Publication/name

Voltam Ibojka

Presser Gábor (1948, Budapest) a magyar rocktörténet kiemelkedő jelentőségű alkotóművésze, az Omega és az Locomotiv GT billentyűse, számtalan színházi mű zeneszerzője.
Pályáját „szomorúzenészként” kezdte (többek között Antal Imre tanította), elvégezte a zeneművészeti szakiskolát, de félbehagyta további klasszikus tanulmányait. Első dalát iskolatársának, Verebes Istvánnak a színtársulata mutatta be. Előbb a Scampolo orgonistája, majd az <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-omega-51">Omega</a> dalszerzője lett. Az 1967-es Táncdalfesztivál-on a Zalatnay Sarolta által énekelt Nem várok holnapig című dal hangszereléséért díjat kapott. Ősztől tagja lett az Omegának, és Adamis Annával a beatkorszak egyik sikeres szerzőkettőseként az Omega legnagyobb slágereit (Petróleum lámpa, Ismertem egy lányt, Halott virágok, Gyöngyhajú lány), illetve első három lemezének szinte a teljes anyagát írták.
1971-ben Presser kivált az Omegából és Laux Józseffel, Barta Tamással és Frenreisz Károllyal megalakította a hetvenes évek talán legfontosabb rockegyüttesét, a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-locomotiv-gt-113">Locomotiv GT</a>-t. Billentyűsjátéka, zeneszerzői, hangszerelői, produceri munkája meghatározó szerepet kapott a zenekar sikerében. Presser – az új utakat kereső, kísérletező anyagával sokat birkózó Szörényi Leventével ellentétben – inkább szintetizáló típus volt, hihetetlenül termékeny és könnyed kezű dallamkovács, a dalforma mestere, aki nemcsak igényes bestsellerek, de művészi színvonalú dalok, lemezek, színházi alkotások szerzőjeként is beírta nevét a magyar zene- és kultúrtörténetbe.
A hetvenes évek közepéig Adamis Annával dolgozott, akivel 1973-ban megírta az első magyar rockmusicalt (Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról), amelyet a Vígszínház mutatott be. Innentől kezdve kapcsolata egyre szorosabb a körúti színházzal (Harmincéves vagyok, 1975, Jó estét nyár, jó esetét szerelem, 1977, A sanda bohóc, 1981), amelynek 1978-tól zenei vezetője. A következő évtizedekben zenés darabjait (A próba, 1982, A padlás, 1988, A piros esernyő, 1988, Szent István körút 14., 1996, Túl a Maszat-hegyen, 2005/2010) számos hazai és külföldi színház műsorára tűzte, és játssza folyamatosan.
Presser a hetvenes évek közepe óta ír dalokat másoknak, megalapozva a „Presser Művek” mítoszát. Alkotótársa 1977-től Sztevanovity Dusán. Emellett számos film-, tévé- és színházi adaptáció zenéjét is megírta (Sok hűhó semmiért, A vihar, Szentivánéji álom).
1982-ben az Erkel Színházban mutatták be A próba című balettjét, amelynek zeneanyaga Electromantic címmel jelent meg, és egyik tétele később a BBC televízió egyik híradójának szignáljaként is szolgált. 1992-ben kötött szerződést a BMG-vel, amely 1994-ben megjelentette első valódi (azaz dalokat tartalmazó) szólólemezét. 1995-ben kilenc esten mutatta be a Csak dalok anyagát. 1996-ban szintén neves külföldi sessionzenészekkel készítette el a Kis történetek-et.
Az 1992-ben elbúcsúzott Locomotiv GT-t 1997-ben ismét sínre állította (424 – Mozdonyopera), de társaival 2016-ig (Somló Tamás haláláig) mindössze néhány alkalommal (1999, 2002, 2007, 2013) lépett színpadra. Viszont az elmúlt húsz évben is számos remek szólóalbumot jegyez: Angyalok és emberek, 2000, t12enkettő, 2006, 1 óra az 1 koncertből, 2009, Rutinglitang (Egy zenemasiniszta), (Parti Nagy Lajos verseire); 2011, 13 dalunk (Falusi Mariannal), 2017.
2008 augusztusában az ő kezdeményezésére indult útjára A magyar dal napja. Presser töretlen népszerűségét és aktivitását mutatja, hogy 2009 januárjában és 2018 októberében egyaránt megtöltötte a Budapest Sportarénát (2023. szeptember 30-án Még 1 koncert címmel újabb koncertet ad ugyanott).
Presser könyve 1-2 címmel két kötetben megírta a maga szubjektív visszaemlékezéseit (2020, 2021).
Munkásságát többször jutalmazták: 1977-ben Erkel-díjat, 1996-ban Huszka Jenő-díjat, 1998-ban Arany Zsiráf életműdíjat, 2003-ban Kossuth-díjat kapott.
Presser évtizedek óta egyszemélyes intézmény a hazai rockéletben, akit a társművészetek képviselői is szívesen vonnak be a munkájukba. Termékeny alkotóként itthon ő tett a legtöbbet azért, hogy a rock egyenjogú tagja lehessen a művészetek testvériségének. Alkotóműhelye, a „Presser Művek” ma is sok előadóval és produkcióval áll kapcsolatban.
JBSz–SJ
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 251–254.
Kapcsolat:
<a href="https://pressergabor.hu/">https://pressergabor.hu/</a>
<a href="https://www.facebook.com/PRESSERGABORofficial/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/PRESSERGABORofficial/?locale=hu_HU</a>

