Publication/name

Kicsit keserű

Az 1960-as  évek egyik legnagyobb karrierje kétségtelenül Zalatnay Saroltáé (1947). A Toldy gimnázium bálján, 1963 telén a Scampolo fedezte fel és a 15 éves „csajszinak” akkora sikere volt, hogy igazgatói engedéllyel felléphetett a Bartók Színpadon rendezett amatőrvetélkedőn is, ahol ő kapta a legjobb szólista díját. A zsűriben helyet foglaló Bergendy István szintén felfigyelt rá, akinek nemcsak fellépéseket, hanem lemezfelvételi lehetőséget is szerzett. 1965 februárjában Zalatnay már ORI-műsorban szerepelt, később a tévé május 1-jei műsorának egyik meglepetése lett, és a filigrán diáklány mindenütt sikert aratott. Első kislemezein brit hasonmásainak, Cilla Blacknek és Sandie Shaw-nak a dalait énekelte.
Minden menő banda szívesen koncertezett vele, de miután Frenreisz Karesz „lecsapta” Komár kezéről, 1966-tól a Metro mellett kötelezte el magát.
Az ország az első táncdalfesztiválon ismerhette meg (Hol jár az eszem?), ahol ábrándos tinilányként a mamák kedvence lett. A klubokban eközben miniszoknyában, csizmában a divatos beatlányt alakította, és a korabeli nagy slágereket énekelte. Ő volt a szexi, vadóc csitri mintaképe, aki 1963-tól az évtized végéig mindig hozta az éppen aktuális csajszi figurát. Volt rock and roll énekes, beatlány, aztán később Nancy Sinatra, majd Janis Joplin nyomába eredt. Változó arcaiban és megjelenéseiben mindig megtestesítette a korszak lánytípusait, akikkel aztán lépten-nyomon találkozhattunk a klubokban vagy a körúton. Nem is annyira a lányok utánozták Zalatnayt, hanem ő hozta jól a külföldi divatlapokból, popmagazinokból, koncertekről ismert előadók figuráját, majd lekoppintva azokat – szexiségben, öltözködésben, viselkedésben – diktálta a divatot.
De a vadóc Zalatnaynak volt egy másik, nagyközönség számára tartogatott énje is. A táncdalfesztiválokon, slágerbemutatókon már ez a bájos diáklány figura lépett a nyilvánosság elé, aki kedves, ártatlan babaarccal énekelt aranyos butaságokat (Jaj a matek, Anyuci, Na végre, hogy tavasz van), vagy messze révedő tekintettel rebegett édesbús melódiákat fákról, virágokról, fényről, régi barátokról.
Zalatnaynak 1967-ben élete nagy lehetőségét kínálta fel a sors. A brit zenekarokkal Magyarországra látogató üzletemberek viszonossági alapon őt is meghívták Nagy-Britanniába. Első brit kislemezére a Szervusztok, régi barátok című hazai sláger került. Papírkosársiker. A második korongot viszont már Jackie Edwards, a Spencer Davis Group háziszerzője jegyzi (Open Your Hand), de ez sem került fel a listára. Pedig Zalatnay londoni jelenléte szenzáció. Ő az első kelet-európai énekes, akit megpróbáltak befuttatni az angolszász popvilágban. Tisztában volt ezzel a magyar nagykövetség is, mert az angol popélet 300 reprezentánsát hívták meg a kislemez megjelenése alkalmából rendezett koktélpartira. Cinit mindenki a tenyerén hordozta, gyakori vendég lett a világhírű Marquee klubban, a Revolutionben, a Speakeasyben, összebarátkozott jó néhány popsztárral, állítása szerint Maurice Gibbel és Jimi Hendrix-szel is.
