Publication/name

Tourist No. 1

Másodgenerációs jazzmuzsikus az egyik legkeresettebb hazai ütőhangszeres, Dés András (1978).
A középiskolában még főként világzenei és etno zenekarokban játszott szefárd-zsidó, balkáni és ír-kelta népzenét. Az ELTE-re járt magyar szakra, mikor eldöntötte, hogy inkább a zenére koncentrál, ezért elvégezte a jazztanszakot. Apja révén persze, mondhatni, a kezdetekről a körön belül volt, így a szakmába való bekerülés küzdelmes időszakát megspórolta számára az élet, de aztán hamar egyértelművé vált kiugró tehetsége. Speciális szerelést alakított ki magának, amely keveréke a hagyományos dob-szettnek és az ütőhangszereknek, így jobb kezével dobosként, bal kezével ütősként tud játszani. Az elmúlt másfél évtizedben többek között a Bosambo, az Off Course, a Balázs Elemér Group és a Dés László Septet tagjaiként számos hazai és nemzetközi fesztiválon fordult meg.
2007 és 2011 között saját triót is vezetett, amely azonban megszűnt, miután a bőgős Szandai Mátyás Párizsba, a zongorista Szabó Dániel pedig Los Angelesbe költözött. Dés András emellett játszott a popos Jazz+Azban, a népzenét az elektronikával ötvöző Mitsoura-ban, valamint a két kiváló népdalénekesnő, Palya Bea és Szalóki Ági több formációjában. Jelenleg Kaltenecker Zsolt, Winand Gábor, Lukács Miklós és Lantos Zoltán együtteseinek a tagja.
JBSz
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar jazz története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2014, p. 274-275.
Kapcsolat:
<a href="http://andrasdes.com/">http://andrasdes.com/</a>
<a href="https://www.facebook.com/andras.des">https://www.facebook.com/andras.des</a>

Dés András

A fiatalabb jazz-zongorista generáció egyik legnagyobb tehetsége
Szabó Dániel (1975) már az induláskor rátalált/ráállt arra a zenei irányra, stílusra, amelynek csiszolásán, fejlesztésén azóta is dolgozik. Több hazai és nemzetközi versenyt megnyert – többek között 2000-ben Montreux-ben első helyezett lett, 2006-ban Európa legrangosabb jazz-zongora versenyéről, a párizsi Martial Solal világversenyről szintén győztesként tért haza –, a hazai tanulmányok után a világhírű amerikai New England Conservatoryban képezte tovább magát. Számos formációban játszott és játszik, a legfontosabbak értelemszerűen szólómunkái és saját triója. Frictions (Súrlódások) című anyaga a 2007-es év egyik legegyénibb és legerősebb hazai jazzprodukciója volt.
Egyben a legplasztikusabban mutatta meg azt, ami igazán Szabó sajátja: zenéje úgy amerikai jazz, hogy közben nagyon is közép-európai. Bartók éppúgy kihallatszik belőle, ahogy a térség népzenéi. Nyilván ezt értékelik az amerikaiak. Ezért készíthetett 2010-ben CD-t Chris Potterrel (Contribution), ezért költözhetett át 2012-ben Los Angelesbe, ezért nyilatkozta róla Peter Erskine, korunk jazzéletének egyik legnagyobb hatású dobosa, hogy „Szabó Dánielt kivételes, lenyűgöző tehetségnek ismertem meg – zongoristaként éppúgy, mint zeneszerzőként”. Erskine ráadásul nem csak állította ezt róla, hanem stúdióba vonult vele és a bőgős Edwin Livingstonnal, hogy elkészítsék az A Song From There című új albumot, amelyet 2014 nyarán a Művészetek Palotájában szintén nagy sikerrel mutattak be.
Ahogy Szabó Dániel még 2008-ban nyilatkozta: „Sosem törekedtem rá, hogy többféle stílust vagy kultúrkört szervesítsek. Ezek a hatások nálam szerencsére automatikusak. Mindent szeretek, ami érdekes. A jazzen belül klasszikust éppúgy hallgatok, mint modernet. Mindenből próbálok tanulni. Ha elhívnak egy mainstream formációba, ott is mindent beleadok. De ha az ember ilyen közegbe születik, ilyen családba, ilyen iskolába járhat, mint én, ahol a zene egyfolytában az élet szerves része, akkor ezek a hatások ott vannak. Szerencsére.”
JBSz
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar jazz története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2014, p. 266–267.

Szabó Dániel (jazz)

