Publication/name

Rossz vér

Nevezték már prófétának, rockköltőnek, az ifjúság megrontójának, lázítónak, ellenzékinek, sőt Jagger-imitátornak is. Azt viszont mindenki elismerte, hogy előadóművészként, népművelőként és íróként elévülhetetlen érdemei vannak a blues magyarországi népszerűsítésében. Zenekara, a Hobo Blues Band fennállása harminchárom éve alatt folyamatosan a színpadon volt – ami hazai viszonylatban egyedülálló jelenség. Ráadásul Hobo emellett színházi vonalon is rendkívül aktív volt, időről időre összeállított példaképei – József Attila, Jim Morrison, Vladimír Viszockij, Francois Villon vagy Ady Endre – verseiből önálló estre valót.
Próbálkozott szövegírással és szövegfordítással a Kex-szel, a Syriusszal, az Olimpiával, a P.Mobillal, felbukkant filmekben (Extázis 7-től 10-ig, Agitátorok), Szerémi László néven novellákat publikált. Állítólag 1968-ban egy Kex-koncerten énekelt először színpadon (két Rolling Stones-dalt, a The Spider And The Fly-t és az I’m Alright-ot), akkoriban Baksa Soós János a közönség soraiból hívott fel embereket, hogy színesítse a műsort. Aztán sokáig semmi, majd a hetvenes évek derekán egy nap a Metro Klubban beugrott a P.Mobilba énekelni. Néhány Stones-dal is terítékre került. A sikeren felbuzdulva Hobo nekilátott zenészeket keresni, ekkor ajánlotta neki Schuster Lóránt a P.Mobil előtt rendszeresen fellépő, angol rockszámokat játszó Ikarust. Javarészt belőlük jött létre a Hobo Blues Band első felállása.
Hobo tehát tizenöt évet töltött a rock peremvidékén, mielőtt 1978-ban beszállt volna a rock and roll cirkuszba. Hogy aztán egyetlen év alatt minden babért learasson. Zenekarában, a Hobo Blues Bandben fennállása harminchárom éve alatt több mint harminc zenész fordult meg, rajta kívül minden hangszeres többszörösen cserélődött. A legfontosabb társak: Póka Egon (basszusgitár) 1978–1993 és 2009–2011 között, Tátrai Tibor (gitár) 1983–1985, 1989–1998 és 2009-2011 között, Döme Dezső (dob) 1979–1980 és 1985–1989 között, Deák Bill Gyula (ének) 1979–1985 között, Tóth János Rudolf (gitár, ének) 1985–1998 között, Hárs Viktor (basszusgitár) 1998–2008 között, Fehér Géza (gitár) 2002–2008 között, valamint Fuchs László (zongora) 1985–1989 között volt a zenekar tagja. A HBB 2011-ben elbúcsúzott, azóta ifj. Tornóczky Ferenc (gitár), Póka Egon (basszusgitár), Szakadáti Mátyás (ütőhangszerek) és Fekete-Kovács Kornél (trombita, billentyűs hangszerek) Hobo állandó kísérői.
A HBB-vel több mint húsz korongot jelentetett meg, nem túl egyenletes színvonalúakat, de van köztük néhány egészen kimagasló teljesítmény. Az első évtizedből mindenekelőtt az 1984-es dupla Vadászat, mely a magyar rocktörténelem egyik legerősebb albuma, szövegekben, zenében, hangszeres virtuozitásban (Tátrai–Póka duó) egyaránt. A második évtizedből talán az 1995-ös Vissza a 66-os úton-t érdemes kiemelni: ebben rótta le Hobo Amerika (a blues és a beatirodalom) előtti tiszteletét, nem utolsósorban pedig megjelentetett mellé egy érdekes „roadfotó”-albumot, útinovellákkal. Az azt követő időszakból pedig kétségkívül az Idegen tollak a legemlékezetesebb: Hobónak benne bő két óra terjedelemben sikerült meggyőző szellemi-kulturális ívet húznia Francois Villontól Tom Waitsig.
Nagyjából a rendszerváltozás óta építgeti a maga képzeletbeli hármasoltárát. Középen József Attilával, a két szélén Jim Morrisonnal és Vlagyimir Viszockijjal. Emellett kezdetben ott voltak a fekete bluesénekesek (Muddy Waters, Elmore James, Willie Dixon), a fehér bluesrockerek (Rolling Stones, Cream, Fleetwood Mac) és Jimi Hendrix, majd jött hozzájuk Allen Ginsberg, később Tom Waits, Francois Villon, Faludy György, Pilinszky János, Ady Endre, legutóbb pedig Bob Dylan.
Munkásságát 2011-ben Kossuth-díjjal ismerték el.
JBSz–SJ
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 324–328.
<a href="http://hobo.hu/">Kapcsolat:</a>
<a href="http://hobo.hu/">http://hobo.hu/</a>

