Publication/name

Széttört álmok

A Syrius pályafutásának kettősségére – külföldi siker, hazai kudarc – talán két magyarázat adódik. Egyrészt a hivatalos intézmények jazzegyüttesként könyvelték el őket, és ennek megfelelően minimális támogatást kaptak, ráadásul a kompromisszumokra nem hajló nyakasságuk, lázadó kijelentéseik miatt rájuk sütötték az idehaza egyértelműen pejoratív „ellenkulturális” bélyeget. Másrészt a hetvenes évek elején a magyar nagyközönség érdeklődése fokozatosan az új, populáris stílusirányzatok (lásd Apostol, Bergendy) felé fordult. 
Miután 1973 őszén távozott az addigi frontember, Orszáczky Jackie (ének, basszusgitár) és Ráduly Mihály (fuvola, szaxofon), a zenekarvezető Baronits Zsolt újraszervezte a zenekart. A korábbi társak – Pataki László (orgona) és Veszelinov András (dob) – mellett Orszáczky helyére Miklóska Lajost (basszusgitár, ének) hívta, a fúvósszekcióba pedig Friedrich Károlyt (harsona) és Molnár Ákost (szaxofon). Később Sipos Endre (trombita) is a fúvósszekció része lett, visszatért Tátrai Tibor (gitár) és egy időben Turai Tamás (ének) lett a frontember.
Baronits Zsolt könnyebben emészthetővé tette a zenét, a Syrius a funkys, soulos hangzás felé mozdult el, és amikor 1976-ban végre megjelent a Széttört álmok című nagylemez, az egykor 22 perces címadó szerzemény mindössze négypercesre zsugorodott. A korong egyben kikezdte a zenekar körüli mítoszt: a rajta hallható dalok egy részét Schöck Ottó és S. Nagy István, két ismert slágergyáros komponálta. Pedig amúgy zeneileg igényes anyag, különösen a fiatal Tátrai futott rajta remek köröket, de a többiek is kitettek magukért. A lemez borítójáról nem beszélve.
„A Syrius nyolctagú, többen közülünk családos emberek és élni kell valamiből. Ezért nem mondhatunk le a slágerekről” – nyilatkozta ekkoriban Baronits, és a könnyebben emészthető zenét játszó zenekar nagyobb teret kapott a tömegkommunikációban is. Játszották a rádióban a dalaikat, még a slágerlistára is felkerült egyik-másik, a fanatikus rajongótábor azonban elpártolt tőlük, a felnövekvő új generáció pedig inkább a könnyebben befogadható két véglet, a kemény rockot és a diszkót játszó zenekarok mögé sorakozott fel. Ezért a Syrius hiába erőltette a slágervonalat, ezek a profi módon előadott, fúvósokkal nehezített dalok nem váltak igazi slágerré. Baronits Zsolt pedig levonta a konzekvenciákat, és 1977-ben feloszlatta csapatát.
JBSz-SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 184–185.

Syrius (késői)

