"Ez az én három arcom" // Barabás Lőrinc

Különleges, "háromosztatú" koncertet ad az A38 Hajón februárban Barabás Lőrinc - három formációjával is színpadra lép. Az estről és sok minden másról is kérdeztük.

Nem „átlagos” koncertet adsz februárban a Hajón, hanem egy tematikus estét, ahol több hozzád kapcsolódó produkció is színpadra áll. Honnan, kitől jött az est ötlete? Mire számíthat a közönség?

Az este ötlete onnan jött, hogy az elmúlt időszakban párhuzamosan koncerteztem a Quartetemmel, a szóló Live Actemmel és a Random Szerda koncertsorozattal. Mindhárom felállás, formáció nagyon sokat ad nekem. Egyaránt szeretem őket, mégis mindegyik teljesen másképp hat rám. Szeretném megmutatni a közönségnek, hogy ez az én három arcom, de egy kicsit magamnak is szeretném megmutatni. Zenehallgatóként is eléggé mindenevő vagyok; a zenék, amiket csinálok, azok is sokfélék. Azt hiszem, ennek a koncertnek az az egyik lényege, hogy megmutassuk, a három felállásban mik az eltérőek, és mik a közös vonások. Másrészről a dolog kommunikációja sem egyszerű. Néha nem egyértelmű mindenkinek, melyik micsoda, és hogy én mi is vagyok benne. Sokan a Random Triphez is szoktak kötni, de ott mindig csak vendégfellépő voltam. Annak a szervezésében én nem vagyok benne. A Random Szerda meg ahhoz képest teljesen instrumentális, bár ez is random, improvizatív zene. Ezen az estén egymás után lesz látható, hallható, mik is ezek.

Visszatérő vendég vagy az A38 Hajón. Mi az érzelmi-zenészi viszonyod ehhez a koncerthelyszínhez?

Emlékszem, amikor telefonon hívtak sok-sok évvel ezelőtt a Hajóról, hogy az Eklektric-kel legyünk Eric Truffaz előzenekara. Repestem az örömtől. Igazából az A38 azért is a legkedvesebb helyszín számomra, mert ezek a formációk, és annak idején az Eklektric is, mind-mind sokat szerepeltek a Hajó színpadán. Akár a tetőteraszon, akár a nagyteremben. A lemezbemutatóim nagyja is itt zajlott. Ismerem az itt dolgozókat, az egész hangulatát, világát. Szeretek ide jönni; akár mást hallgatni, akár játszani. Azt hiszem, ha van koncerthelyszín, ahol otthon vagyok, akkor az az A38.

Játszol dzsesszt, elektronikus zenét, popkontextusban is simán értelmezhető az, amit csinálsz. Te hogyan tekintesz magadra? Dzsesszzenészként? Vagy nem tartod fontosnak az efféle dobozokat, definíciókat?

Azt szoktam mondani, hogy trombitás és zeneszerző vagyok. Ez kellően tág megfogalmazás. A zenére mint zene tekintek, nem annyira az adott stílusjegyekre. Talán már most csapongó, helyét nem találó alkotó képét nyújtom, de csak azért, hogy konkrétabb keretekben lehessen rólam beszélni, vagy írni; nem adom fel az alkotás kísérletező és játékos oldalát. Vállalom a hibázás lehetőségét, nem akarok kész receptek szerint élni és alkotni.

Mennyire fontos és mennyire inspiráló számodra egyébként a változatosság, hogy különböző stílusok, világok között „switchelj”? Milyen új produkción, zenén (esetleg produkciókon, zenéken) dolgozol éppen?

Talán erre az előző kérdésbe már válaszoltam. Az utóbbi időben nagyon foglalkoztat a nagyzenekarra írás. Írtam már vonósnégyesre Eklektric kíséretet, és nagyon szerettem csinálni. A sok formáció mellett egyre inkább érdekel a - zeneszerző, mint zeneszerző - fajta megnyilvánulás. Szimfonikus vagy kisebb kamarazenekarra komponálni és a közönség soraiból hallgatni azt, amit megírtam. De ez még a jövő zenéje.

Mi a helyzet a külföldi (angliai, amerikai) pályafutásoddal?

Angliában rég jártam. Az utóbbi időben az Egyesült Államokban koncerteztem többször is. Vannak helyi zenésztársaim, akikkel a quartetem számait játszottuk és emellett a szóló kompozícióimat szoktam előadni. Hol így, hol úgy, hol vegyesen. Nem gondolom, hogy irtóra befutottam volna arrafelé egyelőre, de a koncerteken a közönség reakciói pozitívak, és sokadjára hívnak vissza zenélni. Egyrészt nagyon inspiráló maga az utazás, az USA, mint helyszín. Másrészt meg lassabb, építkezésként tekintek ezekre a turnékra. Ahogy itthon is a koncerteken keresztül építettem közönséget, most ott is ezt csinálom, és igyekszem öregbíteni kishazánk hírnevét is.

Milyen kulturális produktumok, zenék (lemezek vagy koncertek), filmek, színházi produkciók, egyebek voltak rád hatással az elmúlt hónapokban (az elmúlt mondjuk egy évben)?

Szeretek új zenéket hallgatni, újdonságokat keresni. Legtöbbször az interneten, vagy fesztiválokon vagy barátok ajánlásán keresztül. A legnagyobb hatást az utóbbi időben Nils Frahm zenéje tette rám, de sokat hallgattam például Tychót vagy az Everything Everything nevű zenekart is. Vannak viszont visszatérő zenék, zeneszerzők, akiket rendszeresen hallgatok, pedig nem számítanak újdonságnak. Bach, Bartók és Miles Davis zenéi például megunhatatlanok számomra és sokszori hallgatás után is mindig tudnak újat mondani.

Terveid?

Szeretnék minél több zenét csinálni, egyre jobb lenni a hangszeremen, színpadon játszani, utazni, zenét szerezni. Ahogy említettem, a nagyzenekarra írás egy új vonal, amiben tervezem kipróbálni magam. Szeretnék filmzenét, színházzenét csinálni a koncertek mellett. A Random Szerdával tavaly feltettünk két koncertfelvételt az internetre, ilyenből még megjelentetünk egy jó párat majd, áprilisban a szóló szettel jelentetek meg lemezt és a Quartettal is bővítjük tovább a repertoárt. Szóval tervek azok vannak.