Publication/name

Mindannyian mások vagyunk

Halász Judit (Budapest, 1942) Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő, énekesnő, érdemes művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. A Színház- és Filmművészeti Főiskola elvégzése után a Pécsi Nemzeti Színházhoz szerződött, ahonnan fél év elteltével már vendégnek hívták a budapesti Vígszínházba, majd csatlakozott is a társulathoz.
Játszott A. Miller, T. Williams, Csehov, Moliere, G. B. Shaw, Goldoni, Krúdy, Örkény, Szakonyi, Woody Allen, Neil Simon és még sok más szerző darabjaiban olyan művészekkel egy színpadon, mint Ruttkai Éva, Sulyok Mária, Páger Antal vagy Bulla Elma. Közel 40 filmben szerepelt karrierje során, többek között Szabó István Szerelmesfilmjében és Várkonyi Zoltán Kárpáthy Zoltánjában.
Pályája során sok ezer koncertet adott Magyarországon. Első szólólemeze (Kép a tükörben) 1973-ban jelent meg, ezt követően több mint 20 albumot készített; a legutóbbi 2022-ben látott napvilágot Miénk a Világ! címmel. Az egyik legnagyobb sikerét azzal aratta, hogy műfajt teremtett: magyar költők verseit énekli a magyar könnyűzene legjobbjainak megzenésítésében gyerekeknek. „Ha valaki komolyan veszi a gyerekközönséget, akkor kemény fába vágja a fejszéjét, ez ugyanis nehéz feladat. (...) A gyerekek nem úgy viselkednek, mint a felnőtt, aki beül a színházba. Meg kell tanulni őket. A legtöbb előadó ettől megijed, pedig ‘csak’ azt kell elérni, hogy a lent ülők azt érezzék, hogy ők ugyanolyan fontos résztvevői az előadásnak, mint az, aki odafönn a színpadon mikrofonnal a kezében beszél vagy énekel.” - nyilatkozta 2022-ben.
Munkásságáért a Magyar Köztársaság Tiszti keresztjével jutalmazták, a szakma pedig Páger-díjjal, Bilicsi-díjjal, két alkalommal Ajtay-díjjal, valamint Erzsébet-díjjal tüntette ki, emellett két civil alapítvány (a kecskeméti Európa Jövője Egyesület, a móri Aphelandra Alapítvány) is megtisztelte elismerésével.
Halász Juditot és Presser Gábort 2003 végén nevezte ki az UNICEF Magyar Bizottság jószolgálati nagykövetté, és azzal a feladattal bízta meg őket, hogy képviseljék a gyermekek ügyét, legyenek az UNICEF és a világ gyermekeinek szószólói Magyarországon. 
BB
 
<a style="text-decoration: none;" href="https://www.halaszjudit.hu/"><span style="font-size: 11pt; font-family: Arial; color: #1155cc; background-color: transparent; font-weight: 400; font-style: normal; font-variant: normal; text-decoration: underline; -webkit-text-decoration-skip: none; text-decoration-skip-ink: none; vertical-align: baseline; white-space: pre-wrap;">https://www.halaszjudit.hu/</a>

Halász Judit

A kilencvenes évek egyik legnépszerűbb rockzenekarát 1987-ben a basszusgitáros Kovács Tamás kezdeményezésére alapította annak névadó vezetője, Tátrai Tibor (1952, gitár). 
Az első két évben a Vertig József (ének), Tátrai Tibor (gitár), Kiss Erika (billentyűsök), Kovács Tamás (basszusgitár) és Papp Tamás (dob) felállású csapat hard rock zenét játszott. Szerencsekerék címmel egy nagylemezt is megjelentettek, ám a Tátrai Band pályáján 1989-ben kétségkívül új fejezet kezdődött: a mikrofon mögött Vertig Józsefet a külföldi vendéglátózásból hazatért Horváth Charlie, Kiss Erikát pedig Pálvölgyi Géza (billentyűsök) váltotta.
Az új formáció Illúziók nélkül LP-je ugyan még szerényebb sikereket aratott, nem sokkal később a New York, New York című dallal viszont berobbantak a slágerlistára (album: A küszöbön túl, 1991),  és ezzel létrejött a kilencvenes évek egyik legsikeresebb, legegyedibb hangzású zenekara. A kilencvenes évek első felében egymás után jelentették meg kritikai és kereskedelmi szempontból egyaránt sikeres nagylemezekeiket (Kísértés, 1992, Utazás az ismeretlenbe I-II., 1994, A Hold szerelme, 1995, Trilógia, 1996, Hajnali szél, 1996), rendre zsúfolt országos turnékat adtak, melyek megkoronázásaként mindig a Budapest Sportcsarnokban vagy a Kongresszusi Központban léptek fel. 
A Tátrai Band eddigi legutolsó stúdióalbuma, a Mexicano 1999-ben látott napvilágot, azóta elvétve lépnek fel. 2009-ben a Papp László Budapest Sportarénában ünnepelték a zenekar fennállásának huszadik évfordulóját, melyen a hat évvel korábban elhunyt Kovács Tamást Glaser Péter pótolta, de amúgy szinte mindenki ott volt, aki a pályájukon számított: Tátrai Tibor (gitár), Horváth Charlie (ének), Pálvölgyi Géza (billentyűsök), Solti János (dob), Horváth Kornél (ütőhangszerek), Csiszár Péter (szaxofon), Jamie Winchester (gitár és vokál), Czerovszky Henriett (vokál) és Tisza Bea (vokál).
JBSz

