Publication/name

Kémia

Zséda albumborítók

A szövegírók közül G. Dénes György (Guttman Dénes György, 1915–2001) – vagy ahogy a szakmában nevezték: Zsüti – volt a rangidős, a szakmában közszeretetnek örvendett, mégis csak nyolcvanéves korában kapta meg első komolyabb elismerését (EMeRTon-díj). 2001 tavaszán a Kossuth-díj átadását viszont már nem érhette meg.
A negyvenes években Karády Katalin háziszerzőjeként tartották számon, de az ötvenes-hatvanas években olyan népszerű slágereknek írta a szövegét, mint a Csinibaba, a Megáll az idő, a Járom az utam, a Nekünk találkozni kellett, a Sajnos szeretem, a Haccacáré, az Ez történt Lellén vagy a Más ez a szerelem, mely az 1966-os Táncdalfesztivál-on – Toldy Mária előadásában – első díjat kapott.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 131.

G. Dénes György

Zsédenyi Adrienn (Pápa, 1974. december 30) – művésznevén Zséda - énekesnő, színésznő, nem utolsósorban szociálpedagógus. Gimnáziumi tanulmányait a szentesi Horváth Mihály Gimnázium irodalom-dráma tagozatán, valamint a budapesti Móricz Zsigmond Gimnáziumban végezte, 15 éves korától pedig Sík Olga tanítványaként tanult énekelni. A Kőbányai Zenei Stúdióban ismerkedett meg Rakonczai Viktor (ex-V.I.P, R-Port) énekes-zeneszerzővel, aki később zenei producerként vett részt az énekesnő első, Zséda című albumában.  A Kőbányai Zenei Stúdió elvégzése után Zséda a színház felé orientálódott, többek között az Arany János Színház, a Független Színpad, a Krétakör Színház és az Új Színház színpadjain láthatta őt a közönség. 
Zenei karrierje 1995-ben indult, amikor Szűcs Gabriellával, Kovács Péterrel és László Boldizsárral megalapították a Cotton Club Singers jazz formációt, amellyel a belvárosi Cotton Club nevű szórakozóhely állandó fellépőinek számítottak. Az 1920-as és 1930-as éveket idéző formáció fennállása hat év alatt öt nagyelemezt adott ki, az énekeső azonban 2001-ben úgy döntött, hogy szólókarrierbe kezd, és kilépett a zenekarból. 
Debütáló albuma, a később aranylemezzé avanzsált Zséda 2002-ben jelent meg a sikert emellett, a következő évben megjelenő Szeress most! című szappanopera betétdala garantálta. A bemutatkozó lemezt egy második LP követte (Zséda-Vue, 2004), majd 2005-ben megjelent az énekeső első karácsonyi albuma (Ünnep), rajta az azóta is sikeres A szürke patás című felvétellel. Az évek alatt több díjat is bezsebelő, napjainkban is aktív énekesnő hét albumot, és számos kislemezt tudhat a háta mögött, legutóbbi Szívizomláz című nagylemeze 2021-ben jött ki, rajta a Kökény Attilával közös Hello című dallal. 2022-ben az önálló koncertek mellett, a Talamba ütőegyüttessel koncertezett, valamint a Zséda és a Kvartett szimfonikus produkcióval járta az országot. 
A Nemzeti Tehetség Program mentoraként is ismert énekesnő a társadalmi szerepvállalásban is jeleskedik, részt vesz többek között a mellrák ellenes küzdelem, az Együtt a természetért kampány és a családon belüli erőszak elleni összefogásban is. 
BBB
<a style="color: #954f72;" href="http://www.zseda.hu/index.php">http://www.zseda.hu/index.php</a>
<a style="color: #954f72;" href="https://www.facebook.com/zsedaofficialfanclub">https://www.facebook.com/zsedaofficialfanclub</a>
<a style="color: #954f72;" href="https://www.instagram.com/zsedavue/">https://www.instagram.com/zsedavue/</a>

Zséda (Zsédenyi Adrienn)

