Publication/name

Minden jót, Monica!

Komár László (1944–2012) azon kevesek egyike, aki nemcsak énekelte és táncolta a rock and rollt, hanem életformaként is élte.
Az 1960-as  években kiemelkedő szerepet játszott a műfaj magyarországi meghonosításában és népszerűsítésében: a visszaemlékezések szerint a Scampolo bulikon olyan tökéletesen utánozta Elvist, hogy a hallgatóság eleinte azt hitte, a dalok magnóról szólnak. Az évtized derekán beköszöntött beathullám – az Illés-Metro-Omega beatszentháromsággal az élén – azonban időlegesen háttérbe szorította. Később hiába szerepelt a táncdalfesztiválokon, hiába próbálkozott különböző formációk élén beattel, poppal, rockkal vagy countryval, hiába tartoztak az általa énekelt dalok a táncos szórakozóhelyek közönségének kedvencei közé, igazából csak a nyolcvanas évek hajnalán, az akkoriban kibontakozó rock and roll nosztalgiahullám idején virradt fel az ő igazi napja.
Későbbi próbálkozásai (Dogs, Szemek, Szájak, Szívek, Sprint) kevésbé lettek áttörőek. Végül Presser néhány dalával sikerült visszatérnie. Első slágere Az áldozat című magyar film betétdala volt (Oh, csak a hajnal jönne már), majd sorra következtek a kisebb-nagyobb sikerek (Fehér hold, Szóljon a zene, Húsz év múlva, No Miss), amelyek a táncos szórakozóhelyeken is a kedvencek közé tartoztak. Komár azzal is nyerő volt, hogy a korábbi férfi előadókhoz képest egyéniséget vitt a színpadra, és miután az elhunyt Elvis Presley-t idéző zenei világa jól beleillett az évtized végén kibontakozó nosztalgiatrendbe, a divathullám még magasabbra emelte. 1981-ben megjelent első nagylemeze után Az év énekesének választották. „A távoli vadnyugat megszelídített keleti hírnöke” ekkorra már igazi szórakoztató művész volt, s bár soha nem rendelkezett fanatikus rajongótáborral, profizmusával mindig képes volt az aktuális divatokat követni és azokat a saját fazonjára igazítani. Így sikerült folyamatosan fennmaradnia a szórakoztató popzene élmezőnyében.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 19–20.

Komár László

Magay Klementina (1949, Budapest) táncdalénekesnő, az 1960-as évek egyik legsikeresebb női előadója. Zongorázni tanult, azután a Magyar Rádió Gyermekkórusában énekelt. Középiskolás korában a Budapest leánykórus elnevezésű formációval lépett fel, majd az öttagú Rózsa vokál tagja lett, amellyel fellépéseiken többszólamban adták elő az éppen futó slágereket. Tizenhat éves korától különböző beatzenekarokkal (Metro, Omega, Pannónia, Scampolo, Atlantis, Echo, Expess) ORI-műsorokban lépett fel. 1967-ben a szövegíró Huszár Erika mutatta be őt az <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-atlas-6538">Atlas zenekar</a> tagjainak, ők kísérték a pol-beat fesztiválon, ahol a legjobb női előadó címet kapta a Kettő, egy, fél című daluk előadásáért. Ennek köszönhetően részt vehettek 1968-ban a szófiai Világifjúsági Találkozón (VIT). Egy moszkvai turnéján megismerkedett Jurij Gagarin szovjet űrhajóssal.
Az Atlas zenekarral rögzítette 1968-ban a Magyar Rádióban legnagyobb slágerét, a Nevető almák-at („Almát eszem, ropog a fogam alatt”), Payer András és Huszár Erika szerzeményét. A dalt azután a Hanglemezgyár kívánságára az akkor már nagy sztárnak számító Omega együttessel vette fel újra, így jelent meg kislemezen, ami hatalmas siker lett, több mint 80 ezer eladott példánnyal, és a rádió egyre-másra játszotta a slágert. 1968-70 között tíz kislemeze jelent meg (Elmúlt már az első szerelem, Nem én döntöm el, Nem nagy dolog, Egy láda arany, Zsákutca), de nagylemez kiadásáról nem is tárgyaltak vele a Hanglemezgyár illetékesei, majd már a rádiós felvételek lehetőségét is elvették tőle. Miután elváltak útjaik az Atlas zenekarral, Magay Klementina a szólókarrierjét építette. Rengeteg fellépése volt, indult fesztiválokon, többször szerepelt külföldön is. Az Apostol zenekarral és Marcellinával 1972-ben három hónapig Stockholm egyik elegáns szállodájában zenéltek esténként. Finnországban egy éven át vendéglátózott. De szerepelt a szocialista-tábor államaiban, és Nyugat-Németországban, az Egyesült Államokban, valamint Kanadában is. Itthon - már a hatvanas évek végétől kezdődően - a Béke Szállóban, a Moulin Rouge-ban, az Astoria bárban és sok más szórakozóhelyen énekelt.
Magay Klementina szinte minden stílusban kipróbálta magát: az éjszakai revüszínpadokon, ORI-turnékon, vidéki kultúrházakban és a külföldi vendéglátóiparban egyaránt, majd a rendszerváltás után tíz évig népdalokat és magyarnótákat énekelt, ezután pedig színházi szerepeket is kapott. És az ő fotójával a borítóján jelent meg 2018-ban a londoni Ace Records kiadványa, amely a hatvanas évek magyar énekesnői előtt tiszteleg (She came from Hungary! 1960s Beat Girls from the Eastern Bloc), és amelyen Magay Klementina három dala is szerepel.
JBSz, HZ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 112–113.

