Publication/name

Mitsoura

Cimbalomművész, régóta Dresch Mihály alkotótársa. Klasszikus zenei pályán kezdte, 1999-ben elvégezte a Zeneakadémiát, aztán Borbély Mihály révén bekerült a hazai etnojazz közegbe, és azóta e színtér egyik legkeresettebb és legmegbecsültebb muzsikusa. Saját együttesei, a Cimbiózis és a Lukács Miklós Quintet mellett többek között a Dresch Quartet, a Tóth Viktor Arura Trió, a Juhász Gábor Trió, a Balkán Jazz Project és a Both Miklós FolkSide oszlopos tagja. Emellett gyakorta duózik Balogh Kálmánnal, Dresch Mihállyal és Borbély Mihállyal. Nem mellesleg a kortárs zene avatott tolmácsolója, többek között szoros munkakapcsolat fűzi Kurtág Györgyhöz és Eötvös Péterhez, rendszeresen őt kérik fel új műveik bemutatójára.
Lukács Miklós 1977-ben többszörös hendikeppel indult, amikor világra jött: édesanyja albérletben, édesapja kollégiumban lakott, így jobb híján lekerült a nagyszülőkhöz Törökszentmiklósra. Mikor évekkel később visszakerült az aszfaltdzsungelbe, gyakorta panaszkodott migrénes fejfájásra, vitték orvoshoz, majd pszichológushoz, „gyógymódként” pedig a szülők beíratták a hatodik kerületi zeneiskolába.
A zeneiskolában Szakály Ágneshez került, aki nagyon hitt benne, még fél éve sem tanult, már benevezte a Rácz Aladár cimbalomversenyre, ahol aztán a serdülő korcsoportban második lett. A siker több szempontból is jókor jött, ambíciót, versenyszellemet hozott az életébe, az akkori egyetlen televíziós csatornában sokan felfigyeltek tehetségére, folyamatosan kapta a koncertmeghívásokat. Lévén konok és kitartó fajta, bírta a tempót, sikerrel felelt meg mindenhol, és sokáig úgy tűnt, senki és semmi nem állíthatja meg emelkedését a klasszikus zenei pályán. Amikor azonban 1999-ben kézbe vette zeneakadémiai diplomáját, fura mód minden megváltozott.
Fontos tudni, hogy egészen addig Lukács Miklós számára csak a klasszikus zene létezett. Legalábbis előadói szempontból. Édesapja tudatosan távol tartotta a cigányzenész pályától, hisz a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján már lehetett látni, hogy annak a muzsikának közel sincs akkora keletje, mint néhány évtizeddel korábban. A klasszikus zene meg nemcsak egzisztenciát adhat, de amúgy is minden zene alapja.
Kamaszkorában a klasszikus zenén kívül persze Lukácsot is megérintették más műfajok, tizenhárom évesen például imádta a metált, maidenes pólóban és szegecses bőrdzsekiben járt. Nagyjából ezzel egyidőben fedezte fel magának a jazzt, elsőként Oscar Peterson trióját. S olyan mélyen megérintette annak szabadsága, hogy mivel időközben zongorázni is tanult, egy ideig komolyan fontolgatta, hogy a konzi után Binder Károlyhoz felvételizik a jazztanszakra.
Huszonkét éves koráig előadóművészként azonban kizárólag a klasszikus zene foglalkoztatta. Haladt a pályán, sikert sikerre halmozva. Tizenegy évesen az UNICEF egyik brüsszeli gáláján már szólókoncertet adott, később sokat turnézott az ELTE kamarazenekarával. 1997-ben szólistaként szerepelt a Budapesti Fesztiválzenekar Liszt: Hat magyar rapszódia című lemezén. 1998-ban az Egyesült Államokban a Concertante di Chicago kamarazenekar szólistájaként lépett fel, olyan nagy sikerrel, hogy a következő évadra is visszahívták. Úgy tűnt, tényleg övé a világ, neves zenekarokkal, karmesterekkel, művészekkel játszhatott, súlya volt a fellépéseinek. Így a diploma után csak ült otthon, és várta a jobbnál jobb felkéréseket. A telefon azonban nem akart csörögni.
Akkor már volt családja, már nem lehetett az addigi felelőtlen életet élni, így mit tehetett, mindent bevállalt, amit lehet. Nappal gyakorolt, zenét írt, hangszerelésekkel foglalkozott, este hétkor pedig bement az étterembe, és éjjel tizenegyig örökzöldeket zongorázott. A vendéglátózásból többek között Balogh Kálmán segítette ki, meghívta a Gipsy Bandjébe zongorázni, később beajánlotta maga több zenekarba. Aztán Borbély Mihály révén bekerült a hazai etnojazz vérkeringésbe, az elmúlt években megszámlálhatatlan formációban játszik/játszott, többek között a Borbély Műhelyben, a Dresch Quartetben, a Palya Bea Quintetben és a Mitsoura zenekarban. Olyan világsztárokkal muzsikált, mint Herbie Mann, Chico Freeman, Steve Colman, Archie Shepp vagy Uri Caine. Szakcsi Lakatos Bélával 2004-ben duólemezt készített, de kísérte Szalóki Ágit, Herczku Ágit és Bognár Szilviát is. Nem maradt hűtlen a klasszikus zenéhez sem, szólistaként a varsói, a hamburgi és a torinói filharmonikusokkal, illetve az Orchestre de la Suisse Romande-dal lépett fel, tavaly a világhírű Yehudi Menuhin fesztiválon szólókoncertet adott, utóbbi helyre jövőre is visszavárják.
Az utóbbi években főként a Dresch Quartetben, a Tóth Viktor Arura Trióban és a saját Cimbiozis zenekarában szárnyal, miközben művészetében a kortárs zene, a jazz és különböző népek zenéi tökéletes szimbiózisban állnak.
És a végére egy örömteli hír róla: 2022. december 13-án a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagjának választották.
JBSz
 
