Publication/name

She came from Hungary! 1960s Beat Girls from the Eastern Bloc

Az 1960-as  évek egyik legnagyobb karrierje kétségtelenül Zalatnay Saroltáé (1947). A Toldy gimnázium bálján, 1963 telén a Scampolo fedezte fel és a 15 éves „csajszinak” akkora sikere volt, hogy igazgatói engedéllyel felléphetett a Bartók Színpadon rendezett amatőrvetélkedőn is, ahol ő kapta a legjobb szólista díját. A zsűriben helyet foglaló Bergendy István szintén felfigyelt rá, akinek nemcsak fellépéseket, hanem lemezfelvételi lehetőséget is szerzett. 1965 februárjában Zalatnay már ORI-műsorban szerepelt, később a tévé május 1-jei műsorának egyik meglepetése lett, és a filigrán diáklány mindenütt sikert aratott. Első kislemezein brit hasonmásainak, Cilla Blacknek és Sandie Shaw-nak a dalait énekelte.
Minden menő banda szívesen koncertezett vele, de miután Frenreisz Karesz „lecsapta” Komár kezéről, 1966-tól a Metro mellett kötelezte el magát.
Az ország az első táncdalfesztiválon ismerhette meg (Hol jár az eszem?), ahol ábrándos tinilányként a mamák kedvence lett. A klubokban eközben miniszoknyában, csizmában a divatos beatlányt alakította, és a korabeli nagy slágereket énekelte. Ő volt a szexi, vadóc csitri mintaképe, aki 1963-tól az évtized végéig mindig hozta az éppen aktuális csajszi figurát. Volt rock and roll énekes, beatlány, aztán később Nancy Sinatra, majd Janis Joplin nyomába eredt. Változó arcaiban és megjelenéseiben mindig megtestesítette a korszak lánytípusait, akikkel aztán lépten-nyomon találkozhattunk a klubokban vagy a körúton. Nem is annyira a lányok utánozták Zalatnayt, hanem ő hozta jól a külföldi divatlapokból, popmagazinokból, koncertekről ismert előadók figuráját, majd lekoppintva azokat – szexiségben, öltözködésben, viselkedésben – diktálta a divatot.
De a vadóc Zalatnaynak volt egy másik, nagyközönség számára tartogatott énje is. A táncdalfesztiválokon, slágerbemutatókon már ez a bájos diáklány figura lépett a nyilvánosság elé, aki kedves, ártatlan babaarccal énekelt aranyos butaságokat (Jaj a matek, Anyuci, Na végre, hogy tavasz van), vagy messze révedő tekintettel rebegett édesbús melódiákat fákról, virágokról, fényről, régi barátokról.
Zalatnaynak 1967-ben élete nagy lehetőségét kínálta fel a sors. A brit zenekarokkal Magyarországra látogató üzletemberek viszonossági alapon őt is meghívták Nagy-Britanniába. Első brit kislemezére a Szervusztok, régi barátok című hazai sláger került. Papírkosársiker. A második korongot viszont már Jackie Edwards, a Spencer Davis Group háziszerzője jegyzi (Open Your Hand), de ez sem került fel a listára. Pedig Zalatnay londoni jelenléte szenzáció. Ő az első kelet-európai énekes, akit megpróbáltak befuttatni az angolszász popvilágban. Tisztában volt ezzel a magyar nagykövetség is, mert az angol popélet 300 reprezentánsát hívták meg a kislemez megjelenése alkalmából rendezett koktélpartira. Cinit mindenki a tenyerén hordozta, gyakori vendég lett a világhírű Marquee klubban, a Revolutionben, a Speakeasyben, összebarátkozott jó néhány popsztárral, állítása szerint Maurice Gibbel és Jimi Hendrix-szel is.
1969-ben második nekifutásra az I’m a Woman / Change Of Heart című kislemezével próbálkoztak. Ekkor már az Omega Red Star is öregbítette Nagy-Britanniában Magyarország hírnevét, ám a slágerdömpingben ennyi kevésnek bizonyult. A dolce vita továbbra is folyt (egy baráti névsor: Taste, Nice, Bee Gees, Equals, Amen Corner, Marbles, Cliff Richard, Ginger Baker, Julie Driscoll, Alan Price, Brian Auger, Tony Blackburne, Emperor Rosko, Simon Dee), de Zalatnayból mégsem lett sztár Angliában.
Zalatnay itthon változatlanul a slágercéh és a közönség kegyeltje maradt, ünnepelt fesztivál-énekesnő. Magánéleti kapcsolatai (Frenreisz Károly élettársa) révén számíthatott a frissen alakult Locomotiv GT támogatására, amellyel több sikerszámot (Miért mentél el?, Ez minden, Szeress nagyon, Mikor elalszol) és két nagylemezt is készített. 1972-ben a filmesek is felfedezték (Fuss, hogy utolérjenek), 1973-ban a Supraphon angol nyelvű nagylemezt jelentetett meg tőle, minden adott volt tehát az újabb nagy kiugráshoz.
Zalatnay pályája ehelyett valósággal derékba tört. Magánéleti válsága miatt kapcsolata az LGT-vel meglazult (1975-ben férjhez ment Révész Sándorhoz), és képtelen volt alkalmazkodni ahhoz, hogy egykori rajongói eltűntek a koncertszínpadok elől. Harmincas éveiben is a kedves Cini akart lenni, és Janis Joplin után hol Carole King, hol Carly Simon, hol Tina Turner bőrébe akart belebújni. Vérfrissítés gyanánt ugyan 1976-ban a nála lényegesen fiatalabb Postásy Julival és Várszegi Évával megalapította a Cini és a Tinik formációt, de hiába fedezett fel újabb stílusokat, hiába szeretett bele előadókba, a siker nem akart visszatérni. Sorjázó albumairól a finoman fogalmazó kritika csak annyit állapít meg: eklektikusak. És ez lehetett Zalatnay teljesítményéről a közönség véleménye is. Az 1980-as Tükörkép-et például a slágergyáros Máté–S. Nagy páros írta neki, ám a nagylemezből alig 12 ezerre voltak vevők (abban a korban, amikor az aranylemez 100 ezer eladott példányt jelentett).
A nyolcvanas években szaftos önéletrajzi regényekkel (Nem vagyok én apáca, 1985, Ezt sem a zárdában írtam, 1987) maradt a köztudatban, 1988-ban Privát levél címmel jelentetett meg új dalokat (a borítóján meztelenül pózol), a rendszerváltozás után pedig a leginkább a viharos magánéleti kapcsolata tartották a bulvármédia köztudatában. A nála sokkal fiatalabb Márton Csabával közös vállalkozása csődbe ment, hét évet élt együtt Csapó Gábor vízilabdázóval, 2001-ben – 54 éves korában – erotikus fotósorozata jelent meg a Playboy magazin magyar kiadásában, 2004 szeptemberében pedig 36 rendbeli, nagy kárt okozó, üzletszerűen, bűnszövetségben elkövetett csalás miatt három év börtönben letöltendő szabadságvesztésre ítélték. Nagy médiahullámverés közepette vonult be 2004. október 26-án a börtönbe, ahonnan 2006. október 26-án szabadult.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 80–83.
 