Az egyik legnyughatatlanabb és legjobb hazai rockgitárost, Tátrai Tibort (1952. április 5., Budapest) az 1980-as  években Hobo nevezte Tibus Gitaricusnak. Tátrai a magyar rocktörténet egyik legjelentősebb és talán legtöbbet foglalkoztatott muzsikusa. Tizenkétszer volt az év gitárosa. Az elmúlt ötven évben megszámlálhatatlan zenekarban, formációban dolgozott, csak a legfontosabbak: Sakk-Matt, Syrius, Generál, Skorpió, Hobo Blues Band, Török-Tátrai Tandem, Tátrai Band, Boom-Boom, Latin. Ahogy 2000-ben nyilatkozta a Népszabadságban: „A többség leragad egy szinten. Kitalálják, milyenek akarnak lenni, és attól kezdve csak azt nyomják. Nekem meg az elmúlt 8-10 évben mindig több bandám volt. Szerintem ez minden zenész számára kötelező kellene, hogy legyen. Sosem csináltam gondot abból, hogy honnan jövök, vagy hogy hova megyek. Semmit nem találtam ki előre. Mindenhonnan úgy álltam fel, hogy köszönöm gyerekek, ennyi elég volt, puszi, kalap, kabát. Vagy feloszlott a zenekar. És akkor kerestem egy másikat.”
Tizenhat éves korában még inkább a sportnak élt: 1968-ban félnehézsúlyú ifjúsági ökölvívó bajnok volt. De a zene még ennél is jobban vonzotta. 1969-ben a Radics Béla vezette Sakk-Matt együttes roadjaként megismerkedett Harmath Alberttel, akivel még abban az évben megalapította az elsősorban rhythm and bluest játszó Kárpátia együttest. Radics következő formációjának, a Tűzkeréknek már Tátrai is tagja lehetett, majd egy rövid Juventus-kitérő után 1972-ben csatlakozott az Ausztráliából visszatért legendás <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-syrius-klasszikus-6771">Syrius</a>hoz. Bő fél évig játszhatott az együttes legjobb felállásával, de aztán Orszáczky és Ráduly távozása után a fúvós funky irányába mozduló zenekarban már nem találta a helyét.
1973-ban rövid időre megfordult a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-mini-6779">Mini</a>ben, majd az <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-olympia-6820">Olympiá</a>ba igazolt át, ahol Horváth Charlie-val egymásra találtak, és 1975-ben együtt emelte ki őket onnan a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-general-390">Generál.</a> Velük készült a nagy sikert aratott Zenegép, rengeteget turnéztak külföldön, majd 1979-ben Frenreisz Károly elcsábította Tátrait az akkor induló Új <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-skorpio-6878">Skorpió</a>ba. De hiába került ott össze három remek muzsikus (a dobos Papp Tamás volt), a folytonos koncertezés és Frenreisz popularitásra törekvése nem tette lehetővé kiérlelt és egyenletes színvonalú lemezek készítését.
Tátrai a nyolcvanas évek elején a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-hobo-blues-band-9447">Hobo Blues Band</a> környékén is felbukkant, az 1983-as Még élünk! lemezen még vendégként játszott, az 1984-es Vadászat-on pedig már nem csak gitárosként, de szerzőként is maradandót alkotott. A továbbiakban viszont Török Ádámmal inkább a kísérleti, újszerű zenék felé fordult – a Török–Tátrai Tandem sportcsarnokok helyett kisebb klubokban, pubokban lépett fel.
1987-ben Tátrai úgy döntött, saját zenekart alapít, és létrehozta a Tátrai Bandet. Amikor pedig 1989-ben csatlakozott hozzájuk a régi zenésztárs, Horváth Charlie és Pálvölgyi Géza billentyűs, az együttes új pályára állt, és néhány éven belül – különösen a New York, New York című dal után – az ország egyik legnépszerűbb popformációja lett. Ettől kezdve nem volt megállás: minden évben sikeres országos turnék, zárásként BS- vagy BKK-bulik, és több tízezer példányban eladott lemezek. Egyéni, a pop és a rock között lavírozó (inkább az előbbihez közelebb álló) zenei világuk és Charlie különleges, rekedtes orgánuma a kilencvenes évek egyik legsikeresebb hazai zenekarává tette őket.
Az ezredfordulóra azonban a zenekar gyakorlatilag szétesett. Charlie szólóprojektjeivel volt elfoglalva, Tátrai meg egyszerre több vasat is tartott a tűzben, melyek közül zeneileg kétségkívül a mindössze két lemezt megért <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-boom-boom-11394">Boom-Boom</a> és a Szűcs Antal Gáborral közös latin-vonal lett a legérdekesebb.
Munkásságát 1996-ban A Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjével, 2010-ben Liszt Ferenc-díjjal ismerték el.
JBSz–SJ
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 264–265.
Kapcsolat: <a href="https://www.facebook.com/TatraiTibor/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/TatraiTibor/?locale=hu_HU</a>