Presser Gábor

Oláh Ibolya (1978, Nyíregyháza) énekes, dalszerző, aki húsz évvel ezelőtt egy televíziós tehetségkutató versenyen szerzett országos ismertséget. 2022-ben pedig ismét egy zenei vetélkedő győzteseként került a figyelem középpontjába. De a két dalverseny között is többé-kevésbé folyamatosan jelen volt a hazai könnyűzenei életben a kitűnő hangi adottságokkal rendelkező előadó.
A szabolcsi Tiszadobon, egy nevelőintézetben töltötte gyermekkorát, ahol szakmát is szerzett. Önállóan kezdett énekelni és gitározni. Később tanult egy budapesti zeneművészeti szakiskolában is, de félbehagyta. Zenei tehetségkutatókon indult, egy kereskedelmi televíziós csatorna Kifutó című műsorában 2. helyezést ért el Toni Braxton In the Late of Night című dalának előadásával. Aztán ugyanennél a tévécsatornánál a Megasztár nevű tehetségkutató műsor 2003/2004-ben megrendezett első szériájában Oláh Ibolya robbantott! Itt is második helyezést ért el (Tóth Vera mögött), és produkcióival hónapokon át ámulatba ejtette a televíziók előtt ülő nagyszámú nézősereget.
2004 nyarán pedig már 400 ezer ember előtt énekelt egy budapesti rendezvényen, amelyen Sting is fellépett. Ősszel boltokba került első önálló albuma (Egy sima, egy fordított). Presser Gábor és Novák Péter segédkezett a kiadvány elkészítésében, amely aztán az eladási számok alapján meg sem állt a "platinalemez" minősítésig. 2005-ben megjelent nagylemezén (Édes méreg) szerepel egyik legismertebb dala, a Magyarország, amely eredetileg René Dupéré kanadai zeneszerző Alegría című számnak a - Geszti Péter által készített - magyar változata.
Folyamatosan koncertezett, majd 2010-ben jött a következő nagylemeze: El merem mondani. 2013-ban egy rövid időre csatlakozott a Karmapirin nevű nyíregyházi bluesrock zenekarhoz. 2014-ben az énekesnő bekerült A Dal 2014 eurovíziós nemzeti dalválasztó show elődöntőjébe 1 percig sztár című dalával. Az évek során készített közös dalt a Children of Distance zenekarral, a Zoohacker &amp; Furák formációval, valamint énekelt duettet Keresztes Ildikóval. 2016 után egy jó időre eltűnt a nyilvánosság elől. Elmondása szerint belefásult a zenészéletbe, és mindabba ami ezzel együtt jár, ezért pihenésre volt szüksége.
2018-ban jelent meg Voltam Ibojka című cédékönyve, amelyen magyar költők, többek között Szép Ernő, Erdős Virág, Parti Nagy Lajos, Závada Péter műveit adja elő. A zeneszerző Presser Gábor 28 dalt írt az énekesnőnek. Emellett kortárs szerzők, illetve a dalok felvételénél közreműködő vendégművészek gondolatai, Ibolyának-Ibolyáról szóló üzenetei is helyet kaptak a kiadványban. 2022-ben Nem adom el című dalával megnyerte A Dal című televíziós vetélkedőt, és ezzel együtt övé lett a Petőfi zenei Díj Év Dala 2022 elismerés is. A szám alkotóival - Födő Sándor zeneszerzővel, Hegyi György és Csakmag Vivien szövegírókkal - közösen készítette el újabb nagylemezét (Nem adom el, 2022), ezen egy duettet is énekel Charlie-val. 2023-ban adta ki a tőle már megszokott gitáralapú, világzenei elemeket is felhasználó pop-rockzenét tartalmazó hatodik albumát, Gyere közelebb címmel.
HZ
 
Kapcsolat:
<a href="https://www.facebook.com/olah.ibolya.hivatalos">https://www.facebook.com/olah.ibolya.hivatalos</a>
<a href="https://www.instagram.com/olahibolya_hivatalos/">https://www.instagram.com/olahibolya_hivatalos/</a>
<a href="https://ibolyaolah.hu/">https://ibolyaolah.hu/</a>

Kapcsolatok

Presser Gábor

Oláh Ibolya