Az előadó Facebook-oldala: <a href="https://hu-hu.facebook.com/zalatnaysaroltaoffical/">https://hu-hu.facebook.com/zalatnaysaroltaoffical/ </a>
Az előadó instagram-oldala: https://www.instagram.com/zalatnay.sarolta/?hl=hu

Zalatnay Sarolta

Az 1960-as évek egyik népszerű táncdalénekese volt.
1961. május elsején a felvonulóknak énekelt, majd az ORI Zenés esti randevú című esztrádműsorában szerepelt. Itt figyelnek fel a gimnazista lányra (akit tehetsége okán sokan a magyar Rita Pavoneként emlegettek), és tagja lett a Magyar Rádió könnyűzenei stúdiójának. Rendszeresen fellépett ORI-műsorokban, sorra készültek vele a rádió- és lemezfelvételek (Nem híres dzsesszénekes, Ilyen a twist, Elment a papa, mama, Ma éjjel, Miért vársz?). Az első magyar tizenéves táncdalénekesként gyakran szerepelt hazai és külföldi fesztiválokon. Körülbelül negyven kislemeze és számos rádiófelvétele van. Több külföldi sláger feldolgozását (Taka Taka, Ne szóljon meg senki, Fehér házikó, Nem tudok nálad nélkül élni) énekelte.
1972-ig minden Táncdalfesztivál-on indult, 1967-ben Fenyvesi Gabival megosztott harmadik lett a Nappalok és éjszakák című dalával. 
A hetvenes években visszavonult a színpadtól, bár 1982-ben szerepelt Tarr Béla Panelkapcsolat című filmjében, ahol saját magát alakította. Ennek sikere és a felerősödő nosztalgiahullám hatására 1983-ban dalai nagylemezen is megjelentek.
Közel  két évtizeden át, 1993-ig volt a Magyar Rádió munkatársa, ahol főleg popzene műsorokat (Magnósok, figyelem!, Magnóról magnóra, Könnyűzenei koktél) vezetett.
JBsz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 108–109.