1969-ben második nekifutásra az I’m a Woman / Change Of Heart című kislemezével próbálkoztak. Ekkor már az Omega Red Star is öregbítette Nagy-Britanniában Magyarország hírnevét, ám a slágerdömpingben ennyi kevésnek bizonyult. A dolce vita továbbra is folyt (egy baráti névsor: Taste, Nice, Bee Gees, Equals, Amen Corner, Marbles, Cliff Richard, Ginger Baker, Julie Driscoll, Alan Price, Brian Auger, Tony Blackburne, Emperor Rosko, Simon Dee), de Zalatnayból mégsem lett sztár Angliában.
Zalatnay itthon változatlanul a slágercéh és a közönség kegyeltje maradt, ünnepelt fesztivál-énekesnő. Magánéleti kapcsolatai (Frenreisz Károly élettársa) révén számíthatott a frissen alakult Locomotiv GT támogatására, amellyel több sikerszámot (Miért mentél el?, Ez minden, Szeress nagyon, Mikor elalszol) és két nagylemezt is készített. 1972-ben a filmesek is felfedezték (Fuss, hogy utolérjenek), 1973-ban a Supraphon angol nyelvű nagylemezt jelentetett meg tőle, minden adott volt tehát az újabb nagy kiugráshoz.
Zalatnay pályája ehelyett valósággal derékba tört. Magánéleti válsága miatt kapcsolata az LGT-vel meglazult (1975-ben férjhez ment Révész Sándorhoz), és képtelen volt alkalmazkodni ahhoz, hogy egykori rajongói eltűntek a koncertszínpadok elől. Harmincas éveiben is a kedves Cini akart lenni, és Janis Joplin után hol Carole King, hol Carly Simon, hol Tina Turner bőrébe akart belebújni. Vérfrissítés gyanánt ugyan 1976-ban a nála lényegesen fiatalabb Postásy Julival és Várszegi Évával megalapította a Cini és a Tinik formációt, de hiába fedezett fel újabb stílusokat, hiába szeretett bele előadókba, a siker nem akart visszatérni. Sorjázó albumairól a finoman fogalmazó kritika csak annyit állapít meg: eklektikusak. És ez lehetett Zalatnay teljesítményéről a közönség véleménye is. Az 1980-as Tükörkép-et például a slágergyáros Máté–S. Nagy páros írta neki, ám a nagylemezből alig 12 ezerre voltak vevők (abban a korban, amikor az aranylemez 100 ezer eladott példányt jelentett).
A nyolcvanas években szaftos önéletrajzi regényekkel (Nem vagyok én apáca, 1985, Ezt sem a zárdában írtam, 1987) maradt a köztudatban, 1988-ban Privát levél címmel jelentetett meg új dalokat (a borítóján meztelenül pózol), a rendszerváltozás után pedig a leginkább a viharos magánéleti kapcsolata tartották a bulvármédia köztudatában. A nála sokkal fiatalabb Márton Csabával közös vállalkozása csődbe ment, hét évet élt együtt Csapó Gábor vízilabdázóval, 2001-ben – 54 éves korában – erotikus fotósorozata jelent meg a Playboy magazin magyar kiadásában, 2004 szeptemberében pedig 36 rendbeli, nagy kárt okozó, üzletszerűen, bűnszövetségben elkövetett csalás miatt három év börtönben letöltendő szabadságvesztésre ítélték. Nagy médiahullámverés közepette vonult be 2004. október 26-án a börtönbe, ahonnan 2006. október 26-án szabadult.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 80–83.
 