Tátrai Band

Az 1980-as években az új tizenéves közönség elsőszámú kedvencének számító Első Emeletet 1982-ben a Solarisból kivált Bogdán Csaba (1960, gitár) és Kisszabó Gábor (1959, basszusgitár), a Lobogót otthagyó Berkes Gábor (1962, billentyűsök), valamint Cser György (ének) és Rausch Ferenc (dob) alapították. Hatodik tagnak számított Tereh István menedzser (szintén ex-Solaris) és fontos szerepe volt a sikerben Berkes gyerekkori barátjának, Geszti Péter szövegeinek is. Az R-GO előzenekaraként debütáltak, a fogadtatás már ekkor előre vetítette a későbbi sikert.
1983-ban jelent meg az első kislemezük (Amerika / Noteszember), majd Cser és Tóth kivált, és ezt követően Kiki (Patkó Béla, 1957, ének) és Szentmihályi Gábor (1964, dob) csatlakozásával kialakult a klasszikus felállás. Az MHV 1984-ben adta ki a Duran Duran- és a Kajagoogoo-féle újhullámot itthon meghonosító debütáló albumukat, amelynek fogadtatása minden várakozást felülmúlt, és hamarosan bearanyozódott, ami akkoriban 100 ezer eladott nagylemezt és kazettát jelentett.
Vitathatatlan, hogy a pop iránt érdeklődő magyar tinilányok szíve 1984 és 1987 között elsősorban az Első Emelet tagjaiért dobogott. Ők voltak az új bálványok, a lányszobák falaira felkasírozott férfi-ideálok. A Petőfi Csarnok részére végzett közvéleménykutatás szerint 1984 végén 700 fővárosban tanuló középiskolás közül a nagy többség az Első Emeletet vallotta kedvencének. Ez a sikerlistákon (Dadogós break, Óvatosan lépkedj, Nézelődünk, A film forog tovább, Édes évek, Táncosnő, Állj, vagy lövök!, Madame Pompadour, Angyali vallomás, Emelet-induló, Csakazértis szerelem, Á la carte, Minden oké, Kis generáció) éppúgy megmutatkozott, mint a Pop-Meccs szavazásokon. 1984-ben például a közönség és a szakma rangsorában egyaránt az év meglepetése és az év legígéretesebb együttese lettek, több más kategóriákban pedig helyezéseket értek el. Az R-GO és az Első Emelet rajongói közötti rivalizálásnak a díjátadáskor látványos jelei is voltak. Kikiék esetében is igazolódott a tétel, hogy minden nemzedéknek szüksége van önkioldó, önfelszabadító, libidó- és önbizalom erősítő zenekarokra, amelyeknek sokszor a szerencsés időben való felbukkanása is elég a sikerhez. 
Fennállása nyolc esztendeje alatt az Első Emelet mindenesetre hét stúdió- és egy koncertlemezt adott ki, melyek összesen több mint egymillió példányban fogytak. Az utolsó, már a Proton kiadónál megjelent albumon (Kis generáció, 1990) Szentmihályi Gábor helyén Szörényi Örs dobolt, de akkor már egy éve újra tag volt Kisszabó is. A rendszerváltozás után a felnövekvő újabb tinigeneráció számára az Első Emelet divatjamúlttá vált, így a zenekar utoljára 1992 nyarán lépett fel, majd mindenki folytatta a maga karrierjét – legsikeresebben Berkes, Szentmihályi és Geszti a Repülőkkel. Azóta többször játszottak újra együtt: 1997-ben a Budapest Sportcsarnokban, 2003-ban a siófoki Sport1 Fesztiválon, 2007-ben Kiki jubileumi koncertjén a Művészetek Palotájában vagy és 2008-ban a SYMA csarnokban, ami után több koncert is következett. 2010-ben még új dalokkal és önfeldolgozásokkal is jelentkeztek (Megyek a szívem), majd 2013-ban adták búcsúkoncertjüket a Papp László Budapest Sportarénában.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 152–154.
 