Ambrus Kyri

Magay Klementina (1949, Budapest) táncdalénekesnő, az 1960-as évek egyik legsikeresebb női előadója. Zongorázni tanult, azután a Magyar Rádió Gyermekkórusában énekelt. Középiskolás korában a Budapest leánykórus elnevezésű formációval lépett fel, majd az öttagú Rózsa vokál tagja lett, amellyel fellépéseiken többszólamban adták elő az éppen futó slágereket. Tizenhat éves korától különböző beatzenekarokkal (Metro, Omega, Pannónia, Scampolo, Atlantis, Echo, Expess) ORI-műsorokban lépett fel. 1967-ben a szövegíró Huszár Erika mutatta be őt az <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-atlas-6538">Atlas zenekar</a> tagjainak, ők kísérték a pol-beat fesztiválon, ahol a legjobb női előadó címet kapta a Kettő, egy, fél című daluk előadásáért. Ennek köszönhetően részt vehettek 1968-ban a szófiai Világifjúsági Találkozón (VIT). Egy moszkvai turnéján megismerkedett Jurij Gagarin szovjet űrhajóssal.
Az Atlas zenekarral rögzítette 1968-ban a Magyar Rádióban legnagyobb slágerét, a Nevető almák-at („Almát eszem, ropog a fogam alatt”), Payer András és Huszár Erika szerzeményét. A dalt azután a Hanglemezgyár kívánságára az akkor már nagy sztárnak számító Omega együttessel vette fel újra, így jelent meg kislemezen, ami hatalmas siker lett, több mint 80 ezer eladott példánnyal, és a rádió egyre-másra játszotta a slágert. 1968-70 között tíz kislemeze jelent meg (Elmúlt már az első szerelem, Nem én döntöm el, Nem nagy dolog, Egy láda arany, Zsákutca), de nagylemez kiadásáról nem is tárgyaltak vele a Hanglemezgyár illetékesei, majd már a rádiós felvételek lehetőségét is elvették tőle. Miután elváltak útjaik az Atlas zenekarral, Magay Klementina a szólókarrierjét építette. Rengeteg fellépése volt, indult fesztiválokon, többször szerepelt külföldön is. Az Apostol zenekarral és Marcellinával 1972-ben három hónapig Stockholm egyik elegáns szállodájában zenéltek esténként. Finnországban egy éven át vendéglátózott. De szerepelt a szocialista-tábor államaiban, és Nyugat-Németországban, az Egyesült Államokban, valamint Kanadában is. Itthon - már a hatvanas évek végétől kezdődően - a Béke Szállóban, a Moulin Rouge-ban, az Astoria bárban és sok más szórakozóhelyen énekelt.
Magay Klementina szinte minden stílusban kipróbálta magát: az éjszakai revüszínpadokon, ORI-turnékon, vidéki kultúrházakban és a külföldi vendéglátóiparban egyaránt, majd a rendszerváltás után tíz évig népdalokat és magyarnótákat énekelt, ezután pedig színházi szerepeket is kapott. És az ő fotójával a borítóján jelent meg 2018-ban a londoni Ace Records kiadványa, amely a hatvanas évek magyar énekesnői előtt tiszteleg (She came from Hungary! 1960s Beat Girls from the Eastern Bloc), és amelyen Magay Klementina három dala is szerepel.
JBSz, HZ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 112–113.