Tátrai Tibor

Baronits Zsolt (1944-1999) jazz-rockzenész, szaxofonos, aki a legendás Syrius együttes alapítója és vezetője volt.
Elektroműszerésznek tanult, emellett a konzervatóriumban fúvós- és zongoratanulmányokat folytatott. Az 1960-as években több zenekarban megfordult, játszott többek közt a Benkó Dixieland Bandben is - akkor még fuvolán. Benkó Sándor vett neki tenorszaxofont. 1962 nyarán alapította meg a Syrius együttest, amely akkor még slágerzenét (mai szóval popzenét) játszott. Miután letöltötte sorkatonai szolgálatát, az együttes újraéledt és folytatódott a könnyed táncdalok gyártása (Tranzisztori, Így mulat egy beates magyar úr). Táncdalfesztiválokon is felléptek, de csak néhány kislemez maradt fenn ebből a korszakból.
1968-ban az énekes-orgonista Pápai Faragó László vezetésével a tagok többsége kivált és új együttest alakított Juventus néven. Baronits szinte magára maradt, hamarosan azonban kiváló zenészeket sikerült maga köré gyűjtenie: Orszáczky Jackie Miklós basszusgitáros-énekes az Új Rákfogóból, Pataki László orgonista a Liversingből, Veszelinov András dobos a Metro együttesből érkezett az 1969-re zenei stílusában is megújult Syriusba. A jazzes hangzás erősítésére Ráduly Mihály szaxofonost, fuvolistát "igazolták le" 1970-ben Pege Aladár együtteséből. Ezt a formációt tartják mai napig a valaha volt legjobb magyar progresszív jazz-rock zenekarnak.
Baronits Zsoltnak remek érzéke volt ahhoz, hogy kiváló zenészeket gyűjtsön maga köré és jól menedzselje együttesét, amelyet végül 1977-ben feloszlatott. Ezután felhagyott a zenéléssel, feleségének, Ungár Anikó bűvésznek volt 10 éven át a menedzsere. 55 éves korában, 1999. augusztus 3-án hunyt el Budapesten.
HZ

Baronits Zsolt

Kőrössy János 1964-es qualitonos nagylemezén többek között a magyar modern jazz első igazán nagy formátumú trombitása, Tomsits Rudolf (1946–2003) fújt. Másfél évtizeden át volt a Stúdió 11 egyik legstabilabb tagja és elsőszámú hangszerelője, emellett zeneszerzőként és zenekarvezetőként egyaránt elismerést vívott ki magának. 2003-ban neki ítélték oda a Szabó Gábor-díjat, 2008-ban pedig az ő emlékére rendezte meg a Magyar Rádió a jazztrombita tehetségkutató versenyét.
A hatvanas évek elején a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-gonda-janos-44721">Gonda János</a> által vezetett Qualitonban, majd <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-korossy-janos-44863">Kőrössy János</a> és <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-bergendy-istvan-161">Bergendy István</a> együtteseiben hívta fel magára a figyelmet, a hatvanas évek végén alapított kvartettje, majd tíz évvel későbbi szextettje pedig a legjobbakéval vetekedett. 1980 és 1992 között az újvidéki rádió big bandjét vezette, melynek egyben karmestere, zeneszerzője, hangszerelője és szólistája is volt. 1991-ben a szekszárdi Belvárosi Plébániatemplomban mutatták be Christus Vinicit – Szekszárdi Jazz Mise című művét. 1995-ben Babos Gyulával, Pege Aladárral és Kőszegi Imrével létrehozták a Take 4 együttest, mellyel három CD-t jelentettek meg. Éveken át tanított a jazztanszakon. A kilencvenes években emellett sokat dolgozott Hobo produkcióiban, lett a bluesénekes-előadóművész több színházi produkciójának és nagylemezének szólistája, hangszerelője.
Pályafutása legerősebb köreit azonban kétségkívül 1964 és 1972 között működő kvartettjével futotta. Előbb a szintén a Stúdió 11-tag Berkes Balázzsal (bőgő) és Korodi Jenővel (dob) alakított triót, majd egy darabig Berkessel duózott. Az ő javaslatára vették be harmadiknak a zongorista Vukán Györgyöt, végül a Kórodit váltó Rosenberg Tamással lett teljes a később legendássá nemesedett Tomsits Quartet. A következő években járták a külföldi fesztiválokat, többek között Montreux-ben, Bledben, Bécsben, Palermóban és Varsóban arattak megérdemelt sikereket. 1971-ben a Dizzy Gillespie-vel, Thelonious Monkkal és Art Blakeyvel fölálló Giants of Jazz előzenekaraként turnéztak Európa-szerte. Főként saját számaik voltak, jól megírt, koncepciózus zenék, kellően progresszív hozzáállással. Kár, hogy a kvartett játékát nem őrizte meg önálló nagylemez.
Tomsits Rudolf: „A prospektuson az volt feltüntetve, hogy a stílusunk modern. Nem avantgarde; abban az időben mentek a free zenék, de azt soha nem szerettük. Azon az úton mentünk, amin Keith Jarrett és Chick Corea is járt: modern jazzt játszottunk, tele swinges elemekkel. Minden számot kidolgoztunk, az akusztikus hangzás minden lehetőségét kihasználtuk. Sok olyasmit csináltunk, amire ma már nem vállalkoznak a zenekarok, mert elüzletiesedett a szakma, mindenki azt nézi, hogy mit tud érte kapni. Mi viszont azért szerettük, mert eljuthattunk fesztiválokra, ahol személyesen láthattuk az addig csak rádióból hallott muzsikusokat. Ez nagy élményt nyújtott, ebből rengeteget lehetett tanulni. Azért is maradtunk korszerűek, mert mindig az áramlattal tudtunk haladni.”
JBSz
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar jazz története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2014, p. 110.

