"Akusztikus gitárral vagy zongorával írom a dalokat" - Pálinkás Tamás-interjú

Július 6-án az A38 Hajó Kiállítóterében ad koncertet a Dalszerző-énekesek az A38 Hajón - a Petőfi TV-vel sorozat részeként Pálinkás Tamás, a feloszlását nem rég bejelentő rockos-pszichedelikus Isten Háta Mögött, és a továbbra is aktív elektrós-popos TEJ frontembere. Interjúnk.

A legnyilvánvalóbb nyitókérdés: Miért oszlik fel az IHM?

A primer ok az, hogy a Laci a saját civil életét akarta első helyre tenni, amit nem tudott elképzelni úgy, hogy én meg pont most akartam az egész IHM-dolgot újra felpörgetni. Ő azzal jött le arra a próbára, amin elkezdtük volna a lemez összetevését, hogy neki ez sok, nem tud ebben úgy részt venni, ahogy mi viszont meg éppen nekiálltunk volna. Én meg elvesztettem a türelmem, és rájöttem, hogy ezt nincs kedvem csinálni, mármint, hogy üljek tovább egy ilyen félamatőr-félprofi senkiföldjén. Kockázatni van kedvem, neki meg inkább pihennie kell nyugalomban, és ez nem megy együtt. Ráadásul közben felfogtam azt is, hogy mennyire sok 15 év egy dologba beleragadva. Szóval tényleg itt volt az ideje az oszlásnak, és hálás lehetek, hogy nem kell tovább felesleges köröket futnunk, amik sehová sem vezetnek.

Sokak számára meglepő volt néhány évvel ezelőtt, hogy popos-elektrós zenekart alakítottál Tej néven. Mi vagy ki, esetleg mik vagy kik inspiráltak?

Nyilvánvaló, hogy az ilyenen az lepődik meg, aki elég szűklátókörű ahhoz, hogy el tudná képzelni másról azt, hogy nem képes szeretni a zenét stílusoktól függetlenül. Szóval már sok helyen elmondtam, hogy nekem a rockzene mellett már gimis koromban is tetszettek a tánczenék, nekem a Nirvana meg Pearl Jam mellett a Jamiroquai is a 90'-es évek nagyon nagy zenéje, ahogy a Guns és a Depeche Mode is. A konkrét inspiráció amúgy elég egyértelmű, elég csak lefordítani a zenekar nevét oroszra... Annyira imádom a Molokót, hogy amikor a legeslegelső dalkezdeményt összeraktam, azt írtam a CD-re, hogy Tej. Ez még 2006-ban volt amúgy, de mikor pár éve zenekarnevet kerestem, sokáig nem jutott eszembe, hogy ez a lehető legjobb név, és már megvan!

Lesz-e a Tej mellé új, hangos, rockolós zenekar?

Azon túl, hogy a Tej is hangos, lesz, illetve már van is. A neve az, hogy Bírøság, a Vasaló (Szabó Áron - ex-Rémember, ex-Nemjuci) lett a dobos, a Studt Bálint a basszeros, a Szabó Laci a másik gitáros. Éppen lemezt csinálunk, szóval őszre biztos lesz valami!

Amikor számokat írsz, akkor mennyire egy szál akusztikus gitárig "visszabontható" dalokból indulsz ki? Könnyű volt a számokat "visszadalosítani", vagy ezek eredetileg is ilyenek voltak?

Már évek óta csak akusztikus gitárral vagy zongorával írom a dalokat, szóval mindegyik új dal eredetileg tábortüzes változatbank van meg. De egy-egy feldolgozás sem nagy probléma, minden dalt el lehet játszani egy szál gitárral. Jó, talán a Burzumot nem.

Mennyire áll hozzád közel ez az intimebb, csendesebb zenei- és koncertkörnyezet?

Amúgy érdekes, de nem nagyon szeretem a zenének ezt a formáját, főleg mióta igazán nekiálltam producerkedve összerakosgatni a dalaimat. Mármint, tényleg az a legfontosabb, hogy egy dal működjön egy szál gitárral is, de erre nem felépíteni egy igazi hangszerelést a legtöbb esetben bűn. Jó, nem bűn, de tuti hiányérzetem lenne, ha nem így tennék. Ráadásul az tényleg egy csoda, ahogy alakul egy dal és nő. És persze folyamatos kontrollt igényel, hiszen nagyon könnyen átesik az ember a ló túloldalára, és elkezd diktálni a mennyiségi szemlélet, hogy x számú zenei résznél jobb az x+1 számú zenei rész.

Melyik az a dalod, amit nagyon szeretsz így, egy szál gitárral előadni és nagyon működik is, és melyik az, amit bár nagyon szeretsz, de nem állná meg a helyét ilyen környezetben és fájó szívvel kihagysz a listáról?

Mindig az újabbakat szeretem inkább játszani, hiszen azok izgalmasabbak még, de azért általánosan tényleg az összes olyan dalomat el tudom játszani, ami visszabontható könnyen akusztikra. Például a Közelítő távolító nem ilyen, de ezeket a korai IHM-eket nem is erőltetem. De amúgy azt sajnálom, hogy a Holalé!-vel még nem jutottam zöldágra, azt egyedül béna játszani, asszem.

Van-e (Vannak-e) kedvenc "egy szál gitáros" előadó(i)d?

Kedvenc egyszálgitárosom az Egyedi. Amúgy nem hallgatok ilyen zenét.

Sokszínű az ízlésed. Milyen zenekarok, lemezek, filmek, könyvek hatottak rád leginkább az elmúlt hónapokban, elmúlt egy-két évben?

Hűha, az utóbbi években nem nagyon hatott semmi rám zeneileg, illetve dehogynem, hiszen igazi tinirajongója lettem Kimbrának, aki egy új-zélandi énekesnő, és mivel ezerszer jobb és igényesebb zenét csinál magának, mint amit csinálnak annak a szerencsétlen Lorde-nak, ezért szegényt senki nem ismeri, csak abból a pár évvel ezelőtti slágerből a Gotye mellől. Olvasni viszont annál inkább szoktam, teljesen elkapott Asimov és az ő robotos-alapítványos-birodalmas világa, már harmadszorra olvasom újra a teljes 5 kötetes kiadást, és nem, hogy megunnám, hanem csak egyre jobb lesz! Ja, és Puzsér-rajongó is lettem, bár kurvára vitatkoznék vele jó pár dologban, de tényleg imádom a csávót!

Álmaid, rémálmaid, titkos vágyaid?

Álmom az, hogy a leendő feleségemmel leköltözzünk Pécsre, legyen két szép gyerekünk, három kutyánk, legyen örökké vágy bennünk, hogy még 70 évesen is lerángassuk egymásról a ruhát és szerelmesen keféljünk sokat. És hogy ezt az egészet azzal tudjam működtetni, hogy azt csinálom, amihez egyedül értek, és zenét írok. Rémálmom pedig az, hogy ne legyek se Bérczesi Robi, se Fluor Tomi. Becsülöm mindkét arc munkáját, de számomra ők a két véglet, amitől távol szeretnék maradni, még akkor is, ha soha nem leszek már ennél ismertebb, mint most vagyok.