Magay Klementina

A Magyar Rádió egyik legfoglalkoztatottabb táncdalénekese, pályatársai közül elsőként jegyezhetett önálló albumot, miközben az 1960-1970-es években közel 100 dala jelent meg kislemezen.
1965-ben második lett a Ki mit tud?-on, felvették a rádió könnyűzenei stúdiójába, ahol 1966-ban készült első felvétele (Túl az első nagy szerelmen). Második dala (Minden ember boldog akar lenni) már országos siker. Két évig ő volt a legsikeresebb női előadó: 1967. július 1. és 1968. június 30. között 362 473 kislemezét adták el, főként Dobos Attila slágereinek (Minden nap, Mindenkinek van egy álma) köszönhetően. Utóbbi lett 1969-ben a legnagyobb példányszámban eladott hazai kislemez, ezért Cannes-ban, a MIDEM-en Magyarország képviseletében ő vehette át a Márvány Trófeát. Visszaemlékezései szerint három hónap alatt 380 ezer darabot értékesítettek belőle.
Ezt követően kezdett el külföldre járni, előbb Innsbruckba, majd Kubába hívták, később a szocialista blokk országai, illetve Jugoszlávia összes nemzetközi fesztiválján is megfordult. S bárhová ment, a Mindenkinek van egy álma című slágerét az adott ország nyelvén énekelte el. Nem meglepő, hogy szinte mindenhol ő vitte el a közönségdíjat. Tánczenei műsorok és ORI-turnék egyik nagy sztárja volt, slágerei (Nincsen olyan szerencsém, Kis papírhajó, Sose fájjon a fejed, Veled is megtörténhet egyszer, Szeretném bejárni a Földet, Még iskolába járok) a hatvanas évek végéig szerepeltek a sikerlistákon.
Dobos disszidálása után legnagyobb sikereit betiltották, ezzel karrierjét is kettétörték. A hetvenes évek első felét Harangozó is javarészt külföldön töltötte, az 1976-ban kiadott újabb albuma (Lánynak születtem) révén viszont ismét visszakerült a hazai reflektorfénybe. Sőt a következő években számos új slágert (Óriáspénz, Hidd el, Szeretném, ha féltékenyebb volnál, Ma valakinek hiányzom, Banánvirág) jegyzett. A nyolcvanas években azonban ismét a nyugati vendéglátóipar biztosított számára megélhetést, például több hónapon át Kanadában és az Egyesült Államokban vendégszerepelt, ahol főként külföldre szakadt magyarok körében énekelte legismertebb dalait.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 110–111.

Harangozó Teri

Bár az 1970-es évek eleji disszidálása miatt neve idővel kikopott a köztudatból, a három beatlány egyenrangú társa volt a „klubkirálynőnek” is nevezett Wittek Mária (1947). Viszonylag kevés felvétel maradt utána, mellé – Koncz Zsuzsával és Zalatnay Saroltával összehasonlítva – sajnos nem társult olyan karakteres szerző, aki megfelelő színvonalú dalokat írt volna számára, de énekesi kvalitásait mutatja, hogy miközben 1964 és 1968 között rendszeresen koncertezett az <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-omega-51">Omegá</a>val (kvázi zenekari tagnak számított), a hatvanas évek második felében lényegében valamenyi jelentősebb zenekarral – Atlas, Bergendy, Hungaria, Illés, Juventus, Liversing, Metro, Scampolo, Syrius – fellépett. Plusz az első Táncdalfesztivál-on az Atlantis kísérte, a másodikon a Dogs, 1968-ban pedig az underground Sakk-Matt állandó vendége lett.
Arisztokrata család sarjaként nem számított a rendszer kegyeltjének. Amióta az eszét tudta, énekelt, zongoraművész édesapja hatására hatéves korától zongorázott, majd 1956-ban bekerült a Magyar Rádió gyerekkórusába. A klasszikus zenei környezetben nevelkedett Wittek tizenöt évesen csodálkozott rá Millie Small My Boy Lollipop című doo-wop slágerére, majd 1964 őszén épp e dal előadásával nyert felvételt az Omega együttes pestlőrinci meghallgatásán (ekkor került a zenekarba Somló Tamás is). Nem sokra rá az OSZK-vizsgán egyből B-kategóriát kapott, majd kis idő elteltével az Omegával elkészítette első kislemezét (Little Man, What Now My Love, 1966).
„Kiderült, hogy mindenkit tudok utánozni. Akkor, abban az időben az volt a legfontosabb, ezt akarta a közönség, hogy minden szám koncerten ugyanolyan legyen, mint az eredeti felvételeken. És ez volt az, amit én a legjobban tudtam.” – nyilatkozta 2016-ban, és a visszaemlékezések szerint valóban minden karaktert remekül vissza tudott adni, legyen szó a Downtown-ról (Petula Clark), a River Deep Mountain High-ről (Tina Turner), az I've Got You Baby-ről (Cher) vagy az I Who Have Nothing-ről (Shirley Bessy). Ennek a kiváló alkalmazkodó képességének köszönhető, hogy amikor 1968-ban a Nashville Teens másodszorra is eljött Magyarországra, a zenekar három koncertjén – Szombathelyen, Tatabányán, Kaposváron – a torokfájdalmakkal küszködő Ray Phillips helyett több dalt is ő énekelt, mondani sem érdemes, óriási sikerrel. (A Nashville Teens tagjai még 1967-ben – mikor először jártak nálunk – csodálkoztak rá a tehetségére a Metro Klubban, innen az ismeretség).
Wittek Mária ekkorra már túlesett az első táncdalfesztiválos megmérettetéseken: 1966-ban a Hova szalad a nyár-ban az Atlantis kísérte, de nem jutott be a döntőbe, ahogy egy évvel később a Demjén Ferenccel felálló Dogs-szal a háta mögött sem (Keresek egy fiút). Hiába tapsolta vissza a közönség és játszották a felvételt később is a rádióban, koncertjein sosem énekelte. Merthogy neki leginkább az angol és amerikai beatdalok feküdtek.
1968-ban az Omegával csak azért nem tarthatott Londonba, mert nem kapott útlevelet. Még énekelt a zenekar első nagylemezén (a Kiskarácsony, Nagykarácsony című számban), de a kapcsolatuk meglazult, és utoljára 1969 januárjában lépett fel velük. Közben a korábbi Omega-gitáros, Kovacsics András hívására a Decca/Olympia zenekarban Horváth Charlie mellett többek között Aretha Franklin dalokat is énekelt. Amikor végre útlevélhez és szerződéshez jutott, Olaszországban lépett fel különböző klubokban. Majd 1970-ben úgy döntött, hogy végleg kint marad.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 87–88.