Cimbalomművész, régóta Dresch Mihály alkotótársa. Klasszikus zenei pályán kezdte, 1999-ben elvégezte a Zeneakadémiát, aztán Borbély Mihály révén bekerült a hazai etnojazz közegbe, és azóta e színtér egyik legkeresettebb és legmegbecsültebb muzsikusa. Saját együttesei, a Cimbiózis és a Lukács Miklós Quintet mellett többek között a Dresch Quartet, a Tóth Viktor Arura Trió, a Juhász Gábor Trió, a Balkán Jazz Project és a Both Miklós FolkSide oszlopos tagja. Emellett gyakorta duózik Balogh Kálmánnal, Dresch Mihállyal és Borbély Mihállyal. Nem mellesleg a kortárs zene avatott tolmácsolója, többek között szoros munkakapcsolat fűzi Kurtág Györgyhöz és Eötvös Péterhez, rendszeresen őt kérik fel új műveik bemutatójára.
Lukács Miklós 1977-ben többszörös hendikeppel indult, amikor világra jött: édesanyja albérletben, édesapja kollégiumban lakott, így jobb híján lekerült a nagyszülőkhöz Törökszentmiklósra. Mikor évekkel később visszakerült az aszfaltdzsungelbe, gyakorta panaszkodott migrénes fejfájásra, vitték orvoshoz, majd pszichológushoz, „gyógymódként” pedig a szülők beíratták a hatodik kerületi zeneiskolába.
A zeneiskolában Szakály Ágneshez került, aki nagyon hitt benne, még fél éve sem tanult, már benevezte a Rácz Aladár cimbalomversenyre, ahol aztán a serdülő korcsoportban második lett. A siker több szempontból is jókor jött, ambíciót, versenyszellemet hozott az életébe, az akkori egyetlen televíziós csatornában sokan felfigyeltek tehetségére, folyamatosan kapta a koncertmeghívásokat. Lévén konok és kitartó fajta, bírta a tempót, sikerrel felelt meg mindenhol, és sokáig úgy tűnt, senki és semmi nem állíthatja meg emelkedését a klasszikus zenei pályán. Amikor azonban 1999-ben kézbe vette zeneakadémiai diplomáját, fura mód minden megváltozott.
Fontos tudni, hogy egészen addig Lukács Miklós számára csak a klasszikus zene létezett. Legalábbis előadói szempontból. Édesapja tudatosan távol tartotta a cigányzenész pályától, hisz a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján már lehetett látni, hogy annak a muzsikának közel sincs akkora keletje, mint néhány évtizeddel korábban. A klasszikus zene meg nemcsak egzisztenciát adhat, de amúgy is minden zene alapja.
Kamaszkorában a klasszikus zenén kívül persze Lukácsot is megérintették más műfajok, tizenhárom évesen például imádta a metált, maidenes pólóban és szegecses bőrdzsekiben járt. Nagyjából ezzel egyidőben fedezte fel magának a jazzt, elsőként Oscar Peterson trióját. S olyan mélyen megérintette annak szabadsága, hogy mivel időközben zongorázni is tanult, egy ideig komolyan fontolgatta, hogy a konzi után Binder Károlyhoz felvételizik a jazztanszakra.
Huszonkét éves koráig előadóművészként azonban kizárólag a klasszikus zene foglalkoztatta. Haladt a pályán, sikert sikerre halmozva. Tizenegy évesen az UNICEF egyik brüsszeli gáláján már szólókoncertet adott, később sokat turnézott az ELTE kamarazenekarával. 1997-ben szólistaként szerepelt a Budapesti Fesztiválzenekar Liszt: Hat magyar rapszódia című lemezén. 1998-ban az Egyesült Államokban a Concertante di Chicago kamarazenekar szólistájaként lépett fel, olyan nagy sikerrel, hogy a következő évadra is visszahívták. Úgy tűnt, tényleg övé a világ, neves zenekarokkal, karmesterekkel, művészekkel játszhatott, súlya volt a fellépéseinek. Így a diploma után csak ült otthon, és várta a jobbnál jobb felkéréseket. A telefon azonban nem akart csörögni.
Akkor már volt családja, már nem lehetett az addigi felelőtlen életet élni, így mit tehetett, mindent bevállalt, amit lehet. Nappal gyakorolt, zenét írt, hangszerelésekkel foglalkozott, este hétkor pedig bement az étterembe, és éjjel tizenegyig örökzöldeket zongorázott. A vendéglátózásból többek között Balogh Kálmán segítette ki, meghívta a Gipsy Bandjébe zongorázni, később beajánlotta maga több zenekarba. Aztán Borbély Mihály révén bekerült a hazai etnojazz vérkeringésbe, az elmúlt években megszámlálhatatlan formációban játszik/játszott, többek között a Borbély Műhelyben, a Dresch Quartetben, a Palya Bea Quintetben és a Mitsoura zenekarban. Olyan világsztárokkal muzsikált, mint Herbie Mann, Chico Freeman, Steve Colman, Archie Shepp vagy Uri Caine. Szakcsi Lakatos Bélával 2004-ben duólemezt készített, de kísérte Szalóki Ágit, Herczku Ágit és Bognár Szilviát is. Nem maradt hűtlen a klasszikus zenéhez sem, szólistaként a varsói, a hamburgi és a torinói filharmonikusokkal, illetve az Orchestre de la Suisse Romande-dal lépett fel, tavaly a világhírű Yehudi Menuhin fesztiválon szólókoncertet adott, utóbbi helyre jövőre is visszavárják.
Az utóbbi években főként a Dresch Quartetben, a Tóth Viktor Arura Trióban és a saját Cimbiozis zenekarában szárnyal, miközben művészetében a kortárs zene, a jazz és különböző népek zenéi tökéletes szimbiózisban állnak.
És a végére egy örömteli hír róla: 2022. december 13-án a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagjának választották.
JBSz
 
