Publication/name

Start 1.2.3…

Bárdos Deák Ágnes (1956, ének) alapította 1986-ban, miután kivált a Sziámi-Sziámiból. A formáció kisebb-nagyobb kihagyásokkal és rengeteg tagcserével azóta is létezik. Három nagylemeze (Szív, vér, agy, 1994, Cyber Éva, 1998, Én mindig csak Pest, 2000) jelent meg eddig, melyek közül a legérdekesebb az Én mindig csak Pest, mely az Ági és a Fiúk 1986-os formációjának archív felvétele. Rajta többek között Dénes József Dönci (Európa Kiadó) és Kocsis Tamás (Sex-E-Pil) gitározik, Kreutz László (Bizottság) dobol, a Kontroll Csoport „szaxofonkara”, Hajnóczy Árpád és Újvári János fúj, valamint Tóth Zoltán Spenót ritmusgitározik (aki aztán a rendszerváltozás után a Hajtás Pajtás biciklis futár cég egyik alapítója lett).
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 222.
 
Kapcsolat: <a href="https://www.facebook.com/agiesfiuk/?fref=ts"> https://www.facebook.com/agiesfiuk/?fref=ts</a>

Ági és a Fiúk

Az 1982. április 1-jén, bolondok napján alakult Satöbbi története jól érzékelteti, hogy az 1980-as évek Magyarországán milyen nehézségekkel kellett megküzdeniük a feltörekvő fiatal zenekaroknak. A kezdetben Kentaur (Erkel László, 1965, ének, billentyűsök), Pethő Zsolt (ének) és Seres Péter (ének, gitár) hármasára alapuló formáció a GM49 és a Forum mintájára a ska zenét hozta divatba, mindezt fanyar, abszurd, ironikus, humoros szövegekkel társítva. Középiskolás és egyetemista körökben kiugró sikereket aratott, a klubéletben sztárzenekarnak számított.
A Satöbbit az énekes bátyja, Erkel András próbálta menedzselni. Mint a Magyar Ifjúság-ban 1989-ben elmesélte: „Eleinte minden jól indult. Szerepeltünk az 1983-as Ki mit tud?-on, kislemezünk jelent meg, a rádiófelvételeinket játszották, de akkoriban előrelépni csak úgy lehetett, ha nagylemezünk jelenik meg. Azt azonban nem tudtuk elkészíteni. A Satöbbi fennállásának hat éve alatt Wilpert (Wilpert Imre, az MHV márkamenedzsere – a szerk.) talán ha egyszer látta a zenekart, s bár szerette a zenénket, nem hitt benne. Bármerre fordultunk, a 22-es csapdájába kerültünk. A tévében azt mondták, szerepelhetünk, ha országosan ismertek leszünk. Vidéken viszont azt mondták, nem vagyunk ismertek, mert nem szerepelünk a tévében. A Hanglemezgyárban azt emlegették, ha már elég nagy sikerünk van, akkor ők is beszállnak reklámmal, pénzzel. De a sikerhez előbb pénzre, reklámra lett volna szükség. De nekünk nem volt pénzünk. Szerettünk volna bekapcsolni szponzorokat, de csak akkor támogattak volna, ha már híresek vagyunk.”
A Satöbbi hat évig tartotta magát, 1983 és 1985 között három önálló kislemeze (Milyen is neked, mikor kezemben kezed / Zsiráf, Az ajtó / Sárkány, Szolid party / Árnyjáték) és az Interpop ’86 fesztivál kapcsán egy, a Smoggal közös korongja (James Bond) jelent meg, valamint szerepeltek a harmadik Start-válogatáson is (Róma). 1985-ben a Depeche Mode első budapesti látogatásán előzenekar lehetett, 1986-ban pedig a Magyar Rádióban gerillamódszerrel, többnyire éjszaka felvett egy nagylemeznyi anyagot, ami végül csak a 2010-es években jelent meg.
A felvételek kálváriája szintén tipikus nyolcvanas évekbeli történet. Miként Erkel András elmesélte: „Elhívtam Pressert az egyik koncertünkre, aki rettenetesen megkritizált bennünket, de segített, ő volt a zenei rendező. Amikor készen voltunk a lemezzel, megpróbáltuk eladni. Wilpert mondta, ha jó, átveszi. De pechünkre, az MHV-nál ekkor döntöttek a piacgazdálkodás bevezetése mellett. Egy-két művészeti szempontból fontos előadótól eltekintve csak a 100 ezer példányos sztárokkal kötöttek szerződést. Így a mi lemezünk – bár Wilpertnek tetszett, s már a borító is kész volt – szóba sem jöhetett. Ott álltunk megfürödve, ki fizesse a lemez elkészítésének költségeit, a közreműködők gázsiját, a stúdióidőt? Semmiféle írásos szerződésünk nem volt. Mindent a hitre, a bizalomra alapoztunk. Nyilvánvalóvá vált, hogy a hazai viszonyok alaptétele: építsd fel magad a sikert, az intézmények pedig majd osztoznak veled ebben!”
1988-ban aztán Kentaur megunta az állandó szélmalomharcot, kivált a Satöbbiből, és szólópályára lépett, Pethő Zsolt később a Holló Színház, majd a L’art pour l’art Társulat tagjaként folytatta pályáját, de közben a Satöbbit sem adta fel. Egyrészt a régi dalok (Live, 1995) újrajátszása után újra stúdióba vonult (A világ legszebb dalai, 1996), másrészt a régi harcostárs Seres Péterrel és változó felállású zenekarával időről időre koncertezett, mi több, 2017-ben teljesen új dalokból álló Satöbbi-nagylemezzel (Vissza a pénzt!) is előrukkolt.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 155–157.

