Publication/name

Locomotiv GT ’74 USA

Az 1970–1980-as évek egyik legjelentősebb magyar rockzenekara. Névválasztásukat a gőzmozdony munkabírásával és erejével, illetve a speciálisan felkészített versenyautók gyorsaságával (Grand Turismo) magyarázták. 1971 és 1985 között valóban fáradhatatlanul dolgoztak, folyamatosan turnéztak és lemezeket készítettek, ontották az igényes slágereket. Nevük akkoriban egyet jelentett a minőséggel.
A Locomotiv GT-t 1971-ben alapította Barta Tamás (1948–1982, gitár), Frenreisz Károly (1946, basszusgitár, szaxofon), Laux József (1943–2016, dob) és Presser Gábor (1948, billentyűsök, ének). Első nyilvános koncertjüket 1971. június 28-án a Budai Parkszínpadon adták. Bár kezdetben a Hanglemezgyár vezetői nem lelkesedtek az Omega, a Metro és a Hungaria zenekarokból érkezett muzsikusok újszerű, rhythm and blues alapú rockzenéje iránt („Nincsenek olyan számok, mint a Trombitás Frédi vagy a Citromízű banán?” – kérdezgették tőlük), a külföldi sikerek hatására engedték őket dolgozni.
Első albumuk (Locomotiv GT, 1971) igazi progresszív rockzene, erőteljes hangszeres improvizációkkal. A szakmát lenyűgözte, a nagyközönségnek azonban túl merész volt, ezért ettől kezdve – amerikai mintára – következetesen mást vettek lemezre és mást játszottak a koncerteken. A második korongot (Ringasd el magad, 1972) már kedvezőbben fogadták a rajongók, majd a Vígszínház felkérte Pressert, hogy zenésítse meg Déry Tibor Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című kisregényét. (Miután a Szörényi–Bródy szerzőpáros nem vállalta.) Presser élt a lehetőséggel, és ezzel megszületett az első magyar rockmusical, amit mind a hazai, mind pedig a külföldi kritika egyöntetűen méltatott. A „színházi kalandozás” miatt azonban a muzsikusok között már amúgy is meglévő feszültség Frenreisz kiválásához vezetett, aki megalapította a Skorpiót. Helyére a cirkusz világát megjárt, akkor éppen a Non-Stopban éneklő Somló Tamás (1947–2016) érkezett.
1973 őszén már ez a négyes készített Londonban felvételeket (az angol nyelvű lemez a következő év májusában jelent meg), majd 1974 nyarán rendkívül sikeres turnén vettek részt az Egyesült Államokban. Los Angelesben feljátszották második angol nyelvű lemezanyagukat is, ami akkor nem jelent meg (végül 1988-ban Locomotiv GT ’74 USA címmel az MHV publikálta). A nagy álom azonban álom maradt: menedzselési gondok miatt az LGT elbukott a világhír küszöbén. Ráadásul Barta Tamás nem tért haza, ezért kivonták a forgalomból harmadik nagylemezüket (Bummm!, 1973). Karácsony János (1951) csatlakozott hozzájuk, folyamatos koncertezés után 1975 tavaszán vették fel a Mindig magasabbra című albumot, olyan dalokkal, mint az Álomarcú lány, a Neked írom a dalt és a Szólj rám, ha hangosan énekelek.