Magay Klementina

Pályafutását Majláth Júlia, az ismert slágerszerző egyengette a rádiónál. Elvégezte az intézmény könnyűzenei stúdióját, 1961-ben vizsgadala (Ahogy mentem az utcán) egyben első slágere és lemeze is volt. Őt is „fesztivál-énekesnővé” léptették elő, aki a szocialista slágerszemléken gyakran képviselte hazánkat.
Slágerei: Ami szívemen, a számon, Engem nem lehet elfelejteni, Duna-parti ház, Te szeress legalább, Angéla, Száraz ágon nincs levél, Hétfőn még csókolsz, Nem fogok szomorkodni, Új nyár.
A hetvenes évek elején felhagyott az énekléssel, ezután főként hangképzéssel foglalkozott.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 114.

Mikes Éva

Az 1960-as évek népszerű táncdalénekese, későbbi előadóművész, humorista, színész, showman.
A Zeneművészeti Főiskola oboaszakos hallgatójaként 1960 őszén, az iskola gólyabálján Vico Torrianit parodizálta, és miután az ORI munkatársa is jelen volt, a „szomorú zenészt” a hazai showbiz felfedezte. Szerződést kapott a Kamara Varietébe, a Kis Színpadra, a Tarka Színpad zenés műsoraiba, revüibe, és az évtized elejének nagy sztárja lett (Micsoda nagyszerű dolog, Járom az utam, Ami szívemen a számon, Paprika twist, Alfa Romeó, Camping, Kit érdekel, Kicsi római lány, Barátok nélkül, Mindenhol jó). Később a táncdalfesztiválok sztárja (Kislány a zongoránál, Kapitány, Annyi ember él a Földön, Nem vagyok teljesen őrült).
A táncdalénekesi szerepkörből később sikeresen váltott át a szórakoztató (entertainer) szerepkörbe, mindenekelőtt Hofi Gézával alkotott duója volt népszerű.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 105–106.

