Publication/name

Locomotiv GT X.

Az 1970–1980-as évek egyik legjelentősebb magyar rockzenekara. Névválasztásukat a gőzmozdony munkabírásával és erejével, illetve a speciálisan felkészített versenyautók gyorsaságával (Grand Turismo) magyarázták. 1971 és 1985 között valóban fáradhatatlanul dolgoztak, folyamatosan turnéztak és lemezeket készítettek, ontották az igényes slágereket. Nevük akkoriban egyet jelentett a minőséggel.
A Locomotiv GT-t 1971-ben alapította Barta Tamás (1948–1982, gitár), Frenreisz Károly (1946, basszusgitár, szaxofon), Laux József (1943–2016, dob) és Presser Gábor (1948, billentyűsök, ének). Első nyilvános koncertjüket 1971. június 28-án a Budai Parkszínpadon adták. Bár kezdetben a Hanglemezgyár vezetői nem lelkesedtek az Omega, a Metro és a Hungaria zenekarokból érkezett muzsikusok újszerű, rhythm and blues alapú rockzenéje iránt („Nincsenek olyan számok, mint a Trombitás Frédi vagy a Citromízű banán?” – kérdezgették tőlük), a külföldi sikerek hatására engedték őket dolgozni.
Első albumuk (Locomotiv GT, 1971) igazi progresszív rockzene, erőteljes hangszeres improvizációkkal. A szakmát lenyűgözte, a nagyközönségnek azonban túl merész volt, ezért ettől kezdve – amerikai mintára – következetesen mást vettek lemezre és mást játszottak a koncerteken. A második korongot (Ringasd el magad, 1972) már kedvezőbben fogadták a rajongók, majd a Vígszínház felkérte Pressert, hogy zenésítse meg Déry Tibor Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című kisregényét. (Miután a Szörényi–Bródy szerzőpáros nem vállalta.) Presser élt a lehetőséggel, és ezzel megszületett az első magyar rockmusical, amit mind a hazai, mind pedig a külföldi kritika egyöntetűen méltatott. A „színházi kalandozás” miatt azonban a muzsikusok között már amúgy is meglévő feszültség Frenreisz kiválásához vezetett, aki megalapította a Skorpiót. Helyére a cirkusz világát megjárt, akkor éppen a Non-Stopban éneklő Somló Tamás (1947–2016) érkezett.
1973 őszén már ez a négyes készített Londonban felvételeket (az angol nyelvű lemez a következő év májusában jelent meg), majd 1974 nyarán rendkívül sikeres turnén vettek részt az Egyesült Államokban. Los Angelesben feljátszották második angol nyelvű lemezanyagukat is, ami akkor nem jelent meg (végül 1988-ban Locomotiv GT ’74 USA címmel az MHV publikálta). A nagy álom azonban álom maradt: menedzselési gondok miatt az LGT elbukott a világhír küszöbén. Ráadásul Barta Tamás nem tért haza, ezért kivonták a forgalomból harmadik nagylemezüket (Bummm!, 1973). Karácsony János (1951) csatlakozott hozzájuk, folyamatos koncertezés után 1975 tavaszán vették fel a Mindig magasabbra című albumot, olyan dalokkal, mint az Álomarcú lány, a Neked írom a dalt és a Szólj rám, ha hangosan énekelek.
