Publication/name

Jégkrémbalett

Bizottság albumborítók

A Bizottság teljesen egyedi színt képviselt az 1980-as évek undergound zenei világában. Több szempontból is kiemelkedik, illetve elválik a többiektől: mind közül a legeredetibb, legköltőibb egyben a nagyközönség számára a legérthetetlenebb volt. Nem a Belvárosból indult, hanem a fővároshatáron túlról, HÉV-vel érkezett, a leghamarabb lehetett nagylemeze, és – a Vágtázó Halottkémek mellett – Nyugaton (elsősorban az NSZK-ban és Hollandiában) a legkeresettebb magyar klubzenekarnak számított.
A három fiatal és nyughatatlan képzőművész, feLugossy László (1947, ének), ef Zámbó István (1950, billentyűsök, basszusgitár, ének) és Wahorn András (Pintér András, 1953, szaxofon, ének, basszusgitár, billentyűsök) baráti körben már a hetvenes években is rendszeresen adott zenei performanszokat. feLugossy és ef Zámbó még Kecskemétről ismerték egymást, Wahorn már Szentendrén keveredett velük barátságba, elsősorban az október első vasárnapján a templomfalon és a környező sikátorokban tartott amatőr szabadtéri tárlatok kapcsán. Amit aztán a rendőrök rendre bezárattak. A konfliktust kerülendő alapították meg 1972-ben a Vajda Lajos Stúdiót.
A Bizottság életre hívása a Szovjetunióból frissiben visszatért Waszlavik Gazember Lászlóhoz (1951) kötődik, aki akkori nagy álma megvalósításához keresett kellően belevaló társakat. A terv szerint hagyományos rhythm and blues dalokat játszva „belopódznak” a Metro Klubba meghirdetett tehetségkutató versenyre, majd az országos nyilvánosságú döntőbe bekerülve közlik a zsűrivel, hogy ők a Bizottság, ezennel kihirdetik, hogy ők a győztesek, és előadnak egy mindenkit sokkoló zenei performanszot. Társnak beszerveztek két helyi profi zenészt, Szulovszky Joni Istvánt (1951–2006, gitár) és egy Ramszesz nevű dobost, majd gyorsan számokat kezdtek írni
Hozzájuk méltó cinikus terv, mégsem lett belőle semmi: Wahornék már a selejtezőkben kiestek. Addigra viszont bepróbáltak jó pár számot, és gondolták, érdemes folytatni. Nekiálltak saját dalokat írni, ekkor született többek között az Egy lány kéne nékem, a Máriabenzin, a Konyhagyeplő, a Macskaszervíz, a Korrupt vagyok és hazudós. Waszlavik pedig megmutatta a házi felvételeiket a Beatrice frontemberének, Nagy Ferónak, aki azonnal meghívta őket a Fekete Bárányok koncertre előzenekarnak.
A nagyközönség előtt tehát 1980. augusztus 23-án a Fekete Bárányok koncerten mutatkoztak be, és szürrealista szabadidőzenéjüket némi megütközéssel fogadta a 25-30 ezer fős rocker közönség. A szaggatott ritmusú zene, a nyivákoló orgona, a recsegtetett szaxofon, a hisztérikusnak ható ének kifejezetten idegesítette a máshoz szoktatott füleket, és a Bizottság legfeljebb a zenéjével harmonizáló megjelenésével vívott ki némi szimpátiát. No meg azzal, hogy a szokásos „sziasztok, nagyon köszönjük a lehetőséget” helyett megdöbbentő, igazi punkos agresszivitással indított: „Mi olyan zenét csinálunk, ami nekünk tetszik. És hogy ez nektek tetszik vagy sem, az minket egyáltalán nem érdekel.”