Satöbbi

A posztpunkos újhullámot képviselő zenekar – Bella Sándor (ének), Hontvári László (gitár), Losonczy Pál (billentyűs, ének – az 1980-as évek elején kislemezt jelentetett meg és szerepelt az 1.2.3…Start második válogatáson (Csak). Az évtized közepén Losonczy és Hontvári – Méry Péterrel (showman) és Bagány Anikóval megalakította az L. M. System elektro-pop zenekart, majd fél évvel később a Zri formációt (Hontvári, Losonczy, Bella, Molnár László) 1986-tól Kiss Pállal (szintetizátor) kiegészülve Human Telex néven koncerteztek.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 160.

Tejbezri

Torma, alias Molnár János a magyar újhullám első szólistája, aki elektronikus alapokra énekelt. Az Ultravox hideg előadásmódját követte, parodisztikus hangvételű szövegekkel (Tulipános Fanfan, Mosolyalbum, Sár, Szappan) kombinálta a zenét. Rendszerint a GM49 előzenekaraként lépett fel, a dalokat részben Galla Miklós és Laár András írta.
Miután nem sikerült az élvonalban maradnia, 13+1 néven lakodalmas zenékre váltott, de aztán a kilencvenes években visszatért a szintipophoz és egyedi stílusú kazettákat adott ki (Vérnarancsvirág, 1992, Vadul és engedetlenül, 1995).
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 160.

Torma

Az 1981-ben alakult szolnoki zenekar – Kovács Ferenc (gitár, ének), Tóth László (gitár), Andrási Sándor (basszusgitár), Ondrik Ferenc (dob) – amatőr szemléken tűnt fel, több rádiófelvételt is készített, egy dala (A szomszéd lánya sem zavar) a második 1.2.3…Start válogatás albumon szerepelt. Bár szinte minden vetélkedőn elindult, és turnéztak az Első Emelettel is, nem sikerült feljebb kerülniük.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 160.

WU-2

A kezdetben ska-, majd szintipop zenét játszó GM49 – első felállás: Galla Miklós (1959, gitár, ének), Deák Gábor (szaxofon), Horváth Csaba (basszusgitár, ének), Birta Géza (dob) – következetesebben, bár igazán átütő siker nélkül járta a maga útját.
A brit Madness, Beat, Bad Manners vagy UB40 nálunk akkor még ismeretlen, szokatlan lüktetésű zenei világát ültette át hazai környezetbe, erős dinamikájú, „sántikáló” zenéjük, ironikus, jól poentírozott szövegeik és énekesük, Galla Miklós eredeti fazonja, színpadi megjelenése kezdetben sikeresnek bizonyultak. Két kislemezt (Kötöde / Hullám-reggae, Csináljatok valamit / A kása forrón jó) adhattak ki, többször szerepeltek a tévében, felkerültek a slágerlistára, 1981-ben a Pop-Meccs szavazáson Az év meglepetése kategóriában az együttes az élen végzett. 1982 őszétől a Lágymányosi Közösségi Házban a KFT-vel közösen klubot hoztak létre.
1982-ben belépett a forumos Gay Tamás és szintipopos irányba fordultak, a Start 1.2.3… második válogatásán a Bélát itt ne keressék című dalukkal az egyik legjobb magyar new wave-slágert jegyezték. Aztán trióvá alakultak: Galla és Gay 1984-ben bevette harmadiknak Gérard énekest (Bardóczy Attila, a Rock Színház színésze), így adták ki egyetlen nagylemezüket 1985-ben, a szintipopos Digitális majális-t, de ez már nem lett olyan sikeres, mint az együttes korábbi inkarnációi.
1986-ban feloszlottak, majd az időközben a L’art pour L’art Társulattal és a Holló Színházzal országos sztárrá lett Galla Miklós 2009-ben újraalakította a zenekart „GM több, mint 49” néven, de a formáció 2015-ben leállt.

