Publication/name

Szívizomláz

Zséda albumborítók

Zsédenyi Adrienn (Pápa, 1974. december 30) – művésznevén Zséda - énekesnő, színésznő, nem utolsósorban szociálpedagógus. Gimnáziumi tanulmányait a szentesi Horváth Mihály Gimnázium irodalom-dráma tagozatán, valamint a budapesti Móricz Zsigmond Gimnáziumban végezte, 15 éves korától pedig Sík Olga tanítványaként tanult énekelni. A Kőbányai Zenei Stúdióban ismerkedett meg Rakonczai Viktor (ex-V.I.P, R-Port) énekes-zeneszerzővel, aki később zenei producerként vett részt az énekesnő első, Zséda című albumában.  A Kőbányai Zenei Stúdió elvégzése után Zséda a színház felé orientálódott, többek között az Arany János Színház, a Független Színpad, a Krétakör Színház és az Új Színház színpadjain láthatta őt a közönség. 
Zenei karrierje 1995-ben indult, amikor Szűcs Gabriellával, Kovács Péterrel és László Boldizsárral megalapították a Cotton Club Singers jazz formációt, amellyel a belvárosi Cotton Club nevű szórakozóhely állandó fellépőinek számítottak. Az 1920-as és 1930-as éveket idéző formáció fennállása hat év alatt öt nagyelemezt adott ki, az énekeső azonban 2001-ben úgy döntött, hogy szólókarrierbe kezd, és kilépett a zenekarból. 
Debütáló albuma, a később aranylemezzé avanzsált Zséda 2002-ben jelent meg a sikert emellett, a következő évben megjelenő Szeress most! című szappanopera betétdala garantálta. A bemutatkozó lemezt egy második LP követte (Zséda-Vue, 2004), majd 2005-ben megjelent az énekeső első karácsonyi albuma (Ünnep), rajta az azóta is sikeres A szürke patás című felvétellel. Az évek alatt több díjat is bezsebelő, napjainkban is aktív énekesnő hét albumot, és számos kislemezt tudhat a háta mögött, legutóbbi Szívizomláz című nagylemeze 2021-ben jött ki, rajta a Kökény Attilával közös Hello című dallal. 2022-ben az önálló koncertek mellett, a Talamba ütőegyüttessel koncertezett, valamint a Zséda és a Kvartett szimfonikus produkcióval járta az országot. 
A Nemzeti Tehetség Program mentoraként is ismert énekesnő a társadalmi szerepvállalásban is jeleskedik, részt vesz többek között a mellrák ellenes küzdelem, az Együtt a természetért kampány és a családon belüli erőszak elleni összefogásban is. 
BBB
<a style="color: #954f72;" href="http://www.zseda.hu/index.php">http://www.zseda.hu/index.php</a>
<a style="color: #954f72;" href="https://www.facebook.com/zsedaofficialfanclub">https://www.facebook.com/zsedaofficialfanclub</a>
<a style="color: #954f72;" href="https://www.instagram.com/zsedavue/">https://www.instagram.com/zsedavue/</a>

Zséda (Zsédenyi Adrienn)