1976-ban ismét turnék és egy dupla lemez (Locomotiv GT V.), az év végén azonban Laux is úgy gondolta, inkább az Egyesült Államokban folytatja. A már lekötött turnékat kölcsöndobosokkal (Németh Gábor, Szekeres Gábor) teljesítették, majd Solti János (1953) belépésével vált teljessé a végső felállás. A megtorpanást jól érzékeltetik a Zene – mindenki másképp csinálja (1977) és a Mindenki (1978) című albumok. A hullámvölgyből újabb sikeres turnékkal és egy korszakos dupla koronggal (Loksi, 1980) másztak ki, majd ismét a világhírt célozták meg (kiadtak egy angol nyelvű, kifejezetten promóciós célra készült válogatáslemezt), és leszerződtek az EMI-hoz. 1983-ban piacra dobták a Too Long című angol nyelvű korongjukat, de ez sem hozta meg számukra a várt nemzetközi áttörést.
Az LGT története igazából 1985-ben fejeződött be, ez az utolsó aktív évük, később pedig bejelentették, hogy „végtelen időre felfüggesztik magukat, de nem oszlanak fel”. 1992 márciusában azonban közölték, hogy május 17-én a Nyugati pályaudvaron utoljára színpadra lépnek. A nagy érdeklődésre tekintettel további három „elő-búcsúkoncertet” is adtak, és a rendkívül sikeres sorozatot dupla album formájában megjelentették. Amolyan ráadásként 1993 márciusában egy zárt körű Postabank-rendezvényen szintén felléptek.
Aztán 1997 februárjában arról lehetett hallani, hogy újra stúdióba vonultak – a nem túl erős produkció (424 – Mozdonyopera) októberben került a boltokba. Miként Presser nyilatkozta: „Nem terveztük a lemezt – bementünk a stúdióba, hogy Sándor Pál filmje számára felvegyünk két dalt, majd elkezdtünk szórakozni, és annyira élveztük az együtt zenélést, hogy nekiláttunk új lemezt csinálni. Az eredeti elképzelések szerint az anyagot öt évre hibernáltuk volna – ha akkor is tetszik még, kiadjuk. A BMG-ben azonban figyelmeztettek: lehet, hogy addigra kiszeretünk belőle. Egy lemez elkészítését csak abbahagyni lehet, befejezni soha.”
Novemberben Somló Tamás Körcsarnok-beli koncertjén a vendégek között Presser, Karácsony és Solti is feltűnt. Végül 1999. június 27-én a Kapcsolat-napi koncerten álltak együtt ismét színpadra: mintegy kétszázezer ember lehetett ennek tanúja. 2002 áprilisában újabb lemezanyagot (A fiúk a kocsmába mennek) publikáltak, majd június 1-jén – éppen három évtizeddel azután, hogy az első külföldi sikerüket aratták a lincolni Great Western Express Festivalon – a Hajógyári-szigeten nagyszabású LGT-fesztivált tartottak. 2006. december 5-én, Frenreisz Károly 60 éves jubileumi koncertjén Presser, Laux és Karácsony is fellépett. 2007-ben a Locomotiv GT a marosvásárhelyi Félszigeten, majd a budapesti Sziget Fesztivál nulladik napján adott koncertet, utoljára pedig 2013. február közepén a Budapest Sportarénában hallhatták őket élőben – három egymás utáni teltházas koncerten – a rajongók. Az Aréna-sorozat után pedig ott volt még az LGT-Tabán Alsóörsön, augusztus 18-án, húszezer ember előtt. Ez volt az igazi lezárása az életműnek, az i-re pont, a korona a négy évtizeden – és hát ténylegesen az utolsó LGT-koncert.
Somló Tamás 2016-os halála ugyanis végképp pontot tett az LGT pályájának végére.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 246–250.