<a href="https://www.facebook.com/elsoemelet/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/elsoemelet/?locale=hu_HU</a>
<a href="https://elsoemelet.hu/">https://elsoemelet.hu/</a>

Első Emelet

1994-ben a MTV által rendezett Táncdalfesztivál-on figyelt fel rá az ország, amikor a Kinek mondjam el vétkeimet című dallal első díjat nyert, majd Dublinban az Eurovíziós Dalfesztivál-on 4. helyezést ért el. Ebben az évben számos díjat kapott (többek között Az év pop énekesnője), és úgy tűnt, hogy ő lesz az évtized új Katona Klárija.
A sikersorozat azonban nem folytatódott, Friderika – bár a következő években az EMI-Quintnél sorra jelentek meg lemezei (Friderika II., 1996, Boldog vagyok, 1998, Hazatalálsz, 2001) – egyslágeres előadó maradt, 2001 óta pedig elsősorban a HIT Gyülekezete Vidám vasárnap című műsorában szerepel rendszeresen, illetve alkalmanként ad ki nagylemezeket felnőtteknek (Gospel, 2003, Gospel II – Sáron rózsája, 2006) és gyerekeknek (Az álmok tengerén, 2003, Tente dalok, 2016).
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 378.

Bayer Friderika

A Cory (Paréj Zoltán, 1971), Moha (Meggyes Roland, 1972) és Vitamin (Móré András, 1972) alkotta, a pop-rap végletekig kommercializált változatát képviselő trió neve 1993-ban Bors Jenő, az EMI-Quint ügyvezető igazgatója ötletéből született.
Az együttes első slágere a Boomshaka volt, majd a Zimme Zumm, a Guminő, a Goodbye Háj báj és a lírai Kérek egy kulcsot a szívedhez következett. Ezt a slágeresített zenét és a már-már infantilizmusig leegyszerűsített szövegeket a Happy Gang éveken át nagy sikerrel adta el (Zimme zum, 1994, Boojaka, 1995, Dauer, 1996, Freestyle, 1997).
Karrierjük csúcsán 1996 májusában telt ház előtt léptek fel a Petőfi Csarnokban, ebben az évben a Kérek egy kulcsot a szívedhez pedig az ország legtöbbet játszott hazai felvétele volt. 1997. április 26-án még nagy sikerrel koncerteztek a Total Dance Fesztiválon, de az évtized vége felé a tizenéves korból kiöregedett rajongótáboruk elpártolt tőlük, és 1999-ben a trió feloszlott.
Aztán 2011-ben visszatértek, de immár Moha nélkül. Azóta kisebb-nagyobb rendszerességgel fellépnek, de új anyaggal azóta sem jelentkeztek.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 394.

Happy Gang

Szandi (Pintácsi Alexandra, 1976) 1988 májusában a Modern Hungaria által meghirdetett Mini-tini popénekes pályázatra jelentkezett, és Fenyő Miklós menedzselésében 1989 és 1992 között a korszak legnagyobb tinisztárja lett, olyan slágerekkel, mint az Álmodozás, a Kicsi lány, a Nyugi, doki, a Tinédzser L’amour, az Öri hari vagy a Kislány, kezeket fel!.
Karrierjének 1991-ben a Szerelmes szívek című film főszerepe adott új lendületet. 1994-től férje, Bodnár Csaba (ex-Első Emelet) segítségével maga vette kézbe karrierjét. Az ötvenes évek retro stílusát próbálta meg piacképessé tenni. 1998-tól rendszeresen szerepelt a Dáridó-ban. Ugyanebben az évben megkapta a Hotel Menthol című rockmusical egyik szerepét.
Az új évezredben mindinkább az egyre gyarapodó családnak szenteli az életét. 2013-ban a Sztárban sztár című TV2-es műsor első szériájának női győztese.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 452–455.
Kapcsolat:
<a href="https://szandi.eu/aktualis/"> https://szandi.eu/aktualis/</a>
<a href="https://www.instagram.com/szandi_hivatalos/?hl=en">https://www.instagram.com/szandi_hivatalos/?hl=en</a>
<a href="https://www.facebook.com/szandihivatalos/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/szandihivatalos/?locale=hu_HU</a>

Szandi (Pintácsi Alexandra)