Tomsits Rudolf

Egyike a legsikeresebb zeneszerzőinknek és szaxofonosainknak. 1976-ban és 1985-ben San Sebastianban, 1985-ban Dunkerque-ben, 1986-ban Karlovy Varyban szavazták meg a legjobb szólistának, 1981-ben Wroclawban megkapta a kritikusok díját. Valamennyi zenekara (Dimenzió, Trio Strendhal, Jazz+Az) kora legnépszerűbb formációinak egyike volt. Megszámlálhatatlan filmslágert jegyez, több nagy sikerű musicalt írt, legutóbb színészdalokkal járta az országot. 
Klasszikus zongorázást tanult, tizenhat évesen John Coltrane Love Supreme című lemezét hallva vett más irányt az élete. 1976-ban szaxofonosként végzett a jazztanszakon, de már korábban bekapcsolódott a hazai jazzéletbe, mindenekelőtt az Interbrassban és a Kőszegi Rhythm and Brassban játszott. 1978-ban alapította meg első saját együttesét, a Dimenziót, amely az elkövetkező tíz évben többször átalakult, végül az 1987-es Avec Plaisir című nagylemezt követően oszlott fel véglegesen. Dés László ekkor alapította meg Snétberger Ferenccel (1957, gitár) és Horváth Kornéllal  (1954, ütőhangszerek) a nyolcvanas–kilencvenes évek fordulójának legnépszerűbb jazzformációját, a Trio Stendhalt. Több lemezüket Olaszországban vették fel, Európa-szerte koncerteztek, de felléptek Indiában is.
A nyolcvanas évek második felétől – a Dimenzió és a Trio Stendhal mellett – Dés előbb Udvaros Dorottyának, majd Básti Julinak és Cserhalmi Györgynek írt nagylemeznyi dalt, miközben filmzeneszerzőként is egyre aktívabb lett. Számos népszerű magyar filmnek – Nyom nélkül, Egymásra nézve, Szerelem első vérig, Szerelem második vérig, Csocsó, Üvegtigris, Sose halunk meg, A miniszter félrelép, Kalózok – szerezte a zenéjét. Emellett írt musicalt (Valahol Európában, A dzsungel könyve), valamint a Jazz+Az együttes zeneszerzője és zenekarvezetője volt. 1993-ban szólista lett, kortárs szerzők műveit adta elő, elsősorban kamara- és szimfonikus zenekarokkal. Miközben a 2003-ban megalapított Dés Septettel számos nagylemezt jelentetett meg. 2004-ben az újonnan alakult Magyar Jazzművészek Társasága elnökévé választották, de egy évvel később lemondott tisztségéről. 2008–2009-ben főként a Férfi és Nő – koncertturné négy színészre és zenekarra című produkcióval járta az országot – és adott annak keretén belül négy nagy sikerű koncertet a Művészetek Palotájában –, amit később a Nemzeti Színház is felvett a repertoárjába. 
Emellett az elmúlt időszakban, különösen az utóbbi három évben gyakorta szerepelt magyar írókkal (Esterházy Péterrel, Spiró Györggyel, Parti Nagy Lajossal, Závada Pállal, Grecsó Krisztiánnal) közös esteken, ahol aktuális zenészpartnereivel – fiával, az ütőhangszeres Dés Andrással, a bőgős Barcza Horváth Józseffel vagy a cimbalmos Lukács Miklóssal – szabad jazzel reflektálnak a felolvasott írásokra, folytatják azokat zenében.
Pályafutása során többek között dolgozott Nemes István, Geszti Péter, Bereményi Géza, Bródy János, Grecsó Krisztián, Parti Nagy Lajos, Müller Péter Sziámi dalszövegírókkal, Udvaros Dorottya, Básti Juli, Cserhalmi György, Kulka János, Koltai Róbert színészekkel, Szulák Andrea, Váczi Eszter, Szűcs Judith, Katona Klári, Koncz Zsuzsa, Kovács Kati, Zalatnay Sarolta, Cserháti Zsuzsa énekesekkel, Demjén Ferenccel, Presser Gáborral, Somló Tamással.
A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 31
Munkássága elismeréseként 1991-ben Liszt-díjat, 2007-ben Kossuth-díjat kapott.
JBSz
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar jazz története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2014, p. 183–188.
Kapcsolat:
<a href="https://deslaszlo.hu/">https://deslaszlo.hu/</a>
<a href="https://www.facebook.com/deslaszlo/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/deslaszlo/?locale=hu_HU</a>

