Publication/name

Üzenetek a törésvonalról

Az 1980-1990-es évek fordulójának egyik fontos punkzenekara.
Füleki Sándor (gitár), Lakics Gábor Guppi (dob) és Cila (ének) alapította 1986-ban. Később csatlakozott hozzájuk Martiska Tamás (basszusgitár) és a jövőbeli AMD-frontember, Sotár (ének). 1987-ben a süttői punkfesztiválon mutatkoztak be, 1988-ban szinte minden második vasárnap felléptek a kőbányai Mutter Klubban, 1989-től pedig a Lyukban koncerteztek rendszeresen. Ekkor már Sotár helyett a szintén későbbi AMD-s Cséb volt az énekesük. A kezdeti rendkívül energikus metal hardcore zenéjük egyre összetettebbé vált, különösen azután, hogy 1991-ben újabb tagcserék történtek, nemcsak új énekes (Gulyás László) és basszeros (Jancsics Dávid) érkezett, de egy második gitáros is, Oltyán László személyében.
Ebben a felállásban vették fel (állítólag alig 24 óra alatt) a hazai hardcore talán mindmáig legerősebb albumát (Közel a fejhajlító géphez), mely aztán – mivel időközben Gulyás kiszállt – énekkel és ének nélküli változatban is megjelent a Trottel Records gondozásában. Füleki metálos/hard rockos gitározása és Oltyán hardcore-os attitűdje különös feszültséget teremt a lemezen, ehhez jönnek a folyton változó és rafinált ritmusok.
1993 októberében egy 24 koncertből álló turnén (francia, német, belga, holland, lengyel és szlovák állomásokkal) vettek részt, ezután viszont kiszállt Füleki, és megalapította a hetvenes évek Black Sabbathjának hagyományait követő doom metal Mood zenekart. A trióvá olvadt Leukémia (Lakics, Oltyán, Jancsics) zenéje letisztultabb, szikárabb, ugyanakkor még erőteljesebb lett, jól mutatja mindezt az 1995-ös Üzenetek a törésvonalról című lemezük. A kedvező kritikai visszhang ellenére a csapat lendülete megtorpant, és az 1997-es Sziget Fesztiválon adott koncertjük, sokáig úgy tűnt, az utolsó volt.
2005-ben azonban jött a feltámadás, április 30-án a Kultiplexben tartottak egy „reunion koncertet” (az eseményről készült egy promóciós DVD), majd nyáron számos fesztiválon (Wan2, Sziget, Volt, Tokaj) is felléptek, majd 2010-től Oltyán vezetésével többen vitték tovább a zenekar örökségét Leukéma Apokalypsis néven.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 108–109.

Leukémia

Basszusgitáros, zeneszerző, lemezkiadó, a hazai underground kultikus alakja. A <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-trottel-84727">Trottel</a> ősi, 1982-83-as és a ’85 novemberétől máig tartó korszaka között 1984-85-ben a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-marina-revue-10418">Marina Revue</a> formációval a hazai hardcore-nak is törte az utat. A basszusgitáros-zeneszerző nemcsak saját, folyamatosan új megszólalásokat kereső – a posztpunkos artrocktól az instrumentális crossover-zenén át a folkos-elektronikus kísérletezésig kalandozó – együttesét, de hasonló nevű és karakterű kiadóját, a Trottel Records-ot is vezeti, amellyel szintén óriási hatást gyakorolt. 
Ahogy a vele készült <a href="https://beatkorszak.hu/rupaszov-tamas-eletutinterju">életútinterjúban</a> Dragojlovics Péternek mesélt a hőskorról:  „Az 1980 augusztusz Fekete Bárányok fesztiválon jött oda hozzám a Francia nevű, nálam néhány évvel idősebb punk srác. Elég fura figura volt, azt mondta, úgy nézek ki, mint Rotten, és megkérdezte, hogy van-e kedvem basszusgitározni a bandájában. Volt. És egyből lett is zenekar. (…) Rá két hónapra már fel is léptünk, nagyjából zéró zenei tudással.” (…) „Ahogy 1981-ben becsúszhatott a Rottens a Kassákba, úgy elfért éppenséggel a Total’85 is a paksi Ifjúsági és Úttörőházban. És ha megnézzük, két évvel Paks után volt a süttői Total’87. Azt is engedélyezték. Lehet, hogy a fővárosban az már teljesen más korszak volt, vidéken viszont a helyzet mit sem változott. A parasztok a présházakba menekültek, azt mondogatták egymásnak, hogy »Jönnek a punkok!«. Helikopter körözött a település felett. Egyszer aztán megjelentek a rendőrök, és közölték, hogy ideje hazamennünk. Mondtuk, hogy van még pár zenekar. De őket nem nagyon érdekelte ez, és aki nem ment el az utolsó vonattal, azt péppé verték. Pedig hát mi bajt okozhatott volna az a pár száz punk, aki a helyi vegyesboltban piált és hallgatta a koncerteket?”
A Trottel 1988 őszén Franciaországban rögzítette első LP-je (Borderline Syndrome) anyagát, és ettől kezdve rendszeresen klubkoncertezett Nyugat-Európában. A következő két albumát egy német lemezcég jelentette meg, majd 1992-ben Rupaszov megalapította a Trottel Records-ot, mely hamar a legeklektikusabb repertoárú hazai kiadóvá vált. Ő ugyanis a kezdetektől fontosnak tartotta, hogy ne csak a saját zenéit publikálja, hanem a hozzájuk hasonló nyitottsággal közelítő zenekarok albumait is. Miként hangsúlyozta: „A Trottel Records a mai napig a nem kommersz zene horizontján tevékenykedik, stílushatárok nélkül, akárcsak maga a zenekar.” A kiadványok között a kezdetektől volt a punkon kívül elektronikus (Liquid Limbs) és experimentális zene (Hidegroncs), az első Korai Öröm és Anima kazetta is itt jelent meg, akárcsak a sehova be nem sorolható skót zenekarok (Archbishop Kebab, Dawson) bizonyos munkái. A 2010-es évektől egy időre a nép- és világzene felé billent el a kiadói profil. Majd ahogy jött a vinyl-reneszánsz, azzal ismét a punk és a hardcore kiadványok kerültek többségbe, valamint újra kiadta a régi Trottel-lemezeket. 
Ahogy Rupaszov fogalmazta: „a Tudósoktól a colorStaron át a HC-rapper Bobafettig van minden, ami izgalmas és érdekes. Leginkább egyfajta zenei kalandozás ez az egész, különösebb koncepció nélkül.”
JBSz

Üzenetek a törésvonalról

Kapcsolatok

Leukémia

Rupaszov Tamás