MINDEN IDŐK // Jóvilágvan

A párkányi Jóvilágvan zenekar ügyesen építkezett az elmúlt években: ma már népszerű és potens koncertzenekar, mely az A38 Hajón is szívesen látott fellépő. Júniusi koncertje előtt az együttes három tagja mesélt a számukra legfontosabb zenékről és zenével kapcsolatos kalandokról.

Életetek zenészei és lemezei, akik és amelyek miatt zenélni kezdtetek?

Gazo: Michael Jackson Thriller albuma, James Brown, Sheryl Crow, Alanis Morissette, Red Hot Chili Peppers, Prince, Daft Punk, LGT, Rage Against The Machine.

Máté: Az úgy volt, hogy anyukám beíratott furulyára, majd fuvolára.

Zoli: Michael Jackson They Don’t Care About Us klipje nagy hatással volt rám 1996-ban, akkor szerelmesedtem bele a hangszerbe. Másik kedvenc dalom Prince Goldja volt a Gold Experience lemezről, majd ’99-ben jött a Californication, a RHCP azóta része az életemnek.

Dalok/zenék, melyeket bárcsak ti írtatok volna?

Gazo: Itt is hosszú a lista, de: Justin Timberlake - Cry Me A River, Coldplay - Adventure Of A Lifetime, James Blake – Retrograde

Máté: Richard Müller: '01, Queens Of The Stone Age: Songs For The Deaf, alt-J: An Awesome Wave, Quimby: Majom-tangó

Zoli: Tulajdonképpen az összes Red Hot Chili Peppers-dal.

Melyik az a korszak a zenében, ahova, ha lenne időgépetek, kérdés nélkül visszarepülnétek?

Máté: Amikor divatba jöttek a digitális hangszerek. Felvásárolnám a lagzis arcoktól a szalagos visszhangokat meg az analóg szintiket, és magamra borítanám a kilencvenes éveket.

Gazo: ’70-es évek.

Zoli: A ’80-as évek végétől 2000-ig. Ha lehetne, akkor USA, nyugati part, hogy a grunge-érát végig élhessem. Köszi!

Ki az az 5 mai zenész/énekes, akivel boldogan adnátok elő közösen, és ki az az 5 szerző, akivel még nem dolgoztatok együtt, de szívesen dolgoznátok?

Gazo: John Mayer, Justin Timberlake, Daft Punk, Red Hot ChiLli Peppers, Cypress Hill, Radiohead meg egy csomóval, aki már sajnos nem él.

Zoli: Thom Yorke, John Frusciante, Flea, Alicia Keys, Maynard James Keenan. Szívesen dolgoznék Rick Rubinnal, Quincy Jonesszal.

Máté: Hála az égnek, hogy éppen azzal az öt zenész/énekessel dolgozok.

Mi volt az az első pillanat, vagy azok az első pillanatok, amikor azt éreztétek: igen ez már több, mint vágyálom, tényleg zenekar vagyunk.

Gazo: Mindig is? Avagy soha? A kezdetektől úgy tekintünk rá és közben sosem vagyunk egy „kész” zenekar. Inkább úgy mondanám, zenekar vagyunk, aminek vannak még nem beteljesült álmai. De tulajdonképpen folyamatosan éljük az álmokat, például mikor megszólal az első hang a színpadon…

Máté: Defekt autópályán Sopron felé.

Koncertek, amiket sosem felejtetek el? (Akár nézőként, akár előadóként)

Gazo: Előadóként, amikor nézői kérésre dupla koncertetet adtunk Gombaszögön.

Máté: Falunapok.

Zoli: Peter Gabriel, Tower Of Power, Red Hot Chili, Bonobo.

Koncertek, amelyek bárcsak sosem értek volna véget? (Akár nézőként, akár előadóként)

Gazo: Előadóként: egyik se érjen véget… amíg sok ember hallgatja...

Nézőként: Prince, Red Hot Chili Peppers.

Zoli: Sok ilyen van, nehéz kiemelni akár egyet is.

Jóvilágvan-pillanatok, melyek bárcsak sose történtek volna meg, de ma már nevetni tudtok rajtuk?

Gazo: (egy nagy nevetés)

Zoli: Még ma sem tudok nevetni rajtuk…

Máté: Köt a titoktartás, bocsi.

Milyen volt az elmúlt egy évetek és milyen lesz az idei hátralévő része, mik a tervek, célok, vágyak?

Zoli: Az elmúlt fél évben szünetet tartottunk, novemberben kilépett a zenei vezetőnk, Pali, így sok mindent át kellett gondolnunk. A következő időszak a koncerteké és az új dalok írásáé.

Gazo: A múlt év egy nagyon jó A38-koncerttel zárult, melyet fél éves szünet követett. Egy jó adag alkotói munkával vegyítve új lendületet vett a zenekar.

Koncertek, klipek, új dalok... A szokásos tervek egy zenekarban, tehát nálunk is…