1976-ban ismét turnék és egy dupla lemez (Locomotiv GT V.), az év végén azonban Laux is úgy gondolta, inkább az Egyesült Államokban folytatja. A már lekötött turnékat kölcsöndobosokkal (Németh Gábor, Szekeres Gábor) teljesítették, majd Solti János (1953) belépésével vált teljessé a végső felállás. A megtorpanást jól érzékeltetik a Zene – mindenki másképp csinálja (1977) és a Mindenki (1978) című albumok. A hullámvölgyből újabb sikeres turnékkal és egy korszakos dupla koronggal (Loksi, 1980) másztak ki, majd ismét a világhírt célozták meg (kiadtak egy angol nyelvű, kifejezetten promóciós célra készült válogatáslemezt), és leszerződtek az EMI-hoz. 1983-ban piacra dobták a Too Long című angol nyelvű korongjukat, de ez sem hozta meg számukra a várt nemzetközi áttörést.
Az LGT története igazából 1985-ben fejeződött be, ez az utolsó aktív évük, később pedig bejelentették, hogy „végtelen időre felfüggesztik magukat, de nem oszlanak fel”. 1992 márciusában azonban közölték, hogy május 17-én a Nyugati pályaudvaron utoljára színpadra lépnek. A nagy érdeklődésre tekintettel további három „elő-búcsúkoncertet” is adtak, és a rendkívül sikeres sorozatot dupla album formájában megjelentették. Amolyan ráadásként 1993 márciusában egy zárt körű Postabank-rendezvényen szintén felléptek.
Aztán 1997 februárjában arról lehetett hallani, hogy újra stúdióba vonultak – a nem túl erős produkció (424 – Mozdonyopera) októberben került a boltokba. Miként Presser nyilatkozta: „Nem terveztük a lemezt – bementünk a stúdióba, hogy Sándor Pál filmje számára felvegyünk két dalt, majd elkezdtünk szórakozni, és annyira élveztük az együtt zenélést, hogy nekiláttunk új lemezt csinálni. Az eredeti elképzelések szerint az anyagot öt évre hibernáltuk volna – ha akkor is tetszik még, kiadjuk. A BMG-ben azonban figyelmeztettek: lehet, hogy addigra kiszeretünk belőle. Egy lemez elkészítését csak abbahagyni lehet, befejezni soha.”
Novemberben Somló Tamás Körcsarnok-beli koncertjén a vendégek között Presser, Karácsony és Solti is feltűnt. Végül 1999. június 27-én a Kapcsolat-napi koncerten álltak együtt ismét színpadra: mintegy kétszázezer ember lehetett ennek tanúja. 2002 áprilisában újabb lemezanyagot (A fiúk a kocsmába mennek) publikáltak, majd június 1-jén – éppen három évtizeddel azután, hogy az első külföldi sikerüket aratták a lincolni Great Western Express Festivalon – a Hajógyári-szigeten nagyszabású LGT-fesztivált tartottak. 2006. december 5-én, Frenreisz Károly 60 éves jubileumi koncertjén Presser, Laux és Karácsony is fellépett. 2007-ben a Locomotiv GT a marosvásárhelyi Félszigeten, majd a budapesti Sziget Fesztivál nulladik napján adott koncertet, utoljára pedig 2013. február közepén a Budapest Sportarénában hallhatták őket élőben – három egymás utáni teltházas koncerten – a rajongók. Az Aréna-sorozat után pedig ott volt még az LGT-Tabán Alsóörsön, augusztus 18-án, húszezer ember előtt. Ez volt az igazi lezárása az életműnek, az i-re pont, a korona a négy évtizeden – és hát ténylegesen az utolsó LGT-koncert.
Somló Tamás 2016-os halála ugyanis végképp pontot tett az LGT pályájának végére.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 246–250.