Locomotiv GT

A krisztusi korban, harminchárom évesen meghalt Barta Tamás (Budapest, 1948. július 7.) a magyar rocktörténet egyik korszakos legendája. Nemcsak kitűnő rhythm &amp; blues gitárosként tartják számon, hanem szerzőként is – rövid pályafutása során mintegy huszonöt LGT-, Zalatnay- vagy Kovács Kati-számnak írta a zenéjét. A Gyere, gyere ki a hegyoldalba vagy az Ő még csak tizennégy máig a Locomotiv GT legnépszerűbb dalai közé tartoznak. Huszonhat évesen, 1974 nyarán maradt kint az Egyesült Államokban (akkori szóval élve, disszidált), ahol zenei szempontból már nem alkotott maradandót, alapvetően telemarketingből élt, amikor 1982. február 16-án – máig tisztázatlan körülmények között – lelőtték Los Angelesben. Munkássága végképp torzó maradt. 
Barta Tamás gyerekkorában hegedült, gitározni autodidakta módon tanult meg. A Landler Jenő Villamosipari Technikumban Fenyő Miklós osztálytársa volt, renitens viselkedésük miatt 1964-ben mindkettőjüket kirúgták, majd 1965-ben, 17 évesen belépett Fenyő akkori zenekarába, a Syconorba. Két évig gitározott ott, mígnem 1967-ben behívták katonának. Leszerelése után, 1969-ben Fenyő ismét hívta, ezúttal a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-hungaria-6630">Hungariá</a>ba, gitárjátéka a zenekar első két albumán (Koncert a Marson, 1970, Hungaria, 1971) hallgató.
1971 áprilisában az Omegából távozó Presser Gábor új zenekara, a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-locomotiv-gt-113">Locomotiv GT</a> tagja lett, mellyel a következő három évben három remek nagylemezt (Locomotiv GT, 1971, Ringasd el magad, 1972, Bummm!, 1973) és öt kislemezt (Boldog vagyok, 1971, Érints meg, 1971, Szeress nagyon, 1972), Hej, gyere velem, 1973, Segíts elaludni, 1973) készített. A LGT zenészeként játszott a Déry Tibor kisregénye alapján készült Presser-Adamis rockmusical, a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról felvételein, mely 1973-ban nagylemezen is megjelent. Emellett játszott Zalatnay Sarolta és Kovács Kati egy-egy albumán (Álmodj velem…, 1972, Kovács Kati és a Locomotiv GT, 1974).
Miután a Locomotiv GT 1974-es amerikai turnéjáról nem tért vissza, Magyarországon a dalait – mint akkoriban minden disszidens előadóét – azonnal letiltották, nemcsak a rádió nem játszotta őket, de a Bummm! című LGT-albumot is bevonták a boltokból, és (igaz, technikailag korszerűsített változatban) csak 1982-ben jelentette meg újra az MHV.
Barta Los Angelesben előbb stúdiózenészként dolgozott, a folkos, bluesos gitárossal, Johnny Riversszel turnézott, majd a zenélés mellett beletanult a telemarketingbe. Hétfőtől péntekig üzletkötőként dolgozott, hétvégén klubokban gitározott, miközben Los Angeles-ben a Terra Bella Streeten vett magának medencés házat (ahogy a barátai ugratták: az Izabella utcából átköltözött a Terra Bella utcába). Aztán jött a szomorú hír: 1982. február 16-án holtan találták otthonában.
Legismertebb dalaiból halálának tizedik évfordulóján Adamis Anna és Herskovits Iván szerkesztésében a Hungaroton készített válogatás nagylemezt, In memoriam Barta Tamás 1948–1982 címmel. 2010. szeptember 23-án egykori lakóháza (Budapest, Izabella utca 39/b.) falán felavatták az emléktábláját, Hajdu Eszter pedig 2019-ben Siess haza, vár a mama! címmel dokumentumfilmben dolgozta fel életét, különösen az édesanyjával folytatott kazettalevelezésre és halálának körülményeire fókuszálva.
Életéről egyetlen alkalommal adott interjút, az ennek alapján készült újságcikk a Daily News című budapesti angolnyelvű napilapban jelent meg, 1979 júniusában. Szerzője Herskovits Iván, akinek fia, a rádiós szerkesztő Herskovits Iván Barta Tamás munkásságáról könyvet tervez megjelentetni.
JBSz

