Publication/name

Splendid Isolation

Marcel zenéje nem annyira a technikai újításai miatt volt fontos, sokkal inkább érzelmi úton hatott. Ha nem is jutott el tömegekhez, de akik hallgatták, általában szerették. Ugyanerről az alapról indult Széll következő művésze, Yonderboi (Fogarasi László, 1980), aki viszont az ezredfordulón minden képzeletet felülmúló sikereket ért el – elsősorban Nyugat-Európában.
A „mernyei csoda”, szokták róla mondogatni, akit énektanára „botfülű” fiúcskaként emlegetett, ezért az iskolai énekkarban csak tátoghatott, ám a szülőknek vigaszként azért hozzátette: jó a ritmusérzéke. Mivel a Somogy megyei faluból a busz négy óra alatt ért Budapestre, a gimnazista Fogarasi csak évente néhány alkalommal szánta rá magát, hogy lemezekkel elégítse ki zeneéhségét. Inkább nekiállt a számítógépén számokat barkácsolni. Technoid, elektronikus tánczenei hangzású számokat programozott, majd tizenhat évesen elküldte első demóját a budapesti Juice Records-hoz, és ettől kezdve olyan a történet, mint egy mese: a Doors Riders On The Strom című dalára épülő Pink Solidism azonnal rákerült a Future Sound of Budapest Vol. 1. válogatásalbumra, majd ennek hatására több nyugat-európai országban kompiláción is felbukkant.
És a tündérmese folytatódott: az 1999 nyarán Budapestre költözött Yonderboi Zságer Balázzsal a UCMG egyik szobájában(!) felvette a Shallow And Profound lemezének zenei alapjait, néhány este alatt profi hangstúdióban rögzítették az éneksávokat (Kutzora Edina) és a hangszeres részeket (Váczi Dániel, szaxofon, Vajdovich Árpád, basszusgitár, David Yengibarijan, accordion, Kovács Andor, gitár, Zságer Balázs, billentyűsök), majd otthon, kölcsön kapott házi készítésű monitorokon véglegesre keverték a zenét. A végül 2000 tavaszán megjelent Shallow And Profound nemcsak az egyik legemlékezetesebb produkció volt az akkori hazai elektronikai szcénában, hanem – továbbra is meseszerű – a következő években hazánk legjobban fogyó zeneipari exportcikke lett: Portugáliától Németországig hetekig vezette a slágerlistákat. A szinte ismeretlen Yonderboi-nak tulajdonképpen sikerült az, ami a korábban nagyágyúnak tartott Omegának vagy Locomotiv GT-nek csak részben: ismert lett Nyugat-Európában.
Pedig ha az ember meghallgatja ezt a CD-t, könnyen elbizonytalanodik, hogy miért aratott ez ekkora sikert. Nyilván fontos szerepet játszott benne ez a meseszerű történet. Emellett az UCMG jó nemzetközi kapcsolatai és terjesztése. Meg Yonderboi jó értelemben vett amatőr hozzáállása. Hogy nem profik pakolták egybe a produkciót, hanem egy tizenkilenc éves fiú próbálja megvalósítani álmait. Alapvetően downtempós, triphopos, easy listeninges világú darabok sorakoznak rajta, amelyek jobbára filmzenei etűdök (helyenként inkább vázlatok), és nem dalok. Néha még hamiskásak is. De olyan érzelmi töltetet hordoznak, amibe kétségkívül bele lehet szeretni.
E váratlan siker mindenesetre Yonderboi-t is elbizonytalanította, és a folytatást nem kapkodta el: kereken öt évet várt vele. A Splendid Isolation pedig a 2005-ös év szintén egyik legemlékezetesebb produkciója lett. Olyan, amilyennek a többség várta: tempósabb, elevenebb, és alapvetően instrumentális elődjéhez képest lényegesen több, akár a hazai kereskedelmi rádiók által is játszható dalt tartalmaz. Az újabb folytatásra pedig még ennél tovább, hat esztendőt kellett várni, de kétségkívül megérte: a 2011-es Passive Control jól felépített, kiforrott és egységes anyag lett. Még ha fogadtatása elődei sikerét meg sem közelítette.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 494–496.

Yonderboi

Poniklo Imre (1974, Budapest) énekes, gitáros és dalszerző, az <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-amber-smith-61269">Amber Smith</a> zenekar frontembere. 1996-tól 2000-ig a Fanzine indie együttes gitárosa volt, két albumuk is megjelent. 2000-ben megalapította az Amber Smith nevű formációt. A csapat azóta is a budapesti indie szcéna egyik legaktívabb és legtermékenyebb együttese. Bemutatkozó albumuk 2001-ben jelent meg, majd ezután Poniklo Imre három évig külföldön (Angliában, Írországban és Németországban) élt és zenélt. Hazatérése után a 2006-ban készített rePrint című album hozta meg az áttörést Az Amber Smith számára. Azóta is sorra jelentek meg kiadványaik, legutóbb 2021-ben egy EP-vel jelentkeztek (Superficial).
Poniklo Imre eddig két szólóalbumot adott ki. 2009-ben a Poniklo címet viselő nagylemeze jött ki, 2016-ban jelent meg A Föld körül címmel magyar nyelvű anyaga, melyen a gitár helyett inkább a zongora dominál. 2005-ben Were you thinking of me címmel írt dalt Yonderboi Splendid Isolation című lemezére, majd tagja volt a lemezt követő Yonderboi-turné koncertzenekarának is. 2015-ben Hámori Gabriella színésznővel jelentetett meg közös lemezt Nem örmény népzene címmel, melyen dalszerzőként működött közre.
Az Amber Smith zenekarral párhuzamosan más projektekben is rész vesz. Alapítója és dalszerző-gitárosa volt a már nem létező Raina poszt-rock instrumentális formációnak. A 2011-ben alakult The Poster Boy nevű zenekarával - amelyben énekes, gitáros és billentyűs - több nagylemezt is kiadtak. Ezek közül a Bonjour, c'est Pop deux 2013-ban Fonogram-díjat kapott, és az év őszén bemutattak Japánban is egy akusztikus turné keretében. Legutóbbi albumuk 2023-ban jött ki, és a Hooks címet kapta. Poniklo Imre nagy rajongója David Bowie munkásságának. <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-bowie-and-friends-33399">Bowie and friends</a> címen 2016 óta tribute estek szervezője és résztvevője az A38 Hajón.
HZ
 
Kapcsolat:
<a href="https://www.facebook.com/ponikloimre/">https://www.facebook.com/ponikloimre/</a>
<a href="https://www.instagram.com/poniklo/">https://www.instagram.com/poniklo/</a>

Kapcsolatok

Yonderboi

Poniklo Imre