GM49

Tipikus nyolcvanas évek eleji gimnáziumi zenekar, félúton a punkos rock és az újhullám között.
Összekötő kapocs, hogy szabadidejükben valamennyien a BME sárkányrepülő szakosztályának tagjai voltak. Felállás: Bernáth Tamás (ének), Kocsis Tamás (gitár), Fazekas János (gitár), Kiss Sándor (basszusgitár), Grepán Sándor (dob). Fanyar, ironikus dalokkal (Peronoszpóra, Nézd, lehánytam magam) provokálta közönségét és a rock intézményeit (az 1983-as Start-válogatáson is szerepeltek), nem csoda, ha szakmai nézeteltérések miatt gyorsan feloszlatták magukat. Bernáth és Kiss később a Csokonai Vitéz Műhelyben, Kocsis és Fazekas pedig a Sex-E-Pilben folytatta.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 217.

Sikátor

Két évvel a Kontroll feloszlása után alapította Kistamás László (1958, ének) és két egykori társa, Farkas Zoltán (basszusgitár) és Lehoczki Károly (dob).
További tagok: Csanádi Krisztina (ének), Kiss György (szaxofon, gitár), Láng Kati (ének) és Majoros Gábor gitár). Egy időben játszott/énekelt benne Kamondy Ágnes is. Mindössze két hanghordozó maradt utánuk: egy kislemez (Szaturnusz gyűrűje/Mágikus szerelem) 1987-ből és egy izmos vinyllemez (Ding Deng Dong) 1988-ból. Kistamás Lászlóék meghatározó szerepet játszottak a Fekete Lyuk létrehozásában, de mielőtt az új alternatív közösségi hely befutott volna, kitették őket onnan.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 222.