Locomotiv GT

Presser Gábor (1948, Budapest) a magyar rocktörténet kiemelkedő jelentőségű alkotóművésze, az Omega és az Locomotiv GT billentyűse, számtalan színházi mű zeneszerzője.
Pályáját „szomorúzenészként” kezdte (többek között Antal Imre tanította), elvégezte a zeneművészeti szakiskolát, de félbehagyta további klasszikus tanulmányait. Első dalát iskolatársának, Verebes Istvánnak a színtársulata mutatta be. Előbb a Scampolo orgonistája, majd az <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-omega-51">Omega</a> dalszerzője lett. Az 1967-es Táncdalfesztivál-on a Zalatnay Sarolta által énekelt Nem várok holnapig című dal hangszereléséért díjat kapott. Ősztől tagja lett az Omegának, és Adamis Annával a beatkorszak egyik sikeres szerzőkettőseként az Omega legnagyobb slágereit (Petróleum lámpa, Ismertem egy lányt, Halott virágok, Gyöngyhajú lány), illetve első három lemezének szinte a teljes anyagát írták.
1971-ben Presser kivált az Omegából és Laux Józseffel, Barta Tamással és Frenreisz Károllyal megalakította a hetvenes évek talán legfontosabb rockegyüttesét, a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-locomotiv-gt-113">Locomotiv GT</a>-t. Billentyűsjátéka, zeneszerzői, hangszerelői, produceri munkája meghatározó szerepet kapott a zenekar sikerében. Presser – az új utakat kereső, kísérletező anyagával sokat birkózó Szörényi Leventével ellentétben – inkább szintetizáló típus volt, hihetetlenül termékeny és könnyed kezű dallamkovács, a dalforma mestere, aki nemcsak igényes bestsellerek, de művészi színvonalú dalok, lemezek, színházi alkotások szerzőjeként is beírta nevét a magyar zene- és kultúrtörténetbe.
A hetvenes évek közepéig Adamis Annával dolgozott, akivel 1973-ban megírta az első magyar rockmusicalt (Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról), amelyet a Vígszínház mutatott be. Innentől kezdve kapcsolata egyre szorosabb a körúti színházzal (Harmincéves vagyok, 1975, Jó estét nyár, jó esetét szerelem, 1977, A sanda bohóc, 1981), amelynek 1978-tól zenei vezetője. A következő évtizedekben zenés darabjait (A próba, 1982, A padlás, 1988, A piros esernyő, 1988, Szent István körút 14., 1996, Túl a Maszat-hegyen, 2005/2010) számos hazai és külföldi színház műsorára tűzte, és játssza folyamatosan.
Presser a hetvenes évek közepe óta ír dalokat másoknak, megalapozva a „Presser Művek” mítoszát. Alkotótársa 1977-től Sztevanovity Dusán. Emellett számos film-, tévé- és színházi adaptáció zenéjét is megírta (Sok hűhó semmiért, A vihar, Szentivánéji álom).
1982-ben az Erkel Színházban mutatták be A próba című balettjét, amelynek zeneanyaga Electromantic címmel jelent meg, és egyik tétele később a BBC televízió egyik híradójának szignáljaként is szolgált. 1992-ben kötött szerződést a BMG-vel, amely 1994-ben megjelentette első valódi (azaz dalokat tartalmazó) szólólemezét. 1995-ben kilenc esten mutatta be a Csak dalok anyagát. 1996-ban szintén neves külföldi sessionzenészekkel készítette el a Kis történetek-et.
Az 1992-ben elbúcsúzott Locomotiv GT-t 1997-ben ismét sínre állította (424 – Mozdonyopera), de társaival 2016-ig (Somló Tamás haláláig) mindössze néhány alkalommal (1999, 2002, 2007, 2013) lépett színpadra. Viszont az elmúlt húsz évben is számos remek szólóalbumot jegyez: Angyalok és emberek, 2000, t12enkettő, 2006, 1 óra az 1 koncertből, 2009, Rutinglitang (Egy zenemasiniszta), (Parti Nagy Lajos verseire); 2011, 13 dalunk (Falusi Mariannal), 2017.
2008 augusztusában az ő kezdeményezésére indult útjára A magyar dal napja. Presser töretlen népszerűségét és aktivitását mutatja, hogy 2009 januárjában és 2018 októberében egyaránt megtöltötte a Budapest Sportarénát (2023. szeptember 30-án Még 1 koncert címmel újabb koncertet ad ugyanott).
Presser könyve 1-2 címmel két kötetben megírta a maga szubjektív visszaemlékezéseit (2020, 2021).
Munkásságát többször jutalmazták: 1977-ben Erkel-díjat, 1996-ban Huszka Jenő-díjat, 1998-ban Arany Zsiráf életműdíjat, 2003-ban Kossuth-díjat kapott.
Presser évtizedek óta egyszemélyes intézmény a hazai rockéletben, akit a társművészetek képviselői is szívesen vonnak be a munkájukba. Termékeny alkotóként itthon ő tett a legtöbbet azért, hogy a rock egyenjogú tagja lehessen a művészetek testvériségének. Alkotóműhelye, a „Presser Művek” ma is sok előadóval és produkcióval áll kapcsolatban.
JBSz–SJ
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 251–254.
Kapcsolat:
<a href="https://pressergabor.hu/">https://pressergabor.hu/</a>
<a href="https://www.facebook.com/PRESSERGABORofficial/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/PRESSERGABORofficial/?locale=hu_HU</a>