Dés László

Friedrich Károly

Turai Tamás

Gőz László

Sipos Endre

Schöck Ottó (1946–1999) billentyűs, zeneszerző, akit leginkább onnan ismerünk, hogy a 1965-1970 között a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-metro-6269">Metro</a> együttes tagja volt.
Győrben született, középiskolai tanulmányait Budapesten, a Puskás Tivadar Távközlési Technikumban végezte 1960 és 1964 között. 1965-ben lett a Metro tagja, a zenekarban basszusgitáron és orgonán is játszott. A következő években a Metro a második legnépszerűbb csapat lett idehaza, az Illés mögött. Az együttes első nagylemeze 1969 szeptemberében került a boltok polcaira. A zenék nagyobb részét Schöck Ottó írta. Saját nagylemezük elkészítésén túl szerzőként és kísérőzenekarként is közreműködtek <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-zalatnay-sarolta-159">Zalatnay Sarolta</a> első, 1970-ben megjelent albumán is (Ha fiú lehetnék), amelyen ugyancsak több Schöck-szerzemény is hallható.
A Metro 1970-re eljutott sikereinek csúcsára, ennek ellenére Schöck Ottó úgy döntött, hogy elhagyja az együttest és „Schöck” néven saját zenekart alapít.  Még a Metróból való távozásakor, az Ifjúsági Magazinnak adott interjújában azt nyilatkozta, hogy a zeneszerzés közelebb áll hozzá, mint a színpadi fellépés.
A Schöck együttessel már nem ért el jelentősebb sikereket, bár játszottak Ausztriában és Svájcban, turnéztak Norvégiában és Svédországban is. A következő években inkább a táncdalszerzést választotta, amelyben jól bevált sablonokat ismételgetett. Az 1971-es Táncdalfesztiválon az ő szerzeményével - a Fák, virágok, fény című dallal - nyerte el az első helyezést Zalatnay Sarolta.
Pályafutásának utolsó, nagyobb lélegzetvételű mozzanataként a hetvenes évek közepén feltűnt még a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-syrius-kesoi-89141">Syrius</a> együttesben, zeneszerzőként is szerepelt a Széttört álmok című albumon (1976), de a kitérő után folytatta a bábáskodást a táncdalénekesek egyre szaporodó nagylemezei fölött.
A 70-es, 80-as években számtalan előadónak írt dalokat – többek között Kovács Kati, Koncz Zsuzsa, Szécsi Pál, Koós János, Szűcs Judith és Zorán énekelte szerzeményeit. <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-korda-gyorgy-6420">Korda György</a> több nagylemezén szerepelt, például az ő szerzeménye a Lady „N” című sláger is (1980). Zalatnay Sarolta önálló nagylemezt jelentetett meg Schöck Ottó dalaiból (Fák, virágok, fény, 1998).
1999. június 16-án, 53. életévében hunyt el Budapesten. Zenei munkásságára többen is úgy emlékeznek, hogy Schöck Ottó a Metróból való távozása után elherdálta kivételes zeneszerzői tehetségét.
HZ

