Szükségünk van a valós terekre mindenféle értelemben /// Képzelt Város

Nem tudjuk elégszer leírni: végre újra koncertek vannak az A38 Hajón. Az augusztusi kínálat egyik legérdekesebb fellépője a Képzelt Város, melynek énekes-gitárosával, Kovács Ákos Andrással beszélgettünk.

Ti vagytok a Hajón koncertező magyar zenekarok első etapjából az egyik. Mikor vettétek fel a fonalat a lezárások óta? (alatt? közben?) Hogyan nézett ki a zenekari életetek 2020 márciusa után?

Az elmúlt időszak természetesen nekünk is kihagyás volt, noha tavaly nyáron játszottunk a talán egyetlen megrendezett fesztiválon, a Fekete Zajon. Mivel nem a zenélésből élünk, inkább a közösségi élmény elmaradása viselt meg bennünket elsősorban, amit a közös próbák és koncertek jelentenek.

Ami a hangzóanyagokat illeti, 2020-ban amúgy aktívak voltatok. Kiadtatok egy új lemezt Samizdat címmel. Először is kérlek, mesélj a címéről! A szamizdat ugye a földalatti politikai nyilvánosság kiadványainak a neve. Mit jelent még nektek ez a szó vagy a szó értelmezése?

Igen, a szó elsősorban a politikai vonatkozásairól ismert, de számunkra volt egyfajta DIY-értelmezése is; mi írtuk, mi vettük fel, mi terjesztettük stb. Ugyanakkor van egy undergroundra is rímelő konnotációja, ami szintén tetszett. Kifejezi valahogy azt, amit csinálunk, illetve ahogy csináljuk. Egy ilyen zene esetében, ami soha nem megy ki a divatból, hiszen benne sincs soha, különösen érdekesnek tűnt a fogalom.

A tavalyi lemez egy elég hosszú folyamat eredménye. Már évekkel korábban elkezdtetek dolgozni, de csak 2020-ban jelent meg. Mesélnél az alkotói folyamatról?

A folyamat lényegében a kezdetek óta ugyanaz: vannak ötleteink, amelyeket közösen kibontunk, fejtegetünk, aztán vagy lesz belőle valami, vagy nem. Soha semmilyen körülmények között nem foglalkozunk azzal, hogy vajon ez tetszik-e majd valakinek, vagy nem. Az viszont fontos, hogy közülünk mindenki elfogadja. Ebből adódóan simán eldobunk olyasvalamit is, amelyen hónapok óta dolgozunk. Ha valakinek mégsem tetszik, és ugyanezen okból kifolyólag nem igazán működik az sem, hogy valaki egy az egyben megírja a dolgot. Ezek pedig mind lassítják az alkotói folyamatot, ami nem baj. Ugyanakkor túl rövid az életünk ahhoz, hogy meg akarjunk felelni. Inkább abban bízunk, ha nekünk tetszik, talán lesz, akinek szintén tetszeni fog.

Az idei év sem maradt új kiadvány nélkül. Tél végén kijött egy élő EP. Hol készült? Hogyan vettétek fel? Miért döntöttetek egy ilyen típusú megjelenés mellett?

Egy pályázati támogatással vettünk fel egy közönség nélküli minikoncertet négy dallal a szentbékkállai Pegazusban októberben, innen is köszönjük nekik. Jó érzés volt végre „koncerten” játszani, és talán a közönségnek is adott valamit. A négy dal mindegyikét kétszer eljátszottuk; utólag kiválasztottuk a jobb (pontosabban a kevésbé rossz) felvételt, és nagyjából ennyi. Mivel hangmérnökünk egyszerre a zenekar tagja is (Miskolczi Márton), ezúttal a kiváló Altsach Balázs segített nekünk a felvételben, a vezető operatőr pedig a szintén remek Miskolczi Péter volt.

Az elmúlt években némi átalakuláson esett át a zenekar. Mennyire voltak ezek koncepcionális döntések vagy mennyire az élet hozta ezeket a lépéseket?

A tagcserék esetében az élet hozta így, de mindenki változik, ez tulajdonképpen egy normális és elkerülhetetlen folyamat. A mostani felállást nagyon-nagyon szeretjük; megvan a harmónia, ami kell egy közösség dinamikájának és az alkotó folyamatnak. A magyarról angol szövegre váltás mögött is elsősorban a saját magunkkal szembeni kihívások izgalma, illetve az újdonság iránti igény húzódik, de biztosan lesznek még magyar nyelvű dalok is.

A Képzelt Város attitűdjének eleve van egy erős architekturális kontextusa; sokat beszéltek azokról a valós és virtuális terekről, amikben az életünk zajlik. Hogy látod most ezeket a valós és nem valós tereket másfél nagyon fura év után?

Egy ilyen világban, ahol a virtuális tereink nagy része szinte állandó jelleggel a személyiség torzulásának potenciális veszélyét hordozza, nagyon észnél kellene lenni. Erre sem volt túl jó hatással az elmúlt időszak. Mostani életünk egyik tragédiája, hogy nehezen tudunk mit kezdeni a mikro és a makro ellentétével. Nem tudjuk feloldani azt a dilemmát, hogy amit a világ nagy törvényszerűségeiből bizonyos csatornákon keresztül érzékelünk, sokszor teljes ellentétben áll a saját, mindennapi tapasztalatainkkal. Hogy ebben az egyensúlyt tartani tudjuk, szükségünk van a valós terekre mindenféle értelemben. Ettől egy kicsit ugye a szokásosnál is messzebb kerültünk az elmúlt időszakban.

Ha jól látom, a Képzelt Város egy intakt közösség: láthatóan megy és halad tovább, tagcserék után is újra tudja értelmezni magát, jól érzékelhető kohézió tartja össze. Mik ezek a közös értékek és célok? Mik a közös pontok és mi a közös irány?

A közösségnek nyilván terápia-jellege is van. A legnagyobb eredményünk talán az, hogy még létezik a zenekar. Aki tagja volt már hasonlónak, tudja, milyen nehéz tud ez lenni. Igen, nagyon fontos, hogy mindig újra tudja értelmezni magát a közösség; találjon új, értelmes művészi és emberi célokat, mert a kettő nem létezik egymástól függetlenül.