Publication/name

Janus Pannonius

Az 1970-es évek eleji folk reneszánsznak is megvoltak a maga pécsi követői,  több versmegzenésítését (József Attila: Munkások kórusa, Ady Endre: Imádság háború után, Weöres Sándor: Csigatánc) rögzítette a helyi rádió az 1974-ben tanárképzős hallgatókból álló, Lakner Tamás vezette, később többszörösen átalakult Szélkiáltónak, mely 1983-ban megnyerte a Ki mit tud?-ot, és ezzel országos hírnevet szerzett.
A pécsi zenekar neve József Attila Szélkiáltó madár című verséből ered. Miként magukról fogalmazzák: a magyar és a világirodalom kortárs verseit éneklik saját zenéjük mellé, mely népzenei és klasszikus hatású. Kiemelt ügyüknek tartják a Pécsett élt és élő költők – Janus Pannonius, Csorba Győző, Pákolitz István, Pál József, Galambosi László, Bertók László – műveinek bemutatását a közönségnek.
Eddigi munkásságukat tucatnyi LP, kazetta és CD lemez őrzi. A pécsi Bóbita Bábszínház több előadásához készítettek kísérőzenét. 1999-ben Pécs városától megkapták a Pro Communitate-díjat, 2000-ben Kígyós Sándor díjjal, 2004-ben pedig a Magyar Kultúra Napján Csokonai-díj jal tüntették ki őket.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 324.

