Publication/name

The Peacock – Tribute To Zoltán Kodály

A Modern Art Orchestrát (MAO) 2005-ben – jórészt a Budapest Jazz Orchestra tagjaiból –alapította Fekete-Kovács Kornél (1970, trombitás, zeneszerző), aki egyben a zenekar művészeti vezetője is. A jelenleg 17 állandó tagot és közel egy tucat vendégművészt számláló, jazzmuzsikusokat és klasszikus zenészeket egyaránt alkalmazó bigband formáció komolyzenei és kortárs magyar jazzt játszik. Dolgoztak együtt többek között Harcsa Veronikával, Dresch Mihállyal, Dave Liebmannel és Bob Mintzerrel is.
Némileg leegyszerűsítve háromféle bigband-felfogás létezik. Az első, a „moonlight orchestra” az 1930-as, 1940-es évek klasszikus repertoárját játssza, főként bálokon és egyéb rendezvényeken, eredeti hangszerelésben és megszólalásban. A másik irányzat képviselői – ide tartozik a Budapest Jazz Orchestra is – sokkal szélesebb skálán mozognak, szélesebb igényeket akarnak kiszolgálni, ha kell, „moonlight orchestra”, ha kell csak kísérő fúvósszekció, de felkérésre hazai és külföldi szerzők darabjait is megszólaltatja. A harmadik vonal pedig – és ezt képviseli a Modern Art Orchestra – a saját arculat kialakítására, az önálló műhelymunkára fókuszál. 
Miként Fekete-Kovács Kornél 2009-ben a Népszabadságban nyilatkozta: „Társaimmal 2005-ben úgy gondoltam, nem akarunk semmilyen külső elvárásnak eleget tenni, csak oda megyünk, ahol a mi produkciónkra kíváncsiak, vagy ahol minimum a saját hangszereléseinkben megszólalt zenei világot játszhatjuk. Elsősorban nem azért muzsikálunk, hogy csillogtassunk a tudásunk a színpadon, a mi utunknak – külön-külön és együtt is – a fejlődésről, a haladásról kell szólnia. Fontosabb számunkra, hogy próbáljuk tökéletesíteni magunkat és a darabokat, mint hogy hányszor koncertezünk egy hónapban.”
A zenekart alkotó erős művészegyéniségek közül sokan maguk is zenekarvezetők, rendszeresen komponálnak, hangszerelnek. A nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő Mordern Art Orchestra – melynek tagja többek között Ávéd János, Bacsó Kristóf és Subicz Gábor fúvósok, Barcza-Horváth József bőgős / basszusgitáros, Cseke Gábor zongorista és Csizi László dobos – az indulás óta közel tizenöt kiadványt jelentetett meg.
BA, JBSz
 
Facebook: <a href="https://www.facebook.com/ModernArtOrchestra/">https://www.facebook.com/ModernArtOrchestra/</a>
Instagram: <a href="https://www.instagram.com/modernartorchestra/?hl=hu">https://www.instagram.com/modernartorchestra/?hl=hu</a>
Honlap: <a href="https://mao.hu/zenekar/">https://mao.hu/zenekar/</a>