Ekkor amúgy már se Waszlavik, se Ramszesz nem volt a csapat tagja – Wahorn, feLugossy, ef Zámbó és Joni mellett Bernáth(y) Sándor (1949–2012, gitár) és Bán Mária (1957, dob) játszott. Kukta „Kokó” Erzsébet (1956, ének) pedig másnapi, szentendrei koncertjükön debütált velük. Később újabb énekesnő, Kecskés Kriszta csatlakozott hozzájuk.
A következő években a Bizottság az újdonságra fogékony közönségréteg egyik kedvencévé vált, nemcsak Szentendrén játszottak rendszeresen, de a nagy budapesti klubokban is. Bár az 1981 márciusában tartott tatai rocktanácskozáson a hivatal és a zenész-szakma képviselői őket is negatív példaként emlegették, 1982 őszén – némi serkentésre – már a Hanglemezgyár is látott bennük fantáziát. Két koncertjüket (1982. november 26-27., Gödöllői Művelődési Központ) hangszalagra rögzítette, és a „katasztrófazenének” elkeresztelt, a stúdióban megigazított zeneanyag 1983 nyarán Kalandra fel!! címmel nagylemezen megjelent. 
E korong megszületése szintén jól jellemzi a kort. Előzménye: 1982 őszén a Petőfi Rádió Ötödik Sebesség című műsorában arról faggatták Wilpert Imrét, az MHV Start márkájának főszerkesztőjét, hogy miért nem adnak ki az új zenekaroknak lemezt. Mire Wilpert azzal hárított, hogy ők szóltak a Bizottságnak, a Kontrollnak meg a többieknek, de azok még nem jelentkeztek náluk. Mikor e műsor ment, Wahorn András éppen feküdt az ágyban, a felesége meg hozta be a zsebrádiót, hogy miket beszél ez az ember itt a rádióban. Wahorn erre vett egy mély levegőt, másnap reggel HÉV-re szállt, megkereste az MHV Vörösmarty téri székházában Wilpertet, és közölte: „Imre, itt vagyunk!”. Majd letett egy Bizottság-felvételeket tartalmazó kazettát az asztalra.
Ennek lett következménye a Kalandra fel!!. Mivel a zenekarnak semmi stúdiógyakorlata nem volt, ezért a Hanglemezgyár inkább a koncertfelvétel mellett döntött, amit aztán később igazítgattak a Rottenbiller utcában. A többiek pedig tehettek egy gesztust az időközben „érdemei elismerése mellett felmentett” (magyarán kirúgott) Bernáth(y) Sándor felé: megkérték, hogy utólag gitározzon fel egy szólót az egyik számra.
Persze e lemez létrejötte sem volt teljesen problémamentes. Először is ott volt a zenekar neve. Wahornék hiába érveltek azzal, hogy ez számukra márkanév, hiszen az akkori újságok első oldalán minden nap legalább húszszor szerepel ez a szó, így folyamatos ingyenreklámot kapnak, Wilperték hajthatatlanok maradtak. Ekkor jött Laca ötlete: korábban a Közgázon már adtak egy koncertet Albert Einstein Tánczenekar néven, akkor írják rá a borítóra, hogy Albert Einstein Bizottság. De ez sem tetszett a Hanglemezgyárnak, ezért csak a monogramot engedélyezték, így került rá végül az: A. E. Bizottság.
Ugyanígy problémás volt a zenekari logóban az „á” betű fölött a vörös csillag. Ez – miként az állampárt lapja, a Népszabadság dizájnját idéző betűtípus használata is – Bernáth(y) ötlete volt. Kis ellenálló hangulat, semmi több. De a lemezborítón ez sem ment el. Ekkor megint Laca szállította a megoldást: a vörös csillag helyett legyen esernyő. Arra gondolva, hogy 1848. március 15-én – mivel egész nap esett az eső – a tüntető fiatalok mindenhol esernyőkkel vonultak. Ez is lehetne egy szimbólum, vélték, és a túlzott áttétel miatt a hivatal sem kötözködhetett már tovább.
