Publication/name

Radics Béla a beatkorszakban

Radics Béla (1946–1982) a hozzá kapcsolódó zenekarok (Sankó zenekar, Atlantis, Atlantis No2, Pannónia, Sankó Group, Sakk-Matt, Taurus, Tűzkerék, Alligátor, Nevada) és mítoszok (külvárosi zenész, a gitárkirály) révén a magyar rocktörténelem önálló fejezete. Pályafutása eszelős sikerek és katasztrofális bukások, megalázó vergődések sorozata volt. A nagyközönség által a főként a Jimi Hendrix és a Cream nevével azonosított rhythm and blues alapú keményebb rockzenét a hatvanas évek végén leginkább ő játszotta Magyarországon. Az i betűre a pontot sosem sikerült feltennie, életműve egyfajta torzó maradt, és nem csak azért, mert a sikertelenség elől az italba menekülő kiváló zenész harminchat évesen távozott az élők sorából, hanem mert igazából sosem tudott túllépni a nagy elődök árnyékán, a példaképek interpretálásán. Keményebben fogalmazva: bámulatos virtuozitása nem párosult kellő alkotóerővel.
A hatvanas években a hazai beatélet egyik központi figurája volt, főleg az ő kedvéért zarándokoltak tízezrek a Budai Ifjúsági Parkba, neki szólt a kórus („Bééé-la, Bééé-la”), és aligha kétséges, hogy ő volt az, aki a rock második generációjának tagjai közül gitárjátékával először ejtette ámulatba a közönséget. De amikor az évtized vége felé a zenekarok többsége már túllépett a másolós korszakon, Radics a maga hangszeres tehetségét és tudását nem tudta saját dalokra konvertálni, zeneszerzőként (a Zöld csillag-ot, illetve a lemezre sosem került Csodálatos utazás-t, Lángszívű lány-t és Napfényes napok-at leszámítva) nem tudott maradandót alkotni.
Másrészt az egyre inkább elüzletiesedő rockvilágban nem tudta a zenekarait és önmagát menedzselni. Nehéz ember volt, aki sokakat megsértett, elmart magától, ráadásul naivságból vagy nemtörődömségből azt hitte, elég, ha a közönség megőrül érte, és a hozsannázók közé majd beállnak a Hanglemezgyár és a Magyar Rádió illetékesei is, akik hozzák a szerződéseket. Nem így történt. Radics az Ifjúsági Parkon kívül sehol nem érvényesült igazán. A hetvenes években, amikor lassan már a közönség is elfordult tőle, és új stílusirányzatok hódították meg a tizenéveseket, már késő volt a korrigálás.
Pedig az Atlantis- és a Pannónia-korszak után a hatvanas évek végének egyik legprogresszívebb zenekarát alapította meg. A <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-sakk-matt-6764">Sakk-Matt </a>– Radics Béla (szólógitár), Csuha Lajos (gitár), Miklóska Lajos (1948–, basszusgitár), Harmath Albert (ének), Váradi László (dob) felállásban – 1968. május 1-jén telt ház, tízezer ember előtt debütált a Budai Ifjúsági Parkban. A koncerten Cream-, Jimi Hendrix-, John Mayall-dalokat, valamint Dancsák Gyula és Miklóska Lajos szerzeményeit adta elő, és az új hangokra, sztárokra vágyó közönség rögvest a kegyeibe fogadta. 1968 őszén a csepeli Radnóti Miklós Művelődési Házban már megkezdődtek a „bélázások”, minden koncertre óriási tömeg gyűlt össze, Radics játéka, gitárjának hangja, az új zene hangzása valósággal megbabonázta a tinédzsereket.
Alig szerette meg a közönség az új sztárcsapatot, az máris átalakult. Előbb frontembere, Harmath Albert távozott (helyére Demjén Ferenc érkezett a Liversingből), majd a doboknál került sor cserére (Hőnig Rezső helyére Váradi „Vadölő” László). A Sakk-Matt ennek ellenére még lehetett volna országos hírű együttes, ha a tömegkommunikáció tudomást vesz róla. De nem vett. Hiába volt a szájpropaganda, hiába telt meg 1969. május 1-jén ismét zsúfolásig a Gellérthegy oldala, lemezek, felvételek nélkül akkor már nehezen lehetett labdába rúgni. Így Radics végül döntött és 1970 januárjában feloszlatta a zenekart. Miklóska, Csuha és Dancsák megalakította a Korongot, Demjén Rózsi előbb a vendéglátóiparban (Moulin Rouge) zenélt, majd csatlakozott Bergendyékhez, Radics pedig Váradi Lászlóval és Som Lajossal létrehozta a Tűzkereket.
A <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-tuzkerek-6765">Tűzkerék</a> két dolog miatt volt híres: először játszott Magyarországon Led Zeppelin-dalokat, és tagjai közt folyamatos volt a jövés-menés. Az első formáció mindössze három hónapig zenélt, majd Radics Döme Dezső dobossal és Könnyű József basszusgitárossal próbálkozott újra. 1970 novemberében négytagúra bővülnek: Tátrai Tibor csatlakozásával két igazi szólógitáros játszott a Tűzkerékben. 1970. november 20-án – alig két hónappal példaképe halála után – Radics Jimi Hendrix-emlékkoncertet adott az Újpesti Munkásotthonban. 1971 elején Csomós Péterrel és Póka Egonnal újjáalakította a bandát, de már számottevő eredmény nélkül. Radics abba is hagyta a zenélést, visszavonult meditálni, és egyre többet ivott.
Radics a Tűzkerék elvetélt próbálkozásai után 1972-ben elfogadta a hanglemezgyári bábáskodással megalakuló új szupergroup, a Taurus ajánlatát, és 1973 májusáig ebben a zenekarban – rajta kívül Balázs Fecó (billentyűs), Som Lajos (basszusgitár), Brunner Győző (dob) – játszott. De inkább vergődött a nem neki való szerepben, miközben mindössze egyetlen dalát, a Zöld csillag-ot rögzítették kislemezre. A Taurus feloszlása után a társak valamennyien a nyugati vendéglátóiparba szerződtek, Radicsról ezt követően hosszú ideig nem lehetett hallani.
1977-ben a Piramis sikereinek tetőfokán, a nosztalgiahullám kezdetének idején a nagy karriert befutott zenésztársak Radicsot is előcsalogatták külvárosi, italgőzös barlangjából. 1979 nyarán a Piramis előzenekaraként játszhatott a Kisstadionban, de előadásából hiányzott az átütő erő, a dinamika. 1982 elején ismét visszatért, lemez- és koncerttervek foglalkoztatták, újságokban nyilatkozott, aztán október 24-én meghalt. November 2-án kétezer rajongó és a zenésztársak búcsúztatták. Korai halála a magyar rockélet egyik nagy vesztesége.
Az elmúlt másfél évtizedben több könyvet írtak róla, rossz minőségű kazettákon fennmaradt felvételeiből több CD-t kiadtak tőle, az esztergomi Tűzkerék pedig kitartóan ápolja örökségét.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 178–180