Az előadó Facebook-oldala: <a href="https://hu-hu.facebook.com/zalatnaysaroltaoffical/">https://hu-hu.facebook.com/zalatnaysaroltaoffical/ </a>
Az előadó instagram-oldala: https://www.instagram.com/zalatnay.sarolta/?hl=hu

Zalatnay Sarolta

1969-ben harmadikos gimnazistaként tűnt fel az Ifipark tehetségkutató versenyén, s a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-scampolo-160">Scampolo</a> azonnal elcsábította. Hat évig volt a szólistájuk, de saját slágerek hiányában sem a közönség, sem a média nem fedezte fel páratlan fekete hangját. 1974-től szólóban próbálkozott, majd a Vukán Trióval jazzt és bluest, a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-nautilus-6744">Nautilus</a>sal popot énekelt. 1973–1977 között elvégezte a jazztanszakot. Csak találgatni lehet, hogy kiváló jazz- és bluesénekesnőként meddig juthatott volna, de 1979-ben egy alapvetően diszkólemezzel (Ártatlan bűn) rukkolt elő (dalszerzők: Jakab György, Másik János, Adamis Anna). Végül 1989-ben I Feel So Good címmel tehetségéhez méltó jazzlemezt készített, azóta jazzénekesnőként van jelen és 2005-ben ő lett az első női Szabó Gábor-díjas.
Bontovics Kati 1953-ban Budapesten született. 1973–77 között a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában Vukán György és Gábor Éva tanítványa volt, de már 1969 óta hivatásos előadóművész. 1969-75-ig a Scampolo együttes tagja, ezután pedig vezető jazz-zenekarokkal szerepelt. 1977–1985-ig Vukán György triójával dolgozott, velük 1984-ben a Pori Jazz Fesztiválon lépett fel nagy sikerrel. Turnézott még Kőszegi Imre és Tomsits Rudolf formációival is, valamint a Trio Midnighttal. 1997-től az amerikai jazz-zenész, a harsonás Jiggs Whigham vendégszólistája volt.
Saját zenekara, a A Bontovics Kati Group a mainstream, bebop, rhythm-and-blues és soul stílusokat képviseli. Tagjai meghatározó személyiségei a hazai jazzéletnek, itt zenélt többek között a billentyűs Cselik Gábor, a dobos Berdisz Tamás, és a harsonás, basszusgitáros Friedrich Károly, aki 1977 óta az énekesnő férje.
A már említett két önálló albumán kívül 1974–1984 között több kislemeze is megjelent, többnyire olyan dalokkal, amelyeket különböző könnyűzenei versenyeken (Tessék választani!, Metronóm ’77) énekelt. Illés Lajos 1988-ban megjelent szerzői lemezén két dalt is Bontovics Kati adott elő.
Filmes és televíziós szerepei is voltak, az egyikben, Bacsó Péter Sértés című tévéfilmjében nem meglepő módon egy énekesnőt alakított. Két egészestés animációs filmhez is szinkron- és énekhangját adta, ezek a Habfürdő (1980, zenéjét szerezte: Másik János) és a Hófehér (1984, zeneszerző: Deák Tamás) című alkotások.
Az 1980-as évek sokak által ismert és kedvelt budapesti éjszakai klubja, a Kati Bár a legenda szerint onnan kapta a nevét, hogy a művésznő gyakran fellépett ott.
Egyéni hangja, temperamentuma, "jazz feeling"-je és biztos stílusérzéke a swinghez éppúgy, mint az R'n'B és a soul irányzatokhoz az egyik legismertebb és legelismertebb hazai jazzénekesnővé tette.
Egykori zenésztársai úgy emlegetik őt, mint egy magasan kvalifikált énekesnőt, akivel mindig nagy élmény volt együtt zenélni, és Bontovics Kati a magyar jazzénekesnők first ladyje.
JBSz, HZ
 
<a href="https://www.facebook.com/profile.php?id=100069227058709">https://www.facebook.com/profile.php?id=100069227058709</a>

