Publication/name

Jeles napok

Sebestyén Márta, Szörényi Levente albumborítók

És hát végül, de nem utolsósorban ott van a zeneszerzőként, zenészként és tanárként egyaránt aktív Cserepes Károly (1951–), aki 1976 és 1991 között volt a Vízöntő tagja, és aki a nyolcvanas években több, korát megelőző, ma már világzenének nevezhető albumot készített Szörényi Leventével, Sebestyén Mártával és Hobóval (Jeles napok, 1984, Szerelmeslemez, 1985, Kivándorlás, 1989). Cserepest a későbbiekben is elsősorban a folklór elektronikus feldolgozása foglalkoztatta. 1992 óta készített önálló korongjai közül talán a Tandori Dezső szonettjeit „megzenésítő” Helyből-távol-t és a 2009-ben a világ legjelentősebb világzenei toplistájára, a World Music Charts Europe Chart-ra is felkerült Blacklake-et érdemes kiemelni.

Cserepes Károly

Szörényi Levente dalszerzőként és dalműszerzőként is korszakos alkotó. A hatvanas évek közepétől a születő magyar rockzene első olyan zeneszerzője volt, aki saját dalaiban megpróbált elszakadni az angolszász mintáktól, majd a hetvenes évek elejétől szólólemezein markáns kísérletekbe kezdett, hogy a magyar és a kelet-közép-európai térség népzenéjének és a rockzenének a keveredéséből egy sajátos kelet-európai rockzenei stílust hozzon létre. Ezeket a kísérleteket a nyolcvanas évek elejétől a dalformától a dalműforma felé fejlesztette tovább, s különböző színházi produkciókban megpróbálta megújítani, modernizálni az opera műfaját azzal, hogy megteremtette a történelmi témájú nemzeti rockoperát.
Pályafutását a Mediterrán (1962), a Balassa (1963–1964) együttesekben kezdte, majd az <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-illes-klasszikus-178">Illés</a>ben (1965–1973) és a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-fonograf-488">Fonográf</a>ban (1974–1984) folytatta. 1974-ben jelentette meg első szólóalbumát (Az utazás), amely szakított az illési hagyományokkal, s mintegy megelőlegezte a Fonográf későbbi, nemzetközi zenei trendeket követő zenéjét. Alkotó munkásságában az 1980-ban kiadott Hazatérés jelentette a fordulópontot, amelyen összegezte korábbi – elsősorban filmzenékben (Hajdúk, A trombitás) megnyilvánuló – zenei kísérleteit. Ezek dallam- és szövegvilága, hangszerelése már magán hordozta egy új magyar rockzenei stílus jegyeit, mely aztán részben a Kőműves Kelemen-ben (1982), de sokkal inkább az 1983 augusztusában bemutatott István, a király című rockoperában teljesedett ki. E sikeres produkciók is közrejátszottak abban, hogy 1984-ben a Fonográf felbomlott, Szörényi pedig három koncerten búcsúzott el a Budapest Sportcsarnokban a nyilvános színpadi szerepléstől.
A továbbiakban kísérleteinek szánta minden alkotó energiáját. Előbb Sebestyén Mártával jelentetett meg közös lemezt (Jeles napok, 1984), majd újabb szólóalbumot adott ki (Végtelen úton, 1986). Még mindig a népzenei kincsből és a magyar folklórból merített a Fehér Anna (1988) című rockballada, de 1989-ben a sumér-akkád ékiratos szövegekre írt ötszereplős oratórium (Fénylő ölednek édes örömében) már az ősidőkbe, a misztikus múltba vezetett vissza, s ezzel új szakasz kezdődött az életműben.
A rendszerváltozás után már a magyarság történelmi múltját küldetéses megszállottsággal kutató, felsőbb szellemi körökkel is kommunikáló, olykor médiumként is megnyilvánuló alkotó lépett az előtérbe, aki maga nyilatkozta: „A történelemről gondolkodó Szörényi Levente szétválaszthatatlanul összefonódik bennem a zeneszerző Szörényivel.”
Szörényi a magyarság sorsához, történelmi feladatához kapcsolódó mondanivalóját ettől kezdve monumentális előadásokban, nagy lélegzetű, egymással szoros kapcsolatban álló, történelmi tablóvá formálódó zenés színpadi előadásokban közli hallgatóságával. Ennek összefüggő részei az Atilla – Isten kardja (1993), A kiátkozott (1997), a Veled, Uram! (2000), az Árpád népe (2006) és A sziklák meghasadnak (2007) című színpadi művek.
Több mint ötvenéves pályafutása során számos filmhez írt zenét. Többek között: Ezek a fiatalok, Szevasz Vera, Eltávozott nap, Holdudvar, Bűbájosok, Petőfi ’73, Extázis 7-től 10-ig, Álljon meg a menet, Az oroszlán ugrani készül, Tigrisugrás, Szabad lélegzet, Hajdúk, Ékezet, Kabala, Pókfoci, Locsolókocsi, Szép leányok, ne sírjatok, Egyszeregy.
2015-ben Szörényi – Rohan az idő címmel Stumpf András írta meg élettörténetét.
Munkásságáért 1983-ban Erkel-díjat, 1995-ben Huszka Jenő-díjat, 2000-ben – az Illés tagjaként – Kossuth-díjat kapott.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 407–408.
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 255–257.
 