Balkán (Fu)Tourist

Underground líra (Balaton, Trabant)
E két zenekar – mely között rengeteg a személyi átfedés, nemcsak egymás közt, hanem más együttesekkel (főként Európa Kiadó) is – képviselte az 1980-as évek harsány, heroikus és indulatokban gazdag hazai underground színtéren a lírát, az intimitást, a belső utazást.
„Sosem tartottam természetesnek ezt a vad hozzáállást. Arra gondoltam, ez ellen kéne dolgozni. Kifejezetten arra hajtottam, hogy ne legyünk vad” – emlékezett vissza a kezdetekre Víg Mihály (1957, gitár, ének). Víg egyike azon keveseknek, akik 1978 elején ott voltak a Spions mindkét fővárosi koncertjén, sőt Molnár Gergely rocktörténeti előadásain is. Ezek hatására kezdett el hallgatni David Bowie-t, Lou Reedet és Brian Enot. Aztán rátalált Hunyadi Károlyra (1958–2023, gitár, ének), akivel 1979 telétől zenélgettek együtt, előbb házibulikon, majd a Belvárosi Művelődési Házban és a Bercsényiben. Ekkoriban a szaxofonos Villányi Zoltán volt a harmadik társuk, de ő 1981-ben lelépett Nyugat-Berlinbe.
Víg és Hunyadi szinte állandóan együtt voltak ekkoriban, tökéletes volt köztük az összhang, szinte sorról sorra rakták össze az első, szomorkás, melankolikus dalaikat. Kettejük formációjának Hunyadi a DNS nevet javasolta, Víg viszont kevésbé agresszív hangzásút szeretett volna, mondta, legyen Balaton, és a végén ebben maradtak. Ebben az intenzív első korszakban született például a Felejthetetlenek, az Álompor, a Valld be… és a Nem segít című számuk.
Az első komolyabb koncertjüket a Kulich Gyula téri Pszichiátriai Klinikán adták, az akkor debütáló URH előtt. És ettől kezdve rendszeresen játszottak a kor fontos underground helyein, többek között a Kassákban és a Bercsényiben. Mígnem 1982-ben Víg bele nem keveredett a Trabantba.
E furcsa nevű, és a kelet-német népautóhoz semmiben sem kötődő zenekar terve még 1980 nyarán a fotós Vető János (1953) fejében fogant meg, aki az ötlet megvalósításához megnyerte magának gyerekkori barátait, Lukin Gábort (1958, zongora) és Méhes Mariettát (1958, ének).
„Elmentünk a Balatonra nyaralni – idézi fel az indulást 1995-ben Vető. – Lukin szülői tiltás vagy lebeszélés ellenére megtanult zongorázni, sőt írt két dalt is. Egyik, a Balettcipőben, kis zongoraetűd, a másik, a Reggel a fürdőkádban, Bartók-átirat, akárhogy is vesszük. Szívesen írok rá verset, mondtam. Marietta meg rávágta, hogy szívesen elénekli. A német Plan csinált egy Fix Planet című lemezt, mire mi gyorsan csináltunk egy zenekart, Trabantban-d volt a neve, jó nagy, szobai csinnbummcirkusz, zongora, furulya, lábasok. Semmi köze a Trabanthoz, de mégis ez az a pillanat. A lemezre végül is a Vágtázó Halottkémek kerültek rá, de ez volt a Trabant kezdete. Rögtön utána magnót béreltünk. 500 forint volt három napra egy Akai, ez sok volt akkoriban. Kettőt béreltünk, pingpongoztunk velük. Aztán bevettük Víg Miskát, akinek volt egy ugyanilyen magnója, és akkor már csak egyet kellett bérelni.”
A befelé forduló alkatú Lukin úgy gondolta, a Trabant maradjon igazi szobazene, létezzen és terjedjen kizárólag magnókazettákon. S mivel Vető nem tudott igazán zenélni, Lukin megkérte az akkor még URH-s Menyhárt Jenőt, hogy gitározza fel néhány dalukat. Később jöttek a többiek, és az 1982 és 1984 között készült felvételeken Menyhárton kívül az Európa Kiadóból Dénes József és Magyar Péter, a Kontroll Csoportból Hajnóczy Árpád és Farkas Zoltán, a Balatonból meg Víg Mihály és Hunyadi Károly vett részt.
Víg és Lukin nagyon inspirálóan hatottak egymásra. Szinte versenyben írták a dalokat, és hamarosan komoly repertoárt sikerült összehozniuk. A kizárólag kazettán létező zene pedig futótűzként terjedt a fővárosban.
Aztán 1984-ben Xantus János az Eszkimó asszony fázik című filmjének forgatása szükségessé tette a szobák falai közül való kimozdulást. Játszottak többek között a Ráday Klubban, a MOM Művelődési Házban és az újpesti Úttörőházban, utóbbi két helyen adott ingyenes koncertjükből hat dal (Tangó, Itt van, pedig senki se hívta, Ragaszthatatlan szív, Gesztenyefák, Napszúrás, Balettcipőben) került rá a filmhez kiadott Hungaroton filmzene-kislemezre.
