Publication/name

Lakni, lakni

Az önmagát zeneközelítőként definiáló, számtalan stílusban és formációban megforduló, de mégiscsak az etnojazz közegben lubickoló Ágoston Béla egyik saját formációja ez,. A népzene és a jazz határvidékén kísérletező Ágoston Trióval főként saját szerzeményeit adja elő, az elmúlt évtizedekben jónéhány jazzmuzsikus megfordult már benne, úgy mint Szandai Mátyás, Benkő Róbert, Hock Ernő, Glaser Péter bőgősök, Hárságyi Péter, Csécs Tamás, Halmos András Raffaello és Jeszenszky György ütősök. Ez a név alatt Ágoston Béla eddig öt albumot (közülük az első kettőt fizikai formában) jelentetett meg: Lakni, lakni (1999), Jazztarisznya (2003), Midnight Sun (2011), Percy Phone (2013) és Talking Jazz (2014).
A multiinstrumentalista-komponista színházi zeneszerzőként is közismert, az elmúlt két évtizedben megszámlálhatatlan darabhoz írt kísérőzenét. Az 1999-es Lakni, lakni című lemezén is az ezekből vett zenei idézeteket és a moldvai népzenei hagyományokat igyekezett egymáshoz közelíteni, akárcsak aktuális társaival a Jazztarisznyá-n is egyes, eredetileg bábjátékokhoz komponált dallamát, motívumát formálták tovább (sokak szerint ettől is lett amolyan mesezeneszerű).
2017-ben Ágoston Béla a tizenkét naptári hónap során tizenkét, a jazzhez fűződő viszonyát reprezentáló „lemezanyagot” tett online elérhetővé Jazzyear címmel. E nagyszabású vállalásban és vállalkozásban addig munkássága legjobb pillanataiból válogatott, a duózástól a trió zenélésen át a szaxofon-kvartettig, a koncertanyagoktól a stúdiólemezekig, az etno-jazztől a feldolgozás és a némafilmzenén át a kamarakompozíciókig terjedt a skála. Ennek keretén belül jelent meg a 2011-es Midnight Sun, illetve jött ki két, az Ágoston Frióval jegyzett anyaga. Főként koncertfelvételek (társai Hock Ernő és Szegő Dávid, közreműködik Kettős Tamás rap), de több, addig kiadatlan stúdióanyagot is közkinccsé tett.
JBSz

Ágoston Trió

A Dél-alföldit alapító három szaxofonos közül ketten később a hazai etnojazz/világzenei színtér meghatározó alakjaivá váltak. Az önmagát leginkább zeneközelítőként definiáló, zenei polihisztor Ágoston Béla (1966) szerénysége talán csak tehetségével vetekszik. Szaxofonon, basszusklarinéton, brácsán, gitáron, kecskedudán, steel drumon és szájharmonikán játszik, hozzá, ha kell, énekel. Nagy teherbírású, karakteres muzsikus, nyitott és fogékony minden színvonalas produkcióra.
Bő két évtizedes pályafutása alatt többek között a Mecseki Free-ben, a Kispál és a Borzban, a Dél-alföldi Szaxofonegyüttesben, a Vízöntőben és a Kampec Dorolesben fújta. Emellett mániákus zenekar-alapító. Felsorolni is reménytelen, mennyi saját formációt vezetett az elmúlt két évtizedben. A legfontosabbak talán az Ágoston Kvartett, az Agostones, az egykoron roppant népszerű, az elektronika, a folk és a hiphop metszéspontjában harsányan ingadozó Zuboly.
No és persze egyik legutolsó alakzata, a Gabona, amelyben egyrészt régi magyar népzenei dallamokat szólaltatnak meg, másrészt modern hangszerekkel megmutatják, miként szólt az Osztrák-Magyar Monarchia egyik képzeletbeli zenekara, „ha a dobos keletről, a tubás nyugatról, a harmonikás délről, a szaxofonos pedig északról érkezett Budapestre”.
JBSz
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar jazz története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2014, p. 248–249.
 
 
Kapcsolat:
<a href="https://www.facebook.com/people/%C3%81goston-B%C3%A9la/100063273155387/">https://www.facebook.com/people/%C3%81goston-B%C3%A9la/100063273155387/</a>

Kapcsolatok

Ágoston Trió

Ágoston Béla