Kapcsolat:
<a href="https://www.facebook.com/mikloslukacscimbalom/">https://www.facebook.com/mikloslukacscimbalom/</a>

Lukács Miklós

Demjén Ferenc (1946, Diósgyőr) dalszerző, énekes, basszusgitáros, a magyar populáris zene egyik kimagasló egyénisége, aki közel 60 éves zenei pályafutása alatt végig nagy népszerűségnek és elismerésnek örvend.
Egy négygyermekes családba született harmadikként. 1951-ben költöztek Budapestre, tanulmányait már itt végezte, vegyésztechnikus lett, de nem dolgozott a szakmájában. Gosztonyi János orgonaművésztől tanult zongorázni, aki gyakran elvitte őt a Zeneakadémiára, ahol orgonán is gyakorolhatott. Ebben az időben ismerkedett össze Cseh Tamással a BVSC vívószakosztályában, és hamar megtalálták a közös hangot. A barátság és a kölcsönös tisztelet évtizedeken át kitartott. A klasszikus művekben villámgyorsan haladó Demjént az angolszász beatzene távolította el a zongorától, amelynek a gitár a hangszere, és amely az első pillanattól lenyűgözte őt.
1964-ben alapította testvérével, Demjén Istvánnal a Számum beategyüttest. A nála 8 évvel idősebb Istvánnal 1969-ig minden zenekarukban együtt játszottak, Ferenc énekelt és basszusgitározott, István énekelt. Karrierjük kezdetén bátyjával közösen saját maguk készítettek gitárokat szekrénypolcok felhasználásával, az elektronikát is ők készítették hozzá. Első hangfalaikat édesapjuk rakta össze. A Számum zenéjében erős Rolling Stones-beütés volt, de hatott rájuk a Shadows és a svéd Spotnicks is. Ez a kezdeti időszak igazából tánczenének számított, a közönség – amely nem kis részben munkásfiatalokból került ki – táncolni járt a koncertekre. Demjén István szervezte a zenekari dolgokat, játszottak vidéken is, nem csak pesti klubokban léptek fel.
A Demjén-testvérek 1966-ban a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-dogs-6802">Dogs</a> zenekarba léptek át, amelynek a Népstadion melletti Gumigyári Klubban volt az állandó helye. Még abban az évben megjelent egy négyszámos lemezük, amelyen Demjén Ferenc első magyar nyelvű szerzeménye is szerepel, ez a Végre nálad lehetek. A koncertezéssel párhuzamosan Demjén vendéglátózott is. Míg a korai időszakban ötven forintot kaptak az együttesükkel egy estéért, a szállodák zenekaraiban százhúsz forint járt, és nem csak heti egy-két alkalommal. 1966-ban az érettségijére egy vidéki szálloda étterméből utazott vissza. A Dogs volt - a Liversing mellett - az első magyar zenekar, amelyik műsorára tűzte Jimi Hendrix dalait. És épp a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-liversing-6550">Liversing</a> lett az, ahová a Demjén testvérpár 1967 végén „átigazolt”. A korszak egyik legkeményebb zenéjét játszó Liversing tagjai mertek Magyarországon először őrjöngeni a színpadon. Egy sikeres korszak után 1968 végén a Demjén-testvérek kiléptek, és megalapították a rövid életű underground supergroupot, a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-meteor-6817">Meteor</a>t.
Ekkorra már nagy ismertségre tett szert a zenészek körében, nem kis részben annak köszönhetően, hogy sok időt töltött azokon a szórakozóhelyeken, ahol a „szakma” is megfordult. Demjén Ferenc számára Orszáczky Jackie és Radics Béla volt a két legfontosabb zenész. És 1969-ben már együtt zenéltek Radics Bélával a nagy népszerűségű <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-sakk-matt-6764">Sakk-Matt</a>-ban. Majd 1970-ben még egy rövid ideig a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-tuzkerek-6765">Tűzkerék</a>ben is énekelt, de közben a Moulin Rouge mulató zenekari árkában is zenélt és énekelt.
1970-ben Bergendy István meghívta őt együttesébe, mint basszusgitárost és énekest. Szövegíróként a Jöjj vissza vándor című dallal debütált, amelyet további slágerek követtek, Latzin Norbert és Demjén Ferenc szerzeményei. Bergendytől kapta a Rózsi nevet, amely innentől végigkíséri pályáján. A zenekar szombat esténként több ezer ember előtt játszott az E-klubban, szerepeltek a televízióban is, és ez meghozta az országos ismertséget. 1976-ban a Hanglemezgyár mindenható ura, Erdős Péter kijelentette, hogy Demjén Rózsi el van nyomva a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-bergendy-326">Bergendy</a>ben, ezért azt javasolta, hogy az együttes következő lemeze Demjén Ferenc-szólóalbum legyen. 1977-ben Demjén, mivel szerinte a zenekarban már túlságosan keveredtek a műfajok és nem tudtak újat hozni, valamint ő nem tudott fejlődni abban a formában, kilépett a Bergendyből.