Kapcsolat:
<a href="https://www.facebook.com/szorenyilevente/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/szorenyilevente/?locale=hu_HU</a>

Szörényi Levente

Bár pályája szorosan összefügg a Muzsikáséval, érdemes külön írni a méltán világhírű Sebestyén Márta (1957) népdalénekesről, aki kellő zenei örökséggel született, lévén édesanyja, Sebestyénné Farkas Ilona – vagy, ahogy a mozgalomban hívják, Mona néni – Kodály Zoltán egyik utolsó tanítványa, és az egyik legismertebb hazai zenepedagógus és karnagy. Ő nyerte azt a hanglemezt, amelyen palóc lányok és csángó asszonyok énekeltek, és amely tizenkét éves korában úgy elbűvölte a lányát. És miközben korosztálya Beatles- és Stones-lázban égett, Sebestyén Márta a csángó Jánó Annától tanulta felvételről a népdalokat.
Tizenöt és fél évesen fedezte fel Sebő Ferenc, az első koncertjét 1974 márciusában az Egyetemi Színpadon adta a Muzsikással, majd a Sebő, a Muzsikás és a Vujicsics együttessel egyaránt rendszeresen fellépett. Az igazi hírnevet az 1983-ban bemutatott István, a király című rockopera hozta meg neki, bár Koltay Gábor nem ítélte színpadképesnek és a Réka szerepét játszó lánynak csak a hangját kölcsönözhette. (Pedig, mint a bemutatón Koncz Zsuzsa megjegyezte: „Ennek a lánynak gyöngyök peregnek a torkából”.) Miközben a nyolcvanas évek második felében Cserepes Károllyal három, korát megelőző, ma már világzenének nevezhető albumot készített (Jeles napok [Szörényi Leventével] 1984, Szerelmeslemez [Szörényi Leventével], 1985, Kivándorlás [Hobóval], 1989).
Aztán, ahogy az évtized végén beindult a Muzsikás nemzetközi karrierje, úgy csodálkozott rá a világ Sebestyén Márta kivételes hangjára és énektechnikájára. Az angol Hannibal Records is jelentetett meg tőle szólólemezt, az igazi nemzetközi kiugrást viszont egy zenei miliőben és színvonalban hozzá egyáltalán nem illő produkció, a francia elektronikuszenei duó Deep Forest hozta számára. Nem Sebestyén kereste az alkalmat, de, mint 1998-ban elmondta, számára ez mutatta, hogy van értelme annak, amit csinál. „Két francia zenész, akinek az égadta világon semmi köze ehhez a kultúrához, de még a saját népzenéjét sem ismeri, beleszeretett egy erdélyi dalba. Őket egy melódia ragadta meg, egy dallam és egy hangszín, és ez történetesen az én hangom volt és ez a dal. Azt sem tudták, hol van Erdély, azt hitték, valahol Szlovákiában. Legalább valamit tanultak tőlem.”
Aztán 1996-ban jött az Angol beteg című film, melynek Oscar-díjas filmzenéjéhez ő is hozzájárult két gyönyörű dallal (Szerelem, szerelem, Lullaby for Catherine). Időközben neve már a Muzsikás-koncerteken is külön szerepelt, de 2008-ig sajátos szimbiózis volt ez, hisz a Muzsikás legfontosabb, legnagyobb koncertjein ott volt, és neki sem akadt olyan jelentős fellépése, ahol legalább részben nem Hamar Dánielék játszottak volna mögötte. Nem mindig persze, hisz Sebestyén Márta művészete a kezdetek óta nem korlátozódott a magyar népzenére, a délszláv vagy román dallamokat hasonló színvonalon képes előadni, mint ezt szólólemezei is mutatják.
Aztán a kétezres években Szokolay Dongó Balázzsal és Bolya Mátyással ígéretes szólópályába kezdett, megjelentette élete elsőnek deklarált szólólemezét (Nyitva látám mennyeknek kapuját, 2008) de az újabb világhír küszöbén sajnálatosan széthullott a társulat. Az utóbbi évtizedben javarészt a régizenére specializálódott Andrejszki Judittal, a Gryllus testvérekkel, Agócs Gergellyel és a Folk Embassy-val koncertezik. Meg persze több évtizedes pályája rendszeres partnerével, a Vujicsics együttessel.
JBSz
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar folk története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2013, p. 84–85, 122–124.
Kapcsolat:  <a style="font-family: -apple-system, BlinkMacSystemFont, 'Segoe UI', Roboto, Oxygen, Ubuntu, Cantarell, 'Open Sans', 'Helvetica Neue', sans-serif;" href="https://www.facebook.com/MartaSebestyenOfficial/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/MartaSebestyenOfficial/?locale=hu_HU</a>

Kapcsolatok

Sebestyén Márta, Szörényi Levente albumborítók

Cserepes Károly

Szörényi Levente

Sebestyén Márta