Presser Gábor

Somló Tamás (1947-2016) basszusgitáros, szaxofonos, énekes, dalszerző, aki Magyarország két csúcszenekarában is játszott – az 1960-as években az Omega, az 1970-es, 1980-as években az LGT tagja volt.
1947. november 17-én született Budapesten. Először hegedülni tanult, majd tizenhárom évesen szaxofonra váltott, még tucatnyi hangszeren játszott, a basszusgitártól a zongorán át a fúvós hangszerekig. Heinemann Sándornak, a Royal Orfeum vezetőjének, a nagycirkusz karmesterének hatására beiratkozott az Állami Artistaképzőbe, ahol cirkuszi zenebohóc lett.
Rövid ideig az <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-atlas-6538">Atlas</a> együttesben zenélt, majd az akkor még amatőr <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-omega-51">Omegá</a>nak 1964-től három éven át volt tagja – szaxofonozott és énekelt –, de közben az anyagilag sokkal jövedelmezőbb artista szakmával sem szakított. A Luxor zsonglőrcsoporttal körbeturnézta a világot, majd miután a csapat 1969-ben szétszéledt, Somló a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-kex-6750">Kex</a> együtteshez csatlakozott, amely azonban 1971-ben feloszlott. 1972-től a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-non-stop-250">Non-Stop</a> együttes frontembereként lépett színpadra, a következő évben meghívták basszusgitárosnak a távozó Frenreisz Károly helyére az első magyar supergroupba, a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-locomotiv-gt-113">Locomotiv GT</a>-be.
Zenésztársa, Presser Gábor elmondása szerint Somló Tamás színpadi jelenléte nagy húzóerőt jelentett a zenekar számára és zenészi képességeit mutatta az is, hogy amikor 1973-ban helyett belépett az LGT-be, néhány hét alatt megtanult basszusgitározni.
Többek között ő szerezte a Ha a csend beszélni tudna, az Álomarcú lány, az Ülök a járdán, a Valamit mindig valamiért, a Boogie a zongorán, a Primadonna, a Nagyon kell, hogy szeress és az Annyi mindent nem szerettem még című LGT-slágerek zenéjét. Énekhangja és éneklési stílusa egészen egyedülálló és azonnal felismerhető volt.
Az 1980-as évek elejétől az LGT turnéi ritkultak, az együttes az 1987-es tabáni koncert után felfüggesztette tevékenységét, jóllehet hivatalosan nem jelentették be feloszlásukat. 1992-ben emlékezetes búcsúkoncertet adtak a Nyugati pályaudvaron, 1997-ben Somló Tamás 50. születésnapját ünnepelték fellépéssel. 2007-ben a Szigeten arattak hatalmas sikert, 2013-ban újra összeálltak két koncertre az Arénában, majd Alsóörsön.
Somló Tamás 1986-ban Dániába ment „vendéglátózni” egy külföldi zenészekből álló tánczenekarban énekelt és szaxofonozott. 1992-ben <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-demjen-ferenc-330">Demjén Ferenc</a> unszolására jött haza. Az ő rábeszélésére és szövegírói közreműködésével jelentette meg 1993-ban első szólólemezét (Somló), amelyet a Semmi cirqsz (1997), az 50mló koncert (1998), a Zenecsomag (2000), és a Best of (2004) című önálló albumai követtek.
Számtalan előadónak írt dalokat, illetve szerepelt azok albumain (Balázs Fecó, Bródy János, Charlie, Demjén Ferenc, Dés László, Illés Lajos, Katona Klári, Koncz Zsuzsa, Kovács Kati, Presser Gábor, Révész Sándor, Szűcs Judith, Udvaros Dorottya, Zalatnay Sarolta, Zorán, Animal Cannibals, Edda, Rapülők) A Patika (1996) című televíziós filmsorozat két betétdalát adta elő, szerepelt szerzeménye az 1999-es Hippolyt című filmvígjátékban. Jótékonysági előadásokon vett részt, rendszeresen fellépett nosztalgiakoncerteken és fesztiválokon.
Játszott a Zenevonat nevű formációban, amelyben rajta kívül még két LGT-tag zenélt (Karácsony János és Solti János). Itt a legsikeresebb LGT-slágerekből állítottak össze koncertprogramot.
Somló Tamást 2004-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével tüntették ki. Ugyanebben az évben, már ősz fejjel szerezte meg a jogi diplomát. 2020-ban - posztumusz - neki ítélték az Emberi Hang díjat.
2016. július 19-én, 69. életévében türelemmel viselt hosszú, súlyos betegség következtében hunyt el Budapesten. A halálát követő napon zenésztársai emlékkoncertet rendeztek tiszteletére a Tabánban, az LGT nagy sikereinek színhelyén. Szeptemberben Karácsony János, Presser Gábor és Solti János hivatalosan bejelentették, hogy egykori társuk nélkül az LGT nem lép fel többet.
2022. májusában Szigetváron felavatták Somló Tamás köztéri szobrát, és a környező teret is róla nevezték el. A városban közel 20 éven át szerepelt a helyi zeneiskola jótékonysági rendezvényein.
Egykori zenésztársai egyetértenek abban, hogy Somló Tamás volt a magyar zenei élet egyik legsokoldalúbb, legőszintébb és leglazább alakja.
HZ