Lang Györgyi (1957–2023) és Falusi Mariann (1959) A Rémségek kicsiny boltja című musicalben szerepeltek együtt, aztán olyannyira összebarátkoztak, hogy 1988-ban Pa-Dö-Dő néven szintipop duóban indultak az Interpop fesztiválon. A televíziós szereplés hatására nemcsak országos ismertségre tettek szert, hanem a következő évben nagylemezt jelentethettek meg, részben neotonos segítséggel. Majd 1990-ben jött a Pa-Dö-Dő 2: Kiabálj, melyről a Bye-Bye Szása című dal a korszak egyik legnagyobb slágere lett. A feltűnő ruhákban, bakancsban és rikító hangviseletben tündöklő, erősen teltkarcsú vicces énekduó a kétezres évek közepéig évi rendszerességgel jelentet meg változó színvonalú és sikerességű korongokat, majd Lang Györgyi betegsége (sclerosis multiplex) miatt erősen visszavett a lendületből. 3 éven át, 2019-2022 között nem is volt fellépésük, de aztán egy teltházas budapesti koncerttel visszatértek.
Első közös szereplésükre Falusi Mariann így emlékszik vissza: „Kettőnk közül Györgyinek volt erőteljesebb a színpadi jelenléte, a későbbi merészségemet neki köszönhetem.” A Vígszínházban 1985-ben bemutatott Rémségek kicsiny boltja című zenés darab énekes szerepeire – a színház akkori zenei vezetője - Presser Gábor választotta ki a két lányt. Majd meginvitálta őket az éppen akkoriban készülő Révész Sándor-szólólemez felvételeire is, mint vokálénekeseket. Részt vettek a Révész-album lemezbemutató koncertjein is. Az egyik ilyenen látta őket Erdős Péter, a Hanglemezgyár popmenedzsere, aki ajánlatott tett Mariann-nak és Györgyinek: amennyiben elindulnak az 1988-as Interpop fesztiválon, és dalukkal a döntőbe jutnak, akkor csinál nekik egy lemezt. Így született meg a Pa-dö-dő, és 1989-es első nagylemezük. A zenekar neve, a „pas de deux” egyébként egy balettban használt francia kifejezés, ami szabad fordításban annyit tesz, mint „tánc kettesben”.
A rendszerváltozás idején több dal is született a történelmi eseményről. Ezek közül az egyik legnépszerűbb a Pa-dö-dő Bye-bye Szása című dala volt, amely mind a mai napig a duó talán legnagyobb slágere. Az aktualitásra mindig is fogékony Pa-dö-dő dala 1990-ben jelent meg, és szövege a szovjet katonák Magyarországról való távozásáról szól, amely végül 1991 júniusában fejeződött be. Ennek a dalnak a zenéjét Novai Gábor szerezte, szövegét pedig – a lányok mellett - Gréczy Zsolt jegyzi, aki akkor még újságíróként dolgozott, később lépett politikai pályára.
Az évek során járták az országot, több ezer fellépésük volt, - és hogy el ne feledkezzen a róluk a közönség - évente adtak ki új lemezt, dalaikból rengeteg sláger lett (Szabó János, Fáj a fejem, Azt csinálok, amit én akarok, Te vagy a legjobb dolog a héten). Olyan előadók számait adták elő, mint Bródy János, Hajós András, Galla Miklós, Pierrot, Müller Péter Sziámi. Legutóbb 2017-ben jelentkeztek új felvételekkel (Nyugdíjas Repp). A Pa-dö-dő tagjait gyakran láthattuk kereskedelmi televíziók műsoraiban, és egy rádióadón kulturális műsort vezetnek kettesben.
JBSz, HZ
 