Hobo (Földes László)

Az egyik legnyughatatlanabb és legjobb hazai rockgitárost, Tátrai Tibort (1952. április 5., Budapest) az 1980-as  években Hobo nevezte Tibus Gitaricusnak. Tátrai a magyar rocktörténet egyik legjelentősebb és talán legtöbbet foglalkoztatott muzsikusa. Tizenkétszer volt az év gitárosa. Az elmúlt ötven évben megszámlálhatatlan zenekarban, formációban dolgozott, csak a legfontosabbak: Sakk-Matt, Syrius, Generál, Skorpió, Hobo Blues Band, Török-Tátrai Tandem, Tátrai Band, Boom-Boom, Latin. Ahogy 2000-ben nyilatkozta a Népszabadságban: „A többség leragad egy szinten. Kitalálják, milyenek akarnak lenni, és attól kezdve csak azt nyomják. Nekem meg az elmúlt 8-10 évben mindig több bandám volt. Szerintem ez minden zenész számára kötelező kellene, hogy legyen. Sosem csináltam gondot abból, hogy honnan jövök, vagy hogy hova megyek. Semmit nem találtam ki előre. Mindenhonnan úgy álltam fel, hogy köszönöm gyerekek, ennyi elég volt, puszi, kalap, kabát. Vagy feloszlott a zenekar. És akkor kerestem egy másikat.”
Tizenhat éves korában még inkább a sportnak élt: 1968-ban félnehézsúlyú ifjúsági ökölvívó bajnok volt. De a zene még ennél is jobban vonzotta. 1969-ben a Radics Béla vezette Sakk-Matt együttes roadjaként megismerkedett Harmath Alberttel, akivel még abban az évben megalapította az elsősorban rhythm and bluest játszó Kárpátia együttest. Radics következő formációjának, a Tűzkeréknek már Tátrai is tagja lehetett, majd egy rövid Juventus-kitérő után 1972-ben csatlakozott az Ausztráliából visszatért legendás <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-syrius-klasszikus-6771">Syrius</a>hoz. Bő fél évig játszhatott az együttes legjobb felállásával, de aztán Orszáczky és Ráduly távozása után a fúvós funky irányába mozduló zenekarban már nem találta a helyét.
1973-ban rövid időre megfordult a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-mini-6779">Mini</a>ben, majd az <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-olympia-6820">Olympiá</a>ba igazolt át, ahol Horváth Charlie-val egymásra találtak, és 1975-ben együtt emelte ki őket onnan a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-general-390">Generál.</a> Velük készült a nagy sikert aratott Zenegép, rengeteget turnéztak külföldön, majd 1979-ben Frenreisz Károly elcsábította Tátrait az akkor induló Új <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-skorpio-6878">Skorpió</a>ba. De hiába került ott össze három remek muzsikus (a dobos Papp Tamás volt), a folytonos koncertezés és Frenreisz popularitásra törekvése nem tette lehetővé kiérlelt és egyenletes színvonalú lemezek készítését.
Tátrai a nyolcvanas évek elején a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-hobo-blues-band-9447">Hobo Blues Band</a> környékén is felbukkant, az 1983-as Még élünk! lemezen még vendégként játszott, az 1984-es Vadászat-on pedig már nem csak gitárosként, de szerzőként is maradandót alkotott. A továbbiakban viszont Török Ádámmal inkább a kísérleti, újszerű zenék felé fordult – a Török–Tátrai Tandem sportcsarnokok helyett kisebb klubokban, pubokban lépett fel.
1987-ben Tátrai úgy döntött, saját zenekart alapít, és létrehozta a Tátrai Bandet. Amikor pedig 1989-ben csatlakozott hozzájuk a régi zenésztárs, Horváth Charlie és Pálvölgyi Géza billentyűs, az együttes új pályára állt, és néhány éven belül – különösen a New York, New York című dal után – az ország egyik legnépszerűbb popformációja lett. Ettől kezdve nem volt megállás: minden évben sikeres országos turnék, zárásként BS- vagy BKK-bulik, és több tízezer példányban eladott lemezek. Egyéni, a pop és a rock között lavírozó (inkább az előbbihez közelebb álló) zenei világuk és Charlie különleges, rekedtes orgánuma a kilencvenes évek egyik legsikeresebb hazai zenekarává tette őket.
Az ezredfordulóra azonban a zenekar gyakorlatilag szétesett. Charlie szólóprojektjeivel volt elfoglalva, Tátrai meg egyszerre több vasat is tartott a tűzben, melyek közül zeneileg kétségkívül a mindössze két lemezt megért <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-boom-boom-11394">Boom-Boom</a> és a Szűcs Antal Gáborral közös latin-vonal lett a legérdekesebb.
Munkásságát 1996-ban A Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjével, 2010-ben Liszt Ferenc-díjjal ismerték el.
JBSz–SJ
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 264–265.
Kapcsolat: <a href="https://www.facebook.com/TatraiTibor/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/TatraiTibor/?locale=hu_HU</a>

