Publication/name

Mobilizmo

Bencsik Sándor, (Budapest 1952. szeptember 15. – 1987. szeptember 23.), becenevén Samu, a P.Mobil és a P. Box meghatározó tagja, a rockgitározás hőskorának kultikus alakja volt, akinek nevéhez számtalan korszakos rocksláger fűződik. Néhány közülük: Kétforintos dal, Menj tovább, Miskolc, Utolsó cigaretta, Főnix éjszakája, Örökmozgó, Vonat, Tűzimádó, A Zöld, a bíbor és a fekete, Halálkatlan, Valami rock and roll és persze a Honfoglalás szvit. Ahogy Schuster Lóránt, a P. Mobil vezetője mondta róla: angolul gitározott, de magyarul halt meg. Részben a szocialista rendszer, részben a zenész szakma, részben a zűrös magánélete juttatta oda, hogy egy osztrák menekülttáborban ért véget az élete. Hivatalosan öngyilkos lett, de halálának körülménye máig tisztázatlan.
Szerény, magának való ember volt, állandóan gyakorolt, ritkán nyilatkozott. Viszont ahogy a zenei felkészültségben, úgy a külső megjelenésben is a maximumra törekedett. Legendásan elegáns zakókat viselt, vasalt ingeket hordott, tükörfényes cipővel vagy csizmával. Rocker jellemére egyedül az elmaradhatatlan csuklólánc utalt. Viszont ahogy rockgitározott, úgy idehaza kevesen tudtak, különösen a maga idejében. 
Az 1970-es évek hajnalán a sashalmi Sygma zenekarban kezdte, rövid ideig a Beatrice tagja lett (Samu becenevét állítólag Nagy Ferótól kapta), majd a Gesarolban folytatta, melyet 1973-ban átkereszteltek P.Mobilra. De hiába írt korszakos rockslágereket, hiába tomboltak fiatalok ezrei a zenekar koncertjein, az akkori egyetlen Hanglemezgyártó Vállalat vezetése 1978 és 1980 között mindössze három P.Mobil-kislemezt volt hajlandó megjelentetni. Amikor pedig az első LP (Mobilizmo, 1981) a boltokba került, Bencsik Samu már nem volt a csapat tagja.
Utoljára 1980. szeptember 15-én Ajkán játszott velük, aztán – hanglemezgyári sugallatra – Cserháti István billentyűssel megalapította a P. Boxot, mellyel három nagylemez (P. Box, 1982, Kő kövön, 1983, Ómen, 1985) készített. Utóbbit sokan az első hazai heavy metal korongnak tartják.
A nyolcvanas évek derekán a Metal Company-ban gitározott (Deák Bill Gyula belépését követően ebből lett a Bill és a Box Company), majd 1987 nyarán feleségével és kislányával Svédországba emigrált, de onnan egy ausztriai menekülttáborba toloncolták őket. Ahol a visszaemlékezések szerint kidobta az ablakon a bőrdzsekijét, majd maga is utána ugrott.
Emlékére a kétezres évek legelején Debrecenben utcát neveztek el róla.
JBSz

Bencsik Sándor

Schuster Lóránt (1949) 1970-es évekbeli hard rock sikercsapata, a P. Mobil a nyolcvanas évek közepére sokat vesztett népszerűségéből, és az „örökmozgó” 1985. december 28-án Kaposvárott, úgy tűnt, végleg leállt. Schuster ettől kezdve inkább a színpadtechnikai üzletágra koncentrált. Aztán 1992 őszén az azóta elhalt Rockszövetség egyik buliján, majd egy évre rá egy zárkörű segélykoncerten ismét játszott a P. Mobil, az igazi visszatérésnek pedig 1994. június 11-én a Fradi pályán 12 ezer ember lehetett szem- és fültanúja. Ősszel a boltokba került az új anyag (Ez az élet, Babolcsai néni!), majd az elkövetkező években Schuster sorra jelentette meg a zenekar addig kiadatlan demó- és koncertfelvételeit, 1996-ban pedig a Magyar Állami Hangversenyzenekarral újra rögzítették a Honfoglalás szvitet.
1997-ben ismét gyökeresen átalakult a P. Mobil, Schuster elküldte Tunyogit, Zeffert és Kékesit, helyükre Rudán Joe (ének) és Póka Egon (basszusgitár) érkezett, a dobok mögé pedig Németh Gábor ült. Azóta alkalmilag továbbra is fellépnek, de a több tucat zenészt elfogyasztó P. Mobil életműve régóta lezártnak tűnik. Még akkor is, ha legutóbb 2017-ben jelentkeztek új dalokkal (Csoda történt!) és 2023 áprilisában a Papp László Budapest Sportarénában nagyszabású teltházas koncerttel ünnepelték fennállásuk 50. évfordulóját.
Schuster a zenekar mellett a politikai életben is részt vett, 1998 és 2002 között a fővárosi közgyűlés MIÉP-es képviselője volt (emellett a Kulturális Bizottságnak is a tagja). 2003 elején alapította meg a Magyar Nemzeti Frontot, melynek a Magyar Nemzeti Szövetség tagja lett. Schuster Lóránt előbbinek szervezési alelnöke, utóbbinak főtitkára.
JBSz
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 272–273.
Kapcsolatok: <a href="https://www.facebook.com/profile.php?id=100044528912336">https://www.facebook.com/profile.php?id=100044528912336</a>