Wittek Mária

Kezdetben az ő karrierjét is Majláth Júlia zeneszerző egyengette, majd a könnyűzenei stúdióban Balassa P. Tamás tanítványa lett. Ő volt az első, aki a mozdulatlan, mikrofon mögé cövekelt előadók között megmozdult a színpadon és karaktert adott egyéniségének. A nők között az első komolyan vehető sztáralkat, aki igazi entertainerként kifejezte, megjelenítette az előadott szám érzelmi tartalmát, hangulatát. Nevét az 1965-ös Látod, ez a szerelem című dal tette ismertté. Fellépett és kislemezeket is készített beatzenekarokkal (Scampolo, Atlantis, Liversing). További slágerei: Pletykálnak rólad, Élj vele boldogan!, Pattanj fel!. 
Állandó résztvevője volt a táncdalfesztiváloknak; valamennyin indult, ám egyiken se kapott díjat. A hatvanas évek végétől a hazai showbiz ünnepelt sztárjaként a Maxim Varietében, a Kamara Varietében, a Béke Szállóban és különböző ORI-műsorokban lépett fel.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 113–114.

Mátrai Zsuzsa

Pályája a hatvanas évek elején szintén a rádió könnyűzenei stúdiójában kezdődött, a lipcsei fesztiválon debütált a Barna bőrű hableány című dallal. Első igazi slágere – mely országosan ismertté tette a nevét – a Húszéves vagyok volt. A későbbiekben számos nagy sikert (Gézengúz, Békaszerenád, Egy, velem ugye könnyen megy, Például te, Szeretlek nagyon, Minden olyan más, Hogyha látni akarsz, Bánat, hozzád többé semmi közöm, Bumcsili, Régi korban) köszönhetett rádiós múltjának (ekkor Bágya András, az ismert slágerszerző és hangszerelő felesége volt), és ez tette a táncdalfesztiválok sztárjává is (Rövid az élet, Más ez a szerelem).
Több televíziós filmben (Budapest te csodás, A téli szerelem, Tánckongresszus) szerepelt, egy időben a magyar táncdal utazó nagykövete volt a szocialista országokban. A német Telefunken cég is készített vele lemezfelvételeket.
1990-ben a Vasutas Zeneiskolában kapott lehetőséget egy musicaliskola létrehozásához, amely 2001 óta az Operettszínházzal együttműködve neveli az utánpótlást.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 115.