Tátrai Tibor

Bár pályáját még az 1970-es évek legelején kezdte, országos ismertségre Hobo mellett tett szert az ország akkori legjobb hazai bluesénekese, Deák „Bill” Gyula (1948). Tizenegy éves korában orvosi műhiba miatt elveszítette egyik lábát, ezért a Kádár-korszakban sokáig „nem volt színpadképes”, aztán mégis sikerült tehetségéhez méltó pályát befutnia. Még ha az elmúlt tíz évben jobbára ő is csak a hírnevéből él.
Kőbánya talán legismertebb rockere a hatvanas évek végén a helyi Sztár együttessel lépett színpadra először – a kor szokásának megfelelően angol dalokkal, kamu szövegekkel. Később a Napsugárban, a Wanderersben és a Lloydsban énekelt. Zenei fejlődésére saját bevallása szerint leginkább Babos Gyula, Szakcsi Lakatos Béla, Lakatos Bögöly Béla és Orszáczky Jackie hatott. Gyakran vendégeskedett a Syrius örömzenélésein, de rövid ideig Radics Béla zenekarába is beugrott.
1979 márciusában a szintén kőbányai Póka Egon javaslatára lett előbb a vendége, majd rendes tagja a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-hobo-blues-band-9447">Hobo Blues Band</a>nek, melyből 1985-ben – saját bevallása szerint – emberi és anyagi problémák miatt vált ki. Ebben nyilván az is szerepet játszott, hogy Deák Bill Gyula az István, a király-ban alakított szerepe (Torda) után úgy gondolta, önállóan is eléggé nagy sztár. Előbb a Kormorán kísérte, majd Bencsik Sándorral megalapította a rövid életű Bill és a Box Companyt. 1987 óta saját, folyamatosan változó összetételű zenekarával koncertezik, és azóta is hű régi önmagához: a tőle megszokott rhythm and bluest nyomja, igaz, egyre halványabb színvonalon.
Az elmúlt negyven évben számos szólólemezt jelentetett meg. A két legerősebb korongja (Rossz vér, 1983, Bűnön, börtönön, bánaton túl, 1993) dalait javarészt Póka Egon és Hobo írta neki, az 1986-os Mindhalálig blues-t és az egy évvel későbbi (sokáig csak kazettán elérhető) Bill kapitány blues cirkuszá-t a Kormorán együttes tagjaival készítette. Saját zenekarával eddig három albumot jegyez (Bort, bluest, békességet, 1999, Hatvan csapás, 2008, A Király meséi, 2009).
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 327–330.
 Kapcsolat:
<a href="https://www.facebook.com/deakbillgyula/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/deakbillgyula/</a>