Radics Béla

1967 márciusában alakult az Atlantisból kivált zenészekből. Felállás: Szilárdi Béla (1940, zongora, ének), Pósa Ernő (1942, gitár, ének), Beke Zoltán (basszusgitár), Sticzek József (dob), Rozsnyói György (orgona), Dénes Mihály (szaxofon).
Áprilisban már lemez- és rádiófelvételeket készítettek, első slágereik (Sose halok meg, Busójárás) pedig felkerültek az Ifjúsági Magazin slágerlistájára, és meghatározták későbbi, 1968–69-es sikeres magyarosch, könnyed, vokális slágersílusukat (Egri Csillagok, Farsangi petárda, Gyere öltözz bohóc ruhába, Szerelemben nincsen szimultán, Falu végén kis kunyhóban, Valaki volt előttem).
A zenekar ORI-turnén többször kísért táncdalénekeseket (köztük Koncz Zsuzsát), de a gyakori szereplések ellenére a legelső vonalba nem sikerült bekerülnie. Tagjai többször cserélődtek, hosszabb-rövidebb ideig játszott benne Radics Béla (gitár), Som Lajos (basszusgitár), Mogyorósi László (gitár) és Váradi László (dob). A beatkorszak elmúltával a zenekar a külföldi vendéglátóiparba szerződött, majd feloszlott.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 155–156.