Különös, álomszerű, néha gyermeiken ábrándos zene a Trabanté, olyan érzése van az embernek, mintha egy házibuliban ülne, fél- vagy háromnegyed részegen, úgy hajnali ötkor. Méhes Mariettának nincsen különösebben hangja, ráadásul sokszor hamisan énekel, mégis e fásult/ernyedt daloknak sajátos, csak rá jellemző ízt ad. Mindehhez diszkrét a kíséret, nem mindig pontos, főleg nem megtervezett; néha olyan, mintha a gitárok sem lennének rendesen behangolva, de lehet, hogy ez csak azért tűnik így, mert a huszonegynéhány év alatt megnyúltak a szalagok. Mégis, mindez így együtt könnyen hangulatba hozza az embert, a mából hallgatva is hitelesen idézi a nyolcvanas évek első felének nyomasztó légkörű Budapestjét: hajnali részegség, reménytelenség, elvágyódás, melankólia.
Aztán 1985-86-ban, nagyjából egy időben, de egymástól teljesen függetlenül Lukin Gábor és Méhes Marietta úgy döntött, inkább az Egyesült Államokba menekülnek. A fennmaradt Trabant-felvételeket azóta többen több alkalommal próbálták publikálni, de ez Lukin ellenállásán rendre elakadt. A pirosbetűs napok szerepelt Kamondy Ágnes az irányzatnak méltó emlékművet állító 1995-ös Dalok Közép-Nirvániából című estjén, az abból kiadott lemezre azonban szintén nem kerülhetett rá. A fanatikusoknak viszont jó hír: Lukin 2006-ban mp3 formátumban 120 Trabant-felvételt küldött szét néhány barátjának, vélhetően ennek is ugyanazt a sorsot szánva, mint annak idején a kazettáknak: nincs hivatalos kiadás, de azért másolás útján úgyis elterjednek.
Lukin Gábor tehát szisztematikusan dokumentált, nem úgy Víg Mihály, aki a Trabant-évek után újrakezdte a Balatont. Mint hangsúlyozta, sosem őrizgetett meg semmit. „Azok a dalok, amik igazán érdemlegesek, valahogy úgyis napvilágra kerülnek. Sőt, néha olyanok is, amiknek nem kéne. Mindig úgy álltam hozzá, hogy a múlt nem érdekes. Majd csinálok holnap jobbat. Másokkal ellentétben nekünk nincs stúdiófelvételünk a nyolcvanas évekből. Felkérni nem kértek, mi meg nem nyomultunk. Éltük az életünk. Ahogy szoktam mondani: igaz, hogy minket nem akartak felfedezni, de nem is lehetett volna. Egyszerűen nem voltunk rá alkalmasak.”
Az újjáalakult Balatonba Víg magával vitte a Trabant-korszakban írt legfontosabb dalait (Fáraó népe, Harang, A Nap az apa, Kígyó). A következő években egyfajta szimbiózisban éltek az Európa Kiadóval: együtt járták az országot, s Víg és Hunyadi mellett a három EK-tag, a gitáros Dénes József, a szintetizátoros Másik János és a dobos Magyar Péter játszott. Ez volt talán mindkét zenekar életében a legjobb, legemlékezetesebb korszak, bizonyítja ezt többek között a Bahia által kiadott 1986-os Zichy-kastély-beli koncert CD.
„Az előttünk járó generációval szemben nálunk semmiféle irigység nem volt – emlékszik a közelmúltból Víg. – Az öregek szinte belülről nyomták a stúdióajtókat, nehogy betehessük a lábunkat az ő területükre. Az underground zenekarok viszont mindent megosztottak egymással, keverőket, erősítőket, ha kellett, a hangszereket. Ha meg szükség volt rá, mentünk játszani egymás zenekaraiban.”
1987 őszén azonban minden megváltozott. Pajor Tamás hatására/hívására Víg Mihály is megtért, és a Hit Gyülekezetének tagja lett, s bár három hónappal később „kitért a hitéből”, utána igen hosszú szünet következett. Minden változott, átalakulóban volt, és csak 1993-ban érezte úgy, hogy újra érdemes felmennie a színpadra. Egy Batu Kármen-koncert után odament annak vezetőjéhez, feLugossy Lászlóhoz (ex-Bizottság), és megkérdezte, zavarná-e, ha a basszusgitárosával, Wahorn Simonnal és a dobosával, Oláh Immánuellel dolgozna. FeLugossyt nem zavarta, így újra emelkedni kezdett a Balaton, és 1996-ban ebben a felállásban vették fel a zenekar egyetlen „valósidejű” lemezét (Fény közepe a sötétség kapujában). Amit 2019-ben követett egy sok feldolgozással teli CD (Lassan már hiába… stb.), míg Víg Mihály szólóban az évek során kiadott egy válogatást a Tarr-filmzenékből, egy Petőfi és Ady-versekre épülő hangköltészeti kiadványt, valamint édesapja, Víg Rudolf cigányzenei gyűjtéseinek emlékére egy szép folk-feldolgozáslemezt Cigánydalok címmel.
JBSz–SJ
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 67–72.
Kapcsolat: <a href="https://www.facebook.com/TrabantZenekar/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/TrabantZenekar/?locale=hu_HU</a>