1977-ben megjelent Fújom a dalt című önálló lemezének közreműködői gárdája egészen lenyűgöző névsor. A Bergendy zenekar mellet csak néhány - kiragadott - előadót megemlítve: LGT, Zalatnay Sarolta, Tátrai Tibor, Babos Gyula, Gőz László, Zorán, Papp Gyula. Ezen az albumon jelent meg Demjén Ferenc egyik legismertebb száma, a Presser Gáborral közösen írt Mikor elindul a vonat. Szólólemezének dalait már az 1977 őszén megalakult <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-vmoto-rock-9332">V’Moto-Rock</a> együttessel mutatta be. Demjén Rózsi mellett a V’73-ból Lerch István billenytyűs és Herpai Sándor dobos, a Ferm-ből pedig Menyhárt János gitáros rúgták be a V-Motort. És ez a négyes 11 évig együtt maradt. Játszottak az összes kelet-európai országban, koncerteztek Kanadában és Szibériában is. Aztán 1988-ban vége lett a V’Moto-Rock-nak. Demjén így emlékszik erre: „Egy kiadós vita végeztével felálltunk az asztal mellől, és a szó szoros értelmében mindenki elindult a saját feje után. Szétmentünk, de ezt nem követte sem hivatalos bejelentés, sem búcsúkoncert.” Azért 2008-ban még egyszer összeálltak néhány vidéki fellépésre és egy nagy budapesti koncertre.
1989-től indította újra szólókarrierjét. A szabadság vándora - rajta a Szerelemvonat-tal - még abban az évben megjelent. Egy kivételével minden számot Demjén Ferenc és Menyhárt János jegyez a korongon. Ezt követő sorlemezei (például: Tizenhárom, 1998; Álmok, csodák, szerelmek, 2001; Hívlak, 2003; Lelkünk most is vágtat, 2009; Túl a világvégén, 2013), és sportcsarnokokat megtöltő koncertjei mind-mind a mai napig sikeresek. A fellépésein napszemüvegben szereplő zenésznél tradícióvá vált, hogy minden évet egy nagy koncerttel zárja Budapesten, minden évben több mint tízezer néző előtt. Így lesz ez 2023 decemberének végén is. Már a címét is tudjuk az idei koncertjének: Ki marad majd a barátom?
Az évek során számos előadónak (Katona Klári, Zorán, Kovács Kati, Koncz Zsuzsa, Anita, Zalatnay Sarolta, Szűcs Judith) komponált dalokat, írt komplett lemezeket. Hallhattuk dalait filmekben (Szerelem első vérig, 1985; Szerelem második vérig, 1987; Moziklip, 1987; Honfoglalás, 1996; Sacra Corona, 2001).
Arra az újságírói kérdésre, hogy gondolt-e valaha is arra, hogy elhagyja ezt az országot, külföldön éljen és zenéljen, ezt válaszolta: „Soha nem akartam kint maradni és most sem tenném. … én ezen a nyelven beszélek, ezen énekelek és ebben az országban szeretnék még letenni valamit az asztalra. Máskülönben pedig a gyomrom sem bírja a külföldi kaját. Odakint mindig borzasztóan rossz az étvágyam.”
Elmondása szerint ő nem politizál, sem a színpadon, sem a dalokban. De a mellé a politikai vélemény mellé áll, amit a leginkább magáénak érez. Az utóbbi évtizedekben rendszeresen részt vett a Fidesz tömegrendezvényein, 2006-ban ő írta a párt kampánydalát (A Föld könnyei) is.
Számtalan elismerést kapott zenei pályafutása alatt, ezek közül a legfontosabbak: többszörös eMeRTon-díjas, Huszka Jenő-díj (1993), Artisjus-díj (2008), Budapest díszpolgára (2010), Petőfi Zenei Díj (2017), Miskolc díszpolgára (2018). Az állami kitüntetései: a Magyar Érdemrend tisztikeresztje (1996), a Magyar Érdemrend középkeresztje (2010), Kossuth-díj (2012).
Az Artisjus kétezres évek közepén készült kimutatása szerint a Magyarországon legtöbbet játszott tíz dal közül az első kettő az övé volt (Darabokra törted a szívem, Sajtból van a Hold). Több mint 800 dalt jegyez. Az eladott lemezeinek száma elérte a hárommillió példányt. Pályájának ötvenkilenc éve alatt „minden szinten” zenélt. Játszott underground beatzenekarban, vendéglátóhelyen, supergroupban és tánczenekarban. Szólókarrierje is a legjelentősebbek közé tartozik, és mindenütt hiteles tudott lenni, népszerűségét pedig a kezdetektől napjainkig sikerült megőriznie.
JBSz, HZ 
Kapcsolat: <a href="https://www.facebook.com/DemjenFerencHivatalos/">https://www.facebook.com/DemjenFerencHivatalos/</a>
<a href="https://www.instagram.com/demjen_ferenc_official/">https://www.instagram.com/demjen_ferenc_official/</a>
<a href="https://www.demjenferenc.hu/">https://www.demjenferenc.hu/</a> Cikkeink: <a href="https://index.hu/kultur/popkult/2023/01/08/cseh-tamas-kern-andras-csik-zenekar-demjen-ferenc-wellhello-zene/">https://index.hu/kultur/popkult/2023/01/08/cseh-tamas-kern-andras-csik-zenekar-demjen-ferenc-wellhello-zene/</a>

