A Hibátlant búcsúztatja a Kiscsillag a Hajón, Kispál és Lovasi újra közös dalokat ír

Ahogy a magyar zenészek nagy része, Lovasi András is zaklatott 20 hónapon van túl, azonban aktív maradt: ebben az időszakban egy Kiscsillag- és egy Lovasi-album is megjelent. Ráadásul számos tervén dolgozik - a Kispál és a Borz-rajongóknak például felcsillanhat a szemük. Mindeközben a Kiscsillag decemberben az A38-on koncertezik. Interjúnk Lovasi Andrással.

Elég zaklatott volt az elmúlt 20 hónap a koncertezés szempontjából. Hogyan kezeltétek mentálisan ezt a helyzetet? Egyáltalán lehet ezt kezelni?

Nagyon sok minden változott meg az életünkben, sok minden talán végérvényesen, nekünk zenészeknek a munkánkkal kapcsolatban is. Először is véget ért egy zeneipari konjuktúra. És úgy néz ki, hosszú távon kell berendezkednünk az új helyzetre. Sok zenekar szűnt meg, alakult át. Lecsóval számunkra új élethelyzet ez, hiszen a koncertezés központozta több mint harminc éven keresztül az életünket. A koncertpiac is épp most változik egy jó nagyot, és egyelőre még csak sejtem, hogy soha többet nem jön vissza az a ritmus, az a működési forma, vagyis az életformánk, amit évtizedeken át megszoktunk, szerettünk. Úgyhogy a mentális egészségünk szempontjából döntő lesz, hogy mit találunk ki helyette.

Egy aktuális kérdés a Kiscsillagról. Távozik Erős Márton basszusgitáros, avagy a Hibátlan. Miért megy el?

Marci távozását is valószínűleg a covidnak köszönhetjük. Elmondása szerint olyan jól alkalmazkodott a bezárásokhoz, hogy talán túlontúl is megszerette az otthonülős életformát, a homeoffice-t, az otthoni zeneszerző, hangszerelő munkát. Amikor tavaly augusztusban az 500-as koncertek voltak, már nem kapott szikrát, nem élvezte úgy a koncertezést, ahogy előtte. Várt egy kicsit, és mivel nem jött vissza idénre se az az érzés, a kilépés mellett döntött a végső kiégés előtt. Tisztelem ezért a döntéséért; főleg egy olyan időszakban nehéz az embernek belső sugallataira hallgatnia, amikor fogalma sincs, miből fog élni mondjuk holnap. A Hajón búcsúztatjuk el, nem lesz könnyű nélküle, nagyszerű zenész és kiváló ember - nem véletlenül kapta a Kiscsillagban a Hibátlan művésznevet.

Ebben az időszakban két lemez is megjelent, amihez közöd van: egy Kiscsillag és egy Lovasi. Mesélsz, hogy hogyan készültek ezek, hogyan nézett ki az alkotói folyamat, és mi lett az utóéletük?

A Tompa kések című Kiscsillag album a lezárások előtt két héttel jelent meg, maga a lemez elég lazán készült. Ősszel raktuk össze a dalokat. Lázár Dodi, akit producernek kértem fel, már a próbákon is ott volt. Együtt formáltuk a dalokat a kezdeti vázlatoktól, de még a keverés utolsó napján is vettünk fel egy dalt a konyhában. Szóval elég jó, de megfeszített munkafolyamat volt; bele is betegedtünk mind a ketten a végére, de nagyon vártuk mit szólnak hozzá az emberek, mert erősnek éreztük. Sokkolt bennünket, hogy nem lesz turné, albumpremier, semmi, ami egy ilyen munkafolyamatnak a jutalma, vagy feloldozása. Minden ment a levesbe. Az album a törzsközönségen kívül nem is nagyon juthatott el sehová; ennek ellenére aranylemez lett, a közönségünk is szereti, és koncerteken is jól működnek a dalok. Közben a Kiscsillag lett szerintem az egyik legjobb hazai koncertzenekar, ezért is fájó Marci távozása.

A Grand Hotel Halmahéra már egy covid-szülte anyag. Nem terveztem most szólóanyagot csinálni; tulajdonképpen azért kezdtem el stúdiózni, hogy csináljak valamit, és nem jutott jobb az eszembe. Először egyszál gitáros minimálanyagot akartam. Két dal volt meg belőle, az Adria meg a Halmahéra - ezek adták a koncepció gerincét. Mivel a többiek is mind otthon ültek, nem számíthattam rájuk, de csak nem akart véget érni a járványidőszak, ezért elkezdtem egyedül meghangszerelni. Aztán prózai szövegeket is írtam hozzá, ahogy mondjuk már az utolsó munkáimhoz mindig, de most fel is került pár szöveg az albumra. Elhagytuk a lemezes formátumot, de szerettem volna valami kézzelfogható, a koncepciót erősítő megoldást, és a Tompa késekhez készült, Vetlényi Zsolt illusztrálta könyv pozitív fogadtatása után, megint egy hasonló anyagot készítettünk Korolovszky Anna grafikussal közösen, de lesz dupla vinyl is.

Ha jól tudom, színházi feldolgozása is készül majd a lemeznek.

Bodó Viktorral egy másik munka miatt találkoztunk, és megmutattam neki a GHH-t. Azt mondta, csinálna belőle egy színházi verziót. Most írja tovább az anyagot, és előreláthatóan április végén lesz a Hatszínben a bemutatója; persze ha a covid is épp úgy akarja majd.

Ha már új lemezek, beszéljünk kicsit a régebbiekről is. Melyiket tartod a pályafutásod legalulértékeltebb és legtúlértékeltebb lemezének?

Ritkán hallgatom a saját anyagaimat, és van, hogy teljesen máshogy értékelek egy albumot. Például az utolsó Kispál-sorlemezt (Én, szeretlek, téged) talán kétszer hallgattam meg az utolsó 5 évben. Egyszer borzasztónak találtam az egészet, egyszer meg egész jónak; csak egy dalról gondoltam, hogy, na, az igazán rossz, a Gomolygó címűről. Vagy mondok egy másik példát: a Semmi konferenciát, amiről nem játszunk túl sok dalt a koncertműsorban, a kritika (bármit is jelent ez ma Magyarországon) se fogadta kitörő lelkesedéssel, mégis, mivel ez volt az egyetlen albumunk, amit a MOL-os terjesztési modellben, olcsón lehetett kapni, kétszeres platina lett, a zenekar legsikeresebb lemeze. Eközben a kiadónknak 1-2 millió mínusza lett így is belőle, és ha nem akarom trendérzékeny, naprakész fanyalgóként lesajnálni magunkat, akkor bizony egy nagyon klasszul hangszerelt, jól összerakott, jól szóló, egész jól megírt dalokat tartalmazó lemeznek hallottam.

Az új Lovasi-albumon szerepel Kispál András is (és a Jutka című Kispál és a Borz-dal). Ilyenkor izgatottá válik az egyszeri Kispál és a Borz-rajongó, hogy talán készül valami kispálos dolog, legalább pár dal, de talán akár egy lemez is. Van valami mesélnivalód erről?

Készül, igen, mikor az interjú készül épp az utolsó napján vagyunk túl egy közös dalíró sessionnek. Lelkesek vagyunk, működik a dolog újra köztünk. A terv, hogy csinálunk együtt 4-5 dalt, aztán majd meglátjuk, mit csinálunk velük. Ha erősnek érezzük, megjelentetjük őket.