Bontovics Kati

Illés Lajos (1942–2007) zeneszerző, billentyűs, énekes. Az Illés együttes alapítója, amely az első magyar nyelven játszó, kiemelkedő jelentőségű beatzenekar volt az 1960-as, 1970-es évek hazai könnyűzenéjében.
Az Illés családi zenekarként alakult 1957-ben, és ebben Illés Lajos zongorán, testvére, Illés Károly (1944–2013) szaxofonon játszott. A <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-illes-korai-89334">korai Illés</a> a korszak ismertebb külföldi számait adta elő: dixielandet, olasz slágereket, örökzöldeket, Shadows- és Hurricanes-dalokat. Klubokban, egyetemi rendezvényeken léptek fel. Később a Budapesti Műszaki Egyetem zenekara lett az akkor már héttagúra növekedett formáció. A Sportcsarnokban 1963-ban megrendezett beatseregszemlén aranyérmet nyertek. És ettől az évtől kezdve lépett fel velük <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-koncz-zsuzsa-66">Koncz Zsuzsa</a>. 1964-ben megjelent első kislemezük négy száma közül kettő Illés Lajos szerzeménye volt.
1965-ben indult az Illés kiemelkedő korszaka, amely 1973-ig tartott. A <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-illes-klasszikus-178">klasszikus Illés</a> együttesben Bródy János, Szörényi Levente, Szörényi Szabolcs és Pásztory Zoltán voltak Illés Lajos zenésztársai. A zenekar és a magyar beat aranykorából csak néhány dalcím, amelyek Illés Lajos szerzeményei: Oh, kisleány, Miért hagytuk, hogy így legyen, Élünk és meghalunk. Ugyancsak ebben az időszakban Illés Lajos volt Koncz Zsuzsa számos sikerdalának is zeneszerzője (Szőke Anni balladája, Valahol egy lány, Jelbeszéd). A klasszikus Illés 1973 végén oszlott fel.
Nem sokkal ezután <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-illes-kesoi-89341">új Illés</a> néven folytatta a zenekar, teljesen új tagokkal, köztük Serfőző Anikó énekesnővel és Jenei Szilveszter gitárossal. Megnyerték a 1977-es Metronóm’77 fesztivált, 1978-ban nagylemezzel jelentkeztek. Illés Lajos egyre inkább a zeneszerzés felé fordult és a szóló munkáira koncentrált, így 1982-ban végleg feloszlatta zenekarát. Az Illés együttesnek három korszaka volt, amelyek alatt az összetétel és a zene is változott (1957–1965, 1965–1973 és 1973–1982). Mindhárom korszakban az alapító Illés Lajos vezette a zenekart.
1988-ban jelent meg Kicsit keserű című szerzői albuma, ezen a dalait a hazai rockzene olyan kiválóságai énekelték, mint Zalatnay Sarolta, Bontovics Kati, Demjén Ferenc és Somló Tamás. 1997-ben két közös kiadványa is megjelent Szvorák Katalin énekesnővel. A Válaszúton albumon népdalfeldolgozásaikat tették közzé, Álomföldön címmel pedig magyar költők gyermekverseit zenésítették meg.
Illés Lajos a rendszerváltozás küszöbén vállalt először felesége mellett kántori szolgálatot református gyülekezetekben. Az itt kapott lelki élmények ihlették arra, hogy szerzeményeiben is hitvallást tegyen. 1991-ben mutatták be a Velünk az Isten című művét. Legtovább Kisorosziban szolgált, ahol számos nagyszabású, szintén vallásos, nemzeti ihletésű szerzeménye született: Magyar ének – Cantus Hungaricus, Betlehem csillaga. 2003-ban a Magyar Te Deum zsoltáros hangú muzsikájával köszöntötte a Kisoroszi református templom 200 éves fennállását. Két évvel későbbi alkotása a Karácsonyi Te Deum, majd betegsége miatt a befejezetlenül maradt Pünkösdi Te Deum.