Balaton / Trabant

Galla Miklós (1959, Budapest) zenész, színész, humorista, aki az 1980-as években a GM49 újhullámos zenekar frontembere volt. Később előadóművészként a L’art pour l’art Társulatban láthattuk őt, majd a Holló Színház vezetője lett.
14 éves korában ment el egy gitártanárhoz, tőle tanult meg kottát írni és olvasni. 17 éves korától újságokban jelentek meg írásai, így a Ludas Matyi című vicclapban is. Együtteseknek írt angol nyelvű szövegeket (Generál, P. Mobil, „késői” Illés). Első zenekara 1978-ban a Gallaxis - jellemzése szerint stílusuk a „rockos motyogás volt’. Galla 1979-ben az <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-ikarus-9442">Ikarus</a> együttes új felállásában tűnt fel. A külföldi rock klasszikusokat és saját számokat is játszó zenekarnak akkor lett vége, amikor több tagja is elhagyta az országot.
Galla Miklós legendás zenekara, a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-gm49-9452">GM49</a> volt az, amely már 1981-ben magára vállalta a ska és a reggae hazai úttörőjének szerepét. Csontbrigád néven alakultak, de az első koncertre a nevük már GM49-re változott. Galla a dalszerzés mellett gitározott és énekelt a formációban. Aztán kiment Londonba, megtetszett neki az újhullám, és 1982-től kezdve újhullámos szintipopot játszottak. Országosan ismert zenekarrá váltak, zenei világuk és ironikus szövegeik értő fülekre találtak. De az együttes 1986-ban mégis feloszlott. Galla később azzal indokolta ezt, hogy nem volt igény a zenéjükre. Önálló kiadványként két kislemezt és egy nagylemezt hagytak maguk után. A zenekart 2009-ben Galla Miklós újraalakította GM több, mint 49 néven, zenéjükben Uhrin Benedek (ha van még, aki emlékszik rá) és Billy Idol szellemei vidáman keveredtek a kelet-európai dadaizmus legjobb vicceivel.
1986-ban csatlakozott a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-lart-pour-lart-tarsulat-12207">L’art pour l’art Társulat</a>hoz, amely abból a célból alakult, hogy Laár András költői estjét előadják. És ez hatalmas siker lett, éveken át teltházas előadásokkal. Legnépszerűbb produkciójuk a televíziós csatornákon milliós nézettséget hozó Besenyő család történetei voltak, amelyekben Galla Miklós a családanya, Margit szerepében domborított. Végül felbomlott a családi béke, Galla 1996-ban távozott a társulatból.
Ezzel párhuzamosan 1990-ben megalapította a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-hollo-szinhaz-12214">Holló Színház</a>at, hogy angol szerzők abszurd jeleneteit előadják. A változó létszámú - hol két, hol hat fős - társulat az angol humor nagyjai, a Monty Python-csoport jeleneteit is előadta magyar nyelven, Galla Miklós fordításában.
A <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-pa-do-do-11944">Pa-Dö-Dő</a> 2009-ben megjelent Csomagot Kaptam című albumának minden dalát Galla Miklós szerezte. 2017 óta állandó szereplője a Rádiókabarénak. Emellett festményeket is készít, absztrakt stílusban. A mai napig meghatottan gondol elhunyt barátjára, a legendás gitáros <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-bencsik-sandor-546">Bencsik Sándor</a>ra. És imádja a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-fonograf-488">Fonográf</a> együttes zenéjét.
Az elmúlt években sorra jelentek meg saját dalait tartalmazó kiadványai (Bélát itt ne keressék, 2018; Emberek, figyeljetek! 2019; Jó rád ez a hacuka, 2020). Galla Miklós 2021-es életmű CD-jének Kincses Gallandárium a címe. Van rajta kilenc új felvétel is, ezek egyike a nyitó szám, a Ciki dal, szó esik benne mandulás csokiról, kiscicáról, virágról, és sok minden másról.
Előadóestjein stand up-poénok mellett saját dalainak magyar és angol változatát is énekli, valamint világslágerek elektronikus feldolgozásait adja elő. Stílusa: elektronikus/pop/dance. Mindezeket sajátos látványelemekkel fűszerezi. „A hangom többre hivatott annál, mint hogy csak a saját dalaimat énekeljem vele.” - árulta el 2021-ben. A Galla-show megy tovább.
HZ
 Kapcsolat:
<a href="https://www.facebook.com/gallamiklos49/">https://www.facebook.com/gallamiklos49/</a>
<a href="https://www.instagram.com/gallamiklos/?hl=hu">https://www.instagram.com/gallamiklos/?</a>
<a href="https://gallamiklos.hu/">https://gallamiklos.hu/</a>