Koós János

Az 1960-as évek legnépszerűbb táncdalénekese volt.
Műkedvelő énekesből, a Töltőtolljavító Ktsz alkalmazottjából Vécsey Ernő közvetítésével lett 1960-ban a Magyar Rádió könnyűzenei stúdiójának hallgatója. Vizsgaelőadásán olyan meggyőzően énekelte el Dobos Attila és S. Nagy István Még ide-oda húz a szív című dalát, hogy 1963-ban benevezték vele a Magyar Rádió Tessék választani! könnyűzenei versenyére. Mondhatni, egyből bekerült a mély vízbe, hisz az Erkel Színház több ezres közönsége előtt kellett megmérettetnie magát, de fényesen helyt állt, hisz a Még ide-oda húz a szív előadásával megosztott első helyezést ért el.
A siker hatására sorban jöttek a rádió- és hanglemez-felvételek, azt követően pedig, hogy 1966-ban Dobos Attila és Szenes Iván dalával (Isten véled édes Piroskám) a Magyar Rádió Made in Hungary hangversenyét is megnyerte, Aradszky egyértelműen az ország egyik legkeresettebb táncdalénekese lett. Az Isten véled édes Piroskám-ból kislemezen rövid idő leforgása alatt több mint százezer példányt adtak el belőle, ez lett hivatalosan az ország első aranykislemeze. A Pókháló van már az ablakon a második. Az Annál az első ügyetlen csóknál című dalát tartalmazó korongért pedig újabb aranyplakettet vehetett át – ez volt sorrendben a negyedik a hazai aranykislemezek sorában, merthogy Harangozó Teri (Mindenkinek van egy álma) beékelődött.
1966 nyaráig mintegy ötven dalt énekelt hangszalagra, illetve hanglemezre (Magdaléna, Nemcsak a húszéveseké a világ, Álmatlan évek, Az a sárga liliom, Ki figyel oda, Szólj csak hegedű!, Annál az első ügyetlen csóknál, Szomszédasszony fütyülök a lányára, Táskarádió, Hippidié, Én és a gitár, Álmatlan évek). Később a táncdalfesztiválok egyik sztárja lett (Nemcsak a húszéveseké a világ, Kicsit szomorkás). 1968-ban nagylemeze is megjelent. A hetvenes években eltűnt a nyilvánosság elől, külföldön énekelt. 1986-ban ismét albummal (Újra itt vagyok) jelentkezett és attól kezdve egészen 2017-ben bekövetkezett haláláig folyamatosan fellépett és adott ki nagylemezeket.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 102–104.

Aradszky László

Pályája a hatvanas évek elején szintén a rádió könnyűzenei stúdiójában kezdődött, a lipcsei fesztiválon debütált a Barna bőrű hableány című dallal. Első igazi slágere – mely országosan ismertté tette a nevét – a Húszéves vagyok volt. A későbbiekben számos nagy sikert (Gézengúz, Békaszerenád, Egy, velem ugye könnyen megy, Például te, Szeretlek nagyon, Minden olyan más, Hogyha látni akarsz, Bánat, hozzád többé semmi közöm, Bumcsili, Régi korban) köszönhetett rádiós múltjának (ekkor Bágya András, az ismert slágerszerző és hangszerelő felesége volt), és ez tette a táncdalfesztiválok sztárjává is (Rövid az élet, Más ez a szerelem).
Több televíziós filmben (Budapest te csodás, A téli szerelem, Tánckongresszus) szerepelt, egy időben a magyar táncdal utazó nagykövete volt a szocialista országokban. A német Telefunken cég is készített vele lemezfelvételeket.
1990-ben a Vasutas Zeneiskolában kapott lehetőséget egy musicaliskola létrehozásához, amely 2001 óta az Operettszínházzal együttműködve neveli az utánpótlást.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 115.