Demjén Ferenc

Tóth G. Zoltán

Vígh Arnold

Ifj. Malek Miklós

Havas Lajos

Rakonczai Viktor

Orbán Tamás

Lotfi Begi

Molnár Tamás

Nagy Dávid

Kuzbelt Péter

Csicsak  Norbert

Kaszás Péter

Valla Attila

Kovacsics András

Laskai Viktor

Gulyás Nagy György

Bujtor Balázs

Szabó Zé

Kiss-Péterffy Márta

Balogh Tamás

Bille Gergő

Major Eszter

Létray Ákos

Ember Péter

Dajka Krisztián

Hámori János

Latzin Norbert (1946-1984) billentyűs, dalszerző, aki az 1970-es évek első felében a fénykorában lévő <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-bergendy-326">Bergendy</a> együttes tagja volt. A tragikus sorsú előadót a korszak rendkívüli tehetségű zeneszerzőjének tartják.
A nemesi származású Latzin 1946. május 16-án látta meg a napvilágot Budapesten. Zenei zsenijére hamar felfigyeltek, már 12 évesen felvették a Zeneakadémiára. A különleges tehetségek között tanult, azonban hamarosan letért a komolyzenei pályáról.
A könnyűzenei színtérrel egész fiatalon kapcsolatba került, 14 éves korában ismerkedett meg <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-bergendy-istvan-161">Bergendy István</a>nal, együtt játszottak egy jazzformációban. Bergendy 2012-ben így emlékezett vissza a fiatal billentyűsre: „Nem ismertem nála tehetségesebb zenészt.” Latzin azt követően, hogy megnézte a Cherbourgi esernyők című francia zenés filmet, a mozi után becsatlakozott a baráti társaságba, ahol tizenegytől hajnali egyig „emlékezetből lejátszotta az egészet, megmutatva külön a hangszerek szólamait, és kamuszöveget énekelt hozzá, mert franciául nem, csak németül és angolul tudott”.
Tagja volt az 1960-as évek első felében népszerű <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-nebulo-6197">Nebuló</a> nevű formációnak. Egyetlen fennmaradt felvételük, az Africana című szám Latzin Norbert szerzeménye (Modern Jazz IV-V. Anthology 64).
1963-tól a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-metro-6269">Metro</a> együttesben zenélt, akik ekkor még csak amerikai és angol slágereket adtak elő a legendás Metro Klubban, amely a hatvanas évek első felében különböző helyszíneken működött.
1964-ben kiment Nyugat-Németországba egy trióval, és nem tértek vissza Magyarországra, akkori kifejezéssel élve disszidáltak. Latzin két évig egy énekesnőt kísért a világban, még a Londoni Szimfonikusokkal is felléptek. Aztán Svájcban beszállt a legálisan kint zenélő Holéczy Ákos együttesébe, és velük 1969-ben hazajött. 23 éves volt ekkor. Amint visszatért, egyből elvették az útlevelét, úgyhogy nem utazhatott külföldre.
