Publication/name

Kő kövön

P. Box albumborítók

A korszak fontosabb kemény rock csapatai közül a legkésőbb, 1980 őszén bontott zászlót a Pandora’s Box. A P.Mobil legerősebb felállásának két tagja, Bencsik Sándor (1952–1987, gitár) és Cserháti István (1954–2005, billentyűsök) alapította, hozzájuk csatlakozott Varga Miklós (1956, ének), Sáfár József (1952, basszusgitár) és Szabó István (dob). Nevüket a Procol Harum egyik dalának címe ihlette. A nagyközönség előtt karácsonykor a KEK-en mutatkoztak be, de sem ez, sem a szilveszterkor a Corvin moziban adott nagyszabású buli – Závodi János és Pataky Attila vendégszereplésével – nem keltett különösebb izgalmat sem a szakma, sem a közönség körében.
Ők is a Deep Purple, Grand Funk Railroad ihlette hard rock vonalon indultak el, de valójában csak gyarapították a versenyzők számát, új színt nem hoztak. A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat mégis vevő volt a produkcióra, és előbb egy kislemezt (Halálkatlan / A bolond), majd 1982-ben egy albumot is megjelentetett tőlük. Még ugyanebben az évben az Edda és a Karthago társaságában a BS-beli Popmajálison is felléptek, és az erről készült koncertlemezre három dalukat is beválogatták.
Az 1983-as énekesváltás – Varga Miklós helyére a Dinamittal időközben leszerepelt, egykor ugyancsak „mobilos” Vikidál Gyula (1948) érkezett – kétségkívül jót tett a P. Box-nak. Mindjárt egy rockslágerrel – a Radics Béla halálára írt A zöld, a bíbor és a fekete című dallal – indítottak, és azzal, hogy Vikidál, illetve a korábbi énekes, Varga Miklós egyaránt főszerepet kapott az augusztusban a Városligetben bemutatott új rockoperában, az István, a király-ban. A darab sikerének farvízén megindult a P. Box szekere is. Még ebben az évben megjelent második albumuk (Kő kövön), rajta a már említett slágerrel. Koncertjeiken rendszeresen játszották az István, a király egyes dalainak rockzenei átiratait, egyre nagyobb közönséget vonzva (több istvános szereplő, Deák Bill Gyula, Sebestyén Márta és Varga Miklós ekkoriban rendszeresen fel is lépett velük). Ennek köszönhetően ők lehettek az Iron Maiden és a Motörhead budapesti előzenekara, az 1985-ös Kelet–Nyugat Rock Randevún szintén ők képviselték a magyar színeket.
Időközben változtak a tagok, Sáfár helyére az egykori eddás Zselencz „Zsöci” László (1953), Szabó István helyére pedig a szintén egykori „mobilos”, majd HBB-s Pálmai Zoltán (1954) érkezett. Az év végén megjelent új album (Ómen) pedig még keményebb lett, egyes vélemények szerint ez az első magyar heavy metal nagylemez.
Aztán ismét oszlásnak indult a társaság: előbb kivált az egyre inkább a színházban elmerülő Vikidál, majd Cserháti költözött Debrecenbe. A többiek Mr. Basary énekes-billentyűssel kiegészülve Metal Company néven folytatták, ebből lett Deák „Bill” Gyula csatlakozása után Bill és a Box. Amikor pedig 1987-ben Bencsik Samu váratlanul elhagyta az országot (egy ausztriai menekülttáborban máig tisztázatlan körülmények között halt meg), az egykori P. Box újraélesztésének reménye is végleg szertefoszlott.
A névtulajdonos Cserháti István 2001-ben azonban úgy gondolta, érdemes még egyszer nekirugaszkodnia, maga mellé vette a fiatal Szfinx együttes tagjait, és Cserháti 2005-ös haláláig – letűnt korokat idéző zenéjükkel – rendszeres fellépői voltak a hazai fesztiváloknak.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 393–394.