<a href="https://www.facebook.com/PDD25">https://www.facebook.com/PDD25</a>

Pa-Dö-Dő

A hatvanas években felbukkant beatlányok közül kétségkívül ő vitte a legtöbbre, ő emelte pódiumművészetté a műfajt.
Tizenhat évesen, 1962-ben a Ki mit tud?-on tűnt fel az egyik „gézengúzként”. Felfedezése Benkő László nevéhez fűződik: „Néztük a tévében a Ki mit tud?-ot, és látjuk, hogy a gézengúzok közül az egyik, bizonyos Koncz Zsuzsa valahonnan nagyon ismerős. Akkor már a Várban játszottunk, nagy törzsközönség előtt. Következő szombat, buli a Várban, megvan! Innen ismerjük, a saját bulinkról, ott táncolt lent egy sráccal. Nekilódultunk a szünetben a szaxofonossal, leszólítjuk a büfében, hogy lenne-e kedve megtanulni néhány számot. Mondta, lehet. Össze is jöttünk, egész héten gyakoroltunk. A Locomotion-t és hasonló nótákat. Szombaton indult a műsor, mi show-ban gondolkodtunk: Zsuzsa továbbra is lent táncol a fiúval, mi meg egyszer csak spontán felhívjuk a csajt, aki elénekel három nótát. Nagyon nagy sikert aratott.”
A Koncz–Omega fúzió azonban rövid ideig tartott. 1963-ban a Sportcsarnokban megrendezett koncert után a tizenhét éves énekesnő átpárolt az Illéshez, majd amikor a zenekar kikerült a külvárosba, tovább állt a belvárosi Metróhoz. Little Eva-, Connie Francis-, Sandie Shaw-dalokat énekelt. Végül 1965-ben a Rohan az idő című Szörényi-sláger indította el a pályáját. Egyik főszereplője volt az Ezek a fiatalok című filmnek (Mr. Alkohol, Szőke Anni balladája, Ez az a ház). 1967-től 1969-ig elsősorban táncdalénekes, a táncdalfesztiválok rendszeres fellépője volt (Színes ceruzák, 1968).
Az első nagylemeze (Volt egyszer egy lány, 1969) megjelenése után csak az Illéssel (1973-ig), majd a Fonográffal (1978-ig) készítette nagy- és kislemezeit. 1973-ban Jelbeszéd című albumát - elsősorban a rajta található Ha én rózsa volnék című dal miatt – betiltották. A hetvenes évek elején, első lemezein a játékosság, a könnyedség, a kedvesség, egy új műfaj, a popsanzon megteremtésének igénye a meghatározó. Ekkor született dalai (Micimackó, Kis herceg, Szinga-linga, Csillag Hajnalka) a mai napig népszerűek, és ez a népszerűség fogadtatta el 1973-ban az előzőektől alapvetően eltérő, súlyos mondanivalójú lemezét, a Jelbeszéd-et, mely a Szörényi–Bródy szerzőpáros valódi, a beatkorszakot elbúcsúztató dalait tartalmazza. Már az „új” Bródy által kitalált jelbeszédben megfogalmazva, nyersen és kíméletlenül számolt le az álmokkal, idézte meg a forradalminak hitt nemzedék nevében Petőfi alakját, rajta találhatjuk a beatnemzedék utolsó, talán legszebb himnusszá lett hitvallását (Ha én rózsa volnék).
A Jelbeszéd-del azonban nemcsak a szerzőpáros, hanem Koncz életében is lezárult egy szakasz, és az Illés megszűnése, a Fonográf megalakulása után döntenie kellett, kivel és hogyan folytatja tovább. Együttműködése a szerzőpárossal nem szakadt meg, de – némileg kényszerből, hiszen Bródyt „leállították” – a magyar és külföldi költők műveit énekelte lemezre. Elhatározása Liszt-díjat eredményezett (1977), a műfajnak is fontos és jelentős elismeréseket hozott. Weöres Sándor írta: „Úgy hiszem, sokan köszönhetik Önnek Weöres Sándor- és József Attila-szeretetüket. Ön az idők folyamán énekesből népművelővé vált.” Ilyen elismerő, méltató dicséretet a műfaj képviselői még soha addig nem kaptak.
Az évtized közepétől az egyik legsikeresebb magyar exporténekesnő lett (NDK, NSZK, Franciaország, Lengyelország). Slágerei rendszeresen szerepeltek a sikerlistán (Zöld szemem kék, A széllel szemben, Előszó, 1964, Bordódi Kristóf, Mama kérlek, Még minden előttem áll, Légy óvatos, A szerelem hív, Őszinte bohóc, Könnyű kis kabátban). 1979-től váltakozó zeneszerzőkkel (Tolcsvay László: Valahol, Menetrend; Bornai Tibor: Újhold, Fordul a világ) dolgozott, mindinkább háttérbe vonulva a mindennapi popélettől. 1981-ben résztvevője volt A Koncert című nosztalgiaestnek és a róla készült filmnek. Az 1980-as évektől ritkábban jelentkezett albumokkal, és a reprezentatív koncertek mellett a turnézást is hanyagolta.
1991-ben a Hungarotontól átszerződött a független Quint (később EMI-Quint) kiadóhoz, ahol öt albuma jelent meg (Illúzió nélkül, Ne veszítsd el a fejed, Jubileum XXX., Unplugged, Miénk itt a tér). 1997-ben ismét a Hungarotonhoz szerződött, ahol azóta több válogatás-CD-n kívül kilenc új anyagot tartalmazó albumot adott ki. Ezek egyike a Csodálatos világ, amelyen duettben énekelt a hazai élmezőny legjobb előadóival. 2002-ben kiadott stúdiólemezén (Ki nevet a végén?) pedig először dolgozott együtt Lerch Istvánnal. Addigi szerzői mellett többek között Bódi László (Cipő), Gerendás Péter és Müller Péter Sziámi dalait is elénekelte. 2006-os verslemezén (Egyszerű ez) a magyar irodalom klasszikusaitól és az új generáció költőinek verseiből válogatott. Szabadnak születtél  címmel 2020-ban jelent meg jelentős életművének eddigi utolsó, új dalokat tartalmazó stúdióalbuma.
Számos elismerés és díj tulajdonosa, melyek közül a legrangosabbat, a Kossuth-díjat 2008-ban vehette át.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 83–85, 409–412.
 
