, az ő munkásságukból leginkább talán az ‘In Rainbows’ c. lemez. És ha lemezeknél tartunk, meg kell említenem a Coldplay ‘Parachutes’-át is, ami nagyon sokat adott nekem lelkileg a kétezres években. Viszont abban az időben, amikor elkezdtem dalokat írni, szinte kizárólag amerikai-folk előadókat hallgattam. A kedvencem közülük Jackson C. Frank.

Atoms című új nagylemezeteket mutattátok volna be májusban az A38 Hajón. Kérlek, mesélj az új lemezről és az alkotói folyamatról!

G: A For Her után egyből elkezdtünk dolgozni ezen az anyagon, szóval két és fél évnyi munkánk van benne. Úgy érzem, mind hangzásban, mind dalszerzésben előre tudtunk lépni, és egy tisztább víziónk van már arról, hogy mit szeretnénk csinálni; így ez egy érettebb anyag lett, mint az előző. Eltávolodtunk az első lemez akusztikusabb, lágyabb hangzásától, mivel most az egyik kulcsfogalom a katarzis volt, melyet akkor élünk át, amikor közeledünk önmagunk, a belső magunk felé. Az elmúlt két évben leginkább a lemezen szereplő számok megírása közben történt meg velem ez a mag-élmény, a vitetés; az alkotás extázisa. Nem tudom, hogy honnan jöttek ezek a dalok, de keresem ezt a helyet. Erről és minden megkérdőjelezéséről szólnak a dalok, amikben hol önmagunk felé zuhanunk, hol éppen attól távolodunk el.

Mik azok a bizonyos „atomok”, amikre az album címe is utal?

G: A lemez dalainak visszatérő motívumai a magány, a didergés és a zsibbadás. Ezek mind megtalálhatók az Atoms c. dalban, többek között ezért is ez a szám adja a lemez címét, mely egyben utal arra is, hogy az összes dal külön-külön is egy-egy didergő atom, Pilinszky szavaival élve. A létben való közös rezgésből, magárahagyottságból és kicsinységből fakadó egymásra utaltságunk most minden, amink van, ehhez próbálnak közelebb vinni ezek az “atomok”.