Kapcsolat:
<a href="https://www.facebook.com/mikloslukacscimbalom/">https://www.facebook.com/mikloslukacscimbalom/</a>

Lukács Miklós

Másodgenerációs jazzmuzsikus az egyik legkeresettebb hazai ütőhangszeres, Dés András (1978).
A középiskolában még főként világzenei és etno zenekarokban játszott szefárd-zsidó, balkáni és ír-kelta népzenét. Az ELTE-re járt magyar szakra, mikor eldöntötte, hogy inkább a zenére koncentrál, ezért elvégezte a jazztanszakot. Apja révén persze, mondhatni, a kezdetekről a körön belül volt, így a szakmába való bekerülés küzdelmes időszakát megspórolta számára az élet, de aztán hamar egyértelművé vált kiugró tehetsége. Speciális szerelést alakított ki magának, amely keveréke a hagyományos dob-szettnek és az ütőhangszereknek, így jobb kezével dobosként, bal kezével ütősként tud játszani. Az elmúlt másfél évtizedben többek között a Bosambo, az Off Course, a Balázs Elemér Group és a Dés László Septet tagjaiként számos hazai és nemzetközi fesztiválon fordult meg.
2007 és 2011 között saját triót is vezetett, amely azonban megszűnt, miután a bőgős Szandai Mátyás Párizsba, a zongorista Szabó Dániel pedig Los Angelesbe költözött. Dés András emellett játszott a popos Jazz+Azban, a népzenét az elektronikával ötvöző Mitsoura-ban, valamint a két kiváló népdalénekesnő, Palya Bea és Szalóki Ági több formációjában. Jelenleg Kaltenecker Zsolt, Winand Gábor, Lukács Miklós és Lantos Zoltán együtteseinek a tagja.
JBSz
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar jazz története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2014, p. 274-275.
Kapcsolat:
<a href="http://andrasdes.com/">http://andrasdes.com/</a>
<a href="https://www.facebook.com/andras.des">https://www.facebook.com/andras.des</a>