Modern Art Orchestra

A modern magyar big band élet megteremtésében katalizátor szerepet játszó Fekete-Kovács Kornél (1970) a kilencvenes évek első felében a Magyar Rádió képviseletében több alkalommal részt vehetett az európai műsorszolgáltatók éves közös nagyzenekara, a European Jazz Orchestra műhelymunkáiban. S abban az ötödik trombitás posztján fújva is olyan erős élmények érték, amelyek aztán egy életre meghatározták az érdeklődését.
1998-ban megkereste őt a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-cotton-club-singers-54978">Cotton Club Singers,</a> hogy augusztusban a Budai Parkszínpadon adandó nagyszabású koncertjükre egyrészt hangszereljen meg nekik néhány dalt, másrészt állítson össze egy nagyzenekart. A ritmusszekció adott volt, Fekete-Kovács pedig az eseményre összetrombitált néhány vele egykorú ismerőst. Nem sokkal később a Cotton Club Singers menedzsmentjében dolgozó, a big band muzsikáért élő-haló Léderer Tamás felvetette, hogy jó lenne ezt folytatni, a kezdeti időszakhoz szükséges anyagi bázist pedig ő megteremti.
Fekete-Kovács Kornél: „A Cotton Club Singers népszerűségben sokat adott ennek az új formációnak, amelytől ők meg szakmailag tanulhattak sokat. Fél év alatt viszont kiderült, mindketten mást gondolunk a big band jazzről, így mindenki ment tovább a maga útján. Markánsan megváltozott a repertoár, s innentől kezdve hívtak Budapest Jazz Orchestrának. Léderer Tamás sokáig maradt velünk, aztán elfogyott a lelkesedése. Kezdetben mindenféle próbatermekben – például a budafoki gyártelepen – készültünk, elképzelhetetlen körülmények között, huzatban, fagyban, de csináltuk. 1999-ben Lukácsházi Győző segítségével sikerült az első önálló koncertsorozatunkat megszervezni az IBS-en. De bárhová pályáztunk, teljes szélmalomharcnak tűnt. Aztán 2001-ben a BMC-nél kijött a zenekar első nagylemeze, rajta a Budapest Jazz Suite című darabommal, s attól kezdve, úgy éreztem, sikerült áttörnünk valamit.”
A Budapest Jazz Suite megjelenése után a hazai zenei életben addig is hiánypótló feladatokat betöltő Budapest Jazz Orchestra státusza valóban megváltozott. Egyre sűrűbben érkeztek a felkérések, egyre komolyabb posztokon figyeltek fel rájuk, egyre nagyobb rendezvényeken (Budapesti Tavaszi Fesztivál, Budapesti Őszi Fesztivál) léptek fel. Amikor pedig 2003-ban Dave Liebmannal elkészítették második nagylemezüket, attól kezdve a határokon túlról is megindult az érdeklődés.
A<a href="https://popkulturalis.hu/eloado-budapest-jazz-orchestra-55241"> Budapest Jazz Orchestra</a> az évek alatt óhatatlanul összeforrt Fekete-Kovács Kornél nevével. Ő maga is a sajátjaként tekintett rá. Hisz ő hívta a zenészeket, ő készítette a hangszereléseket, ő írta a pályázatokat, ő tárgyalt a koncertszervezőkkel, szponzorokkal, mindenkivel. A sikerek hatására azonban másokban is felébredt a zenekar-vezetői ambíció, megindultak az együttesen belüli intrikák, és 2005-re olyan konfliktushelyzet alakult ki, amelyből Fekete-Kovács egyetlen kiutat látott: új formációt alapított. A hagyományos big band felállású, de kortárs megszólalású <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-modern-art-orchestra-44222">Modern Art Orchestra</a> élén pedig lényegében újra kellett pozicionálnia magát.
Fekete-Kovács Kornél: „Háromféle big band-felfogás létezik. Az első, a „moonlight orchestra” a harmincas–negyvenes évek klasszikus repertoárját játssza, főként bálokon és egyéb rendezvényeken, eredeti hangszerelésben és megszólalásban. A másik irányzat képviselői – ide tartozik a Budapest Jazz Orchestra is – sokkal szélesebb skálán mozognak, szélesebb igényeket akarnak kiszolgálni, ha kell moonlight orchestra, ha kell csak kísérő fúvósszekció, de felkérésre hazai és külföldi szerzők darabjait is megszólaltatja. A harmadik vonal pedig – a Modern Art Orchestra ezt képviseli – a saját arculat kialakítására, az önálló műhelymunkára fókuszál. Társaimmal 2005-ben úgy gondoltam, nem akarunk semmilyen külső elvárásnak eleget tenni, csak oda megyünk, ahol a mi produkciónkra kíváncsiak, vagy ahol minimum a saját hangszereléseinkben megszólalt zenei világot játszhatjuk. Kicsit befelé élünk, de nyitottak vagyunk. (…) Sokat próbálunk és ezek talán fontosabbak, mint maguk a koncertek. Elsősorban nem azért muzsikálunk, hogy csillogtassuk a tudásunk a színpadon, a mi utunknak – külön-külön és együtt is – a fejlődésről, a haladásról kell szólnia. Fontosabb számunkra, hogy próbáljuk tökéletesíteni magunkat és a darabokat, mint hogy hányszor koncertezünk egy hónapban.”
A hazai jazzélet mindenesetre sokat profitált ebből a 2005-ös szakításból, hisz azóta mindkét formáció járja a maga karakteres útját. A Budapest Jazz Orchestra azóta is modern mainstream nagyzenekarként működik, a hazai és külföldi jazzfesztiválok állandó résztvevője, a Cannes-i MIDEM-től a Marciac Jazzfesztiválon és a bécsi Porgy &amp; Bess Clubon át a Művészetek Palotájáig sokfelé koncertezik. Produkcióiban nagy hangsúlyt kap a harmincas évek swing aranykora, mindenekelőtt Glenn Miller és Benny Goodman világa. Az elmúlt évtizedekben olyan nemzetközi sztárokkal adott közös koncertet, mint Joe Lovano, George Duke, Peter Erskine, Jasper van’t Hof, Bob Mintzer, Al Di Meola vagy Chris Potter. Miközben Oláh Kálmánnal, Kevon Mahoganyval és Butch Lacyvel készített nagylemezeket. Új vezetője, a szaxofonos Kollmann Gábor a Magyar Jazz Szövetség vezetőségének munkájában is aktívan részt vett, így a BJO immár a szervezet programjaként többnapos országos big band találkozót rendez évente, főként amatőr nagyzenekar részvételével.
A jazzre nyitott klasszikus zenészekből és klasszikus zenére nyitott jazzmuzsikusokból álló Modern Art Orchestra az elmúlt években viszont még inkább a kortárs hangvétel felé mozdult el. Mindez a leginkább a szerzőként is jeleskedő tagok – Bacsó Kristóf, Hárs Viktor, Mester Dániel, Oláh Szabolcs, Fekete-Kovács Kornél, Subicz Gábor, Ávéd János, Korb Attila – nyitottságából fakad. A zenekar 2009-es albumán (Eclectic Path) valamennyien szóhoz jutottak, a MAO legfrissebb nagylemeze (Circular, 2014) pedig kizárólag Bacsó Kristóf szerzeményeit tartalmazza. Közben pedig folyamatosan járták a világot. Elég csak a legutóbbi egy évüket végignézni: turnéztak Rhoda Scottal, a Mezzofortéval, a Harlem Gospellel, a New York Voice-szal, 2014 tavaszán a szerzői pályájának 50. évfordulóját ünneplő Ennio Morricone partnerei voltak, e könyv írásakor, szeptemberben pedig épp az Egyesült Államokban turnéztak.
A két hazai professzionális big band helyzetét nagyban segítette, hogy 2008-ban a módosított előadó-művészeti törvényben a regisztrált előadói szervezetek közé bekerült a jazznagyzenekar fogalma. Innentől kezdve ugyanis a pályázatokon is másként bírálták el őket.
JBSz
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar jazz története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2014, p. 253–255.