Toldy Mária

A hatvanas években felbukkant beatlányok közül kétségkívül ő vitte a legtöbbre, ő emelte pódiumművészetté a műfajt.
Tizenhat évesen, 1962-ben a Ki mit tud?-on tűnt fel az egyik „gézengúzként”. Felfedezése Benkő László nevéhez fűződik: „Néztük a tévében a Ki mit tud?-ot, és látjuk, hogy a gézengúzok közül az egyik, bizonyos Koncz Zsuzsa valahonnan nagyon ismerős. Akkor már a Várban játszottunk, nagy törzsközönség előtt. Következő szombat, buli a Várban, megvan! Innen ismerjük, a saját bulinkról, ott táncolt lent egy sráccal. Nekilódultunk a szünetben a szaxofonossal, leszólítjuk a büfében, hogy lenne-e kedve megtanulni néhány számot. Mondta, lehet. Össze is jöttünk, egész héten gyakoroltunk. A Locomotion-t és hasonló nótákat. Szombaton indult a műsor, mi show-ban gondolkodtunk: Zsuzsa továbbra is lent táncol a fiúval, mi meg egyszer csak spontán felhívjuk a csajt, aki elénekel három nótát. Nagyon nagy sikert aratott.”
A Koncz–Omega fúzió azonban rövid ideig tartott. 1963-ban a Sportcsarnokban megrendezett koncert után a tizenhét éves énekesnő átpárolt az Illéshez, majd amikor a zenekar kikerült a külvárosba, tovább állt a belvárosi Metróhoz. Little Eva-, Connie Francis-, Sandie Shaw-dalokat énekelt. Végül 1965-ben a Rohan az idő című Szörényi-sláger indította el a pályáját. Egyik főszereplője volt az Ezek a fiatalok című filmnek (Mr. Alkohol, Szőke Anni balladája, Ez az a ház). 1967-től 1969-ig elsősorban táncdalénekes, a táncdalfesztiválok rendszeres fellépője volt (Színes ceruzák, 1968).
Az első nagylemeze (Volt egyszer egy lány, 1969) megjelenése után csak az Illéssel (1973-ig), majd a Fonográffal (1978-ig) készítette nagy- és kislemezeit. 1973-ban Jelbeszéd című albumát - elsősorban a rajta található Ha én rózsa volnék című dal miatt – betiltották. A hetvenes évek elején, első lemezein a játékosság, a könnyedség, a kedvesség, egy új műfaj, a popsanzon megteremtésének igénye a meghatározó. Ekkor született dalai (Micimackó, Kis herceg, Szinga-linga, Csillag Hajnalka) a mai napig népszerűek, és ez a népszerűség fogadtatta el 1973-ban az előzőektől alapvetően eltérő, súlyos mondanivalójú lemezét, a Jelbeszéd-et, mely a Szörényi–Bródy szerzőpáros valódi, a beatkorszakot elbúcsúztató dalait tartalmazza. Már az „új” Bródy által kitalált jelbeszédben megfogalmazva, nyersen és kíméletlenül számolt le az álmokkal, idézte meg a forradalminak hitt nemzedék nevében Petőfi alakját, rajta találhatjuk a beatnemzedék utolsó, talán legszebb himnusszá lett hitvallását (Ha én rózsa volnék).
A Jelbeszéd-del azonban nemcsak a szerzőpáros, hanem Koncz életében is lezárult egy szakasz, és az Illés megszűnése, a Fonográf megalakulása után döntenie kellett, kivel és hogyan folytatja tovább. Együttműködése a szerzőpárossal nem szakadt meg, de – némileg kényszerből, hiszen Bródyt „leállították” – a magyar és külföldi költők műveit énekelte lemezre. Elhatározása Liszt-díjat eredményezett (1977), a műfajnak is fontos és jelentős elismeréseket hozott. Weöres Sándor írta: „Úgy hiszem, sokan köszönhetik Önnek Weöres Sándor- és József Attila-szeretetüket. Ön az idők folyamán énekesből népművelővé vált.” Ilyen elismerő, méltató dicséretet a műfaj képviselői még soha addig nem kaptak.
Az évtized közepétől az egyik legsikeresebb magyar exporténekesnő lett (NDK, NSZK, Franciaország, Lengyelország). Slágerei rendszeresen szerepeltek a sikerlistán (Zöld szemem kék, A széllel szemben, Előszó, 1964, Bordódi Kristóf, Mama kérlek, Még minden előttem áll, Légy óvatos, A szerelem hív, Őszinte bohóc, Könnyű kis kabátban). 1979-től váltakozó zeneszerzőkkel (Tolcsvay László: Valahol, Menetrend; Bornai Tibor: Újhold, Fordul a világ) dolgozott, mindinkább háttérbe vonulva a mindennapi popélettől. 1981-ben résztvevője volt A Koncert című nosztalgiaestnek és a róla készült filmnek. Az 1980-as évektől ritkábban jelentkezett albumokkal, és a reprezentatív koncertek mellett a turnézást is hanyagolta.
1991-ben a Hungarotontól átszerződött a független Quint (később EMI-Quint) kiadóhoz, ahol öt albuma jelent meg (Illúzió nélkül, Ne veszítsd el a fejed, Jubileum XXX., Unplugged, Miénk itt a tér). 1997-ben ismét a Hungarotonhoz szerződött, ahol azóta több válogatás-CD-n kívül kilenc új anyagot tartalmazó albumot adott ki. Ezek egyike a Csodálatos világ, amelyen duettben énekelt a hazai élmezőny legjobb előadóival. 2002-ben kiadott stúdiólemezén (Ki nevet a végén?) pedig először dolgozott együtt Lerch Istvánnal. Addigi szerzői mellett többek között Bódi László (Cipő), Gerendás Péter és Müller Péter Sziámi dalait is elénekelte. 2006-os verslemezén (Egyszerű ez) a magyar irodalom klasszikusaitól és az új generáció költőinek verseiből válogatott. Szabadnak születtél  címmel 2020-ban jelent meg jelentős életművének eddigi utolsó, új dalokat tartalmazó stúdióalbuma.
Számos elismerés és díj tulajdonosa, melyek közül a legrangosabbat, a Kossuth-díjat 2008-ban vehette át.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 83–85, 409–412.
 