Presser Gábor (1948, Budapest) a magyar rocktörténet kiemelkedő jelentőségű alkotóművésze, az Omega és az Locomotiv GT billentyűse, számtalan színházi mű zeneszerzője.
Pályáját „szomorúzenészként” kezdte (többek között Antal Imre tanította), elvégezte a zeneművészeti szakiskolát, de félbehagyta további klasszikus tanulmányait. Első dalát iskolatársának, Verebes Istvánnak a színtársulata mutatta be. Előbb a Scampolo orgonistája, majd az <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-omega-51">Omega</a> dalszerzője lett. Az 1967-es Táncdalfesztivál-on a Zalatnay Sarolta által énekelt Nem várok holnapig című dal hangszereléséért díjat kapott. Ősztől tagja lett az Omegának, és Adamis Annával a beatkorszak egyik sikeres szerzőkettőseként az Omega legnagyobb slágereit (Petróleum lámpa, Ismertem egy lányt, Halott virágok, Gyöngyhajú lány), illetve első három lemezének szinte a teljes anyagát írták.
1971-ben Presser kivált az Omegából és Laux Józseffel, Barta Tamással és Frenreisz Károllyal megalakította a hetvenes évek talán legfontosabb rockegyüttesét, a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-locomotiv-gt-113">Locomotiv GT</a>-t. Billentyűsjátéka, zeneszerzői, hangszerelői, produceri munkája meghatározó szerepet kapott a zenekar sikerében. Presser – az új utakat kereső, kísérletező anyagával sokat birkózó Szörényi Leventével ellentétben – inkább szintetizáló típus volt, hihetetlenül termékeny és könnyed kezű dallamkovács, a dalforma mestere, aki nemcsak igényes bestsellerek, de művészi színvonalú dalok, lemezek, színházi alkotások szerzőjeként is beírta nevét a magyar zene- és kultúrtörténetbe.
A hetvenes évek közepéig Adamis Annával dolgozott, akivel 1973-ban megírta az első magyar rockmusicalt (Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról), amelyet a Vígszínház mutatott be. Innentől kezdve kapcsolata egyre szorosabb a körúti színházzal (Harmincéves vagyok, 1975, Jó estét nyár, jó esetét szerelem, 1977, A sanda bohóc, 1981), amelynek 1978-tól zenei vezetője. A következő évtizedekben zenés darabjait (A próba, 1982, A padlás, 1988, A piros esernyő, 1988, Szent István körút 14., 1996, Túl a Maszat-hegyen, 2005/2010) számos hazai és külföldi színház műsorára tűzte, és játssza folyamatosan.
Presser a hetvenes évek közepe óta ír dalokat másoknak, megalapozva a „Presser Művek” mítoszát. Alkotótársa 1977-től Sztevanovity Dusán. Emellett számos film-, tévé- és színházi adaptáció zenéjét is megírta (Sok hűhó semmiért, A vihar, Szentivánéji álom).
1982-ben az Erkel Színházban mutatták be A próba című balettjét, amelynek zeneanyaga Electromantic címmel jelent meg, és egyik tétele később a BBC televízió egyik híradójának szignáljaként is szolgált. 1992-ben kötött szerződést a BMG-vel, amely 1994-ben megjelentette első valódi (azaz dalokat tartalmazó) szólólemezét. 1995-ben kilenc esten mutatta be a Csak dalok anyagát. 1996-ban szintén neves külföldi sessionzenészekkel készítette el a Kis történetek-et.
Az 1992-ben elbúcsúzott Locomotiv GT-t 1997-ben ismét sínre állította (424 – Mozdonyopera), de társaival 2016-ig (Somló Tamás haláláig) mindössze néhány alkalommal (1999, 2002, 2007, 2013) lépett színpadra. Viszont az elmúlt húsz évben is számos remek szólóalbumot jegyez: Angyalok és emberek, 2000, t12enkettő, 2006, 1 óra az 1 koncertből, 2009, Rutinglitang (Egy zenemasiniszta), (Parti Nagy Lajos verseire); 2011, 13 dalunk (Falusi Mariannal), 2017.
2008 augusztusában az ő kezdeményezésére indult útjára A magyar dal napja. Presser töretlen népszerűségét és aktivitását mutatja, hogy 2009 januárjában és 2018 októberében egyaránt megtöltötte a Budapest Sportarénát (2023. szeptember 30-án Még 1 koncert címmel újabb koncertet ad ugyanott).
Presser könyve 1-2 címmel két kötetben megírta a maga szubjektív visszaemlékezéseit (2020, 2021).
Munkásságát többször jutalmazták: 1977-ben Erkel-díjat, 1996-ban Huszka Jenő-díjat, 1998-ban Arany Zsiráf életműdíjat, 2003-ban Kossuth-díjat kapott.
Presser évtizedek óta egyszemélyes intézmény a hazai rockéletben, akit a társművészetek képviselői is szívesen vonnak be a munkájukba. Termékeny alkotóként itthon ő tett a legtöbbet azért, hogy a rock egyenjogú tagja lehessen a művészetek testvériségének. Alkotóműhelye, a „Presser Művek” ma is sok előadóval és produkcióval áll kapcsolatban.
JBSz–SJ
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 251–254.
Kapcsolat:
<a href="https://pressergabor.hu/">https://pressergabor.hu/</a>
<a href="https://www.facebook.com/PRESSERGABORofficial/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/PRESSERGABORofficial/?locale=hu_HU</a>