Kapcsolat:
<a href="https://konczzsuzsa.hu/">https://konczzsuzsa.hu/</a>

Koncz Zsuzsa

Az <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-exotic-11889">Exotic</a> énekese 1992-ben vált ki a zenekarból, egy évvel később a Pop-Rock Táncdalfesztivál-on közönségdíjat nyert. Az EMI-Quint nagyon bízott az egykori tinikedvenc karrierjében, mert az évtized közepéig négy lemezt (Buli van, 1993, Nincs baj baby, 1994, Táncolj, playboy!, 1995, Jó ez a hely!, 1996) adott ki tőle, az ezekről kimásolt sikerekkel (Buli van, Nincs baj, baby!, Happy birthday, Optimista dal, Táncolj playboy!, Ez egy ilyen nyár, Másszunk a föld alá) az évtized egyik sztárjának számított.
Az új évezredben Kozsó vette át lemezeinek produceri munkáit, de ekkor már Siposef néven sem tudott elérni lényeges sikereket. Cipő 2013-as halála után egy évig a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-republic-10715">Republic</a> zenekar énekese lett, ahonnan rajongói nyomásra kitették, majd 2017-ben az újra összeállt Exotic-kal még egy albumot (Isten hozott!) jelentetett meg, de egy évvel később egykori társai szintén elküldték.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 388–390.

Sipos F. Tamás

Kiki (Patkó Béla, 1957) énekes, az Első Emelet zenekar frontembere.
Zenei pályáját 1976-ban a Jeep nevű amatőr együttesben kezdte, majd az <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-ocean-9469">Óceán</a> zenekar énekese lett. 1981-ben elindultak a Táncdalfesztiválon Kuka-blues című dalukkal, ami egy Hobo Blues Band paródia volt, azonban nem arattak túl nagy sikert. Kiki 1983 végén bekerült az <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-elso-emelet-10536">Első Emelet</a> együttesbe, amely meghozta számára az országos ismertséget. Éveken keresztül nyerték el a Pop-meccs gálán a különböző kategóriák díjait, szakmait is, de elsősorban a közönség szavazatai segítették őket. A zenekar hivatalosan soha nem oszlott fel, de 1992-től nem zenéltek aktívan.
Kiki az Első Emelet leállása után szólókarriert kezdett, első lemezét Zoltán Erikával közösen adta ki (Boldog karácsonyt!, 1994), mérsékelt sikerrel. A következő évben már egyedül próbálkozott (Szerelem-sztrájk, 1995), de hiába tartottak ki mellette a régi rajongói, egyéni karrierje nem bizonyult sikeresnek. 1999-ben DJ Dominique (Várkonyi Attila) társaságában létrehozta a Csütörtök 12 nevű formációt, amellyel járták az ország diszkóit. Emellett éveken keresztül műsort vezetett a Juventus Rádióban. Miközben az Első Emelettel 2008 és 2013 között újra koncertezett, Kiki a színházi világba is belekóstolt (Csakazértis szerelem, 2014). Aztán 2017-ben Berkes Gáborral létrehozták az Emeletet, hogy életben tartsák a régi dalokat. Kiki 2018 óta a Petőfi Rádió Dalra Magyar című műsorát is vezeti.
2016-ban A Magyar Érdemrend lovagkeresztjével tüntették ki. 2021-ben könnyűzenei előadó-művészi tevékenysége elismeréseként Máté-Péter díjban részesült.
2022. december végén a 40 évvel azelőtt alakult Első Emelet eredeti felállásban adott születésnapi nagykoncertet a Budapest Arénában. És 2023-ban is folytatják, több alkalommal láthatja őket a közönség, kissé megváltozott a zenekar összetétele, de Kiki, Berkes Gábor és Szentmihályi Gábor továbbra is ott vannak az egykori nagy csapatból.
JBSz, HZ
Kapcsolat:
<a href="https://www.facebook.com/patkobelakiki">https://www.facebook.com/patkobelakiki</a>
<a href="https://www.instagram.com/patkobelakiki/?hl=hu">https://www.instagram.com/patkobelakiki/?hl=hu</a>