P. Box

Bencsik Sándor, (Budapest 1952. szeptember 15. – 1987. szeptember 23.), becenevén Samu, a P.Mobil és a P. Box meghatározó tagja, a rockgitározás hőskorának kultikus alakja volt, akinek nevéhez számtalan korszakos rocksláger fűződik. Néhány közülük: Kétforintos dal, Menj tovább, Miskolc, Utolsó cigaretta, Főnix éjszakája, Örökmozgó, Vonat, Tűzimádó, A Zöld, a bíbor és a fekete, Halálkatlan, Valami rock and roll és persze a Honfoglalás szvit. Ahogy Schuster Lóránt, a P. Mobil vezetője mondta róla: angolul gitározott, de magyarul halt meg. Részben a szocialista rendszer, részben a zenész szakma, részben a zűrös magánélete juttatta oda, hogy egy osztrák menekülttáborban ért véget az élete. Hivatalosan öngyilkos lett, de halálának körülménye máig tisztázatlan.
Szerény, magának való ember volt, állandóan gyakorolt, ritkán nyilatkozott. Viszont ahogy a zenei felkészültségben, úgy a külső megjelenésben is a maximumra törekedett. Legendásan elegáns zakókat viselt, vasalt ingeket hordott, tükörfényes cipővel vagy csizmával. Rocker jellemére egyedül az elmaradhatatlan csuklólánc utalt. Viszont ahogy rockgitározott, úgy idehaza kevesen tudtak, különösen a maga idejében. 
Az 1970-es évek hajnalán a sashalmi Sygma zenekarban kezdte, rövid ideig a Beatrice tagja lett (Samu becenevét állítólag Nagy Ferótól kapta), majd a Gesarolban folytatta, melyet 1973-ban átkereszteltek P.Mobilra. De hiába írt korszakos rockslágereket, hiába tomboltak fiatalok ezrei a zenekar koncertjein, az akkori egyetlen Hanglemezgyártó Vállalat vezetése 1978 és 1980 között mindössze három P.Mobil-kislemezt volt hajlandó megjelentetni. Amikor pedig az első LP (Mobilizmo, 1981) a boltokba került, Bencsik Samu már nem volt a csapat tagja.
Utoljára 1980. szeptember 15-én Ajkán játszott velük, aztán – hanglemezgyári sugallatra – Cserháti István billentyűssel megalapította a P. Boxot, mellyel három nagylemez (P. Box, 1982, Kő kövön, 1983, Ómen, 1985) készített. Utóbbit sokan az első hazai heavy metal korongnak tartják.
A nyolcvanas évek derekán a Metal Company-ban gitározott (Deák Bill Gyula belépését követően ebből lett a Bill és a Box Company), majd 1987 nyarán feleségével és kislányával Svédországba emigrált, de onnan egy ausztriai menekülttáborba toloncolták őket. Ahol a visszaemlékezések szerint kidobta az ablakon a bőrdzsekijét, majd maga is utána ugrott.
Emlékére a kétezres évek legelején Debrecenben utcát neveztek el róla.
JBSz

Bencsik Sándor

Vikidál Gyula (1948, Budapest) énekes, színész, aki a P.Mobil együttes tagjaként vált országosan ismertté. A hetvenes évek végén úgy emlegették őt, mint a legjobb hazai hard rock-énekest.
Az Iris, majd a Gemler nevű amatőr együttesekben kezdte zenei pályáját a hatvanas évek végén. Megfordult a szolnoki Pop együttesben, aztán énekelt a Recorder és a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-gesarol-89796">Gesarol</a> zenekarokban is. 1971-ben egy Pannónia nevű formációval vendéglátózott Miskolcon.
1974-ben lett a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-pmobil-6827">P.Mobil</a> énekese, amely az évtized végére az ország egyik legnépszerűbb rockcsapata lett - önálló album nélkül. A Hanglemezgyár vezetőinek packázása miatti reménytelen helyzetet a zenekar legnagyobb sztárja, Vikidál Gyula 1979-ben unta meg: az együttes rajongótáborának hatalmas felháborodására elment a P.Mobilból, és az akkor alakuló „őszinte és kőkemény” <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-dinamit-9319">Dinamit</a> tagja lett, ám a zenekar - két nagylemez után - 1982-ben feloszlott. Ugyanabban az évben Vikidál énekelt a Kugli együttesben, majd 1986-ig a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-p-box-9362">P. Box</a> frontembere volt, ahol egykori mobilos zenésztársaival (Bencsik Sándor, Cserháti István) játszottak hard rockot.
Színészként első szerepét a Máté Péter–S. Nagy István szerzőpáros Krízis című produkciójában kapta 1982-ben, ahol felfedezték őt a színház számára. 1983-ban egyik főszereplője (Koppány) lett az István, a király rockoperának. A személyét is ért sajtótámadások hatására 1985-ben szólólemezzel jelentkezett, amelyen sokoldalúságát (rock, opera, zsoltár, örökzöldek) akarta bizonyítani. 1986-tól előbb két évig a Rock Színház, majd 1992-től a Madách Színház tagja. A nyolcvanas években számos színpadi főszerepet alakított: Pilátus (Jézus Krisztus Szupersztár), Jean Valjean (Nyomorultak), János apostol (Mária Evangéliuma), Molokov (Chess), Atilla (Atilla – Isten kardja), Mufurc (Téli rege), Fezzinig (Isten pénze). 1990-91-ben szerepelt a Julianus barát című filmben és tévésorozatban.
1989-től az MHV (Menyhárt-Homonyik-Vikidál) trió tagjaként visszatért a rockéletbe. 1990-től szólólemezei is megjelentek (Maradsz, aki voltál, 1990, Keresztúton állok, 1993, Féltett kincseim, 1998, Vikidál Plussz, 2001). 2008-ig a volt P. Box-tagokat is soraiban tudó Boxer zenekarban énekelt, ezután az egykori P.Mobil-zenészeket tömörítő Mobilmánia együttesben láthattuk őt. 2019-ben szerepelt a megalakulásának 40. évfordulóját ünneplő Dinamit koncertjén.
Kitüntetései - 1988: Liszt Ferenc-díj, 1993: Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje. Emellett 1979-ben az év énekese lett a Popmeccs-szavazáson, valamint kétszeres eMeRTon-díjas előadónak mondhatja magát (1986, 1990).
Pályafutására árnyékot vetett az, hogy 2004-ben bizonyítékok hatására beismerte: a nyolcvanas években Dalos fedőnéven jelentéseket adott az állambiztonsági szolgálatnak zenésztársairól.
JBSz, HZ
 
<a href="https://www.vikidal.com/">https://www.vikidal.com/</a>

Kapcsolatok

P. Box albumborítók

P. Box

Bencsik Sándor

Vikidál Gyula

Sáfár József

Szabó István

Cserháti István