Presser Gábor

Vagányan csapongó, széles horizontú zenei koktélt kínáló, a klasszikus zenéhez, a folkhoz és a popzenéhez egyaránt kötődő Erkel Ferenc-díjas énekes, hegedűs, zeneszerző. 
A kecskeméti születésú Szirtes Edina már hétévesen komponált (József Attila: Óda), tizenhét évesen egy másik József Attila versmegzenésítésével eljutott az akkori Ki mit tud? országos válogatójára. 2002-ben hegedűművész diplomát szerzett Szegeden, de az előadóművészet mellett zeneszerzéssel is foglalkozik. Az elmúlt évtizedekben többek között írt zenét a Szegedi Színkör, a Szegedi Kortárs Balett, Kováts Kriszta Színháza, a Baltazár Színház és a Magyar Rádiószínház számára, de nevéhez fűződik a 2010. augusztus 20-i tűzijáték zenéje is.
Első saját zenekarával, a Fabula Rasával 2005 áprilisában mutatkozott be a Budapesti Fringe fesztiválon (szakmai különdíj), több albumot is megjelentett vele. 2012-es Tao szólólemezén – mely az ősi kínai bölcseleti alapmű, Lao-ce: Tao Te King – Az Út és Erény című könyvéből vett tizenkét megzenésített verset tartalmaz – minden hangszeren (zongora, brácsa, hegedű, melodika) maga játszik. Meg persze ő énekel rajta. Ahogy a kísérőfüzetében írta: „Kísérleti zene. Műfaji besorolhatóság és egyéb látványosság nélküli egyszemélyes muzsika, vallomás. Nem pörgős, nem hangos, nem divatos vagy feltűnő, egyszerűen őszinte. Zene sok hegedűre és énekhangokra”
Saját formációi (Fabula Rasa, Nomada, Blues B.R.Others) mellett stúdiózenészként és dalszerzőként számos klasszikus zenei és popegyüttes produkciójában, illetve hanglemezén működött közre, illetve folyamatosan koncertezik velük (Zsédenyi Adrienn, Presser Gábor, Falusi Mariann, Sárik Péter Trió, Hevesi Tamás, Nagy János, Havasi Balázs, Makám és Kolinda, Pusztaszó, Freestyle Chamber Orchestra, Harmonia Garden, Napoleon Boulevard).
JBSz
<a href="https://www.mokusmusic.com">https://www.mokusmusic.com</a>
<a href="https://www.facebook.com/SzirtesEdinaMokus">https://www.facebook.com/SzirtesEdinaMokus</a>