Illetve még vitáztak egy kicsit a szövegeken. Hogy az elején az „egy nagy segget látok” maradhat-e? (Maradhatott.) Hogy a végén a „Csókolom, itt tessék aláírni!” nem túl sok-e a chartás aláírogatós időkben? (Sok volt). Egy idő után Wahornék már nem is vitatkoztak – hisz a Bizottság szövegvilága annyira szürreális és sokrétű volt, hogy ott egy-két sor nem osztott, nem szorzott –, mondták Wilpertéknek: ami végképp problémás, azt fütyüljék ki a lemezen. (Pár helyen ezért hallható füttyszó.)
Ekkor már nem volt a zenekar tagja Bernáth(y) Sándor, és hamarosan Kecskés Kriszta is elhagyta az országot, Bán Máriát pedig Dorozsmai Béla (1959) váltotta fel. 1983-ban szerepeltek Bódy Gábor Kutya éji dala című filmjében, majd 1983-ban a Balázs Béla Stúdió megbízására álltak neki a Jégkrémbalett című filmnek, melynek hanganyaga 1984-ben nagylemezen is megjelent.
1985 elejére viszont megfáradt a zenekar, Magyarországon utoljára azon a nyáron Győrben léptek fel. Időközben meghívást kaptak Franciaországba, majd Nyugat-Németországba és Hollandiába, és az új kihívás még egyben tartotta a csapatot. (Ekkor Kreutz László volt a dobosuk, a várandós Kokó nem tartott velük). A következő egy évben az említett három országban és Ausztriában jó pár klubkoncertet adtak, az osnabrücki nemzetközi kísérleti filmfesztivált az ő műsoruk zárta. Két nagylemezük anyagából Hollandiában megjelent egy válogatás LP. 1986 júliusának elején Dániában, a Roskilde Fesztiválon két kisebb színpadon is felléptek, de az állandó összezártságtól és utazástól végképp elfáradtak, és Bizottság néven soha többé nem léptek fel.
Ef Zámbó a Happy Dead Band nevű formációjában folytatta, és zenél a mai napig. FeLugossy az Új Modern Akrobatikában és a Batu Kármenben énekelt, majd 1997-ben leköltözött Sárospatakra, és azóta csak a festészetnek él. Bernáth(y) Sándor a Doktor Újhajnalban, a Matuska Silver Soundban és a Konnektorban játszott, a Bikini első két lemeze körül bábáskodott, majd az új elektronikai színtér egyik meghatározó alakja lett. Wahorn létrehozta a maga stúdióját és a Bad Quality Records nevű kiadót, majd Amerikába száműzte magát, ahonnan időről időre visszatért. 2006-ban jött végleg haza, azóta Mezőszemerén él.
A Bizottság az újjáalakuláshoz kétszer állt igazán közel: 1993-ban Laca, Koko, Jony és Wahorn Edd meg a fényt! címmel adott ki közös lemezt, 2002-ben pedig feLugossy, ef Zámbó és Wahorn Három karma címmel közös kiállítást rendezett a Lajos utcai Budapest Galériában, de a tervekkel ellentétben ennek füllel fogható zenei hozadéka nem lett. Remek apropó lehetett volna a 2011 őszén a Műcsarnokban tartott „Sírba visztek” című hatalmas Bizottság-életmű kiállítás is, de Wahornék szokás szerint köszönték szépen, de nem éltek a lehetőséggel.
JBSz–SJ
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 52–53.
Kapcsolat:
<a href="https://www.facebook.com/A.E.Bizottsag/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/A.E.Bizottsag/?locale=hu_HU</a>