Szandai Mátyás

Moldvai Márk szintetizátoros, zeneszerző, producer és DJ, az ezredforduló meghatározó elektronikus popzenei formációjának, a Neo együttesnek az alapító tagja.
Nagyon korán eldőlt, hogy zenész lesz. Klasszikus zenét tanult, majd a Bartók Béla Konzervatóriumba járt klasszikus-ütő szakra. De közben lenyűgözték őt az avantgárd popzene nagyjai, köztük a médiaművész Laurie Anderson, és a stúdiómágus-producer Brian Eno munkássága.
Ami a zenében igazán érdekelte, az a hangfelvétel-készítés volt, a színpad nem vonzotta őt. A kilencvenes közepén mégis alapító tagja lett egy zenekarnak, amellyel közönség elé állt - ez volt a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-popular-12164">Populär</a>, a hazai szintipop egyik képviselője. Egy nagylemezük is megjelent (Új arcok a feszületen, 1995). Közben a szintetizátoros Moldvai Márknak Exotron néven volt egy közös projektje Császár Előddel is, amelyben színtiszta elektronikus zenét játszottak. Ebből egy EP (Mindfusion, 1996) és egy kislemez (Situation, 1998) maradt meg az utókor számára.
A Populär zenei karrierjének 1998-ban vége szakadt, Moldvai Márk pedig zenésztársával, Milkovics Mátyással megalapította az elődjénél jóval tágabb zenei világgal és nagyobb ismertséggel rendelkező <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-neo-7838">Neo</a> formációt. The Pink Panther Theme című kislemezükkel vonultak be a köztudatba, amely a világ több mint 20 országában jelent meg. A dal számtalan külföldi válogatáslemezen szerepelt és neves tévécsatornák használták főcímzeneként. Ezután a duó két nagylemezt: Eklektogram (1999), Lo-Tech Man, Hi-Tech World (2002), és több slágert (Persuaders, Aiiaiiiyo, Diskhead) jegyzett. Olyan világnagyságok előzenekaraként léptek fel, mint a Massive Attack, Morcheeba, Faithless, valamint Dave Gahan (Depeche Mode).
Aztán 2004-ben Moldvai Márk kivált a Neóból és zenei producerként tevékenykedett tovább. Emellett 2003-tól a mai napig a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-mitsoura-108170">Mitsoura</a> tagja. A kétezres évek legkarakteresebb magyar world-music/etno-electronic zenekaraként robbantak be a köztudatba. Két albumuk jelent meg ebben az időszakban (Mitsoura, 2003 és Dura Dura Dura, 2008). Moldvai Márk "szerepe" ebben a formációban: zenei producer és hangszerelő, a koncerteken elektronikus és billentyűs hangszereken, valamint ütőhangszereken játszik. 2011-ben leálltak, majd 2019-ben részben új felállásban tértek vissza.
Mindeközben eddig legalább 60 lemezen közreműködött zenei producerként, hangszerelőként, társszerzőként és/vagy hangmérnökként, amik közt a rádiópoptól az alternatívon át a jazzig és világzenéig sok minden megtalálható. Zséda több albumán is közreműködött. Néhány további előadó, akikkel az évek során együtt dolgozott: Jónás Vera, Palya Bea, Dés András, Heaven Street Seven, Pa-Dö-Dő, TNT.
A kétezres évek elejétől színházi (Krétakör, Vígszínház) és filmes produkciókhoz is szerzett muzsikát. Első filmzenéjét az évtized egyik legsikeresebb magyar mozijához, a Kontrollhoz írta még a Neo tagjaként 2003-ban. Ő a zeneszerzője - sok más mellett - a Veszettek (2015), A martfűi rém (2016), Kojot (2017), Memento mori - A váci legenda (2023) című alkotásoknak, valamint A Király-nak - Zámbó Jimmy élete alapján készült, 2022-23-ban vetített televíziós sorozatnak.
HZ
 
Kapcsolat:
<a href="https://www.facebook.com/mark.moldvai.9/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/mark.moldvai.9/?locale=hu_HU</a>
<a href="https://www.instagram.com/mark_moldvai/">https://www.instagram.com/mark_moldvai/</a>

Moldvai Márk

Fenyvesi Márton (1986) még negyven sincs, de már tucatnyi formációban fordult meg, fiatal kora ellenére kellőképp egyéni világot képvisel.
Pécsi gimnazistaként érte a jazzflash, akkor hallotta meg a Pat Metheny Group Speaking of Now című korongját. S jóllehet tett még némi kitérőt az ELTE informatikus–könyvtáros szakán, a következő esztendő már a jazztanszakon érte.
Nyitott, fogékony, kihívásokra éhes típus, esetében a szüntelen kalandozás mondhatni, életforma.
2011-ben alakult saját triója, az EgoTrip a fusion/groove-os hangzást keveri kísérletezőbb poppal és kortárs elektronikával. Teljességgel bedolgozta magát a honi jazzéletbe. Kezdetben persze főként mint helyettes. Nagyjából egy időben fedezte fel magának Balázs Elemér és Fekete-Kovács Kornél, akik rendszeresen hívták különböző formációikba, melyeken keresztül más muzsikusok is rácsodálkoztak, és adták őt kézről kézre. Kísérte Szalóki Ágit, Szőke Nikolettát, Pátkai Rozinát és Hajdu Klárát, a Kovács Linda Quartetben a hangszerelésből is kivette a részét, dolgozott Jónás Verával, tagja volt a Modern Art Orchestrának. Az utóbbi években a Nomazz-program keretében hol Koppenhágában, hol Párizsban, hol Amszterdamban tanul és játszik.
JBSz
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar jazz története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2014, p. 275. Kapcsolat: <a href="https://www.facebook.com/marcifenyvesi.mastering">https://www.facebook.com/marcifenyvesi.mastering</a> <a href="https://www.martonfenyvesi.com/">https://www.martonfenyvesi.com/</a>

Kapcsolatok

Dés András

Szabó Dániel (jazz)

Szandai Mátyás

Moldvai Márk

Fenyvesi Márton