Somló Tamás

Karácsony János (1951, Budapest) az 1970-es, 1980-as évek egyik legjelentősebb hazai gitárosa, az egykori Generál zenekar, majd a Locomotiv GT tagja, akit énekesként és zeneszerzőként is megismerhettünk.
Gyerekkorát Óbudán töltötte. Zongorázni tanult, majd áttért a klasszikus gitárra, amelyen nyolc éven át tartó képzést kapott. Középiskolás korában fordult a hazai beatzene felé. Csodálta a Radics Bélával felálló Sakk-Mattot, de nagy hatással voltak rá az Illés koncertjei is.
Tizenhat évesen, 1967-ben lett a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-ferm-6741">Ferm</a> tagja, amely abban az időszakban Vincze Viktória énekesnő kísérőzenekara volt. Főleg szalagavatókon és iskolai bálokon léptek fel. A közönség mindig az aktuális slágereket szerette volna hallani, úgyhogy rövid időn belül háromszáz-háromszázötven számot tanult meg gitáron, de énekelt is a fellépéseken.
1971-ben alapító tagja volt a Ferm és a ZéGé zenekarokból létrejött <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-general-390">Generál</a> együttesnek. 1972-ben a Mit tehet az ember? című dalukkal megnyerték a Ki Mit Tud?-ot, ami országos hírnevet, és külföldi fellépéseket hozott nekik. És Karácsony János itt lett elismert gitáros, aki bluest, akusztikus balladát és countryt egyformán jól játszott és énekelt.
1974-ben csatlakozott az <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-locomotiv-gt-113">Locomotiv GT</a>-hez, ahol nehéz örökség várt rá, hiszen Barta Tamás helyét kellett átvennie. Karácsony azonban itt is bizonyított: szerzeményeivel, gitárjátékával és jellegzetes énekhangjával hozzájárult az LGT hatalmas sikeréhez. Legismertebb dalai a Rajongás, az Engedj el, Az utolsó szerelmes dal, A dal a miénk, az Áldd meg a dalt, A síneken és az Ellenfél nélkül.
Az LGT az 1980-as évek második felében egyre kevesebbet koncertezett, a tagok pedig leginkább szólókarrierjükre koncentráltak. Karácsony János három saját albumot jelentetett meg, amelyeken énekel és gitáron játszik. Az időn túl (1986) című első lemezének zenéjét ő szerezte, a dalszövegek nagyrészét Sztevanovity Dusán írta, de indiai és japán költők egy-egy megzenésített verse is helyet kapott a korongon. Az LGT-tagok közül Presser Gábor és Solti János is szerepel a lemezen, amelynek dalait Révész Sándorral közös turnéján mutatta be a gitáros-énekes. 1996-ban jelent meg James című kiadványa (James a zenész egyik beceneve, a másik az Indián). Karácsony jobbára az előző albuma zenészeivel dolgozott együtt, Sztevanovity Dusán írta a szövegeket, Presser Gábor zongorázott, valamint ő szerezte három dalnak a zenéjét. A Boldog Karácsony című harmadik nagylemeze 2002-ben jött ki. Ezen az albumon már más csapattal dolgozott együtt, Závodi Gábor volt az alkotótársa, a dalszövegeket Korom Attila írta. Karácsony János talán ezen a lemezen mutatta meg leginkább, hogy mennyire komplex tehetség, aki dalszerzőként, gitárosként, énekesként, hangszerelőként és producerként is kiválót nyújt.
1981-ben tagja lett a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-supergroup-7029">Supergroup</a> nevű jazz- és rockzenészekből álló alkalmi formációnak. Közreműködött számtalan magyar előadó lemezén, szinte a teljes hazai élvonal szerepeltette őt a kiadványain. Ezenkívül zenei rendezőként dolgozott - többek között - Katona Klári, Zorán, Komár László, Kern András és a Napoleon Boulevard albumain. A 80-as években zeneszerzője volt Szomjas György több filmjének (Falfúró, Mr. Universe, Könnyű vér). 1990-ben két jó baráttal, Lerch István billentyűssel és Solti János dobossal együtt járta az országot. A Locomotiv GT 1992-es búcsúkoncertje után visszavonult, egyre kevesebb produkcióban vett részt, csak az LGT és a Generál újjáalakulása kapcsán tért vissza a színpadra és a stúdióba. De a csendesebb évek alatt sem szakadt el a zenétől: folyamatosan gyakorolt és komponált. És gitártudását évek óta továbbadja tanítványainak.
Zenei munkásságának elismeréséül 2000-ben Hungaroton életműdíjat kapott, 2005-ben pedig A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét vehette át.
Az énekes-gitáros manapság ismét aktívan zenél, fellépései vannak a Karácsony János Akusztik és a Karácsony János Trió elnevezésű formációkkal, és idén nyáron - Presser Gábor társaságában - koncertezik a Csík Zenekarral is.
HZ
 