Toldy Mária

1963-ban Turán Lászlónál kezdte az éneklést, 1964-ben a XIII. kerület Dixieland Band-del (a későbbi Expresszel) lép fel. Nyáron a Nevető vendégszolgálat című balatoni ORI-„körműsorban” énekelt. Ekkor egy külföldi impresszárió jóvoltából több évre Belgiumba, Luxemburgba szerződhetett, a továbbiakban Marina Marcus, a lemezfelvételeken pedig Maria Marky (Electrola), illetve Edina Pop (Philips) néven szerepelt, Kazachok című dala európai siker volt.
Magyarországon néhány rádiófelvétel (Felhős napokon, Nincs boldogság szerelem nélkül) után megnyerte az 1969-es Táncdalfesztivál-t (Egy fiú a házból), de visszatért az NSZK-ba, ahol a diszkó térhódítása idején tagja lett a nemzetközileg sikeres Dschinghis Khan együttesnek. Annak 1986-os megszűnése után pedig szólóban folytatta énekesnői pályáját, és repertoárját szvingekkel, rock and rollokkal, gospelekkel és spirituálékkal bővítette.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 112.

Késmárky Marika

A zenei tanulmányait a Magyar Rádió Könnyűzenei Stúdiójában végző énekesnő az 1967-es Táncdalfesztiválon gimnazistaként énekelte a Csuda jó fej című dalt, majd 1968 márciusában a Bajtala-trióval szerepelt először az 1+2 című tévéműsorban. 1971-ben a Neotonnal turnézott Afrikában, majd a következő években fesztivál-énekesnőként bejárta Európát. 1973–1974-ben a Piramissal vendéglátózott az NSZK-ban és Svájcban, majd szólistaként ismét megpróbált visszatérni a popzenei életbe (Repülj még, Fényt adj nekem, Miért nem árultad el? , Vágyódás, Nem hívsz, Miért nem éreztem meg, Hívjál) – kevés sikerrel. A Metronóm ’77 fesztiválon a Bolond mesék című dallal előbb a diszkóvonalon, majd férje, Som Lajos révén a rockervonalon próbálkozott. A Piramis szerzői jóvoltából jelent meg első nagylemeze (Figyelem, itt vagyok, 1981), de az élvonalba azzal sem sikerült bekerülnie.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 363.
Kapcsolat:
<a href="https://www.kardabea.hu/">https://www.kardabea.hu/</a>