Kapcsolat:
<a href="https://konczzsuzsa.hu/">https://konczzsuzsa.hu/</a>

Koncz Zsuzsa

Sztahanovistából popsztár. Az 1960-as évek elején a táncdalénekes kedvencek szinte kivétel nélkül a szocialista termelésből érkeztek a reflektorfénybe. Üzemekben, ktsz-ekben (kisipari termelőszövetkezet), seregszemléken, katonai fesztiválokon fedezték fel őket. Volt, aki sztahanovista élmunkás volt, volt, aki Rákosi elvtárs sofőrje, volt, aki csak a „nép egyszerű gyermeke”.
Németh Lehel a párt jóvoltából igazi álomkarriert mondhatott magáénak, de pünkösdi királyságának ugyancsak a párt vetett véget. Erdélyben, Sepsiszentkirályon született, kereskedő apja a nagy gazdasági válság évei alatt tönkrement, 1937-ben meghalt, az édesanya így három testvérét árvaházba és rokonokhoz adta, Lehellel pedig 1944-ben a szovjet csapatok elől Magyarországra menekült. A kamaszfiú előbb bútorszállító lett, majd modell a Képzőművészeti Főiskolán (többek között a Hadtörténeti Múzeum előtt álló katonaszobrot is róla mintázták). Később műszerésznek tanult, igyekezett feljebbvalói kedvében járni, akik ezért a kultúra frontjára küldték.
Énekesi karrierje 1952-ben a Beloiannisz Híradástechnikai Gyár dalárdájában kezdődött. Simándy Józsefnél és Posert Emiliánál operaénekesnek tanult, de végül a könnyebb utat választotta: táncdalénekes lett. 1957-ben lehetőséget kapott a Magyar Televízió első szilveszteri műsorában, és ezzel eldőlt a sorsa. A bársonyos hangú, mindig elegáns, jóképű énekesért megőrültek a nők, istenítették, bálványozták. Márkás Opeljét csókolgatták, cigarettacsikkjeit gyűjtötték, a falakat, telefonfülkéket „Szeretlek Lehel!”, „Lehel, a király!” feliratokkal firkálták tele. Egyszóval ő volt az első nyugati típusú sztár Magyarországon, akit hamarosan együtt emlegettek Honthy Hannával és Latabár Kálmánnal. Népszerű filmek betétdalait énekelte (Fogj egy sétapálcát, Ó Serenella, Halló, Irén), slágereivel (Reszket a Hold a tó vizén, Lehet, hogy szép nem vagyok), művelődési házakat töltött meg, lemezeit elkapkodták.
Hatalmas sikere volt, és ennek anyagi hasznát minőségi hangosító berendezésekbe fektette. Felszerelése használatáért – akkor szokatlan és félillegális üzleti konstrukcióként – bérleti díjat számolt fel a koncertszervező állami cégnek. Ezért 1963-tól a pártsajtóban támadni kezdték, kiesett a hatalom kegyeiből. Az énekes ekkor csatlakozott artista feleségéhez, elvállaltak egy bécsi szerződést, és Ausztriából egyenesen Kanadába disszidáltak. Németh Lehel dalait azonnal letiltották, nevét csaknem két és fél évtizedre kitörölték a könnyűzenei életből. A tengerentúlon pedig az első magyar popsztár üzletileg sikeres habszivacsgyártó üzemet működtetett.
A rendszerváltozáskor hazalátogatott, koncertet adott az Erkel Színházban, de másokkal ellentétben nem lovagolta meg a nosztalgiahullámot, végleg elbúcsúzott a közönségtől. Csendben, visszavonultan élt haláláig. Régi slágereit ugyan kiadták, és könyv is megjelent az életéről, de a legenda nem kelt életre.
Slágerei: Jázminvirág, Melodie d’amour, Én visszahozom divatba a foxtrottot, Neonfényes Budapest, Zsebkendődre köss egy csomót, Amikor virágba borulnak az almafák, Nékem csak Budapest kell, Talán egy perc alatt.
JBSz-SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 26–27.