Barta Tamás

Presser Gábor (1948, Budapest) a magyar rocktörténet kiemelkedő jelentőségű alkotóművésze, az Omega és az Locomotiv GT billentyűse, számtalan színházi mű zeneszerzője.
Pályáját „szomorúzenészként” kezdte (többek között Antal Imre tanította), elvégezte a zeneművészeti szakiskolát, de félbehagyta további klasszikus tanulmányait. Első dalát iskolatársának, Verebes Istvánnak a színtársulata mutatta be. Előbb a Scampolo orgonistája, majd az <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-omega-51">Omega</a> dalszerzője lett. Az 1967-es Táncdalfesztivál-on a Zalatnay Sarolta által énekelt Nem várok holnapig című dal hangszereléséért díjat kapott. Ősztől tagja lett az Omegának, és Adamis Annával a beatkorszak egyik sikeres szerzőkettőseként az Omega legnagyobb slágereit (Petróleum lámpa, Ismertem egy lányt, Halott virágok, Gyöngyhajú lány), illetve első három lemezének szinte a teljes anyagát írták.
1971-ben Presser kivált az Omegából és Laux Józseffel, Barta Tamással és Frenreisz Károllyal megalakította a hetvenes évek talán legfontosabb rockegyüttesét, a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-locomotiv-gt-113">Locomotiv GT</a>-t. Billentyűsjátéka, zeneszerzői, hangszerelői, produceri munkája meghatározó szerepet kapott a zenekar sikerében. Presser – az új utakat kereső, kísérletező anyagával sokat birkózó Szörényi Leventével ellentétben – inkább szintetizáló típus volt, hihetetlenül termékeny és könnyed kezű dallamkovács, a dalforma mestere, aki nemcsak igényes bestsellerek, de művészi színvonalú dalok, lemezek, színházi alkotások szerzőjeként is beírta nevét a magyar zene- és kultúrtörténetbe.
A hetvenes évek közepéig Adamis Annával dolgozott, akivel 1973-ban megírta az első magyar rockmusicalt (Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról), amelyet a Vígszínház mutatott be. Innentől kezdve kapcsolata egyre szorosabb a körúti színházzal (Harmincéves vagyok, 1975, Jó estét nyár, jó esetét szerelem, 1977, A sanda bohóc, 1981), amelynek 1978-tól zenei vezetője. A következő évtizedekben zenés darabjait (A próba, 1982, A padlás, 1988, A piros esernyő, 1988, Szent István körút 14., 1996, Túl a Maszat-hegyen, 2005/2010) számos hazai és külföldi színház műsorára tűzte, és játssza folyamatosan.
Presser a hetvenes évek közepe óta ír dalokat másoknak, megalapozva a „Presser Művek” mítoszát. Alkotótársa 1977-től Sztevanovity Dusán. Emellett számos film-, tévé- és színházi adaptáció zenéjét is megírta (Sok hűhó semmiért, A vihar, Szentivánéji álom).
1982-ben az Erkel Színházban mutatták be A próba című balettjét, amelynek zeneanyaga Electromantic címmel jelent meg, és egyik tétele később a BBC televízió egyik híradójának szignáljaként is szolgált. 1992-ben kötött szerződést a BMG-vel, amely 1994-ben megjelentette első valódi (azaz dalokat tartalmazó) szólólemezét. 1995-ben kilenc esten mutatta be a Csak dalok anyagát. 1996-ban szintén neves külföldi sessionzenészekkel készítette el a Kis történetek-et.
Az 1992-ben elbúcsúzott Locomotiv GT-t 1997-ben ismét sínre állította (424 – Mozdonyopera), de társaival 2016-ig (Somló Tamás haláláig) mindössze néhány alkalommal (1999, 2002, 2007, 2013) lépett színpadra. Viszont az elmúlt húsz évben is számos remek szólóalbumot jegyez: Angyalok és emberek, 2000, t12enkettő, 2006, 1 óra az 1 koncertből, 2009, Rutinglitang (Egy zenemasiniszta), (Parti Nagy Lajos verseire); 2011, 13 dalunk (Falusi Mariannal), 2017.
2008 augusztusában az ő kezdeményezésére indult útjára A magyar dal napja. Presser töretlen népszerűségét és aktivitását mutatja, hogy 2009 januárjában és 2018 októberében egyaránt megtöltötte a Budapest Sportarénát (2023. szeptember 30-án Még 1 koncert címmel újabb koncertet ad ugyanott).
Presser könyve 1-2 címmel két kötetben megírta a maga szubjektív visszaemlékezéseit (2020, 2021).
Munkásságát többször jutalmazták: 1977-ben Erkel-díjat, 1996-ban Huszka Jenő-díjat, 1998-ban Arany Zsiráf életműdíjat, 2003-ban Kossuth-díjat kapott.
Presser évtizedek óta egyszemélyes intézmény a hazai rockéletben, akit a társművészetek képviselői is szívesen vonnak be a munkájukba. Termékeny alkotóként itthon ő tett a legtöbbet azért, hogy a rock egyenjogú tagja lehessen a művészetek testvériségének. Alkotóműhelye, a „Presser Művek” ma is sok előadóval és produkcióval áll kapcsolatban.
JBSz–SJ
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 251–254.
Kapcsolat:
<a href="https://pressergabor.hu/">https://pressergabor.hu/</a>
<a href="https://www.facebook.com/PRESSERGABORofficial/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/PRESSERGABORofficial/?locale=hu_HU</a>