Pannónia

A Scampolo után, de még a nagyok előtt az egyik legsikeresebb beatzenekar volt. Viszonylag sok kislemezük jelent meg, többször szerepeltek a tévében, és két korabeli filmben – Közbejött apróság (1966), Fény a redőny mögött (1966) – is felbukkannak.
Az első országosan ismert felállás – Neményi Béla, (1943, ének, gitár), Sankó László (1945, basszusgitár, ének), Radics Béla (1946–1982, szólógitár), Rozsnyói György (orgona), Pintér István (dob) – a bemutatkozó koncertjét 1964. november 15-én az Egyetemi Színpadon adta. Miként Sankó később nyilatkozta: „Hatalmas angol nyelvű plakátokkal szórtuk meg a város, úgy nézett ki, mintha Angliában lettünk volna. Rányomtuk az egész műsort, olyanokat, mint a Beatlest, Dave Clark Five-ot, Searcherst. Akkora felhajtás volt, hogy a feketepiacon egy akkor menő divatcikket, orkánkabátot adtak egyetlen belépőért”.
Az Atlantis karrierje gyorsan ívelt felfelé. 1965. január 12-én már próbafelvételt készíthettek a hanglemezgyárban, majd megjelent az a négyszámos kislemezük (I Should Have Known Better, Shakin’ All Over, Hindu dal, Atlantis rock), amelyet sokan az első igazi hazai beatlemeznek tartanak. A beatzenekarok közül ugyancsak elsőként szerepeltek 1965 augusztusában a tévében (Séta a Margitszigeten), majd az ORI-műsorok egyik állandó kísérői lettek. A Rolling Stones hatására a zenekar a rhythm and blues irányába mozdult, de miután 1965 novemberében Sankót behívták katonának, Neményi a könnyed pop irányába fordult, ennek révén az Atlantis a korszak egyik legsikeresebb zenekara lett. A régi gárda viszont kihátrált Neményi mögül, megalakították a rövid életű Atlantis Nr. 2.-t.
Közben az Atlantis a háromakkordos zenekarok legsikeresebb formációja lett. A sztárallűröktől sem mentes Neményi az 1966-os fesztiválon már közönségkedvenc (Jól érzem magam), majd sorra készítette a kislemezeket (Foxi Maxi matróz lett, Nem vagyok én Ivanhoe, Hóember, Kislány gyere velem sétálni, Nem sírom át az éjszakát). Zenei nézeteltérések miatt ismét többen otthagyták Neményit (megalapították a Pannóniát), aki új társakkal folytatta.
1967-ben előbb a polbeat fesztiválon (Ki ölte meg Kennedyt?), majd a Táncdalfesztivál-on (Drága bakter úr) ismét Neményi volt a sztár (Bakter úr a ligetben címmel tévéműsor készült róluk), aminek köszönhetően újabb kislemezeket (Holnap délután ötkor / Múló nyár, Álomvilág / Ásó-kapa) készítettek. 1968-ban azonban váratlanul megtört a sikersorozat. Áprilisban egy ORI-koncerten leégett a felszerelés, de a megrendelt új csaknem egyéves késéssel érkezett meg, és ezalatt végérvényesen lemaradtak az élmezőnytől. Még készítettek lemezfelvételeket (Visszajössz te még, Hahó, Emlékszel-e még, Fekete bárány, 1969), de a nagylemezes zenekarokkal már nem versenyezhettek. Neményi 1970-ben abbahagyja a zenélést (egy tsz-nél lett anyagbeszerző), nem sokkal később a zenekar is feloszlott.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 151–153. Cikkeink: <a href="https://index.hu/kultur/popkult/2023/01/11/atlantis-echo-dogs-bajtala-kex-zene-egyuttes/">https://index.hu/kultur/popkult/2023/01/11/atlantis-echo-dogs-bajtala-kex-zene-egyuttes/</a>

Atlantis

Sankó László

Pósa Ernő

Rozsnyói György

Szilárdi Béla

Veszelinov András (1946-2007) dobos, aki az Atlantis, a Metro, a Syrius és az Apostol együttes tagja volt, majd ezután a Madách Színházban szerepelt.
Zeneiskolába járt, ahol hegedülni és tangóharmonikázni tanult. Egy Srácok nevű gimnáziumi zenekarban kezdett dobolni, majd különböző amatőr formációkkal jazzt játszott. 1964-ben került az <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-atlantis-6500">Atlantis</a> együttesbe, amelynek két kislemezén hallható a játéka. 1967-től pedig két éven át a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-metro-6269">Metro</a> dobosa volt, itt is több kislemezen működött közre, valamint láthattuk őt az Ezek a fiatalok című filmben.
1969-ben Baronits Zsolt zenekarvezető elhívta őt a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-syrius-klasszikus-6771">Syrius</a>ba. Zenészként itt ért a csúcsra, az Orszáczky Jackie-vel alkotott ritmusszekció a formáció egyik védjegye volt. 1970-ben a hazai zenei szakma által megválasztott supergroupban a hangszeres zenészek legjobbjait szinte kizárólag a Syrius tagjai adták, Az ördög álarcosbálja című lemezük pedig számos szavazáson végzett az első helyen minden idők legjobb magyar rockalbumai között.
Miután az akkori hivatalos kultúrpolitika ellehetetlenítette a Syriust, a zenekar tagjai 1973-ban szétszéledtek. A néhány évvel azelőtt még Ausztráliában is sikeres formációt külföldre többé nem engedték ki, de játszhattak Szekszárdon, Makón és Ózdon, népszerű táncdalénekesek előzenekaraként. Veszelinov 1976-ig még részt vett a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-syrius-kesoi-89141">késői Syrius</a> munkájában. Ezután lett az <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-apostol-271">Apostol</a> tagja, ő dobolt az együttes első két nagylemezén. 1981-től a Rock Színház zenekaraként játszottak. Veszelinov 1984-ben hagyta el az Apostolt.
1985-től a Madách Színház művészeként elsősorban a népszerű humorista, Hofi Géza partnereként lépett színpadra, de szerepelt olyan nagysikerű előadásokban is, mint a Hegedűs a háztetőn, az Isten pénze, és Az Operaház Fantomja.
A legendás Syrius 2001-ben egy paksi és egy margitszigeti koncertre még utoljára összeállt, a dobok mögött Veszelinov Andrással.
Andriskát, avagy Veszelkát, ahogy zenésztársai hívták, szerették mindegyik formációban, ahol játszott. Lezser volt és könnyed, de elsőrangú zenész. A 60 éves korában elhunyt előadóművész tiszteletére az egykori budai házának falára 2021-ben emléktáblát helyeztek el.
HZ