Németh Lehel

Az 1972-ben a Táncdalfesztivál-on feltűnt Katona Klári (1953) három-négy évig különböző stílusirányzatú rádiós slágereket énekelt. Majd őt is felfedezte az MHV, és előbb Demjén Ferenc alkotói segítségével két figyelemreméltó nagylemezt adott ki (Savanyú a csokoládé, 1977, Láthatod, boldog vagyok, 1978), majd ő is bekerült a világsztárjelöltek közé. Szerencséjére harmadik lemezét (Titkaim) már Presserrel és Dusánnal készítette, a korong az év egyik legnagyobb zenei meglepetése lett, és elindította a nyolcvanas évek egyik kiugró karrierjét
A Locomotiv GT kíséretével felvett Titkaim az év legnagyobb popzenei eseményének számított Magyarországon, a nyolcvanas évtized egyik maradandó popalkotása, hiszen majdnem minden dala telitalálat (Hello…, Vigyél el, Miért nem próbálod meg velem?, Titkos szobák szerelme, Gömbölyű dal). A szakma és a közönség egyaránt rajongott érte, nem meglepő, hogy Katona Klári az 1982-es Pop-Meccs szakmai szavazásán az év énekesnője lett.
Egy évvel később egy szintén Presser–Dusán-szerzeménnyel (Elvarázsolt dal) indult a Tessék választani!-n, majd az évtized közepén két újabb kiérlelt lemezzel (Katona Klári, 1984, Éjszakai üzenet, 1986) ismételte meg korábbi teljesítményét, és ezzel kivívta helyét a magyar pop élvonalában. A produkciókért háromszor kapta meg (1982, 1985, 1987) Az év énekesnője címet, női vonalon ő volt a magyar pop befutója a nyolcvanas években. Ebben az időszakban több zenés darabban is szerepelt: 1984-ben az Olivér-ben (Lionel Bart műve) 1985-ben pedig a János a vitéz-ben és az Itt élned, halnod kell-ben (mindkettő Victor Máté műve).
1989-ben még egy közös albumot készítettek (Mozi), melyen döntően Presser és Dusán eredetileg másoknak írt dalait énekli el, valamint néhány korábbi Demjén-szerzeményt és egy dalt a Hobo Blues Bandtől. Miután azonban a szerzőpárossal a munkakapcsolata megszakadt, törés következett be pályáján. A kilencvenes évektől új szerzőkkel és saját elképzelései szerint írta a dalait, készítette a lemezeit, amelyek sikere, színvonala elmaradt az előzőekétől, mert zenéjük kevésbé populáris, inkább jazzes, szövegviláguk pedig túlságosan elvont, befelé forduló volt. Az énekesnő a kilencvenes években az önmegvalósítás más lehetőségeivel is próbálkozott. Írt lapokba, folyóiratokba, szerepelt televíziós műsorokban, volt reggeli műsorvezető, bekapcsolódott karitatív programokba. Munkája elismeréseképpen 1995-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjét, 2002-ben eMeRTon-díjat, illetve MAHASZ-életműdíjat kapott.
JBSz–SJ
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 268–269.
Kapcsolat:
<a href="https://www.katonaklari.com/index.php">https://www.katonaklari.com/index.php</a>

Katona Klári

Payer András 1941-ben született Budapesten. Apja hivatását folytatva ő is gyógyszerész lett, de korán elkezdett foglalkozni a zenével is. 1961-től a magyar könnyűzenei élet meghatározó alakja volt szerzőként és előadóként egyaránt. 1968-tól számtalan kislemeze jelent meg, és kiadott több nagylemezt is (Nincsen olyan ember, 1984; Belvárosi bárzene, 1989; Minden jót, Monica! 1999; Minden ember szerelmes lesz 1x, 2000; Mesebeli Mónika - Házibuli Payer Öcsivel, 2002; Nem mondhatom el... 40+, 2004).
Az egyik legnépszerűbb táncdalszerző és -énekes. Pályája a hatvanas évek elején S. Nagy István társaságában indult (Te újra elhitetted, Gombfoci, Karcsú a bokája). Karrierjüket az 1963-as szilveszteri kabaréban énekelt két sláger (Hé taxi, Alfa Romeo) indította el. Későbbi dalaik: Ki figyel oda, Állj most elém, Hogyha látni akarsz, Veled nem jó, de nagyon rossz nélküled, Dzsingisz kán, Nem kell nékem nagyhercegnő, Minden olyan más, Szólj csak hegedű, A régi korban. A Kár a benzinért című filmben is előadták a címadó dalt. A beatzenekarok előretöréséig a legnépszerűbb szerző-előadók egyike. Írtak slágert Toldy Máriának, Szécsi Pálnak, Magay Klementinának, Koncz Zsuzsának, Németh Józsefnek, Hofi Gézának (Almát eszem, Gedeon bácsi, Nincsen olyan ember, Isten veled szomorúság, Bumcsili, Felmegyek hozzád). A hatvanas évek végétől Payer már maga adja elő szerzeményeit (Annyi arc ismerős, Nem kell nékem nagyhercegnő, Nincsenek égben az angyalok), amelyek közül a Minden jót, Mónika a legismertebb.
Az együttesek közül az 1960-as és 1970-es években az Omega, az Illés, a Bergendy is játszott Payer-dalokat, akárcsak később a fiatalabb generáció együttesei (Cotton Club Singers, Republic). Ő maga is előadott feldolgozásokat, magyarul énekelte többek között Michel Legrand és Rod Stewart dalait. Játszott színházi zenés darabokban, és kortárs magyar költők verseit is megzenésítette. A kétezres évek elején egykori pályatársa slágereit énekelte a Máté Péter Emlékzenekarban, és fellépett a Retro-Goldwyn-Payer nevű formációjával is.
A csak Payer Öcsiként emlegetett zenész munkássága elismeréseként, 1999-ben eMeRTon életműdíjat kapott, 2004-ben a Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt kitüntetést adományozták neki. Életének utolsó évében is voltak még fellépései. Súlyos betegség után 2011-ben hunyt el Budapesten.
JBSz, HZ
Kapcsolat:
<a href="http://payerocsi.hu/">http://payerocsi.hu/</a>