Munkásságának elismeréséül – a klasszikus Illés többi tagjával együtt – 2000-ben Kossuth-díjban részesült. 2007. január 29-én hunyt el.
HZ
 
<a href="https://www.facebook.com/illeslajosemlekturne">https://www.facebook.com/illeslajosemlekturne</a>

Illés Lajos

Bencsik Sándor, (Budapest 1952. szeptember 15. – 1987. szeptember 23.), becenevén Samu, a P.Mobil és a P. Box meghatározó tagja, a rockgitározás hőskorának kultikus alakja volt, akinek nevéhez számtalan korszakos rocksláger fűződik. Néhány közülük: Kétforintos dal, Menj tovább, Miskolc, Utolsó cigaretta, Főnix éjszakája, Örökmozgó, Vonat, Tűzimádó, A Zöld, a bíbor és a fekete, Halálkatlan, Valami rock and roll és persze a Honfoglalás szvit. Ahogy Schuster Lóránt, a P. Mobil vezetője mondta róla: angolul gitározott, de magyarul halt meg. Részben a szocialista rendszer, részben a zenész szakma, részben a zűrös magánélete juttatta oda, hogy egy osztrák menekülttáborban ért véget az élete. Hivatalosan öngyilkos lett, de halálának körülménye máig tisztázatlan.
Szerény, magának való ember volt, állandóan gyakorolt, ritkán nyilatkozott. Viszont ahogy a zenei felkészültségben, úgy a külső megjelenésben is a maximumra törekedett. Legendásan elegáns zakókat viselt, vasalt ingeket hordott, tükörfényes cipővel vagy csizmával. Rocker jellemére egyedül az elmaradhatatlan csuklólánc utalt. Viszont ahogy rockgitározott, úgy idehaza kevesen tudtak, különösen a maga idejében. 
Az 1970-es évek hajnalán a sashalmi Sygma zenekarban kezdte, rövid ideig a Beatrice tagja lett (Samu becenevét állítólag Nagy Ferótól kapta), majd a Gesarolban folytatta, melyet 1973-ban átkereszteltek P.Mobilra. De hiába írt korszakos rockslágereket, hiába tomboltak fiatalok ezrei a zenekar koncertjein, az akkori egyetlen Hanglemezgyártó Vállalat vezetése 1978 és 1980 között mindössze három P.Mobil-kislemezt volt hajlandó megjelentetni. Amikor pedig az első LP (Mobilizmo, 1981) a boltokba került, Bencsik Samu már nem volt a csapat tagja.
Utoljára 1980. szeptember 15-én Ajkán játszott velük, aztán – hanglemezgyári sugallatra – Cserháti István billentyűssel megalapította a P. Boxot, mellyel három nagylemez (P. Box, 1982, Kő kövön, 1983, Ómen, 1985) készített. Utóbbit sokan az első hazai heavy metal korongnak tartják.
A nyolcvanas évek derekán a Metal Company-ban gitározott (Deák Bill Gyula belépését követően ebből lett a Bill és a Box Company), majd 1987 nyarán feleségével és kislányával Svédországba emigrált, de onnan egy ausztriai menekülttáborba toloncolták őket. Ahol a visszaemlékezések szerint kidobta az ablakon a bőrdzsekijét, majd maga is utána ugrott.
Emlékére a kétezres évek legelején Debrecenben utcát neveztek el róla.
JBSz

