Publication/name

Zöld erdőben táncolnak - Dél-Dunántúli magyar népzene hosszifuruglán betyárokról, pásztorokról és rabokról

Vannak előadók, akik nehezen tűrik a besorolást, mi több, levetik magukról a kalodát. A nyolcvanas években indultak közül például Berecz András (1957), aki festőművésznek és jogásznak készült, mégis az Ökrös és az Egyszólam együttesek alapítójaként-énekeseként toppant be közénk. Idővel az éneklés mellett újabb sávokat nyitott, néprajzi tanulmányokat folytatott, folkloristaként kutakodott, gyűjtött, könyveket írt, fotózott, feldolgozott és nagylemezeket gurított felénk. Meg hát mindenekelőtt repítette a szót. Így lett belőle mára Magyarország elsőszámú mesemondója.
Saját bevallása szerint pályája akkor állt be, amikor 1987-ben egy bostoni hegedűművész New Yorktól a Csendes-óceánig három hónapos körutat szervezett egy táncházi zenekar számára. Amelynek történetesen ő volt az énekese. Miként mesélte: „Akkor hagytam ott a Budai Parkerdőgazdaságot, ahol, mint időszaki erdőművelő sétaút karbantartó dolgoztam – magyarul döglött őzet ástam, fát ültettem, síutat építettem. Ott, Amerikában már hivatásszerűen énekeltem, és persze az énekek közé egy-egy tréfát is be-beszúrtam. […] Nem magamat szórakoztattam, másnak kellett belehalnia a nevetésbe. Sírtam, ha mások nem nevettek. Édesanyámtól örökölhettem. Az ő személye, a belőle áradó színház faraghatott belőlem ilyen játéklényt, színpadi embert.”
Berecz András számára az utazás, mondhatni, életforma. Óvodásoktól nyugdíjasokig, nevelőintézettől parókiáig mindenfelé jár, kel, mesél és énekel. Számtalan albumot, rádió- és tévéfelvételeket készített itthon, Európában és Észak-Amerikában. Tanított magyar népzenét Kalotaszentkirályon és a torontoi York egyetemen. Tolmácsok közvetítésével mondott mesét kanadai, észt, francia és holland közönségnek. Munkásságáért több díjat és kitüntetést kapott, mindenekelőtt a Kossuth díjat, de többek között a Népművészet Ifjú Mestere címet, a Magyar Művészetért díjat és a Magyar Köztársaság Arany Érdemkeresztjét.
JBSz
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar folk története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2013, p. 189.
Kapcsolat:
<a href="https://www.facebook.com/bereczandraseloadomuvesz/photos?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/bereczandraseloadomuvesz/photos?locale=hu_HU</a>
<a href="http://bereczandras.2p.hu/customPages/fellepesek?subSiteId=1">http://bereczandras.2p.hu/customPages/fellepesek?subSiteId=1</a>

Berecz András

Berecz András egykori zenekara, az Egyszólam a mai napig aktív, a mai napig képviseli a magyar népzene hagyományos előadásmódját.
Fábián Éva (1959, gardon, ének, mese), Juhász Zoltán (1955, furulya, duda) és Sáringer Kálmán (1955, furulya) muzsikája az archaikusabb zenei rétegekből táplálkozik, így repertoárjukba énekelt és furulyákon, dudán megszólaló dallamok tartoznak. Miként írták magukról: ez a zene egyszólamú, hisz ellenszólamok és harmóniák helyett minden közölnivalóját a dallam improvizált megformálásába sűríti.
1992 óta a Tolna megyei Váralján minden évben tábort szerveznek, ahol a „hagyományt ápoló-tanuló zenészek mellett jelen vannak a hiteles forrást jelentő idős adatközlők is”
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, A magyar folk története, Bp., Kossuth Kiadó, 2013, p. 190.

Zöld erdőben táncolnak - Dél-Dunántúli magyar népzene hosszifuruglán betyárokról, pásztorokról és rabokról

Kapcsolatok

Berecz András

Egyszólam

Sáringer Kálmán

Juhász Zoltán (furulya)

Fábián Éva (népzene)