Payer András

Sosem gyógyuló sebek- 80 éves lenne Szécsi Pál

Az 1960-1970-es évek egyik legnépszerűbb táncdalénekese.
Az egykori állami gondozott fiú Majláth Julia tanítványaként kezdte pályáját, 1967-ben megnyerte a salgótarjáni amatőrfesztivált, aminek jutalmaként felvették a Magyar Rádió könnyűzenei stúdiójába. 1967-ben a Táncdalfesztivál-on már közönségkedvenc, a nők bálványa (Csak egy tánc volt). Ősztől az Express, majd a Pannónia zenekarral turnézott.
Állandó, sikeres szereplője volt az ORI-műsoroknak, a rádió tánczenei gáláinak, a táncdalfesztiváloknak. Olaszos stílusú dalaival (Mint a violák, Szegény bolond, Szeretni bolondulásig, Távollét, Két összeillő ember, Tárd ki ablakod, Kék csillag, Pillangó, Mint a violák, Himnusz a nyárhoz, Kósza szél, Mostanában hosszabbak az éjszakák, Egy szál harangvirág, Gedeon bácsi, Kismadár, Ha tudnék szeretni) a legnépszerűbb férfi táncdalénekes volt a hatvanas-hetvenes évek fordulóján. Számos külföldi szereplése volt, az NSZK-ban Paul Moro néven lemezei is jelentek meg.
1974-ben öngyilkos lett.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 108.