Kiki (Patkó Béla)

Bár a rendszerváltozás idején alakult, sok szempontból az előző évtized popzenéjéhez kötődik a Republic – klasszikus felállása: Cipő (Bódi László, 1965–2013, ének), Patai Tamás (gitár), Tóth Zoltán (gitár, zongora, ének), Boros Csaba (basszusgitár), Nagy László Attila (dob) –, mely könnyen befogadható, dallamos, de energikus popzenéjével a kilencvenes évek első felének egyik legünnepeltebb zenekara volt.
Frontembere és elsőszámú dalszerzője, Cipő az akkor a Szovjetunióhoz tartozó Ungváron született, de Kisvárdán nőtt fel, tizenéves korától írta egyszerű szerkezetű és szókimondó szövegű dalait, majd tizennyolc évesen 1983-ban felköltözött Budapestre. Miközben vasutasként és újságkihordóként tartotta fenn magát, kereste a kapcsolatot a popszakmával. Bródy János, Szigeti Ferenc és Nagy Feró egyaránt támogatta első lépéseit, mígnem a Republic élén szárnyalni kezdett.
A bemutatkozó albumról (Indul a Mandula!!!, 1991) különösen a Repül a bálna aratott meglepő sikert, a szinte hónapok alatt befutott zenekar a még élő Hungaroton szerződéséből egy negyvenperces dobszólós anyaggal igyekezett kibújni (ami aztán hatalmas meglepetésére Üss a kazettára címmel a boltokba is került), és még ugyanabban az évben kigurított egy újabb korongot (Hoppá-Hoppá!!!) a Quintnél, amelyről a Jó reggelt kívánok és Szeretni valakit valamiért lett sokak által dúdolt sláger. Ettől kezdve minden évben legalább egy új albumot jegyeztek, az 1994-es Disco LP-re már több mint százezren voltak vevők, róla a Ha itt lennél velem és A 67-es út heteken át uralta a slágerlistákat. A pontot az i-re pedig az 1995-ös Tüzet viszek-en hallható Szállj el kismadár tette fel.
A kilencvenes évek derekára a Republic az egyik legkelendőbb hazai pop produkció lett, folyamatosan úton volt és iparszerűen termelt, 2000-ben még Cseh Tamással is készített közös korongot (Levélváltás). Az új évezredben sem lankadtak, évenként újabb és újabb anyaggal jelentkeztek, és bár rajongótáboruk egyre fogyatkozott, még a kétezres évek végén is sokfelé hívták őket. Aztán úgy tűnt, a régóta szívproblémákkal küszködő Cipő 2013-as halála a Republic pályafutásának a végét is jelenti. Társai azonban másként gondolták.
A többség a folytatás mellett döntött, míg Tóth Zoltán kilépett a zenekarból. A jelenlegi Republicban Boros Csaba basszusgitáros énekel, Tóth Zoltán helyét pedig Halász Gábor gitáros vette át. Az elmúlt 10 évben három korongot készítettek, a Rajzoljunk álmokat! 2015-ben, a Kimondom a neved 2017-ben, a Magyarazűrben 2019-ben látott napviágot. Tóth Zoltán a Köztársaság Park zenekarral, illetve a Kék és Narancssárga Produkcióval folytatta pályafutását, mindkét formációval ápolva, őrizve Cipő és az 1990-2013 közötti Republic emlékét.
 
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 174.

Republic

Pierrot (Marosi Z. Tamás, 1969) szomorúbohóc arcával a rendszerváltozás előtt tűnt fel a popszínpadokon. Melankolikus, szomorkás dalait nemcsak a szakma, de a közönség is értékelte. Bemutatkozó albumáért (Babaházak, 1990) eMeRTon-díjat kapott, rajta igényes hangszerelésű dalokkal (Áll a bál a Hold várában, Az első hó). Második albumán (Nekem senki sem hegedül, 1992) folytatta a csak rá jellemző, egyéni hangzás- és szövegvilágot (A hintaló álma, Tegnap összetört egy álom).
A kilencvenes évek derekán azonban egyre inkább a stúdiómunka felé fordult, producerként többek között Sipos F. Tamással, a Pa-Dö-Dő-vel, Ganxsta Zolee-val, Császár Előddel, O.J. Sámsonnal, a BlaBla és a Rémember zenekarokkal dolgozott.
A pop mellett a világ népzenéinek más műfajokkal való ötvözésére is több kísérletet tett; ebből született a Toys of Ancient Gods gyűjtemény, és ez teljesedik ki a saját játékaihoz készített háttérzenékben. 2003 és 2016 között főként televíziós műsorok (Megasztár, A Dal) producere és zsűritagja.
Pályafutása alatt 10 saját albumot készített, az utolsót (Carousel) 2015-ben jelentette meg. Azóta zenészként visszavonult, főállásban játéktervezőként dolgozik.
JBSz