Bergendy István rábeszélte őt, hogy csatlakozzon együtteséhez. Latzin és Bergendy elsősorban a zenekar hangzásán akartak csiszolni, ezért elkezdtek énekest keresni. Így kerültek egy éjjel a Baross téri szálloda bárjába, hogy meghallgassanak valakit, akiről úgy hallották, hogy nagyon jól énekel, mellette pedig basszusgitározik is. Ő volt <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-demjen-ferenc-330">Demjén Ferenc</a>.
Demjén belépésével, majd a dobos, Debreczeni Csaba csatlakozásával 1970 nyarán összeállt az a formáció, amellyel elindult a Bergendy együttes minden addiginál nagyobb sikereinek korszaka. 1972-ben megjelent a zenekar első saját dalokat tartalmazó lemeze, amelyen a Hammond orgonán játszó Latzin megcsillogtatta zeneszerzői kvalitásait.
Jól mutatja a zenekar népszerűségét, hogy az 1970-es évek első felében két állandó helyen is játszottak: az E-Klubban és a Ganz-Mávag Művelődési Házban. Fellépéseik telt házasak voltak, miközben a koncerthelyszínek körül nem ritkán még öt-hatezren várakoztak a bejutásra.
A Latzin-Demjén szerzőpáros ontotta a slágereket (Jöjj vissza vándor, Jelszó: love, szeretet, Úgy szeretném, Iskolatáska, Sajtból van a Hold, Szellemvasút). Latzin dalszerzőként más előadókkal is dolgozott, így például Kovács Katival. Írt két slágert Eszményi Viktóriának is, akivel együtt élt abban az időben. Filmzene-szerzőként is találkozhattunk vele különböző produkciókban (Utak, 1963; A kenguru, 1975; Liftrapszódia, 1979, Alfonshow, 1979).
Latzin a sikerek és a népszerűség ellenére 1974-ben kiszállt a Bergendyből. Állítólag Demjén Ferenccel voltak nézeteltérései, hónapokon át nem is beszéltek egymással, úgy, hogy közben együtt zenéltek.
1975-ben létrehozta saját zenekarát, amely - Ray Bradbury sci-fi író egyik novellájának címe után - a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-marionett-rt-6845">Marionett Rt.</a> nevet kapta. Az Itt a szívem című dal 1976 egyik nagy slágere lett, emellett egy nagylemeznyi anyag is összeállt, amelyet azonban a Hanglemezgyár nem adott ki. A formáció 1978-ban feloszlott.
Latzin Norbertnek ekkor már a zene mellett egy másik szenvedélye is volt: az alkohol. Egyre gyakrabban és egyre többet ivott.
Újra elhagyta az országot, a Német Szövetségi Köztársaságba távozott. Ismerősei beajánlották Udo Jürgens osztrák énekeshez, aki hatalmas sztárnak számított német nyelvű slágereivel, amelyeket francia sanzonokkal ötvözött. Azonban Latzin otthagyta őt, mivel szerinte borzalmas volt, amit Udo Jürgens zene címén művelt.
Utolsó éveiről keveset tudunk. Ami biztos, hogy 1984 karácsonya után holtan találták egy hajléktalanszálló fürdőszobájában, Kölnben. Öngyilkos lett. A magyar könnyűzene egyik legtehetségesebbnek tartott szerzője 38 évet élt.
HZ