Bencsik Sándor

Demjén Ferenc (1946, Diósgyőr) dalszerző, énekes, basszusgitáros, a magyar populáris zene egyik kimagasló egyénisége, aki közel 60 éves zenei pályafutása alatt végig nagy népszerűségnek és elismerésnek örvend.
Egy négygyermekes családba született harmadikként. 1951-ben költöztek Budapestre, tanulmányait már itt végezte, vegyésztechnikus lett, de nem dolgozott a szakmájában. Gosztonyi János orgonaművésztől tanult zongorázni, aki gyakran elvitte őt a Zeneakadémiára, ahol orgonán is gyakorolhatott. Ebben az időben ismerkedett össze Cseh Tamással a BVSC vívószakosztályában, és hamar megtalálták a közös hangot. A barátság és a kölcsönös tisztelet évtizedeken át kitartott. A klasszikus művekben villámgyorsan haladó Demjént az angolszász beatzene távolította el a zongorától, amelynek a gitár a hangszere, és amely az első pillanattól lenyűgözte őt.
1964-ben alapította testvérével, Demjén Istvánnal a Számum beategyüttest. A nála 8 évvel idősebb Istvánnal 1969-ig minden zenekarukban együtt játszottak, Ferenc énekelt és basszusgitározott, István énekelt. Karrierjük kezdetén bátyjával közösen saját maguk készítettek gitárokat szekrénypolcok felhasználásával, az elektronikát is ők készítették hozzá. Első hangfalaikat édesapjuk rakta össze. A Számum zenéjében erős Rolling Stones-beütés volt, de hatott rájuk a Shadows és a svéd Spotnicks is. Ez a kezdeti időszak igazából tánczenének számított, a közönség – amely nem kis részben munkásfiatalokból került ki – táncolni járt a koncertekre. Demjén István szervezte a zenekari dolgokat, játszottak vidéken is, nem csak pesti klubokban léptek fel.
A Demjén-testvérek 1966-ban a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-dogs-6802">Dogs</a> zenekarba léptek át, amelynek a Népstadion melletti Gumigyári Klubban volt az állandó helye. Még abban az évben megjelent egy négyszámos lemezük, amelyen Demjén Ferenc első magyar nyelvű szerzeménye is szerepel, ez a Végre nálad lehetek. A koncertezéssel párhuzamosan Demjén vendéglátózott is. Míg a korai időszakban ötven forintot kaptak az együttesükkel egy estéért, a szállodák zenekaraiban százhúsz forint járt, és nem csak heti egy-két alkalommal. 1966-ban az érettségijére egy vidéki szálloda étterméből utazott vissza. A Dogs volt - a Liversing mellett - az első magyar zenekar, amelyik műsorára tűzte Jimi Hendrix dalait. És épp a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-liversing-6550">Liversing</a> lett az, ahová a Demjén testvérpár 1967 végén „átigazolt”. A korszak egyik legkeményebb zenéjét játszó Liversing tagjai mertek Magyarországon először őrjöngeni a színpadon. Egy sikeres korszak után 1968 végén a Demjén-testvérek kiléptek, és megalapították a rövid életű underground supergroupot, a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-meteor-6817">Meteor</a>t.
Ekkorra már nagy ismertségre tett szert a zenészek körében, nem kis részben annak köszönhetően, hogy sok időt töltött azokon a szórakozóhelyeken, ahol a „szakma” is megfordult. Demjén Ferenc számára Orszáczky Jackie és Radics Béla volt a két legfontosabb zenész. És 1969-ben már együtt zenéltek Radics Bélával a nagy népszerűségű <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-sakk-matt-6764">Sakk-Matt</a>-ban. Majd 1970-ben még egy rövid ideig a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-tuzkerek-6765">Tűzkerék</a>ben is énekelt, de közben a Moulin Rouge mulató zenekari árkában is zenélt és énekelt.
1970-ben Bergendy István meghívta őt együttesébe, mint basszusgitárost és énekest. Szövegíróként a Jöjj vissza vándor című dallal debütált, amelyet további slágerek követtek, Latzin Norbert és Demjén Ferenc szerzeményei. Bergendytől kapta a Rózsi nevet, amely innentől végigkíséri pályáján. A zenekar szombat esténként több ezer ember előtt játszott az E-klubban, szerepeltek a televízióban is, és ez meghozta az országos ismertséget. 1976-ban a Hanglemezgyár mindenható ura, Erdős Péter kijelentette, hogy Demjén Rózsi el van nyomva a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-bergendy-326">Bergendy</a>ben, ezért azt javasolta, hogy az együttes következő lemeze Demjén Ferenc-szólóalbum legyen. 1977-ben Demjén, mivel szerinte a zenekarban már túlságosan keveredtek a műfajok és nem tudtak újat hozni, valamint ő nem tudott fejlődni abban a formában, kilépett a Bergendyből.