Pierrot

Árgus szemmel figyelte Bródy Jánost a cenzúra

A huszadik századi magyar zene- és kultúrtörténet meghatározó alakja, a magyar nyelvű beatzene megteremtője. Az Illés és a Fonográf tagjaként, Szörényi Levente alkotótársaként, majd szerző-előadóként a nagy generáció tagjai közül ő tett az elmúlt évtizedekben a legtöbbet azért, hogy a rockzene Magyarországon elismert része legyen a magyar kultúrának.
Pályafutását az <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-illes-klasszikus-178">Illés</a>ben kezdte (1964–1973), majd rövid kitérő (KITT-Egylet) után a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-fonograf-488">Fonográf</a>ban (1974–1984) folytatta. A hatvanas években ő írta meg nemzedéke, a beatgeneráció legismertebb helyzet-és közérzet-értékelő dalait (Az utcán, Ne gondold, Miért hagytuk, hogy így legyen?), majd a hetvenes években az Illés és Koncz Zsuzsa albumain kitágította szövegírói univerzumát, és sajátos szimbólumrendszert alkalmazva egyre erőteljesebb társadalomkritikai hangot is megfogalmazott (Jelbeszéd, Ha én rózsa volnék).
A hetvenes évek második felétől, a Fonográf korszakban a rá nehezedő fokozott nyomás és odafigyelés miatt ugyan a korábbinál kevesebb társadalmi töltésű dallal lepte meg a híveit, mert a szövegeit ebben az időben még a korábbinál is erősebben cenzúrázták, de ő mindig megtalálta annak lehetőségét, hogy dalaiban a hivatalos szólamoktól eltérő gondolatokat és érzelmeket közvetítsen. Ha másként nem ment, akkor Koncz Zsuzsa verslemezein például a magyar költőkkel üzent (Kertész leszek, Itt van az ősz, itt van újra).
Pályafutásának önálló korszaka 1978-ban a Várszínházban és az Egyetemi Színpadon tartott előadásaival kezdődött. Az utca másik oldalán című műsora már címében is kifejezte művészi, alkotói alapállását. Első szólóalbuma 1980-ban Hungarian Blues címmel jelent meg. Ezen a szerző-előadó saját életérzéseit, filléres emlékeit, valamint a mindennapokban tapasztalt konfliktusokat énekelte meg, ironikus felhangokkal, sokat sejtető, áttételes megfogalmazásokkal. Ez a törekvése megfigyelhető későbbi albumain is, amelyekkel négy-öt évenként jelentkezett. Bródy szemmel láthatóan ezekben a mikrorealista vagy gúnyos, szatirikus kis dalokban (Mama kérlek, Filléres emlékeim, Légy hű magadhoz, Maszkabál, Földvár felé félúton) érzi jól magát, mint ahogy a színpadon is eszköztelen előadásmódjával, dalainak gondolatiságával képes leginkább hatni nézőjére, hallgatójára.
Bródy életművében ugyanakkor jelentős helyet foglalnak el a színpadi művek. A nyolcvanas évektől több alkotóval (Szörényi Levente, Müller Péter Sziámi, Tolcsvay László, Andrew Lloyd Webber) is maradandó értékű műveket hozott létre – Kőműves Kelemen, 1982, István, a király, 1983, Doktor Herz, 1988, Fehér Anna, 1988, A kiátkozott, 1997, Will Shakespeare, vagy amit akartok, 1997, Veled Uram!, 2000, Volt egyszer egy csapat, 2005 –, amelyek ma már repertoár darabok a színházakban.
A szólista évek alatt dalszerzőként is aktív maradt. Koncz Zsuzsával és Halász Judittal mindvégig termékeny volt a kapcsolata, de életkortól és stílusoktól függetlenül jól együtt tudott működni más zenésztársakkal is, írt dalokat Tolcsvay Lászlónak, Nagy Ferónak, Zoránnak, Komár Lászlónak és a Géniusznak. 1996-ban Liszt-díjat és Huszka Jenő-díjat, 2000-ben az Illés együttes tagjaként Kossuth-díjat, 2006-ban pedig a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét vehette át. Vámos Miklós (Ha én Bródy volnék), illetve Gréczy Zsolt és Retkes Attila írt róla könyvet (Bródy). 1990 és 2012 között az Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület elnöke volt.
JBSz-SJ
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 408–409.
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 258–259.

Kapcsolatok