Bizottság

A Salgótarjánban született, de Szentendréhez kötődő autodidakta festő, grafikus popkulturális szempontból a leginkább a Bizottság egyik meghatározó arcaként és az ef Zámbó Happy Dead Band vezetőjeként ismert. Ahogy magáról írja: „autodidakta képzőművész vagyok, más műfajokban (szobrászat, grafika, zene, performance, film, multimédia) is kísérletező alkotó.”
Gépszedőként, illetve gépészként dolgozott, miközben többedmagával megalapította a szentendrei Vajda Lajos Stúdiót, illetve szintén többedmagával tíz éven át szervezte a szentendrei szabadtéri tárlatokat. 1974 és 1985 között a Fiatal Képzőművészek Stúdió, 1976 óta a Művészeti Alap és a Képzőművészek Szövetségének tagja. 1985-ben barátaival megalakította az Új Modern Akrobatika music-performance csoportot, 1987-ben pedig a Vajda Lajos Művészeti Szabadiskolát.
1980 és 1985 között az underground élet egyik kultikus zenekarában, a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-bizottsag-9860">Bizottság</a>ban játszott, annak – Wahorn András és Fe Lugossy László mellett – meghatározó alakja volt. Ezzel párhuzamosan már létezett változó felállású, hullámzó aktivitású és intenzitású buliformációja, a saját meghatározása szerint kommandó-esztrádzenekara, az <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-ef-zambo-happy-dead-band-23350">ef Zámbó Happy Dead Band,</a> mely érdeklődésének és személyiségének megfelelően az ef Zámbó Happy Dead Band repertoárja is kellően eklektikus, sajátosan keverednek benne a populáris zene különféle stílusai (pop, rock, tánczene, jazz, szving, rhythm and blues), mindez szürrealisztikus, expresszív és végtelen humorral teli szövegekkel megfejelve.
ef Zámbó István képzőművészeti alkotása magán és közgyűjteményekben egyaránt megtalálható, így a Ludwig múzeumban, a szentendrei Ferenczi Múzeumban, a székesfehérvári István Király Múzeumban, a kaposvári Rippl-Rónai Múzeumban, de Aachenben, Nürnberben vagy a svédországi Vasteros Konst Halléban egyaránt.
JBSz
 
Kapcsolat:
<a href="https://www.efzambo.hu/">https://www.efzambo.hu/</a>

ef Zámbó István

A Kecskeméten született, de Szentendréhez kötődő autodidakta festőművész popkulturális szempontból a leginkább a Bizottság egyik meghatározó arcaként ismert. A zene és a képzőművészet mellett irodalommal és filmezéssel is foglalkozik.
Fotózást tanult, műtermi és nyomdai fényképészként dolgozott, közben 1966-ban Kecskeméten ef Zámbó Istvánnal és más nyughatatlan fiatallal megalapította a Purgatórium Klubot. 1972-ben pedig a szentendrei Vajda Lajos Stúdiót.
„Mit látsz Laca? Mit látsz Laca? – Egy nagy segget látok. De lehet, hogy nem is látom, lehet, hogy csak hallucinálok” – ezzel a kis párbeszéddel kezdődik az 1983-ban kiadott első Bizottság-album, a Kalandra fel!!!. Fe Lugossy László az 1980 és 1986 között létező népszerű dadaista, szürrealista szabadidőzenekar egyik énekese és szövegírója volt, ahogy az egyik dalban megfogalmazza, a „zen-buddhista televízió férfi bemondónője”. A nagyközönség számára messze ez a legismertebb tevékenysége. 
Ahogy 2017-ben a hvg-hu-nak mesélte: „Kicsit revelatív is, furcsa is, hogy az akkori őszinte és ösztönös magatartásunkkal ilyen nyomot hagytunk. Mindig is vonzódtunk a beathez és rockhoz, ebbe nőttünk bele. Jó zenéket hallgattunk, amik mindig inspirálják az embert, és ebből fejlődött ki az is, hogy mi magunk is megpróbálkozzunk a zenéléssel. Egyébként sem tetszettek nekem a magyar táncdalok szövegei, gondoltam, én is írok valami érdekeset. Így születtek meg azok a szövegek, amiket aztán később megzenésítettünk a Bizottsággal. Ráadásul volt bennem elég exhibicionizmus és erő, hogy ezeket hitelesen próbáljam előadni.”
Fe Lugossy László – akinek nevében a Fe a fenomenális rövidítése – a Bizottság mellett 1983-ban létrehozta az Inkaszámtan alkalmi társulatot. Emellett a képzőművész pályát sem hanyagolta: 1982 óta a Művészeti Alapnak, 1989-től a Magyar Képző-és Iparművészek Szövetségének a tagja. 
1986 és 1992 között az Új Modern Akrobatika performance zenekarral dolgozott. 1993-ban három egykori Bizottság-taggal, Wahorn Andrással, Kukta Erzsébet Kokóval és Szulovszky István Jonyval Edd meg a fényt címmel jelentetett meg CD-t, majd két évvel később alteregója, Batu Kárman is kiadott egyet (Max Mara &amp; Lili Luna). 2011-ben pedig a Fákó Árpád vezette Hússal készített közös albumot (Nyaralj ködben a Mirákulum szájton).
1997-ben Sárospatakra költözött. Nős, felesége Almási Gertrúd.
JBSz