Latzin Norbert

Tariska Szabolcs (1976-) énekes, szövegíró, aki az ezredforduló környékén a hazai elektronikai színtér kiemelkedő csapata, az Amorf Ördögök tagja volt.
Eredeti szakmája művelődésszervező, egyszerűbben szólva népművelő. Ha kedve tartja, olykor a filmes szakmában tevékenykedik asszisztensként, színészként, forgatókönyvíróként. Képesítései: művészeti menedzser, kiállításrendező, színjátszó rendező, marketing és reklám ügyintéző. Mostanában inkább otthon marad, bevásárol és főz - árulja el róla egykori zenekarának rajongói oldala.
Az <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-amorf-ordogok-7372">Amorf Ördögök</a> 1993-ban Tövisházi Ambrus zeneszerző-billentyűs-énekes és Tariska Szabolcs szövegíró-énekes alapította. Az együttes többek közt a sanzont, a diszkót, a tangót, a balkáni népzenéket és a reggae-t elegyítette zenéjében. 1998-ban csatlakozott hozzájuk énekesnőként Péterfy Bori. Három stúdióalbumot és egy válogatáslemezt, és néhány kislemezt jelentettek meg. "Kacat-pop" stílusú dalaik szövegeit nagyrészt Tariska Szabolcs írta. 2007-ben jelentették be feloszlásukat.
Tariska Szabolcs és Tövisházi Ambrus 2010-ben Amorf Lovagok néven létrehozta eredetileg gyerekeknek szóló formációját, amely még abban az évben Tócsarobbantó címmel egy nagylemezt is kiadott „szőrfelállító banda kicsiknek és nagyoknak gügyögés nélkül” – ajánlással. 2015-ig készítettek felvételeket, olykor vendégénekesekkel - Nagy Istvánnal (Esti Kornél), Vécsi Tiborral (Korai Öröm) és Endrei Dáviddal (Brains, Tudósok). Dalaik különböző stílusokban fogantak, úgy mint „mocsárdiszkó”, „winnetoupunk”, valamint „űrdiszkó”. Jelent meg közös kislemezük a Pa-Dö-Dő-vel is (Kék Pelikán, 2015).
Közben 2007-től az egykori Amorf Ördögök tagságának többsége <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-peterfy-bori-love-band-7602">Péterfy Bori &amp; Love Band</a> néven folytatta a zenélést. Tariska Szabolcs nem tagja a formációnak, de mind a mai napig dalszövegeket ír nekik. Mint ahogy számtalan más előadó is énekli szerzeményeit, többek között a Compact Disco, Dallos Bogi, Kamarás Iván, a Kiscsillag, Kozma Orsi, a Magashegyi Underground, Odett, és Zséda albumain hallhatunk Tariska-szövegeket. Állandó szerzőtársával, Tövisházi Ambrussal legutóbb Kulka János színész számára írtak egy nagylemeznyi dalt (Pálmaszív, 2022).
Tariska Szabolcs 2010-ben A Magyar Érdemrend lovagkeresztje kitüntetésben részesült, a független magyar könnyűzenében kifejtett alkotó művészeti tevékenységért. 2018-ban Artisjus-díjat kapott, az év könnyűzenei szövegírójaként.
HZ
Kapcsolat:
<a href="https://www.facebook.com/szabolcs.tariska/">https://www.facebook.com/szabolcs.tariska/</a>
<a href="https://www.instagram.com/tariskaszabi/">https://www.instagram.com/tariskaszabi/</a>
<a href="http://tariskaszabi.hu/">http://tariskaszabi.hu/</a>