1977-ben megjelent Fújom a dalt című önálló lemezének közreműködői gárdája egészen lenyűgöző névsor. A Bergendy zenekar mellet csak néhány - kiragadott - előadót megemlítve: LGT, Zalatnay Sarolta, Tátrai Tibor, Babos Gyula, Gőz László, Zorán, Papp Gyula. Ezen az albumon jelent meg Demjén Ferenc egyik legismertebb száma, a Presser Gáborral közösen írt Mikor elindul a vonat. Szólólemezének dalait már az 1977 őszén megalakult <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-vmoto-rock-9332">V’Moto-Rock</a> együttessel mutatta be. Demjén Rózsi mellett a V’73-ból Lerch István billenytyűs és Herpai Sándor dobos, a Ferm-ből pedig Menyhárt János gitáros rúgták be a V-Motort. És ez a négyes 11 évig együtt maradt. Játszottak az összes kelet-európai országban, koncerteztek Kanadában és Szibériában is. Aztán 1988-ban vége lett a V’Moto-Rock-nak. Demjén így emlékszik erre: „Egy kiadós vita végeztével felálltunk az asztal mellől, és a szó szoros értelmében mindenki elindult a saját feje után. Szétmentünk, de ezt nem követte sem hivatalos bejelentés, sem búcsúkoncert.” Azért 2008-ban még egyszer összeálltak néhány vidéki fellépésre és egy nagy budapesti koncertre.
1989-től indította újra szólókarrierjét. A szabadság vándora - rajta a Szerelemvonat-tal - még abban az évben megjelent. Egy kivételével minden számot Demjén Ferenc és Menyhárt János jegyez a korongon. Ezt követő sorlemezei (például: Tizenhárom, 1998; Álmok, csodák, szerelmek, 2001; Hívlak, 2003; Lelkünk most is vágtat, 2009; Túl a világvégén, 2013), és sportcsarnokokat megtöltő koncertjei mind-mind a mai napig sikeresek. A fellépésein napszemüvegben szereplő zenésznél tradícióvá vált, hogy minden évet egy nagy koncerttel zárja Budapesten, minden évben több mint tízezer néző előtt. Így lesz ez 2023 decemberének végén is. Már a címét is tudjuk az idei koncertjének: Ki marad majd a barátom?
Az évek során számos előadónak (Katona Klári, Zorán, Kovács Kati, Koncz Zsuzsa, Anita, Zalatnay Sarolta, Szűcs Judith) komponált dalokat, írt komplett lemezeket. Hallhattuk dalait filmekben (Szerelem első vérig, 1985; Szerelem második vérig, 1987; Moziklip, 1987; Honfoglalás, 1996; Sacra Corona, 2001).
Arra az újságírói kérdésre, hogy gondolt-e valaha is arra, hogy elhagyja ezt az országot, külföldön éljen és zenéljen, ezt válaszolta: „Soha nem akartam kint maradni és most sem tenném. … én ezen a nyelven beszélek, ezen énekelek és ebben az országban szeretnék még letenni valamit az asztalra. Máskülönben pedig a gyomrom sem bírja a külföldi kaját. Odakint mindig borzasztóan rossz az étvágyam.”
Elmondása szerint ő nem politizál, sem a színpadon, sem a dalokban. De a mellé a politikai vélemény mellé áll, amit a leginkább magáénak érez. Az utóbbi évtizedekben rendszeresen részt vett a Fidesz tömegrendezvényein, 2006-ban ő írta a párt kampánydalát (A Föld könnyei) is.
Számtalan elismerést kapott zenei pályafutása alatt, ezek közül a legfontosabbak: többszörös eMeRTon-díjas, Huszka Jenő-díj (1993), Artisjus-díj (2008), Budapest díszpolgára (2010), Petőfi Zenei Díj (2017), Miskolc díszpolgára (2018). Az állami kitüntetései: a Magyar Érdemrend tisztikeresztje (1996), a Magyar Érdemrend középkeresztje (2010), Kossuth-díj (2012).
Az Artisjus kétezres évek közepén készült kimutatása szerint a Magyarországon legtöbbet játszott tíz dal közül az első kettő az övé volt (Darabokra törted a szívem, Sajtból van a Hold). Több mint 800 dalt jegyez. Az eladott lemezeinek száma elérte a hárommillió példányt. Pályájának ötvenkilenc éve alatt „minden szinten” zenélt. Játszott underground beatzenekarban, vendéglátóhelyen, supergroupban és tánczenekarban. Szólókarrierje is a legjelentősebbek közé tartozik, és mindenütt hiteles tudott lenni, népszerűségét pedig a kezdetektől napjainkig sikerült megőriznie.
JBSz, HZ 
Kapcsolat: <a href="https://www.facebook.com/DemjenFerencHivatalos/">https://www.facebook.com/DemjenFerencHivatalos/</a>
<a href="https://www.instagram.com/demjen_ferenc_official/">https://www.instagram.com/demjen_ferenc_official/</a>
<a href="https://www.demjenferenc.hu/">https://www.demjenferenc.hu/</a> Cikkeink: <a href="https://index.hu/kultur/popkult/2023/01/08/cseh-tamas-kern-andras-csik-zenekar-demjen-ferenc-wellhello-zene/">https://index.hu/kultur/popkult/2023/01/08/cseh-tamas-kern-andras-csik-zenekar-demjen-ferenc-wellhello-zene/</a>