Karda Beáta

A hatvanas években felbukkant beatlányok közül kétségkívül ő vitte a legtöbbre, ő emelte pódiumművészetté a műfajt.
Tizenhat évesen, 1962-ben a Ki mit tud?-on tűnt fel az egyik „gézengúzként”. Felfedezése Benkő László nevéhez fűződik: „Néztük a tévében a Ki mit tud?-ot, és látjuk, hogy a gézengúzok közül az egyik, bizonyos Koncz Zsuzsa valahonnan nagyon ismerős. Akkor már a Várban játszottunk, nagy törzsközönség előtt. Következő szombat, buli a Várban, megvan! Innen ismerjük, a saját bulinkról, ott táncolt lent egy sráccal. Nekilódultunk a szünetben a szaxofonossal, leszólítjuk a büfében, hogy lenne-e kedve megtanulni néhány számot. Mondta, lehet. Össze is jöttünk, egész héten gyakoroltunk. A Locomotion-t és hasonló nótákat. Szombaton indult a műsor, mi show-ban gondolkodtunk: Zsuzsa továbbra is lent táncol a fiúval, mi meg egyszer csak spontán felhívjuk a csajt, aki elénekel három nótát. Nagyon nagy sikert aratott.”
A Koncz–Omega fúzió azonban rövid ideig tartott. 1963-ban a Sportcsarnokban megrendezett koncert után a tizenhét éves énekesnő átpárolt az Illéshez, majd amikor a zenekar kikerült a külvárosba, tovább állt a belvárosi Metróhoz. Little Eva-, Connie Francis-, Sandie Shaw-dalokat énekelt. Végül 1965-ben a Rohan az idő című Szörényi-sláger indította el a pályáját. Egyik főszereplője volt az Ezek a fiatalok című filmnek (Mr. Alkohol, Szőke Anni balladája, Ez az a ház). 1967-től 1969-ig elsősorban táncdalénekes, a táncdalfesztiválok rendszeres fellépője volt (Színes ceruzák, 1968).
Az első nagylemeze (Volt egyszer egy lány, 1969) megjelenése után csak az Illéssel (1973-ig), majd a Fonográffal (1978-ig) készítette nagy- és kislemezeit. 1973-ban Jelbeszéd című albumát - elsősorban a rajta található Ha én rózsa volnék című dal miatt – betiltották. A hetvenes évek elején, első lemezein a játékosság, a könnyedség, a kedvesség, egy új műfaj, a popsanzon megteremtésének igénye a meghatározó. Ekkor született dalai (Micimackó, Kis herceg, Szinga-linga, Csillag Hajnalka) a mai napig népszerűek, és ez a népszerűség fogadtatta el 1973-ban az előzőektől alapvetően eltérő, súlyos mondanivalójú lemezét, a Jelbeszéd-et, mely a Szörényi–Bródy szerzőpáros valódi, a beatkorszakot elbúcsúztató dalait tartalmazza. Már az „új” Bródy által kitalált jelbeszédben megfogalmazva, nyersen és kíméletlenül számolt le az álmokkal, idézte meg a forradalminak hitt nemzedék nevében Petőfi alakját, rajta találhatjuk a beatnemzedék utolsó, talán legszebb himnusszá lett hitvallását (Ha én rózsa volnék).
A Jelbeszéd-del azonban nemcsak a szerzőpáros, hanem Koncz életében is lezárult egy szakasz, és az Illés megszűnése, a Fonográf megalakulása után döntenie kellett, kivel és hogyan folytatja tovább. Együttműködése a szerzőpárossal nem szakadt meg, de – némileg kényszerből, hiszen Bródyt „leállították” – a magyar és külföldi költők műveit énekelte lemezre. Elhatározása Liszt-díjat eredményezett (1977), a műfajnak is fontos és jelentős elismeréseket hozott. Weöres Sándor írta: „Úgy hiszem, sokan köszönhetik Önnek Weöres Sándor- és József Attila-szeretetüket. Ön az idők folyamán énekesből népművelővé vált.” Ilyen elismerő, méltató dicséretet a műfaj képviselői még soha addig nem kaptak.
Az évtized közepétől az egyik legsikeresebb magyar exporténekesnő lett (NDK, NSZK, Franciaország, Lengyelország). Slágerei rendszeresen szerepeltek a sikerlistán (Zöld szemem kék, A széllel szemben, Előszó, 1964, Bordódi Kristóf, Mama kérlek, Még minden előttem áll, Légy óvatos, A szerelem hív, Őszinte bohóc, Könnyű kis kabátban). 1979-től váltakozó zeneszerzőkkel (Tolcsvay László: Valahol, Menetrend; Bornai Tibor: Újhold, Fordul a világ) dolgozott, mindinkább háttérbe vonulva a mindennapi popélettől. 1981-ben résztvevője volt A Koncert című nosztalgiaestnek és a róla készült filmnek. Az 1980-as évektől ritkábban jelentkezett albumokkal, és a reprezentatív koncertek mellett a turnézást is hanyagolta.
1991-ben a Hungarotontól átszerződött a független Quint (később EMI-Quint) kiadóhoz, ahol öt albuma jelent meg (Illúzió nélkül, Ne veszítsd el a fejed, Jubileum XXX., Unplugged, Miénk itt a tér). 1997-ben ismét a Hungarotonhoz szerződött, ahol azóta több válogatás-CD-n kívül kilenc új anyagot tartalmazó albumot adott ki. Ezek egyike a Csodálatos világ, amelyen duettben énekelt a hazai élmezőny legjobb előadóival. 2002-ben kiadott stúdiólemezén (Ki nevet a végén?) pedig először dolgozott együtt Lerch Istvánnal. Addigi szerzői mellett többek között Bódi László (Cipő), Gerendás Péter és Müller Péter Sziámi dalait is elénekelte. 2006-os verslemezén (Egyszerű ez) a magyar irodalom klasszikusaitól és az új generáció költőinek verseiből válogatott. Szabadnak születtél  címmel 2020-ban jelent meg jelentős életművének eddigi utolsó, új dalokat tartalmazó stúdióalbuma.
Számos elismerés és díj tulajdonosa, melyek közül a legrangosabbat, a Kossuth-díjat 2008-ban vehette át.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 83–85, 409–412.
 
Kapcsolat:
<a href="https://konczzsuzsa.hu/">https://konczzsuzsa.hu/</a>

Koncz Zsuzsa

Zenei érdeklődését édesapjától örökölte. Elvégezte a Zenekonzervatóriumot, valamint diplomát szerzett a Színház- és Filmművészeti Főiskola operett tanszakán is. Tinédzserként az 1967-es Táncdalfesztivál-on vált ismertté (Ádám, hol vagy?), amikor 13-as sorszámmal, begipszelt kézzel lépett fel, mert egy autóbaleset miatt súlyosan megsérült. Később ORI-műsorokban kamatoztatta népszerűségét, ahol rádiós slágereit énekelte (Nem uram, Ha meg kell tenni, Figyel a mama, Negyvenhat éves az én apukám, Mi ebből a tanulság?). Az évtized végén eltűnt az élvonalból, jelenleg is külföldön él.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 110.