Tariska Szabolcs

Moldvai Márk szintetizátoros, zeneszerző, producer és DJ, az ezredforduló meghatározó elektronikus popzenei formációjának, a Neo együttesnek az alapító tagja.
Nagyon korán eldőlt, hogy zenész lesz. Klasszikus zenét tanult, majd a Bartók Béla Konzervatóriumba járt klasszikus-ütő szakra. De közben lenyűgözték őt az avantgárd popzene nagyjai, köztük a médiaművész Laurie Anderson, és a stúdiómágus-producer Brian Eno munkássága.
Ami a zenében igazán érdekelte, az a hangfelvétel-készítés volt, a színpad nem vonzotta őt. A kilencvenes közepén mégis alapító tagja lett egy zenekarnak, amellyel közönség elé állt - ez volt a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-popular-12164">Populär</a>, a hazai szintipop egyik képviselője. Egy nagylemezük is megjelent (Új arcok a feszületen, 1995). Közben a szintetizátoros Moldvai Márknak Exotron néven volt egy közös projektje Császár Előddel is, amelyben színtiszta elektronikus zenét játszottak. Ebből egy EP (Mindfusion, 1996) és egy kislemez (Situation, 1998) maradt meg az utókor számára.
A Populär zenei karrierjének 1998-ban vége szakadt, Moldvai Márk pedig zenésztársával, Milkovics Mátyással megalapította az elődjénél jóval tágabb zenei világgal és nagyobb ismertséggel rendelkező <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-neo-7838">Neo</a> formációt. The Pink Panther Theme című kislemezükkel vonultak be a köztudatba, amely a világ több mint 20 országában jelent meg. A dal számtalan külföldi válogatáslemezen szerepelt és neves tévécsatornák használták főcímzeneként. Ezután a duó két nagylemezt: Eklektogram (1999), Lo-Tech Man, Hi-Tech World (2002), és több slágert (Persuaders, Aiiaiiiyo, Diskhead) jegyzett. Olyan világnagyságok előzenekaraként léptek fel, mint a Massive Attack, Morcheeba, Faithless, valamint Dave Gahan (Depeche Mode).
Aztán 2004-ben Moldvai Márk kivált a Neóból és zenei producerként tevékenykedett tovább. Emellett 2003-tól a mai napig a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-mitsoura-108170">Mitsoura</a> tagja. A kétezres évek legkarakteresebb magyar world-music/etno-electronic zenekaraként robbantak be a köztudatba. Két albumuk jelent meg ebben az időszakban (Mitsoura, 2003 és Dura Dura Dura, 2008). Moldvai Márk "szerepe" ebben a formációban: zenei producer és hangszerelő, a koncerteken elektronikus és billentyűs hangszereken, valamint ütőhangszereken játszik. 2011-ben leálltak, majd 2019-ben részben új felállásban tértek vissza.
Mindeközben eddig legalább 60 lemezen közreműködött zenei producerként, hangszerelőként, társszerzőként és/vagy hangmérnökként, amik közt a rádiópoptól az alternatívon át a jazzig és világzenéig sok minden megtalálható. Zséda több albumán is közreműködött. Néhány további előadó, akikkel az évek során együtt dolgozott: Jónás Vera, Palya Bea, Dés András, Heaven Street Seven, Pa-Dö-Dő, TNT.
A kétezres évek elejétől színházi (Krétakör, Vígszínház) és filmes produkciókhoz is szerzett muzsikát. Első filmzenéjét az évtized egyik legsikeresebb magyar mozijához, a Kontrollhoz írta még a Neo tagjaként 2003-ban. Ő a zeneszerzője - sok más mellett - a Veszettek (2015), A martfűi rém (2016), Kojot (2017), Memento mori - A váci legenda (2023) című alkotásoknak, valamint A Király-nak - Zámbó Jimmy élete alapján készült, 2022-23-ban vetített televíziós sorozatnak.
HZ
 
Kapcsolat:
<a href="https://www.facebook.com/mark.moldvai.9/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/mark.moldvai.9/?locale=hu_HU</a>
<a href="https://www.instagram.com/mark_moldvai/">https://www.instagram.com/mark_moldvai/</a>

Moldvai Márk

Lackfi János

Kapcsolatok