feLugossy László

Wahorn András (Pintér András) autodidakta avantgárd festőművész, grafikus, zenész, zeneszerző, filmrendező, videoművész, producer, digitális művész, webdizájner.
Az 1980-as évek elején Waszlavik Lászlóval, ef Zámbó Istvánnal, feLugossy Lászlóval és Bernáth(y) Sándorral együtt megalapította a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-bizottsag-9860">Bizottság </a>zenekart, melynek vezetője volt. A leginkább a Szerelem című dal előadásával vált ismertté (a számot Méhes Mariettával közösen A kutya éji dala című 1982-es Bódy Gábor filmben is előadják), de ő tervezte az együttes Kalandra fel! (1983) és Jégkrémbalett (1984) albumainak borítóját, valamint ő rendezte az utóbbi kísérleti filmet is. 
A <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-bizottsag-9860">Bizottság </a>tagjai közül a zenekar 1986-os felbomlása után kétségkívül Wahorn András a legaktívabb és legtermékenyebb. Aki igazából kétszer telepedett ki Amerikába. Először 1991-ben egyedül, New Yorkba: tovább élve a bohém művészek életét. Alkalmi munkákból meg itthonról hozott képeinek eladásából tartotta fenn magát, aktuális műveiből néha kiállított, nagy ritkán hazajárt, majd gyorsan visszautazott. Másodszor 1995-ben telepedett ki: családdal, Los Angelesbe, és már nem élte tovább a bohém művészek életét. Beállt az egyik leghíresebb tengerentúli rajzfilmstúdióba, napi nyolc órába háttereket rajzolgatott. És attól kezdve nem is nagyon járt haza.
Még a Bizottság németországi turnéja alatt az egyik rajzát elcserélte egy Atari számítógépre és egy Yamaha D110-es hangmodulra. Létrehozta a Bad Quality Recordsot, melynek keretében a saját felvételei mellett a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-bp-service-11151">BP Service</a>-nek, a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-tudosok-7727">Tudósok</a>nak és Dixinek az anyagait publikálta kazettán. Majd, amikor a Dovin Galériában 1990-ben nagy életrajzi kiállítása nyílt, nagyjából ezzel egy időben jelent meg első LP-je, a Tengerhajózás.
A következő években több, igazi wahornos CD-t (wHole, 1995; Madame Crain &amp; Wahorn, 1998; The Dancer Of The King, 1998) jelentetett meg. Utóbbival 1999 őszén Magyarországon is turnézott, hollywoodi táncosnővel (Rachel) és vetítéssel. Az ezredfordulón pedig feLugossy Lászlóval One címmel készített közös CD-t: Laca a telefonban mondta a szöveget, Wahorn pedig az alá pakolta a zenét. 2006-ban hazaköltözött Magyarországra, azóta Mezőszemerén él – és javarészt újra fest, illetve különbőző hobbizenekaraival (Wahorn Airport, Tapasztalt Ecsetek, Noise Flowers, 4Dog) ad alkalmi koncerteket.
JBSz
Kapcsolat: <a href="https://www.facebook.com/andras.wahorn/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/andras.wahorn/?locale=hu_HU</a>

Kapcsolatok

Bizottság albumborítók

Bizottság

ef Zámbó István

feLugossy László

Wahorn András