Fekete-Kovács Kornél

Barcza Horváth József (1974, Budapest) az egyik legkeresettebb hazai bőgős-basszusgitáros. Számtalan formációban hallhatják őt a zenekedvelők, legyen szó jazzről (Szőke Nikoletta Quartet, Snétberger Ferenc, Gadó Quartet, Modern Art Orchestra, Oláh Kálmán Septet), világzenéről (Palya Bea, Mitsoura, Szalóki Ági), vagy éppen popzenéről (Caramel, Takács Nikolas, Zséda).
Klasszikus zenei tanulmányait a Szent István Zeneiskolában, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Budapesti Tanárképző Intézetében végezte. 1995-től 1997-ig a Claudio Abbado által vezetett Gustav Mahler Ifjúsági Zenekar tagja volt, majd 1997-98-ban a Budapesti Fesztiválzenekarral dolgozott.
Autodidakta módon sajátította el a jazz-zene fortélyait, illetve vett néhány magánórát olyan kiválóságoktól, mint Egri János, valamint a svéd Palle Danielsson. A klasszikus képzettségből adódó magas szintű technikai tudása segítette őt a jazz elemek elsajátításában, így ebben az improzivatív zenei stílusban egy rendkívül egyéni zenei világot képvisel. 1995-ben Krakkóban a Jazz Juniors versenyen ő lett a „legjobb nagybőgős”, 2002-ben a Magyar Rádió által szervezett jazzbőgő tehetségkutató versenyén már ő volt a zsűri alelnöke.
Számtalan zenei projekt közreműködője, igen keresett session zenész. Emellett az évek során saját formációkat is létrehozott, ilyen a kortárs akusztikus jazzt játszó Barcza Congressio, a neo soult és R'n'B-t elektronikával fűszerező Bart’z eColony Band, vagy a Barcza Trió, amelyben Balázs Elemér (dob) és Zana Zoltán (szaxofon) a zenésztársai.
Több, mint 30 lemezfelvételen hallhatjuk játékát. Olyan előadókkal dolgozott együtt, mint Lakatos Tony, Erik Truffaz, Chris Potter, Joshua Redman, Mike Moreno, Gerald Presencer, vagy Gregory Hutchinson. 2011-ben jelent meg első önálló szerzői albuma, Garden of Myths címmel. 2022-ben adta ki The Sky Beyond the Glass című lemezét.
Az elmúlt húsz évben leginkább jazz-zenészként volt látható, de az utóbbi években újra elkezdett klasszikus zenészként is dolgozni - többek között a Danubia Zenekarral. A Budapest Scoring nevű formációval pedig filmzene felvételeket készít külföldi produkciók számára. A magyar jazz közép nemzedékének kimagasló nagybőgőse 2007 és 2008 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanára volt, majd a Rajkó-Talentum Alapfokú Művészeti Iskolában tanított. Jelenleg a Snétberger Központban oktat, illetve a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz Tanszékén a kötelező klasszikus nagybőgőt tanítja a növendékeknek. Oktatói munkáját 2010-ben Artisjus Pedagógusi Díjjal jutalmazták.
HZ

Kapcsolatok

Modern Art Orchestra

Fekete-Kovács Kornél

Barcza Horváth József