Dés András

Az ezredfordulón szintén az Ando Dromból kiváló Juhász Miczura Mónika (1972) jó pár év készülődés, útkeresés, kísérletezés után 2003-ban jelentette meg első önálló albumát (Mitsoura), melyre végül saját bevallása szerint a legkedvesebb dalait énekelte fel.
„Ezek a dalok különböző cigány tradíciókból – a lovári, collár, gulvári, romungro – zenei hagyományokból származnak. Édesanyám dalai, a család dalai, a közös ünnepek, a temetések dalai. Gyűjtések idős cigány emberektől, akik olyan tehetséggel énekeltek, ahogyan én talán sohasem fogok. Eléneklem a dalokat, melyek körülölelik az életem” – írta a sajtóanyagba a nagylemez megjelenésekor Mitsou. Ezeket a tradicionális dalokat két különböző világból érkező muzsikus, Monori András és Moldvai Márk (Neo) hangszerelte újra. Monori hozta a maga letisztult etnikus megszólalását, Moldvai pedig a szintén rá jellemző elektronikus effekteket, ritmusokat, zörejeket. És a számok atmoszférája még e mesterséges környezetben is megmaradt autentikusnak. Ráadásul az előadásokon a vizuális világ is hangsúlyos volt: egy folyamatosan változó körben indiai motívumrendszerek és cigány festőművészek alkotásai által ihletett animációk váltogatták egymást.
2005-ben Miczura másfajta projekttel is koncertezett: az elektronikus zenei szövetű Mitsourához képest hagyományosabb, autentikusabb, teljes egészében akusztikus hangszerelésű programmal, melyben főként a jazzben és a cigány népzenében egyaránt járatos fiatal muzsikusok kísérték. De aztán inkább megmaradt a Mitsouránál, mellyel 2008 végén jelentette meg második albumát (Dura Dura Dura), és rajta továbbra is arra tett kísérletet, hogy bebizonyítsa, igenis létezik átjárás az ősi cigány, magyar, keleti dallamok és az elektronikus világ között. Aztán 2011-ben úgy érezte, abból a felállásból mindent kihoztak, ami benne feszült, és hibernálta a projektet, amelyet 2018 tavaszán – részben új társakkal – élesztett újjá.

Juhász Miczura Mónika

A világzenéből és különböző cigányzenei hagyományokból építkező együttes 2003-ban alakult, és már ebben az évben megjelent első lemeze (Mitsoura), amelyet 2008-ban a Dura Dura Dura követett. „Ahány hely, annyi közönség. Ami pozitív, hogy az emberek egyre nyitottabbak és fogékonyabbak a műfaji hibridekre. A Mitsoura mindig rétegzene volt és lesz.” – nyilatkozta az alapító, Miczura Mónika (Berettyóújfalu, 1972).
Az énekesnő Békéscsabán nőtt fel. Gyerekként hagyományos roma dalokat és táncokat tanult édesanyjától. Miután Budapestre költözött, Zsigó Jenő felkérte, hogy énekesként csatlakozzon az Ando Drom csoporthoz, amelynek végül nyolc évig volt tagja.
BB
Kapcsolatok:
<a href="https://www.facebook.com/mitsoura/">https://www.facebook.com/mitsoura/</a>
<a href="https://www.instagram.com/mitsouraofficial/">https://www.instagram.com/mitsouraofficial/</a>