Galla Miklós

Az 1980-as évek legsikeresebb újhullámos zenekara 1981-ben a Józsefvárosi Klubban kezdte pályáját, a „startolók” legtehetségesebb együtteseként vált ismertté.
Laár András (1955, gitár, ének) és Bornai Tibor (1955, billentyűsök, ének) 1973-tól több zenekarban (Küllőrojt, Almárium 1975) játszott, majd 1979-ben Márton András (1954, dob) csatlakozott hozzájuk az akkor megalakuló Kentaur együttesben. (Ugyanebben az évben Laár rövid időre a Panta Rhei énekeseként is bemutatkozott az együttes egyetlen nagylemezén.) 1981 februárjában hárman alapították még a KFT-t, nem sokra rá negyedik társnak bevették II. Lengyelfi Miklóst (1955, basszusgitár, bőgő), és már vele adták bemutatkozó koncertjüket 1981 márciusában.
A zenekar a nyári Tánc- és popfesztivál-on vált ismertté, a Bábu vagy című daluk, illetve annak színházi elemekkel dúsított, pantomimes előadásmódja emelte ki őket a mezőnyből. A Hanglemezgyártól ezt követően exkluzív szerződést kaptak, első nagylemezük (Macska az úton) 1982-ben jelent meg. Rendszeresen turnéztak (az LGT-vel is), négy hónap alatt kétszáz koncertet adtak, klubjuk volt a Lágymányosi Közösségi Házban, a Szkéné Színházban bemutatták Elmúltak az ünnepek című zenés darabjukat (miként fogalmazták: „még nem színház, már nem koncert”). Groteszk, abszurd, olykor agyzsibbasztó hangvételű, a valóságot gyakran görbe tükörben ábrázoló dalaikra (Elmúltak az ünnepek, Tea, Üzenet a liftből, Nem sikerül kikúrálni magam, Macska az úton, A pénztárcámat, A fodrász) elsősorban az intellektuális, egyetemi közönség volt vevő, ezért a zenekar fokozatosan háttérbe szorult a napfény- és nosztalgiazenét vagy teenybopper rockot játszó formációk mögött.
Az MHV második nagylemezüket (Üzenet a liftből / A fodrász, 1983) sikertelennek értékelte, a megjelenés további feltételeként megszabta, hogy a zenekar írjon népszerű slágereket. (Bár azért egy poénra vett, de igen erős punkos, posztpunkos mellékes kislemezt [Lie Lie Lie / Association] is kiadtak tőlük WYX néven, ami voltaképpen Márta István projektje.) Legnagyobb sikerük, az Afrika éppúgy az életben maradásért készült, mint a Bál az Operában című harmadik nagylemez. 1985-ben Hazel O’Connorral turnéztak itthon, Jugoszláviában és Ausztriában, és közös kislemezt készítettek. 1986-ban Bostonban, majd Los Angelesben is felléptek egy fesztiválon. Majd jött a Balatoni nyár és a Siker, pénz, nők, csillogás (róla az Elizabet és az Utcai zenekar lett sláger).
A KFT, ha kellett, mindig bizonyította, hogy futószalagon tudna popslágereket írni, de öntörvényű zenei világukat, sajátos világlátásukat nem adták fel. 1988-ban elsőként szerződtek magáncéghez, a Szimultán Rt.-hez (más kérdés, hogy rá is fáztak), majd két évvel később ismét kiadót váltottak, amely jelezte, hogy a KFT által játszott rétegzenére az inflálódó popvilágban nincs komoly kereslet. Ahogy Laár fogalmazta: „Végig úgy éreztük, hogy homokban biciklizünk.” Még egy darabig bicikliztek, majd 1991-ben a 10 éves jubileumi koncertjük egyben a búcsút is jelentette.
Laár visszavonult, a Buddhista Főiskolán tanított, Bornai szólólemezeket adott ki, Márton történelmi újságot alapított és a Beatles-dalszövegfordításait rendezte kötetbe, Lengyelfi zenei lapot szerkesztett, és session zenészként dolgozott. 1996. október 12-én a Budapest Sportcsarnokban a Bál az Interneten című különleges produkcióval ismét színre léptek (Hazel O’Connor Dublinból énekelt velük). Bár 1999-ben Laár helyén Mohai Tamással (Faxni, Háború, Boom Boom) albumot is készítettek (Éljen a szerelem, 2000), a társulás csak tizenkét fellépést ért meg.
Az új évezredben Márton ismét összehozta a zenekart. A klasszikus felállású KFT tizenhárom év után, 2003-ban készített új nagylemezt (Higiénikus ember), és az életművet azóta három másikkal (Nem csupa angyal, 2006, A bábu visszavág, 2008, Ufoshow, 2015) egészítette ki. Miközben 2006-ban a zenekar „negyedszázados sajátos egyéni hangzás- és szövegvilágú, sikerekben gazdag munkássága elismeréseként” a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje kitüntetést kapta.
JBSz
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János, A magyarock története 2 (80–90-es évek), Bp., Kossuth Kiadó, 2019, p. 148–149.
 
Kapcsolat: <a href="http://kft.hu/">http://kft.hu/ </a>
<a href="https://www.facebook.com/KFTzenekar/">https://www.facebook.com/KFTzenekar/</a>
Cikkeink: <a href="https://index.hu/kultur/popkult/2023/01/08/cseh-tamas-kern-andras-csik-zenekar-demjen-ferenc-wellhello-zene/">https://index.hu/kultur/popkult/2023/01/08/cseh-tamas-kern-andras-csik-zenekar-demjen-ferenc-wellhello-zene/</a>

A bajai Forum – felállás: Jaszenovics Iván (basszusgitár, ének), Gay Tamás (billentyűsök, ének), Mészáros Zsolt (gitár), Andrasics István (dob) – 1981-ben a legnagyobb reménységként indult és a leggyorsabban tűnt el.
Ősszel a győri Amatőr Pop-Jazz-Rock Napokon ők keltették a legnagyobb feltűnést a nálunk addig ismeretlen ska zenéjükkel. A Forum a jugoszláv Bijelo dugme zenei, színpadi világát importálta, és a korábbi hard rock után nemcsak a zenében, de megjelenésben, mozgásban, show-ban is újhullámosra vették a figurát. Könnyed tempójú, sajátos, a délszláv népzenei elemeket is ötvöző ska muzsikájukkal kétségtelenül új színt jelentettek a fakuló rockpalettán. Két daluk (Mikor még volt súlya a szónak, Csak az a biztos, ha tele a has) kislemezen is megjelent, de az első hónapok sikerei után gyorsan elfogytak a patronok, s bár volt nagylemezajánlatuk, feloszlottak.
1982-ben Mambo Combo néven Komár Lászlót kísérték.
1994-ben és 2010-ben egy-egy koncert erejéig újra összeálltak.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 146.