Presser Gábor

Laux József (1943-2016) rock- és jazzdobos, a magyar rocktörténet két kiemelkedő fontosságú zenekara, az Omega és a Locomotiv GT tagja.
1943. május 8-án született Budapesten. Már kisiskolás korában dobolt, emellett templomi kórusban is énekelt. A gimnáziumban közös zenekarban játszott <a href="https://popkulturalis.hu/szemely-kobor-janos-53">Kóbor János</a>sal. A dobolás csínját-bínját a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-benko-dixieland-band-6195">Benkó Dixieland Band</a> ütőse ismertette meg vele, lejárt Benkóék próbáira és a bulikra, végül 1960-ban bekerült a zenekarba. A gimnázium után felvették a Budapesti Műszaki Egyetemre, ahol autógépészetet tanult.
1964-ben lett az <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-omega-51">Omega</a> tagja, amely 1962-es magalakulása után évekig még angolszász számokat játszott, és csak <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-presser-gabor-68">Presser Gábor</a> 1967-es belépése után rukkolt elő saját dalokkal. Olyan slágerekkel, mint a Petróleumlámpa, a Tízezer lépés vagy a Gyöngyhajú lány. A szövegeket Laux József első felesége, <a href="https://popkulturalis.hu/szemely-adamis-anna-174">Adamis Anna</a> írta.
Kóbor János énekes úgy emlékezett Laux Józsefre, hogy rendkívül céltudatos ember és nagyon szorgalmas zenész volt, messze a legszorgalmasabb az Omegában, és aki a dobolás mellett a zenekar ügyeinek intézését is jó érzékkel végezte.
Az Omegában töltött évei alatt egyetlen szerzemény fűződött a nevéhez, a Presser Gáborral közösen írt Kérgeskezű favágók című instrumentális dal, a 10000 lépés lemezről. Presser úgy emlékszik vissza rá, hogy Laux progresszív ember volt, aki előre akarta húzni az együttest, de zeneileg nem akart mindenki vele menni.
Laux József a legjobb hazai dobosok egyikének számított a közönség és a szakma szerint, ezt tükrözte az Ifjúsági Magazin 1970-es felmérése is, amely a különböző hangszerek legjobbjait vette számba.
1971-ben Presser Gáborral kiváltak az Omegából és megalakították a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-locomotiv-gt-113">Locomotiv GT</a>-t, amely aztán az 1970-es, 1980-as évek legjelentősebb magyar rockzenekara lett. Laux József az együttes első öt stúdiólemezén dobolt, de játszott A Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról Összes dalai albumon, valamint Kovács Kati 1974-es (Kovács Kati és az LGT) és 1976-os (Közel a Naphoz) lemezén is. Emellett menedzselte is a zenekart, hatalmas munkát végzett azért, hogy az LGT minél sikeresebb legyen. Összefogta, irányította és vezette a formációt.