Moldvai Márk szintetizátoros, zeneszerző, producer és DJ, az ezredforduló meghatározó elektronikus popzenei formációjának, a Neo együttesnek az alapító tagja.
Nagyon korán eldőlt, hogy zenész lesz. Klasszikus zenét tanult, majd a Bartók Béla Konzervatóriumba járt klasszikus-ütő szakra. De közben lenyűgözték őt az avantgárd popzene nagyjai, köztük a médiaművész Laurie Anderson, és a stúdiómágus-producer Brian Eno munkássága.
Ami a zenében igazán érdekelte, az a hangfelvétel-készítés volt, a színpad nem vonzotta őt. A kilencvenes közepén mégis alapító tagja lett egy zenekarnak, amellyel közönség elé állt - ez volt a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-popular-12164">Populär</a>, a hazai szintipop egyik képviselője. Egy nagylemezük is megjelent (Új arcok a feszületen, 1995). Közben a szintetizátoros Moldvai Márknak Exotron néven volt egy közös projektje Császár Előddel is, amelyben színtiszta elektronikus zenét játszottak. Ebből egy EP (Mindfusion, 1996) és egy kislemez (Situation, 1998) maradt meg az utókor számára.
A Populär zenei karrierjének 1998-ban vége szakadt, Moldvai Márk pedig zenésztársával, Milkovics Mátyással megalapította az elődjénél jóval tágabb zenei világgal és nagyobb ismertséggel rendelkező <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-neo-7838">Neo</a> formációt. The Pink Panther Theme című kislemezükkel vonultak be a köztudatba, amely a világ több mint 20 országában jelent meg. A dal számtalan külföldi válogatáslemezen szerepelt és neves tévécsatornák használták főcímzeneként. Ezután a duó két nagylemezt: Eklektogram (1999), Lo-Tech Man, Hi-Tech World (2002), és több slágert (Persuaders, Aiiaiiiyo, Diskhead) jegyzett. Olyan világnagyságok előzenekaraként léptek fel, mint a Massive Attack, Morcheeba, Faithless, valamint Dave Gahan (Depeche Mode).
Aztán 2004-ben Moldvai Márk kivált a Neóból és zenei producerként tevékenykedett tovább. Emellett 2003-tól a mai napig a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-mitsoura-108170">Mitsoura</a> tagja. A kétezres évek legkarakteresebb magyar world-music/etno-electronic zenekaraként robbantak be a köztudatba. Két albumuk jelent meg ebben az időszakban (Mitsoura, 2003 és Dura Dura Dura, 2008). Moldvai Márk "szerepe" ebben a formációban: zenei producer és hangszerelő, a koncerteken elektronikus és billentyűs hangszereken, valamint ütőhangszereken játszik. 2011-ben leálltak, majd 2019-ben részben új felállásban tértek vissza.
Mindeközben eddig legalább 60 lemezen közreműködött zenei producerként, hangszerelőként, társszerzőként és/vagy hangmérnökként, amik közt a rádiópoptól az alternatívon át a jazzig és világzenéig sok minden megtalálható. Zséda több albumán is közreműködött. Néhány további előadó, akikkel az évek során együtt dolgozott: Jónás Vera, Palya Bea, Dés András, Heaven Street Seven, Pa-Dö-Dő, TNT.
A kétezres évek elejétől színházi (Krétakör, Vígszínház) és filmes produkciókhoz is szerzett muzsikát. Első filmzenéjét az évtized egyik legsikeresebb magyar mozijához, a Kontrollhoz írta még a Neo tagjaként 2003-ban. Ő a zeneszerzője - sok más mellett - a Veszettek (2015), A martfűi rém (2016), Kojot (2017), Memento mori - A váci legenda (2023) című alkotásoknak, valamint A Király-nak - Zámbó Jimmy élete alapján készült, 2022-23-ban vetített televíziós sorozatnak.
HZ
 
Kapcsolat:
<a href="https://www.facebook.com/mark.moldvai.9/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/mark.moldvai.9/?locale=hu_HU</a>
<a href="https://www.instagram.com/mark_moldvai/">https://www.instagram.com/mark_moldvai/</a>

Moldvai Márk

“Éreztem, hogy itt a megfelelő alkalom” - Mitsoura-interjú

A hét meseszám. Épp ennyi év után tér vissza a Mitsoura, Miczura Mónika és zenésztársainak sok-sok hatást keresztező és egyesítő produkciója. Az új felállásban koncertező zenekar az A38 Hajón tér vissza, ahol a két Mitsoura-album dalain túl új szerzeményeket is bemutatnak majd.

Hét év után tér vissza a Mitsoura. Ez nem kis idő. Miért volt ez a hosszú szünet? És mi történt veled művészileg (vagy ha szívesen beszélsz róla: személyesen) ebben a hét esztendőben?

Egy sűrű koncertidőszak végén, egy amúgy sikeres kolozsvári koncert után azt éreztük Márkkal (Moldvai Márk – a szerk.), hogy a két lemezanyagból ebben a felállásban kihoztuk, amit lehet, tovább kéne lépni. De aztán elveszett a lendület. Kezdtem úgy érezni akkoriban, hogy nincs aktuális mondanivalóm, így sok vívódás után úgy döntöttünk, hagyjuk szunnyadni a zenekart kicsit. Aztán teltek az évek, és a zenekar folytatásának a terve a fiókban maradt. Én azért vendégeskedtem itt-ott, például egy belga-tunéziai zenekarban (YallahBye), aminek tavalyelőtt itt Budapesten volt az egyik turnéállomása, de részt vettem  Cseh Tamás-esteken is, meg hátrányos helyzetű gyerekeknek tartottam egy iskolában zenés foglalkozásokat. Moldvai Márk, aki a Mitsoura zenei vezetője volt, ezalatt filmzenéket írt főleg. Így egy új Mitsoura-dalt azért csináltunk közösen egy film főcímdalának. Illetve énekeltem a Veszettek főcímdalában is, és a Kojot filmzenéjében is.