Forum

Az 1980-as évek elejének reménybeli rockzenekara.
A salgótarjáni Fanyúl – Kundella Aladár (gitár, ének), Henning Róbert (gitár, ének), Várkonyi Zsolt (basszusgitár, ének), Hlavaj István (dob) – fellépésein alapvetően jól kidolgozott west coast-et játszott. Ngy tehetségkutató versenyt is megnyertek, de hiába adtak be egy komplett nagylemeznyi dalt a Magyar Hanglemezgyártó Vállalathoz, végül egyetlen számuk (Őszi dal) jelent csak meg az 1983-as Start 1…2…3 válogatássorozat 2. részében. 1983-ra a zenekar szétesett, és bár Henning Róbert később többször tett kisérletet a feltámasztására, ezek a formáciiók tiszavirág életűnek bizonyultak.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 145–146.

Fanyúl

Laár András (1955, Budapest) énekes, gitáros, dalszerző, színész, költő, spirituális tanító és humorista, a KFT együttes és a L’art pour l’art Társulat alapító tagja.
Tízéves korától három évig hegedülni tanult. 1971-től két évig gitárórákra járt, majd autodidaktaként fejlesztette zenei tudását. 1975-1979 között a Küllőrojt együttesben játszott, ahol zenésztársa volt <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-bornai-tibor-9181">Bornai Tibor</a> is, akivel mind a mai napig tart a munkakapcsolata.
1979-1980 között a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-panta-rhei-8090">Panta Rhei</a> zenekar gitárosa volt. A progresszív rockot játszó debreceni formáció első nagylemezének készítésében Laár András is tevékeny szerepet vállalt, de mire az album megjelent, addigra ő már továbbállt.
1981-ben megalapították a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-kft-10549">KFT</a> együttest, amely azóta is működik, mégpedig - egy rövid időszakot leszámítva - változatlan felállásban: Laár András (gitár ének), Bornai Tibor (billentyűs hangszerek), Márton András (dob), II. Lengyelfi Miklós (basszusgitár).  A KFT nagy korszaka 1991-ig tartott, de azóta is gyakran találkozhatunk velük, koncerteznek, lemezeket adnak ki.
Laár a KFT mellett 1984-től kezdve a mai napig több más formációban is bizonyította zenei tehetségét, néhány név ezek közül: Kamara Rock Trió, Tantra Magyar, Tűzforrás, Javasok és garaboncok, Laár András Grotex Bend.
1986-ban volt első önálló fellépése Budapesten a Török Pál utcai Pinceszínházban, amely nagyrészt Laár abszurd verseire épült. Még ugyanezen évben megalakult a Laár pour Laár Társulat, amely aztán 1987-től a mai napig <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-lart-pour-lart-tarsulat-12207">L’art pour l’art Társulat</a> néven működik. Az ezt követő években színházi estjeik hatalmas sikert arattak. A társulat televíziós műsoraiban pedig már Laár Andrást milliók kedvelték meg Besenyő Pista bácsi szerepében.
1990-ben buddhista pappá avatták, miután elvégezte a Kőrösi Csoma Sándor Buddhológiai Intézet buddhista-papképző szemináriumát. 1991-ben 108 alapítótársával együtt létrehozta a Tan Kapuja Buddhista Egyházat és ezzel párhuzamosan a Tan Kapuja Buddhista Főiskolát. Azóta is foglalkozik spirituális tanítással.
2004 óta jelennek meg könyvei, amelyek között abszurd versek ugyanúgy találhatóak, mint testi és szellemi útmutatások, vagy éppen mesék. 2009-ben megjelent első szólólemeze a Tündértantra, melyen szanszkrit, hindi és magyar nyelvű dalok szerepelnek. Ezt azóta újabb önálló kiadványok követték.
2006-ban művészi tevékenységének díjazásaként, a KFT együttes 25 éves fennállása alkalmából, a zenekar többi tagjával együtt megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét. 2021-ben a humorművészetben nyújtott kiemelkedő teljesítményéért Karinthy-gyűrűvel jutalmazták. Jelenleg is találkozhatunk vele önálló műsoraiban, amelyekben helyet kap a zene, az abszurd humor, a beszélgetés és a meditáció is.
HZ
Kapcsolat:
<a href="https://www.facebook.com/laarandras/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/laarandras/?locale=hu_HU</a>
<a href="https://www.instagram.com/laarandras/">https://www.instagram.com/laarandras/</a>
<a href="https://laarandras.hu/">https://laarandras.hu/</a>

Kapcsolatok