<a href="https://www.facebook.com/karacsonyjames/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/karacsonyjames/?locale=hu_HU</a>

Karácsony János

Solti János (1953, Budapest) az elmúlt évtizedek egyik legkiválóbb magyar dobosa, aki olyan zenekarokban játszott, mint a Generál, az LGT, a Hobo Blues Band és a Tátrai Band.
Zenei óvodába, utána pedig zenei általános iskolába járt, ahol hegedülni tanult. A Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola jazzdob tanszakán <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-kovacs-gyula-44718">Kovács Gyula</a> tanítványa volt 1973-1976 között.
A rendszeres gyakorlás mellett 1972-ben még középiskolásként, Dandó Péter basszusgitárossal megalapította a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-theatrum-7093">Theatrum</a> zenekart, amely a klasszikus zene, a jazz és a rock ötvözetét játszotta.
Ezután zenélt a Stop nevű együttesben, ahol elmondása szerint a menedzser azzal szélhámoskodott, hogy ők a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-non-stop-250">Non-Stop</a> együttes. Odamentek egy helyszínre és a szervezők látták, hogy ez bizony nem a Non-Stop. De mivel ők már ott voltak teljes felszerelésben, így hát lejátszották a koncertet. Solti János később zenélt a „valódi” Non-Stopban is.
1975-től dobolt az „újragondolt” <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-general-390">Generál</a> zenekarban, a Charlie- és Tátrai-korszakban, amikor funkos, teljesen más irányú zenével jelentkeztek, mint azt megelőzően. Rengeteg külföldi fellépésük volt, míg itthon igazából csak a zenésszakma ismerte el őket.
1977-ben „igazolt át” a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-locomotiv-gt-113">Locomotiv GT</a>-be. Az Amerikába távozott alapító tag, Laux József helyére érkezett. Somló Tamás győzte meg őt arról, hogy az LGT-ben folytassa a zenélést. A magyar könnyűzene korszakos jelentőségű együttesének 2016-ig, a zenekar pályafutásának végéig tagja volt.
Az LGT inaktív időszakában játszott a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-hobo-blues-band-9447">Hobo Blues Band</a>ben (1989-1998), a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-tatrai-band-11288">Tátrai Band</a>ben (1991-1999) és a Magyar Atom blues-rock zenekarban is (1994-től).
Emellett számos album készítéséből vette ki a részét – saját bevallása szerint a négyszázadik körül hagyta abba a közreműködésével készült lemezek számon tartását. Rendszeresen szerepelt Demjén Ferenc, Zorán, Katona Klári lemezfelvételein, valamint LGT-s zenésztársainak szólóalbumain is ő dobolt.
Stúdiózenészként jazz-előadókkal is több kiadványon játszott együtt. Lemezt készített olyan hazai művészekkel, mint Szabó Gábor, Lakatos Tony, Szakcsi Lakatos Béla, Babos Gyula és Dés László és Deseő Csaba. Szerepelt külföldi zenészek albumain is (Krzysztof Ścierański, Dave Samuels, Rainer Brüninghaus, Zbigniew Namysłowski).
Ugyancsak jazz-vonalon dobos-ütőhangszeres volt olyan formációkban, mint a Tomsits Jazz Group (1978-tól), a Supergroup (1981-82), a Things (László Attila gitárossal, 1985-től) az In Line Group (Vasvári Pállal és Csepregi Gyulával, 1989-től) és a Slang zenekarban (ifj. Rátonyi Róberttel, Muck Ferenccel és Tóth Tamással, 1989-től).
Az elmúlt időszakban sajnos más okból emlegették őt. Egy hatalmas fájdalommal járó súlyos betegség támadta meg, amelyet öt éven át tartó küzdelemben, különböző kezelések segítségével sikerült legyőznie. Ma pedig már újra zenél, közös produkcióban szerepel Karácsony Jánossal, és fellép Tátrai Tiborral is.
Solti János ütőhangszeres játéka a ma működő zenészek minden generációjára hatással volt. Jelenleg a kőbányai MZTSZ Zeneművészeti Szakiskola tanszakvezető tanára.
Tizennégyszer részesült „Az év dobosa” szakmai díjban (1977-91), nyolcszor pedig „Az év dobosa” közönségdíjban. 1991-ben és 1992-ben is megkapta az eMeRTon-díjat, 2000-ben pedig Hungaroton-életműdíjjal tüntették ki. 2005-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét és az Artisjus Zenei Alapítvány díját vehette át. 2008-ban Jávori Vilmos-emlékgyűrűt kapott, 2010-ben kiemelkedő közreműködő-zenészi pályafutásáért Fonogram-díjban, 2022-ben pedig ismét Artisjus Előadóművészi Díjban részesült.
HZ
 