Szécsi Pál

Korda György (1939, Budapest) a magyar poptörténet egyik legsikeresebb táncdalénekese, több mint 65 éves zenei múlttal a háta mögött. Az utóbbi évtizedekben népszerű televíziós pókerközvetítő is.
Eredetileg vegyésztechnikusnak indult, de érettségi után Vécsey Ernőnél énekelni tanult, ennek köszönhetően az 1950-1960-as évek fordulóján bekerült a könnyűzenei műhelyekbe. 1958-ban lépett először színpadra, első sikerét a Szeretni kell című dallal aratta. 1966-ig csaknem kétszáz lemeze és számtalan rádiós felvétele készült. Olyan slágerek előadója volt, mint a Ti diró, Állj most elém! Nem várlak már, Nem vagyok ideges, Amour, mon Amour, Halló szöszi tündér, Ha sírnál.
Első önálló nagylemeze 1970-ben jelent meg.
Népszerűségét táncdalfesztiváloknak és slágerbemutatóknak köszönhetően a beatkorszakban is megőrizte. Számos olasz sláger hazai adaptációjának előadása fűződik a nevéhez. Duetteket is énekelt, többek között Cserháti Zsuzsával, Csuka Mónikával és Sasvári Annamáriával.
A nyolcvanas évek elején ismerkedett meg az énekesnő Balázs Klárival, akit feleségül is vett, és akivel azóta rendszeresen együtt énekelnek. Első közös nagylemezük a Forró éjszakák volt 1986-ban. Turnéik során Észak-Amerikába és Ausztráliába is több alkalommal eljutottak.
Kártyaszenvedélyéhez legendák fűződnek, kétszeres magyar ultibajnok, a Sport TV-n pókermérkőzéseket közvetít sportriportertől szokatlan átéléssel. 2009-ben Sas Tamás Szinglik éjszakája című filmjében egy pókerjátékost alakított.
2003-ban szerepelt Herendi Gábor Magyar vándor című filmjében. 2007-ben jelent meg A Korda-sztori címmel életrajzi kötete, amelynek szerzője Balázs Klári.
Egyik legnagyobb slágere az 1981-ben megjelent Reptér című dal, Máté Péter és S. Nagy István szerzeménye. A szám sikerére jellemző, hogy 40 év után, 2021-ben újraforgatták a videóklipjét.
A mai napig gyakran közönség elé lépő, önmagát slágerénekesnek nevező művész a karrierje során legalább 800 dalt adott elő. Lemezei több mind kétmillió példányban keltek el, minden eddig megjelent albuma aranylemez lett. Díjainak, elismeréseinek és kitüntetéseinek felsorolásához külön szócikkre lenne szükség, néhányat időrendben kiragadva ezek közül: Made in Hungary: Első díj (1969), eMeRTon-díj (1986), A Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje (1998), Záray Márta-Vámosi János Kulturális, Művészeti és Emlékezeti Alapítvány Díj (2002, megosztva Balázs Klárival), A Magyar Kultúra Lovagja (2004), A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (2005), Artisjus Zenei Életműdíj (2007), Emberi Hang életműdíj (2018, megosztva Balázs Klárival), Budapest díszpolgára (2019), Fonogram-életműdíj (2023, megosztva Balázs Klárival).
2023 májusában a Budapest Parkban fiatal hazai előadók tisztelegtek Balázs Klári és Korda György több mint 40 éves közös zenei pályafutása előtt. A rendezvényen az ünnepeltek is színpadra léptek.  2024 májusában a Papp László Sportarénában ünnepelte 85. születésnapját a Balázs Klárival rendezett Fiatalság &amp; Bolondság című koncertshow keretében.
JBSz–SJ, HZ
 
<a href="https://www.facebook.com/kordaek">https://www.facebook.com/kordaek</a>
<a href="https://kordagyorgy.eloadomuvesz.info/">https://kordagyorgy.eloadomuvesz.info/</a>

Korda György

Hat évtizedes pályafutása során Magyarország egyik legtermékenyebb dalszövegírója lett az eddig említettekhez képest lényegesen fiatalabb, de a beatzenészeknél még mindig egy tizessel idősebb S. Nagy István (1934–2015). Több mint hétezer dal szövege fűződik a nevéhez, bár a szakmában köztudott, hogy sokszor adta a nevét olyan szövegekhez is, amikhez alig írt sorokat, de azok a nevével gond nélkül megjelenhettek. Legnagyobb sikere Máté Péter zenéjével és előadásában az Elmegyek című dal volt.
Két dalszövegével győzött a Táncdalfesztivál-on (Késmárky Marika: Egy fiú a házból, 1969, Zalatnay Sarolta: Fák, virágok, fény, 1971). 1963-tól hosszú időn át Payer András volt a szerzőtársa. Szörényi Leventével ő írta az egyik legelső magyar nyelvű beatdalt, a Rohan az idő-t, amelyet Koncz Zsuzsa adott elő. A hatvanas évek közepétől ő írta/gondozta egyes beatzenekarok (Omega, Metro, Scampolo, Echo, Atlantis, Dogs, Liversing, Pannónia) szerzeményeit, a beatlányok (Koncz Zsuzsa, Kovács Kati, Zalatnay Sarolta) mindegyikének több sikerdalt írt.
Olyan – különböző karakterű – slágerek fűződnek még a nevéhez, mint a Nekem a Balaton (Németh Lehel), a Gedeon bácsi (Szécsi Pál), az Azért vannak a jó barátok (Máté Péter), a Kell, hogy várj! (Neoton), a Múlnak a gyermekévek (Ihász Gábor), a Szóljon hangosan az ének (Soltész Rezső). És némi meglepetésre számos kemény rock zenekar (Piramis, Edda Művek, Dinamit, Karthago) emblematikus dalának (például Becsület, Álom, Te mondd meg!, Csak egy szót akarok) szövegét is ő jegyzi (legalábbis hivatalosan).
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 131–132.

Kapcsolatok