1974-ben <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-barta-tamas-4400">Barta Tamás</a>, az LGT gitárosa nem tért haza a zenekar amerikai turnéjáról. Presser Gábor visszaemlékezései szerint ez megviselte Laux Józsefet is, kárba veszettnek érezte sok év munkáját. Azt látták rajta, hogy elkezdte feladni az itthoni dolgait, fáradni és összetörni látszott az az ember, aki addig a hátán vitte a zenekart. 1976-ban aztán Laux József úgy döntött, hogy elhagyja Magyarországot. Kanadába disszidált, majd onnan az Egyesült Államokba ment. Ez az LGT-tagsága és az itthon maradó Adamis Annával való házassága végét is jelentette.
Amerikában hamar beilleszkedett: zenélt, hangmérnök is volt, majd a producerek, zenei rendezők lapjának főszerkesztője lett. A tulajdonos rábízta a lapot, és bejuttatta Kalifornia egyik legjobb stúdiójába, ahol együtt dolgozott Bryan Adamsszel, Chick Coreával, Frank Zappával, az Average White Band tagjaival, és másokkal. Az It’s My Fate (1986) című saját dalára általa készített videóklipet különdíjjal jutalmazta a nemzetközi zenetévé, az MTV. A zene mellett ügynökként könyvekkel kezdett foglalkozni.
1986-ban jött vissza először Magyarországra, mert mint disszidens korábban nem kapott vízumot. Itthon 1988-ban kezdődött kiadói tevékenysége, a JLX Kiadó amerikai, angol és más nemzetközi bestsellerszerzők regényeit hozta el a magyar olvasóknak.
Az 1990-es évek elején végleg hazatelepült. Fellépett a Locomotiv GT búcsúkoncertjén (1992). A zenében visszatért gyökereihez, újra főként jazzt játszott. Lemezei jelentek meg (Nem semmi..., 1999; Everything Happens To Me, 2000). Joe Muranyival - Louis Armstrong zenekarának magyar származású klarinétosával - is készített albumokat (Wonderful World, 2001; Hymn to Swing, 2005; Talking Drums, 2009). A Laux Trio and Friends formációval főként dzsesszklubokban lépett fel.
2008-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével tüntették ki.
2016 júliusában még ott volt egykori Omegás és LGT-s zenésztársa, Somló Tamás búcsúztatásán, majd augusztus 6-án érkezett a hír, hogy az évek óta tartó betegsége legyőzte őt. 73 éves korában elhunyt Laux József, a legendás zenész, aki nemcsak a hangszerével, de a rátermettségével és elhivatottságával is maradandót alkotott a magyar populáris zenében.
HZ