Schuster Lóránt

A „fekete bárányok” néven elhíresült zenekarok egyike, a Piramis mellett az 1970-es évek végének legnépszerűbb rockcsapata.  A legrégebben hajtott a sikerért, a legfanatikusabb rajongótábort mondhatta magáénak. A hatalmas népszerűsége ellenére tíz évig csak fesztiválokon és szabadtéri koncerthelyeken mutatta be lemezre nem került műsorait.
Miután jogelődje, a Gesarol neve szalonképtelennek bizonyult, a „rovarhalál zenészei” 1973 áprilisában az Esti Hírlap-ban közleményben tudatták mindenkivel, hogy a továbbiakban P.Mobil néven működnek. A zenekar akkori felállása: Bencsik Sándor (1952–1987, gitár), Losó László (1953–, basszusgitár, ének), Huszár Györgyi (1954, ének), Serényi Miklós (ének), Póta András (1955, dob), Schuster Lóránt (1949, zenekarvezető). Hivatalosan 1973. május 1-jén a Budai Ifjúsági Parkban mutatkoztak be, de az igazi debütálás június 10-én a miskolci popfesztiválon történt, ahol a slágervonal és a progresszív rock képviselői között egyedüliként játszottak hard rockot. Igaz, a diósgyőri stadionban a közönség körében igazán parodisztikus hangvételű dalaikkal – Hol van már az ezüst tál? Prézlidal, Ha én ló lehetnék? – arattak sikert.
A P.Mobil kezdettől hard rockot játszott, először a Skorpió előzenekaraként turnézott, majd 1974 és 1976 között egyedül is bejárta az országot. Ez alatt több tagcsere is történt, a klasszikus felállás 1976 őszére alakult ki: Schuster Lóránt, Bencsik Sándor, Kékesi „Bajnok” László (1951, basszusgitár), Vikidál Gyula (1948, ének), Cserháti István (1954–2005, billentyűsök), Pálmai Zoltán (1954, dob). Pálmait 1978-ban Mareczky István (1953) váltotta fel.
A pofonok után is mindig talpra álló ötletember és rock-clown Schuster Lóránt ekkoriban tűnt fel a koncerteken egy táblával, rajta mindössze annyi állt: ROCK, miközben mániákusan ismételgette a később frázissá koptatott mondatot: „a rock örök és elpusztíthatatlan”. De a hetvenes évek közepétől hiába léptek – a sikertelenség miatt gyakran változó felállásban – komplett, nagylemezre kínálkozó anyagokkal  (A kintornás szerencséje, 1975; P.Mobil az alagútban, 1976; Honfoglalás, 1978; Segítség, jaj, 1980).  a közönség elé, hiába követte őket mindenhová a fanatikus rajongótábor, hiába voltak a „szolidaritási ütközet” állandó szereplői, a hivatalos intézmények ajtaján nem nyertek bebocsátást.
Pedig ha más nem, az 1978. április 30-án az Ifiparkban bemutatott Honfoglalás című szvitjük (szerzői: Cserháti István, Bencsik Sándor, Földes László) a magyar rockzene egyik jelentős teljesítménye. Ehhez képest az MHV a benyújtott anyagokból 1978 és 1980 között mindössze három kislemezt jelentetett meg (Kétforintos dal / Menj tovább, Forma I / Utolsó cigaretta, Miskolc / Csizma az asztalon).
A reménytelennek tűnő harcot először Vikidál Gyula adta fel, 1979 nyarán távozott a Dinamitba – helyére Tunyogi Péter (1947–2008) került –, majd Cserháti István és Bencsik Sándor lépett ki a zenekarból, és megalakította a P. Boxot. Az 1980-as Fekete bárány fesztiválon ismét nagy sikert arattak, majd még egyszer nekirugaszkodtak Jerikó falainak, amit ezúttal sikerült is az Ifiparkban konkrétan, a valóságban jelképesen áttörniük. Az új felállás – Sárvári Vilmossal (1952, gitár) és Zeffer Andrással (1958, billentyűsök) – 1981-ben élhette meg első nagylemezének (Mobilizmo) megjelenését. Ezt követően még további két korongot (Heavy Medal, 1983, Honfoglalás, 1984) adtak ki, majd az „örökmozgó” 1985. december 28-án Kaposvárott, úgy tűnt, végleg leállt.
Legközelebb 1992 őszén egy Rockszövetség bulin, majd egy évre rá egy zártkörű segélykoncerten játszottak, az igazi visszatérésnek azonban 1994. június 11-én 12 ezer ember volt szemtanúja a Fradi pályán. Ősszel a boltokba került az új anyag (Ez az élet, Babolcsai néni), majd az elkövetkező években Schuster sorra megjelentette a zenekar addig kiadatlan demo- és koncertfelvételeit. 1996-ban pedig a Magyar Állami Hangversenyzenekarral újra rögzítették a Honfoglalás szvitet.
1997-ben ismét gyökeresen átalakult a P.Mobil, Schuster elküldte Tunyogit, Zeffert és Kékesit, helyükre Rudán Joe (1963, ének) és Póka Egon (1953–2021, basszusgitár) érkezett, a dobok mögé pedig Németh Gábor (1955) ült. Majd Rudán helyére a miskolci Baranyi László (1984) került, és azóta a számos fiatal muzsikussal kiegészült P.Mobil – melyben Schuster és Sárvári képviselik a múltat – igencsak aktívvá vált, több új stúdióalbumot (Mobileum, 2009, Farkasok völgye, Kárpát-medence, 2014, Csoda történt!, 2017) jelentetett meg, és a korábbi időszak felállásait tripla CD-ken adták ki.
JBSz–SJ
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 445–450.
Kapcsolat:
<a href="https://pmobil.hu/">https://pmobil.hu/</a>
<a href="https://www.facebook.com/p.mobilofficial/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/p.mobilofficial/?locale=hu_HU</a>