Szirtes Edina Mókus

Hujber Szabolcs

Ifj. Malek Miklós

Létray Ákos

Szakos Krisztián

Valla Attila

Dajka Krisztián

Ember Péter

Rakonczai Viktor

Kökény Attila

Vígh Arnold

Kuzbelt Péter

Juhász Attila

Tariska Szabolcs (1976-) énekes, szövegíró, aki az ezredforduló környékén a hazai elektronikai színtér kiemelkedő csapata, az Amorf Ördögök tagja volt.
Eredeti szakmája művelődésszervező, egyszerűbben szólva népművelő. Ha kedve tartja, olykor a filmes szakmában tevékenykedik asszisztensként, színészként, forgatókönyvíróként. Képesítései: művészeti menedzser, kiállításrendező, színjátszó rendező, marketing és reklám ügyintéző. Mostanában inkább otthon marad, bevásárol és főz - árulja el róla egykori zenekarának rajongói oldala.
Az <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-amorf-ordogok-7372">Amorf Ördögök</a> 1993-ban Tövisházi Ambrus zeneszerző-billentyűs-énekes és Tariska Szabolcs szövegíró-énekes alapította. Az együttes többek közt a sanzont, a diszkót, a tangót, a balkáni népzenéket és a reggae-t elegyítette zenéjében. 1998-ban csatlakozott hozzájuk énekesnőként Péterfy Bori. Három stúdióalbumot és egy válogatáslemezt, és néhány kislemezt jelentettek meg. "Kacat-pop" stílusú dalaik szövegeit nagyrészt Tariska Szabolcs írta. 2007-ben jelentették be feloszlásukat.
Tariska Szabolcs és Tövisházi Ambrus 2010-ben Amorf Lovagok néven létrehozta eredetileg gyerekeknek szóló formációját, amely még abban az évben Tócsarobbantó címmel egy nagylemezt is kiadott „szőrfelállító banda kicsiknek és nagyoknak gügyögés nélkül” – ajánlással. 2015-ig készítettek felvételeket, olykor vendégénekesekkel - Nagy Istvánnal (Esti Kornél), Vécsi Tiborral (Korai Öröm) és Endrei Dáviddal (Brains, Tudósok). Dalaik különböző stílusokban fogantak, úgy mint „mocsárdiszkó”, „winnetoupunk”, valamint „űrdiszkó”. Jelent meg közös kislemezük a Pa-Dö-Dő-vel is (Kék Pelikán, 2015).
Közben 2007-től az egykori Amorf Ördögök tagságának többsége <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-peterfy-bori-love-band-7602">Péterfy Bori &amp; Love Band</a> néven folytatta a zenélést. Tariska Szabolcs nem tagja a formációnak, de mind a mai napig dalszövegeket ír nekik. Mint ahogy számtalan más előadó is énekli szerzeményeit, többek között a Compact Disco, Dallos Bogi, Kamarás Iván, a Kiscsillag, Kozma Orsi, a Magashegyi Underground, Odett, és Zséda albumain hallhatunk Tariska-szövegeket. Állandó szerzőtársával, Tövisházi Ambrussal legutóbb Kulka János színész számára írtak egy nagylemeznyi dalt (Pálmaszív, 2022).
Tariska Szabolcs 2010-ben A Magyar Érdemrend lovagkeresztje kitüntetésben részesült, a független magyar könnyűzenében kifejtett alkotó művészeti tevékenységért. 2018-ban Artisjus-díjat kapott, az év könnyűzenei szövegírójaként.
HZ
Kapcsolat:
<a href="https://www.facebook.com/szabolcs.tariska/">https://www.facebook.com/szabolcs.tariska/</a>
<a href="https://www.instagram.com/tariskaszabi/">https://www.instagram.com/tariskaszabi/</a>
<a href="http://tariskaszabi.hu/">http://tariskaszabi.hu/</a>

Tariska Szabolcs

Moldvai Márk szintetizátoros, zeneszerző, producer és DJ, az ezredforduló meghatározó elektronikus popzenei formációjának, a Neo együttesnek az alapító tagja.
Nagyon korán eldőlt, hogy zenész lesz. Klasszikus zenét tanult, majd a Bartók Béla Konzervatóriumba járt klasszikus-ütő szakra. De közben lenyűgözték őt az avantgárd popzene nagyjai, köztük a médiaművész Laurie Anderson, és a stúdiómágus-producer Brian Eno munkássága.
Ami a zenében igazán érdekelte, az a hangfelvétel-készítés volt, a színpad nem vonzotta őt. A kilencvenes közepén mégis alapító tagja lett egy zenekarnak, amellyel közönség elé állt - ez volt a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-popular-12164">Populär</a>, a hazai szintipop egyik képviselője. Egy nagylemezük is megjelent (Új arcok a feszületen, 1995). Közben a szintetizátoros Moldvai Márknak Exotron néven volt egy közös projektje Császár Előddel is, amelyben színtiszta elektronikus zenét játszottak. Ebből egy EP (Mindfusion, 1996) és egy kislemez (Situation, 1998) maradt meg az utókor számára.
A Populär zenei karrierjének 1998-ban vége szakadt, Moldvai Márk pedig zenésztársával, Milkovics Mátyással megalapította az elődjénél jóval tágabb zenei világgal és nagyobb ismertséggel rendelkező <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-neo-7838">Neo</a> formációt. The Pink Panther Theme című kislemezükkel vonultak be a köztudatba, amely a világ több mint 20 országában jelent meg. A dal számtalan külföldi válogatáslemezen szerepelt és neves tévécsatornák használták főcímzeneként. Ezután a duó két nagylemezt: Eklektogram (1999), Lo-Tech Man, Hi-Tech World (2002), és több slágert (Persuaders, Aiiaiiiyo, Diskhead) jegyzett. Olyan világnagyságok előzenekaraként léptek fel, mint a Massive Attack, Morcheeba, Faithless, valamint Dave Gahan (Depeche Mode).
Aztán 2004-ben Moldvai Márk kivált a Neóból és zenei producerként tevékenykedett tovább. Emellett 2003-tól a mai napig a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-mitsoura-108170">Mitsoura</a> tagja. A kétezres évek legkarakteresebb magyar world-music/etno-electronic zenekaraként robbantak be a köztudatba. Két albumuk jelent meg ebben az időszakban (Mitsoura, 2003 és Dura Dura Dura, 2008). Moldvai Márk "szerepe" ebben a formációban: zenei producer és hangszerelő, a koncerteken elektronikus és billentyűs hangszereken, valamint ütőhangszereken játszik. 2011-ben leálltak, majd 2019-ben részben új felállásban tértek vissza.
Mindeközben eddig legalább 60 lemezen közreműködött zenei producerként, hangszerelőként, társszerzőként és/vagy hangmérnökként, amik közt a rádiópoptól az alternatívon át a jazzig és világzenéig sok minden megtalálható. Zséda több albumán is közreműködött. Néhány további előadó, akikkel az évek során együtt dolgozott: Jónás Vera, Palya Bea, Dés András, Heaven Street Seven, Pa-Dö-Dő, TNT.
A kétezres évek elejétől színházi (Krétakör, Vígszínház) és filmes produkciókhoz is szerzett muzsikát. Első filmzenéjét az évtized egyik legsikeresebb magyar mozijához, a Kontrollhoz írta még a Neo tagjaként 2003-ban. Ő a zeneszerzője - sok más mellett - a Veszettek (2015), A martfűi rém (2016), Kojot (2017), Memento mori - A váci legenda (2023) című alkotásoknak, valamint A Király-nak - Zámbó Jimmy élete alapján készült, 2022-23-ban vetített televíziós sorozatnak.
HZ
 