Laux József

Somló Tamás (1947-2016) basszusgitáros, szaxofonos, énekes, dalszerző, aki Magyarország két csúcszenekarában is játszott – az 1960-as években az Omega, az 1970-es, 1980-as években az LGT tagja volt.
1947. november 17-én született Budapesten. Először hegedülni tanult, majd tizenhárom évesen szaxofonra váltott, még tucatnyi hangszeren játszott, a basszusgitártól a zongorán át a fúvós hangszerekig. Heinemann Sándornak, a Royal Orfeum vezetőjének, a nagycirkusz karmesterének hatására beiratkozott az Állami Artistaképzőbe, ahol cirkuszi zenebohóc lett.
Rövid ideig az <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-atlas-6538">Atlas</a> együttesben zenélt, majd az akkor még amatőr <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-omega-51">Omegá</a>nak 1964-től három éven át volt tagja – szaxofonozott és énekelt –, de közben az anyagilag sokkal jövedelmezőbb artista szakmával sem szakított. A Luxor zsonglőrcsoporttal körbeturnézta a világot, majd miután a csapat 1969-ben szétszéledt, Somló a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-kex-6750">Kex</a> együtteshez csatlakozott, amely azonban 1971-ben feloszlott. 1972-től a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-non-stop-250">Non-Stop</a> együttes frontembereként lépett színpadra, a következő évben meghívták basszusgitárosnak a távozó Frenreisz Károly helyére az első magyar supergroupba, a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-locomotiv-gt-113">Locomotiv GT</a>-be.
Zenésztársa, Presser Gábor elmondása szerint Somló Tamás színpadi jelenléte nagy húzóerőt jelentett a zenekar számára és zenészi képességeit mutatta az is, hogy amikor 1973-ban helyett belépett az LGT-be, néhány hét alatt megtanult basszusgitározni.
Többek között ő szerezte a Ha a csend beszélni tudna, az Álomarcú lány, az Ülök a járdán, a Valamit mindig valamiért, a Boogie a zongorán, a Primadonna, a Nagyon kell, hogy szeress és az Annyi mindent nem szerettem még című LGT-slágerek zenéjét. Énekhangja és éneklési stílusa egészen egyedülálló és azonnal felismerhető volt.
Az 1980-as évek elejétől az LGT turnéi ritkultak, az együttes az 1987-es tabáni koncert után felfüggesztette tevékenységét, jóllehet hivatalosan nem jelentették be feloszlásukat. 1992-ben emlékezetes búcsúkoncertet adtak a Nyugati pályaudvaron, 1997-ben Somló Tamás 50. születésnapját ünnepelték fellépéssel. 2007-ben a Szigeten arattak hatalmas sikert, 2013-ban újra összeálltak két koncertre az Arénában, majd Alsóörsön.
Somló Tamás 1986-ban Dániába ment „vendéglátózni” egy külföldi zenészekből álló tánczenekarban énekelt és szaxofonozott. 1992-ben <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-demjen-ferenc-330">Demjén Ferenc</a> unszolására jött haza. Az ő rábeszélésére és szövegírói közreműködésével jelentette meg 1993-ban első szólólemezét (Somló), amelyet a Semmi cirqsz (1997), az 50mló koncert (1998), a Zenecsomag (2000), és a Best of (2004) című önálló albumai követtek.
Számtalan előadónak írt dalokat, illetve szerepelt azok albumain (Balázs Fecó, Bródy János, Charlie, Demjén Ferenc, Dés László, Illés Lajos, Katona Klári, Koncz Zsuzsa, Kovács Kati, Presser Gábor, Révész Sándor, Szűcs Judith, Udvaros Dorottya, Zalatnay Sarolta, Zorán, Animal Cannibals, Edda, Rapülők) A Patika (1996) című televíziós filmsorozat két betétdalát adta elő, szerepelt szerzeménye az 1999-es Hippolyt című filmvígjátékban. Jótékonysági előadásokon vett részt, rendszeresen fellépett nosztalgiakoncerteken és fesztiválokon.
Játszott a Zenevonat nevű formációban, amelyben rajta kívül még két LGT-tag zenélt (Karácsony János és Solti János). Itt a legsikeresebb LGT-slágerekből állítottak össze koncertprogramot.
Somló Tamást 2004-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével tüntették ki. Ugyanebben az évben, már ősz fejjel szerezte meg a jogi diplomát. 2020-ban - posztumusz - neki ítélték az Emberi Hang díjat.
2016. július 19-én, 69. életévében türelemmel viselt hosszú, súlyos betegség következtében hunyt el Budapesten. A halálát követő napon zenésztársai emlékkoncertet rendeztek tiszteletére a Tabánban, az LGT nagy sikereinek színhelyén. Szeptemberben Karácsony János, Presser Gábor és Solti János hivatalosan bejelentették, hogy egykori társuk nélkül az LGT nem lép fel többet.
2022. májusában Szigetváron felavatták Somló Tamás köztéri szobrát, és a környező teret is róla nevezték el. A városban közel 20 éven át szerepelt a helyi zeneiskola jótékonysági rendezvényein.
Egykori zenésztársai egyetértenek abban, hogy Somló Tamás volt a magyar zenei élet egyik legsokoldalúbb, legőszintébb és leglazább alakja.
HZ

Kapcsolatok

Locomotiv GT

Barta Tamás

Presser Gábor

Laux József

Somló Tamás