Schöck Ottó

Veszelinov András (1946-2007) dobos, aki az Atlantis, a Metro, a Syrius és az Apostol együttes tagja volt, majd ezután a Madách Színházban szerepelt.
Zeneiskolába járt, ahol hegedülni és tangóharmonikázni tanult. Egy Srácok nevű gimnáziumi zenekarban kezdett dobolni, majd különböző amatőr formációkkal jazzt játszott. 1964-ben került az <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-atlantis-6500">Atlantis</a> együttesbe, amelynek két kislemezén hallható a játéka. 1967-től pedig két éven át a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-metro-6269">Metro</a> dobosa volt, itt is több kislemezen működött közre, valamint láthattuk őt az Ezek a fiatalok című filmben.
1969-ben Baronits Zsolt zenekarvezető elhívta őt a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-syrius-klasszikus-6771">Syrius</a>ba. Zenészként itt ért a csúcsra, az Orszáczky Jackie-vel alkotott ritmusszekció a formáció egyik védjegye volt. 1970-ben a hazai zenei szakma által megválasztott supergroupban a hangszeres zenészek legjobbjait szinte kizárólag a Syrius tagjai adták, Az ördög álarcosbálja című lemezük pedig számos szavazáson végzett az első helyen minden idők legjobb magyar rockalbumai között.
Miután az akkori hivatalos kultúrpolitika ellehetetlenítette a Syriust, a zenekar tagjai 1973-ban szétszéledtek. A néhány évvel azelőtt még Ausztráliában is sikeres formációt külföldre többé nem engedték ki, de játszhattak Szekszárdon, Makón és Ózdon, népszerű táncdalénekesek előzenekaraként. Veszelinov 1976-ig még részt vett a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-syrius-kesoi-89141">késői Syrius</a> munkájában. Ezután lett az <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-apostol-271">Apostol</a> tagja, ő dobolt az együttes első két nagylemezén. 1981-től a Rock Színház zenekaraként játszottak. Veszelinov 1984-ben hagyta el az Apostolt.
1985-től a Madách Színház művészeként elsősorban a népszerű humorista, Hofi Géza partnereként lépett színpadra, de szerepelt olyan nagysikerű előadásokban is, mint a Hegedűs a háztetőn, az Isten pénze, és Az Operaház Fantomja.
A legendás Syrius 2001-ben egy paksi és egy margitszigeti koncertre még utoljára összeállt, a dobok mögött Veszelinov Andrással.
Andriskát, avagy Veszelkát, ahogy zenésztársai hívták, szerették mindegyik formációban, ahol játszott. Lezser volt és könnyed, de elsőrangú zenész. A 60 éves korában elhunyt előadóművész tiszteletére az egykori budai házának falára 2021-ben emléktáblát helyeztek el.
HZ

Kapcsolatok