Deák Bill Gyula

Döme Dezső

Póka Egon (1953-2021) basszusgitáros, zeneszerző, a Hobo Blues Band tagja, a hazai blues-rock műfaj meghatározó zenésze, aki a Kőbányai Zenei Stúdió művészeti szakképző iskola alapítója és igazgatója volt.
Kőbányán nőtt fel, elmondása szerint nem tudatosan választotta a zenészpályát. Éveken keresztül zongorázni tanult, inkább kötelességből zenélt, nem szeretetből. Jóval később kezdett el komolyabban érdeklődni a zene, főként a beat, majd a rock iránt. Bekerült zenészkörökbe, olyan művészekkel ismerkedett össze, mint Fogarasi János, Orszáczky Jackie, Horváth Charlie és Radics Béla. Az 1960-as évek végén már basszusgitározott, barátaival - köztük Révész Sándor énekessel - a Led Zeppelin, a Cream és Jimi Hendrix zenéit játszották.
1971-ben, alig 18 évesen a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-tuzkerek-6765">Tűzkerék</a> basszusgitárosa lett, így együtt zenélhetett Radics Bélával - hozzá még egyszer visszatért, 1977-ben a Radics - Póka - Döme Dezső felállású trió kápráztatta el a rockközönséget.
Aztán - még mindig 1971-et írtak – a Zorán által vezetett <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-metro-6269">Metro</a> együttesben zenélt. Ám ismét váltott, 1972-ben már a Horváth Charlie énekessel megerősített <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-olympia-6820">Olympia</a> zenekarban basszusozott, amellyel nyugati vendéglátózásba kezdtek. Miután hazatért, már a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-juventus-6712">Juventus</a> együttessel lépett fel a Metronóm ’77 fesztiválon.
1978-ban lett - az akkor három hónapja alakult – <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-hobo-blues-band-9447">Hobo Blues Band</a> tagja. Földes László Hobo elmondása szerint Póka Egon alakította ki a HBB zenei arculatát. Az együttes első nagylemezének (Középeurópai Hobo Blues, 1980) zenei anyagát Póka és Pálmai Zoltán dobos játszotta fel – mert sietniük kellett, és a zenekarból addig csak kettejüknek volt stúdiós gyakorlata.
Póka 1993-ig játszott a HBB-ben, a zenekar addig megjelent egy tucat nagylemezének zenéit nagyrészt ő szerezte. Köztük volt a Tátrai Tiborral közösen írt 1984-es Vadászat című dupla album zenéje is, amely rengeteg rockrajongónál ott szerepel a „Minden Idők Legjobb Hazai Lemezei”-nek listáján. Egy sor kiváló zenész megfordult a HBB-ben, és készítettek közös lemezt Allen Ginsberg amerikai beat-költőlegendával, és Doors-dalokból is összeállítottak egy dupla lemezt.
Láthattuk őt Szomjas György kultikus filmjében (Kopaszkutya, 1981). Zeneszerzője volt Deák Bill Gyula több szólólemezének, de zenei rendezőként más előadókkal is dolgozott együtt.
1994-ben csatlakozott a gitáros Szekeres Tamás zenekarához, 1997-ben egy másik egykori „Fekete Bárány”, a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-p-mobil-6827">P.Mobil</a> tagja lett. 2009-ig zenélt Schuster Lórántékkal, ezalatt három nagylemezt adtak ki együtt. 2009-2011 között - a zenekar utolsó időszakában - ismét játszott a Hobo Blues Band-ben, és az előző években is több alkalommal fellépett Földes László Hobóval.
Közben a 2009-ben alakult Póka Egon Experience vezetője és basszusgitárosa is volt. Led Zeppelin, Cream és Jimi Hendrix-dalokat játszottak. A trióban két fiatal zenész volt a társa - a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-mattset-66337">MattSet</a> zenekarból ismert Szakadáti Mátyás (ének, dob) és ifj. Tornóczky Ferenc (gitár). Póka Egon tagja volt Visegrádi Négyek országainak zenészeiből alakult Visegrád Blues Band-nek.
Közéleti szerepet is vállalt, 1990 és 1994 között a kőbányai önkormányzat képviselő-testületének tagja volt. 1994-ben megalapította a Kőbányai Zenei Stúdiót, amelynek igazgatói tisztségét is betöltötte, és amely számos zenészt adott azóta a hazai rockszakmának. Művészi és tanári munkásságának elismeréséül Weiner Leó-díjjal jutalmazták.
További díjai és elismerései között szerepel: Kőbánya díszpolgára (2003), A Magyar Érdemrend tisztikeresztje (2012), Máté Péter-díj (2019), és az Artisjus-díj, amit 2021-ben posztumusz ítéltek neki.
Póka Egon súlyos betegség következtében 2021. szeptember 14-én hunyt el. Minden idők egyik legjobb magyar basszusgitárosa, aki rengeteget tett azért, hogy a blues és a rockzene meggyökeresedjen idehaza, 68 évet élt.
HZ

Kapcsolatok

Hobo (Földes László)

Tátrai Tibor

Deák Bill Gyula

Döme Dezső

Póka Egon