Demjén Ferenc

Zselencz László

Pálmai Zoltán 

Somló Tamás (1947-2016) basszusgitáros, szaxofonos, énekes, dalszerző, aki Magyarország két csúcszenekarában is játszott – az 1960-as években az Omega, az 1970-es, 1980-as években az LGT tagja volt.
1947. november 17-én született Budapesten. Először hegedülni tanult, majd tizenhárom évesen szaxofonra váltott, még tucatnyi hangszeren játszott, a basszusgitártól a zongorán át a fúvós hangszerekig. Heinemann Sándornak, a Royal Orfeum vezetőjének, a nagycirkusz karmesterének hatására beiratkozott az Állami Artistaképzőbe, ahol cirkuszi zenebohóc lett.
Rövid ideig az <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-atlas-6538">Atlas</a> együttesben zenélt, majd az akkor még amatőr <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-omega-51">Omegá</a>nak 1964-től három éven át volt tagja – szaxofonozott és énekelt –, de közben az anyagilag sokkal jövedelmezőbb artista szakmával sem szakított. A Luxor zsonglőrcsoporttal körbeturnézta a világot, majd miután a csapat 1969-ben szétszéledt, Somló a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-kex-6750">Kex</a> együtteshez csatlakozott, amely azonban 1971-ben feloszlott. 1972-től a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-non-stop-250">Non-Stop</a> együttes frontembereként lépett színpadra, a következő évben meghívták basszusgitárosnak a távozó Frenreisz Károly helyére az első magyar supergroupba, a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-locomotiv-gt-113">Locomotiv GT</a>-be.
Zenésztársa, Presser Gábor elmondása szerint Somló Tamás színpadi jelenléte nagy húzóerőt jelentett a zenekar számára és zenészi képességeit mutatta az is, hogy amikor 1973-ban helyett belépett az LGT-be, néhány hét alatt megtanult basszusgitározni.
Többek között ő szerezte a Ha a csend beszélni tudna, az Álomarcú lány, az Ülök a járdán, a Valamit mindig valamiért, a Boogie a zongorán, a Primadonna, a Nagyon kell, hogy szeress és az Annyi mindent nem szerettem még című LGT-slágerek zenéjét. Énekhangja és éneklési stílusa egészen egyedülálló és azonnal felismerhető volt.
Az 1980-as évek elejétől az LGT turnéi ritkultak, az együttes az 1987-es tabáni koncert után felfüggesztette tevékenységét, jóllehet hivatalosan nem jelentették be feloszlásukat. 1992-ben emlékezetes búcsúkoncertet adtak a Nyugati pályaudvaron, 1997-ben Somló Tamás 50. születésnapját ünnepelték fellépéssel. 2007-ben a Szigeten arattak hatalmas sikert, 2013-ban újra összeálltak két koncertre az Arénában, majd Alsóörsön.
Somló Tamás 1986-ban Dániába ment „vendéglátózni” egy külföldi zenészekből álló tánczenekarban énekelt és szaxofonozott. 1992-ben <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-demjen-ferenc-330">Demjén Ferenc</a> unszolására jött haza. Az ő rábeszélésére és szövegírói közreműködésével jelentette meg 1993-ban első szólólemezét (Somló), amelyet a Semmi cirqsz (1997), az 50mló koncert (1998), a Zenecsomag (2000), és a Best of (2004) című önálló albumai követtek.
Számtalan előadónak írt dalokat, illetve szerepelt azok albumain (Balázs Fecó, Bródy János, Charlie, Demjén Ferenc, Dés László, Illés Lajos, Katona Klári, Koncz Zsuzsa, Kovács Kati, Presser Gábor, Révész Sándor, Szűcs Judith, Udvaros Dorottya, Zalatnay Sarolta, Zorán, Animal Cannibals, Edda, Rapülők) A Patika (1996) című televíziós filmsorozat két betétdalát adta elő, szerepelt szerzeménye az 1999-es Hippolyt című filmvígjátékban. Jótékonysági előadásokon vett részt, rendszeresen fellépett nosztalgiakoncerteken és fesztiválokon.
Játszott a Zenevonat nevű formációban, amelyben rajta kívül még két LGT-tag zenélt (Karácsony János és Solti János). Itt a legsikeresebb LGT-slágerekből állítottak össze koncertprogramot.
Somló Tamást 2004-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével tüntették ki. Ugyanebben az évben, már ősz fejjel szerezte meg a jogi diplomát. 2020-ban - posztumusz - neki ítélték az Emberi Hang díjat.
2016. július 19-én, 69. életévében türelemmel viselt hosszú, súlyos betegség következtében hunyt el Budapesten. A halálát követő napon zenésztársai emlékkoncertet rendeztek tiszteletére a Tabánban, az LGT nagy sikereinek színhelyén. Szeptemberben Karácsony János, Presser Gábor és Solti János hivatalosan bejelentették, hogy egykori társuk nélkül az LGT nem lép fel többet.
2022. májusában Szigetváron felavatták Somló Tamás köztéri szobrát, és a környező teret is róla nevezték el. A városban közel 20 éven át szerepelt a helyi zeneiskola jótékonysági rendezvényein.
Egykori zenésztársai egyetértenek abban, hogy Somló Tamás volt a magyar zenei élet egyik legsokoldalúbb, legőszintébb és leglazább alakja.
HZ

Kapcsolatok