Közben egy belga fesztivál kitartóan érdeklődőtt minden évben, hogy fellépne-e a zenekar, de mindig nemet mondtam. Aztán tavaly, pár év után csak elkezdett hiányozni a saját dalok színpadon éneklése, és kezdett megfogalmazódni az is, milyen irányba kéne változtatni a zenekari hangzáson, attitűdön, milyen új zenészekkel kéne dolgozni, és ekkor a belgák ismét bejelentkeztek. Éreztem, hogy itt a megfelelő alkalom, hogy kipróbáljuk, működik-e színpadon az, amit elképzeltünk. Megcsináltunk pár új dalt, illetve áthangszereltünk néhány régit, kimentünk Brüsszelbe és adtunk egy koncertet. Jók voltak a visszajelzések, és mi is azt éreztük, hogy ez erős lesz, ezért úgy döntöttünk, hogy vágjunk bele megint.

Annak idején az autentikus roma folk felől érkeztél egy teljesen más zenei narratíva felé. Mi volt az alapelképzelés akkor, amikor elindult a Mitsoura? Mit szerettél volna másképp csinálni, mint előtte?

Első zenekarommal, az AndoDrommal, ami egy autentikus cigány együttes volt, bejártuk a világot. Rengeteg új hatás ért, olyan kultúrákkal találkoztam, amilyenekkel korábban sosem – a pigmeusoktól a kurd punkokig –, olyan zenéket, dalokat hallottam, amik egészen új dimenziókat nyitottak bennem. Szerettem volna a megismert dalokból, hangzásokból, kultúrákból valahogy egy saját világot építeni. Ráadásul közben felköltöztem Budapestre, született egy lányom, tehát már teljesen más életet éltem, mint előtte. Ezek a hatások épültek be akkor a Mitsourába. 
Manapság megint úgy érzem, hogy menni kell előre, ráadásul új élethelyzetekben most sincs hiány, például a lányom felnőtt, kiment, majd hazatért egy külföldi egyetemről, most ő intézi a zenekar ügyeit.

Amibe most újra belekezdtek, mennyire lesz folytatása a hét évvel ezelőtti Mitsourának vagy mennyire lesz más, esetleg egészen más? 

Természetesen elővesszük a két Mitsoura-album dalait, de rajtam és Márkon kívül új zenészek, más hangszereken fognak játszani (Födő Sándor – ütőhangszerek, Gábos Barna – fúvós hangszerek, Jeli András – gitár, és vendégként Szirtes Edina Mókus – ének, hegedű), esetenként talán jelentősen hangosabban. Zeneileg ígyekszünk szélesebb skálán mozogni; a barbár, történelem előtti folkos hangzástól a skandináv soundscape-es lebegésekig. Fogunk új és szokatlan dalokat is játszani, és vizuálisan is nagyon más ötleteink vannak, mint nyolc éve.

Milyen kreatív terveid, terveitek vannak az újraindulással? Új dalok, új lemez, koncertek?

Igen, persze, de a legnagyobb hangsúly most a színpadra való visszatérésen van, és szerencsére – lekopogom – érkezik is sok felkérés a legkülönbözőbb országokból. Új dalok, mint mondtuk, már most az A38-on is lesznek, de lesz olyan is, ami, bár nem új, még nem szólalt meg élőben korábban, és készülünk egy-két, a Mitsourától szokatlan feldolgozásdallal is. 

Milyen művészeti alkotások – filmek, zenék, könyvek, színház, képzőművészet, akármi más – hatottak rád mostanában?

Sufi novelláktól a kínai operákig sok mindent olvasok, hallgatok, és a fiúk is rengeteg új dolgot mutatnak nekem, a noise metaltól az osztrák művészfilmekig. Egyébként legújabban az etióp keresztény dalok bűvölnek el. 

Álmok, rémálmok, titkos tervek?

Egy nagy ázsiai turné jó volna, hogy ez álom, vagy rémálom, azt persze nem tudom.

Kapcsolatok

Lukács Miklós

Dés András

Juhász Miczura Mónika

Mitsoura

Moldvai Márk

Mitsoura interjú, A38 Magazin, 2019