Veszelinov András

Neményi Béla (1943) énekes-gitáros, dalszerző, az <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-atlantis-6500">Atlantis</a> együttes tagja. Alig egy évtizedes zenei pályafutása alatt nagy népszerűségre tett szert. Az 1960-as években ő volt a hazai beatkorszak egyik meghatározó egyénisége, akinek nagy szerepe volt a nyugatról beáramló új populáris zenei műfajok és stílusok magyarországi megismertetésében.
1961-ben két középiskolás, Sankó László (ének, gitár) és Neményi Béla (zongora, ének) alakította meg a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-sankosanko-2-6242">Sankó</a> zenekart. Budapesti klubokban és iskolai rendezvényeken léptek fel, ahol tánczenét játszottak, népszerű külföldi számokat. Az igazi sikert 1963-ban az hozta el nekik, amikor Beatles-dalokat kezdtek előadni.
Tagcserék után a zenekar 1964-ben már Atlantis néven szerepelt, Neményi ekkor már ritmusgitáron játszott és énekelt, Sankó basszusgitárra váltott, a szólógitáros pedig egy tehetséges és szorgalmas fiatalember volt, aki általában napi tíz órát gyakorolt hangszerén. Ő volt <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-radics-bela-6263">Radics Béla</a>. Teltházas fellépéseiket a közönség hatalmas lelkesedése kísérte, „szétverték a házat”. Továbbra is a Beatles legsikeresebb hazai interpretálói voltak, de 1965-től már saját, magyar nyelvű számokkal is jelentkeztek. Neményi zeneszerzőként is sikereket ért el, több dalából sláger lett.
Az Atlantis zenei vezetője Sankó László volt, Neményi a szervezési, menedzselési feladatokat látta el egyszemélyben, és kapcsolatai révén az együttes az 1960-as évek egyik legsikeresebb és legtöbb nyilvánosságot elérő együttesévé vált. Szerepeltek Táncdalfesztiválokon, országos turnékra jártak, megjelent több kislemezük, felbukkantak filmeken, és - ami akkoriban nagy szó volt - a televízióban is láthatta őket a nagyközönség.
Neményi nevéhez kötődik az első könnyűzenei névhasználati jogvita idehaza, amelyben neki ítélték az Atlantis elnevezést, a zenekart 1966 végén elhagyó többi zenész pedig <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-pannonia-6723">Pannónia</a> néven folytatta tovább.
Épp az állandó tagcserék miatt az Atlantis egyre inkább Neményi kísérőzenekarává lett, a sztár egyértelműen az énekes-gitáros frontember volt. 1967-ben, az első polbeat fesztiválon az ő szerzeményével indultak (szövegíró: S. Nagy István). Ki ölte meg Kennedyt? - tették fel a máig tisztázatlan kérdést, utalva az 1963-ban történt amerikai elnökgyilkosságra. Neményi és az Atlantis még ugyanabban az éveben a Táncdalfesztiválon a döntőbe jutott a Drága bakter úr című dallal.
1968-ban véget ért a sikersorozat. Egy koncerten leégett a zenekar felszerelése, amit hosszú leállás követett. Fél év után visszatértek, de addigra lemaradtak az akkor már nagylemezekkel is rendelkező élmezőnytől.
Neményi Béla 1969-ben abbahagyta a zenélést, elmondása szerint nem érezte, hogy zenekarának nagy jövője lehetne. Elvégezte a Külkereskedelmi Főiskolát, a rendszerváltás után egy német autógyár termékeinek hazai importőri feladatait látta el, egészen 2004-ig.
HZ

Kapcsolatok