<a href="https://www.facebook.com/janos.solti.53">https://www.facebook.com/janos.solti.53</a>

Solti János

Nélküle nem volna citromízű banán, sem popsi, ami belefér a nadrágba

A magyar poptörténet egyik legjobb dalszövegírója. Emellett dramaturg, gitáros, énekes, elvétve zeneszerző. <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-zoran-6270">Sztevanovity Zorán</a> öccse.
Tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetemen folytatta, de nem fejezte be, 1964-ben a Zorán vezette <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-metro-6269">Metro</a> gitáros-énekese lett, emellett ő írta a Metro-dalok döntő részének szövegét, így a legismertebb slágerekét (Ülök egy rózsaszínű kádban, Citromízű banán, Mária volt, Kócos ördögök, Bell, a részeges kutya, Dohányfüstös terem, Pár csepp méz stb.) is.
1971-ben kilépett a Metróból, előbb fordítóként dolgozott, majd a Magyar Televízió dramaturgja szerkesztője és műsorvezetője lett, ahonnan 1983-ban távozott. 
Pályáján 1976-ban új korszak kezdődött, ekkortól kezdett dolgozni <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-presser-gabor-68">Presser Gábor</a>ral, akivel azóta elválaszthatatlan dalszerző párost alkotnak. Szövegeit filozofikus hangvétel, mély gondolatiság, ugyanakkor könnyedség jellemzi. Az elmúlt évtizedekben több száz közös dalt írtak együtt, nemcsak Dusán testvérének, Zoránnak és Presser zenekarának, a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-locomotiv-gt-113">Locomotiv GT</a>-nek, hanem <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-kovacs-kati-6340">Kovács Kati</a>nak, <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-katona-klari-7156">Katona Klári</a>nak, Kern Andrásnak, <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-gerendas-peter-11186">Gerendás Péter</a>nek, <a href="https://popkulturalis.hu/szemely-karacsony-janos-393">Karácsony János</a>nak, <a href="https://popkulturalis.hu/szemely-somlo-tamas-64">Somló Tamás</a>nak és Janicsák Vecának. 
1988 januárjában mutatták be a Vígszínházban a Presser Gáborral és Horváth Péterrel közös félig mese – félig musicaljét, A padlást, mely a színház legsikeresebb, azóta is műsoron tartott darabja (1000. előadását 2021. november 20-án ünnepelték). A művet az 1988-as ősbemutató óta számos vidéki városban (többek között Miskolc, Debrecen, Kecskemét, Nyíregyháza, Sopron, Szeged, Székesfehérvár, Győr, Szombathely) vitték színre, valamint külföldön is játszották.
JBSz

Kapcsolatok

Locomotiv GT

Presser Gábor

Somló Tamás

Karácsony János

Solti János

Sztevanovity Dusán