Kapcsolat:
<a href="https://www.facebook.com/mark.moldvai.9/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/mark.moldvai.9/?locale=hu_HU</a>
<a href="https://www.instagram.com/mark_moldvai/">https://www.instagram.com/mark_moldvai/</a>

Moldvai Márk

Nélküle nem volna citromízű banán, sem popsi, ami belefér a nadrágba

A magyar poptörténet egyik legjobb dalszövegírója. Emellett dramaturg, gitáros, énekes, elvétve zeneszerző. <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-zoran-6270">Sztevanovity Zorán</a> öccse.
Tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetemen folytatta, de nem fejezte be, 1964-ben a Zorán vezette <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-metro-6269">Metro</a> gitáros-énekese lett, emellett ő írta a Metro-dalok döntő részének szövegét, így a legismertebb slágerekét (Ülök egy rózsaszínű kádban, Citromízű banán, Mária volt, Kócos ördögök, Bell, a részeges kutya, Dohányfüstös terem, Pár csepp méz stb.) is.
1971-ben kilépett a Metróból, előbb fordítóként dolgozott, majd a Magyar Televízió dramaturgja szerkesztője és műsorvezetője lett, ahonnan 1983-ban távozott. 
Pályáján 1976-ban új korszak kezdődött, ekkortól kezdett dolgozni <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-presser-gabor-68">Presser Gábor</a>ral, akivel azóta elválaszthatatlan dalszerző párost alkotnak. Szövegeit filozofikus hangvétel, mély gondolatiság, ugyanakkor könnyedség jellemzi. Az elmúlt évtizedekben több száz közös dalt írtak együtt, nemcsak Dusán testvérének, Zoránnak és Presser zenekarának, a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-locomotiv-gt-113">Locomotiv GT</a>-nek, hanem <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-kovacs-kati-6340">Kovács Kati</a>nak, <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-katona-klari-7156">Katona Klári</a>nak, Kern Andrásnak, <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-gerendas-peter-11186">Gerendás Péter</a>nek, <a href="https://popkulturalis.hu/szemely-karacsony-janos-393">Karácsony János</a>nak, <a href="https://popkulturalis.hu/szemely-somlo-tamas-64">Somló Tamás</a>nak és Janicsák Vecának. 
1988 januárjában mutatták be a Vígszínházban a Presser Gáborral és Horváth Péterrel közös félig mese – félig musicaljét, A padlást, mely a színház legsikeresebb, azóta is műsoron tartott darabja (1000. előadását 2021. november 20-án ünnepelték). A művet az 1988-as ősbemutató óta számos vidéki városban (többek között Miskolc, Debrecen, Kecskemét, Nyíregyháza, Sopron, Szeged, Székesfehérvár, Győr, Szombathely) vitték színre, valamint külföldön is játszották.
JBSz

Kapcsolatok