Fenyvesi Gabi

Kivételes hanganyagú énekesnő, aki szinte minden stílusban énekelt.
Egerben egy gimnáziumi amatőrzenekarban Little Richard, Ella Fitzgerald és más fekete előadók dalait adta elő. Temperamentumos viselkedése után „Dinamit Katinak” nevezték, és erre első nyilvános szereplése alkalmával is rászolgált. 1965-ben a Ki mit tud?-on tűnt fel nálunk teljesen szokatlan, ám hangjához kiválóan illő shouter (kiabáló – a szerk.) előadásmóddal. Tagja lett a Magyar Rádió Könnyűzenei Stúdiójának, a következő években rendszeres szereplője volt a rádiós slágerbemutatóknak és táncdalfesztiváloknak. Az afroamerikai fekete zenéktől egyúttal mindinkább az olaszos – sweetes – slágerek felé távolodott.
1966-ban és 1972-ben két ismét merőben szokatlan dallal és előadásmóddal nyert (Nem leszek a játékszered, Add már uram az esőt), de a neki kiosztott olaszos dalokból is szinte minden alkalommal slágert csinált. 1967-től felfedezték a filmesek (Ünnepnapok), összesen 14 filmben szerepelt. 1968-ban szerepeiért (Fejlövés, Fényes szelek, Eltávozott nap, A hamis Izabella, Holdudvar) őt választották az év színésznőjének.
A hetvenes években volt egy közismert, kedves slágereket éneklő fesztivál-énekesnői képe (Úgy szeretném meghálálni, Találkozás egy régi szerelemmel, Mit remélsz?, A régi ház körül, Én igazán szerettelek, Hull a hó a kéklő hegyeken, A pesti férfi), és egy rejtőzködőbb, kevésbé ismert „Dinamit Kati”, aki élvonalbeli rockegyüttesek és szerzők támogatásával mesterműveket adott elő (Rock and roller, Szólj rám, ha hangosan énekelek, Apák és anyák, Menjünk világgá, Várlak, Segíts túl az éjszakán, Nekem biztos lesz egy fiam, Közel a Naphoz, Kék farmer, Tíz év az úton, Életem lemeze, 1492). 1974-ben és 1976-ban az LGT-vel, 1978-ban Szörényi Leventével és Adamis Annával, 1979-ben és 1983-ban a V’Moto-Rockkal készített lemezeket.
Később kiválóan énekelt gyerekeknek filmdalokat (Elza kölykei, Dot és a kenguru, Hugó, a víziló, Robin Hood), esemény volt megszólalása a rockoperákban (Atilla – Isten kardja), és sikerrel debütált műsorvezetőként (Slágertévé) szórakoztató zenés műsorokban. Hatszor kapta meg a Magyar Rádió és Televízió Nívódíját. Mindez együtt azt sugallja, hogy a legnagyobb női szórakoztatósztár volt Magyarországon. Számos fesztiválon (Dresden, ’72, Castlebar, 1974) győzött, 1975-ben a brit Music Week szaklap az év énekesnőjének választotta. 1986-ban Liszt-díjat kapott, 1994-ben a Magyar Köztársaság Érdemrend Kiskeresztjét, 2014-ben pedig a legmagasabb állami kitüntetést, a Kossuth-díjat vehette át.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 85–86, 414.
Kapcsolat:
<a href="https://www.kovacskati.hu/">https://www.kovacskati.hu/</a>

Kovács Kati

Az 1960-as évek elején Idrányi Iván zeneszerző ajánlotta be a Magyar Rádió tánczenei stúdiójába. 1964-től az EMKE műsoraiban lépett fel. Rádiófelvételeit (Hiányzol, Nekem új fiú többé nem kell, Így sohasem vártam én, És mégis mozog a Föld, Arrividerci Hans, Nem elég) rendszeresen játszották. 1965 szilveszterén – az Atlantis kiséretével – énekelte a Csak fiataloknak! című számot, aminek átütő sikereként ez a dal lett Komjáthy György azonos című rádióműsorának szignálja. 1966-tól a táncdalfesztiválokon a „slágercéh” dalait énekelte – inkább kevesebb, mint több sikerrel. Körülbelül tíz kislemeze és hatvan rádiófelvétele van.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 109.