P.Mobil

Mareczky István

Sárvári Vilmos

Zeffer András

Kékesi „Bajnok” László

Tunyogi Péter (1947-2008) énekes, aki 1979-1997 között a P.Mobil tagja volt. Emellett a nevét viselő Tunyogi Rock Banddel is sikereket ért el.
Színészcsaládba született Békéscsabán, gyermekkorában szülei foglalkozása miatt városról városra vándoroltak. A győri Anonymus együttesben kezdte zenei pályafutását 1963-ban. Ezt követően a zalaegerszegi <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-cyklon-6739">Cyklon</a> dobosa lett, itt együtt zenélt a későbbi Bergendy-, majd HBB-tag Tóth János Rudolffal. Tunyogi később már gitározott és énekelt a formációban. Közben szerepelt a Spirál zenekarban is.
1975-ben „Tunyó” a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-beton-417">Beton</a> zenekar énekese lett. A saját számok mellett külföldi rockdalokat játszó együttesnek a Lőrinci Ifjúsági Park volt a „törzshelye”, ahol többször játszottak a P.Mobil előtt. Tunyogi innen ismerte a mobilosokat, akik Vikidál Gyula távozása után őt hívták meg énekesnek.
Tunyogi Péter karrierjének csúcsát jelentették a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-pmobil-6827">P.Mobil</a>ban töltött évek. A hatalmas népszerűségű rockzenekar első néhány nagylemezén Tunyó énekelt, aki innentől országos ismertséget szerzett. A P.Mobil 1985-ben leállt, a zenekar nélkül maradt énekes külföldre ment vendéglátózni.
1991-ben újra feltűnt a magyar zenei életben és megalakította a Tunyogi Bandet, amelynek koncertjein főként P.Mobil-dalok hangzottak el. A P.Mobil 1994-ben visszatért, de a Tunyogi Band is tovább működött. Ez feszültséghez vezetett, aminek az lett az eredménye, hogy Tunyoginak 1997-ben el kellett hagynia a P.Mobilt.
1997-től együttese neve Tunyogi Rock Band (TRB) lett, elkezdtek saját dalokat írni, bár a P.Mobil-slágerek is műsoron maradtak. Megjelent több nagylemezük. A formációban Tunyó mellett kiváló rockzenészek álltak színpadra: Závodi János (Piramis), Donászy Tibor (Beatrice), Zeffer András (P.Mobil), Kékesi „Bajnok” László (P.Mobil).
A 2000-es években az egykori Cyklon zenekar tagjai gyakran együtt játszottak Pardon néven, egy albumuk is megjelent (I Fell Good, 2006), amelyen Tunyogi Péter énekével feldolgozásokat is előadtak, mások mellett James Brown-, Beatles- és Deep Purple-szerzeményeket.
2008-ban Zeffer András több volt P.Mobil-taggal együtt megalapította a Mobilmánia együttest, melynek Tunyogi lett az egyik énekese. Sajnos csak rövid ideig. 2004-ben diagnosztizáltak nála egy súlyos betegséget, amelyet műtét és hosszas kezelés követett. Ezután egészségi állapota hol jobb, hol rosszabb lett. 2008. november 1-jén egy koncert előtt összeesett és súlyos fejsérülést szenvedett, amelynek következtében november 9-én elhunyt. 61 éves volt.
Gyermekei közül Tunyogi Orsi ismert énekes lett, aki mára már visszavonult a zenéléstől. Másik lánya, Bernadett színész-énekes, ő ma is gyakran szerepel a P.Mobil fellépésein. A két lány annak idején édesapjukkal is koncertezett, és albumokat vettek fel közösen.
Tunyogi Péter neve mára sem merült feledésbe. Több rajongói oldala „él” a közösségi médiában, és rendszeresen koncertezik a Tunyó Öröksége Zenekar is, akik felidézik a kitűnő énekes dalait.
HZ
 
<a href="https://www.facebook.com/groups/491152984293596/">https://www.facebook.com/groups/491152984293596/</a>
<a href="https://www.facebook.com/groups/tunyogi/">https://www.facebook.com/groups/tunyogi/</a>