Szélkiáltó

A Kaláka nem a népzene felől közelítve próbálta kifejezni gondolatiságát, hanem a versekben lévő gondolatisághoz igazította a zenét, megteremtve ezzel egy sanzonhoz közelálló műfajt, amit az egyszerűség kedvéért többnyire csak énekelt versként emlegettek.
Az együttest 1969 őszén az Andrássy úti Ádám Sörözőben alapította meg Gryllus Dániel (1950, fúvós hangszerek) és Mikó István (1950, gitár). Néhány hónapig Veress Anna énekelt és furulyázott benne, majd 1970 nyarára jött létre az első klasszikus felállás, amelyben a két alapítón kívül Gryllus Vilmos és Radványi Balázs játszott. Aztán 1973-ban Mikó inkább a színészetet választotta, és a következő években nagy lett a mozgás a zenekar háza táján – Dabasi Péter, Kobzos Kiss Tamás és Georgios Tzortzoglou is megfordult körükben –, majd a hetvenes évek végén alakult ki a második klasszikus felállás: Gryllus Dániel, Radványi Balázs, Huzella Péter és Becze Gábor. Huzella 1996-os kiválása óta pedig Gryllus Vilmos mint állandó vendég szerepel velük.
A Bem rakparti művelődési házban működő Tolcsvay klubban a hatvanas évek végén minden héten fiatal zenekarok mutatkozhattak be, a Kaláka is ott lépett először színpadra 1969 decemberében. Rövid ideig a KFKI Fadrusz utcai helyiségében játszottak, majd 1971-től a vízivárosi pinceklub lett az igazi otthonuk. Ide már költők, zenészek, színházi emberek is ellátogattak, komoly erkölcsi támaszt adva ezzel a zenekarnak. 1973-tól a Marczibányi téri Művelődési Házban előbb a földszinti kisteremben, majd azt kinőve az emeleti színházteremben koncerteztek rendszeresen, és a hetvenes-nyolcvanas években hosszabb-rövidebb ideig Tatabányán, a Mező Imre Klubban, a BME R klubjában és az FMH körtermében is működtek Kaláka-klubok.
Az elmúlt bő fél évszázad alatt csaknem ezerötszáz dalt írtak, több mint tízezer koncertet adtak, több mint háromszáz költő versét énekelték. Felléptek kórházban, óvodában, gyári ebédlőben, kilátóban, nővérszálláson, templomban, börtönben, sétahajón, határállomáson, állatkertben, úszómedencében, hőerőműben, a Magyar Tudományos Akadémián és vidéki kocsmában egyaránt. Gyerekműsoraik, megzenésített verseik messze földön híresek, nemcsak a Kárpát-medencében, hanem szerte Európában.
Időnként persze a szemükre vetik, hogy a Kaláka öt évtizede gyakorlatilag ugyanazt csinálja, egyik lemeze olyan, mint a másik, nincsenek korszakok, nincsenek benne igazán színek. De Gryllus Dániel szerint a hozzáállásuk a világhoz, a költészethez, a repertoárukhoz igazából sosem szorult felülvizsgálatra. Adtak felnőtt- és gyerekkoncerteket, istentiszteletbe ágyazott templomi hangversenyeket, játszottak színházakban, tartottak irodalmi esteket, nevükhöz több fesztivál is kötődik versennyel, táncházzal. Mindenbe belekóstoltak egy kicsit, és mindent igyekeztek a maguk képére formálni. Nekik igazából nincs is stílusuk, inkább azt mondhatnánk: arculatuk, hangzásviláguk, hozzáállásuk van. Az egész folyamszerű, nincsenek benne nagy kilengések, de azért vannak mellékfolyók, színházi kanyarok, magyar népmesei és rajzfilmzenei kalandok, indiai, jiddis, latin-amerikai és egyéb népzenei hatások.
Az első nyolc évükben – ami minden zenekar életében messze a legprogresszívabb és legizgalmasabb korszak – ők nem adhattak ki lemezt. Az első korong csak 1977-ben jelenhetett meg, felvették hozzá a dalokat, és három József Attila-verset – Tudod, hogy nincs bocsánat, Azt mondják, Reménytelenül –, amelyeket azonnal letiltottak róla. A hivatalos indoklás szerint a Tudod, hogy nincs bocsánat-ot például azért, mert Radványi Balázs hangja nagyon hasonlított az Aradszky Lászlóéra (!).
„Még a Betlehemi királyok-ba is belekötöttek – emlékezett Gryllus –, csak úgy engedték, ha készítünk belőle egy gyorsabb verziót. De ezek a packázások igazából a lényeget nem érintették, hisz ezek helyett a versek helyett nekünk száz másik volt a tarsolyban. A nagy szerencsénk az volt, hogy Tóth Attila a nyolcvanas évek elején megalapította a Hungaroton II. irodalmi szerkesztőséget, a nagy mamuton belül egy kis szigetet, ahová annak idején valóban jó volt bemenni. És nem utolsósorban, ahol aztán sorban jelenhettek meg a lemezeink.”
A Kaláka 1990 óta saját kezébe vette kiadványainak gondozását. Ma is – ahogy Tolnai Ottó mondta róluk egyszer – amolyan vándorzenészek, akik még mindig 100-150 koncertet adnak egy évben. Főként vidéken, de sokat utaznak külföldre is.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 282–284.
 
<a href="https://kalaka.hu/">https://kalaka.hu/</a>
<a href="https://hu-hu.facebook.com/kalakaegyuttes/">https://hu-hu.facebook.com/kalakaegyuttes/</a>

Kaláka

Az 1997-ben alakult együttes repertoárján magyar és külföldi költők versei, valamint népdalfeldolgozások szerepelnek. Megzenésítései forrása a magyar népzenei hagyomány, amelyet gyakran ötvöz a divatos világzenei irányzatokkal. A tagok versválasztásaiban fontos szerepet játszik az európai és a magyar történelem iránti érdeklődés. Országjáró koncertjeik sokasága mellett számos alkalommal jártak külföldön is, Erdélytől az Egyesült Államokig. Nagymaroson több mint húsz éve rendezik meg a Regejáró Misztrál Fesztivált.
Első önálló albumuk 1999-ben jelent meg Ébredés címmel, kiadványaik száma azóta tizenöt fölött jár, legutóbbi lemezük a 2019-ben kiadott Misztrál 20, amelyet az egy évvel korábbi, a zenekar 20 éves fennállását ünneplő nagyszabású koncerten rögzítettek.
Előadásaik érdekessége, hogy a kiemelkedő vokális teljesítményük mellett valóságos hangszerarzenált szólaltatnak meg az együttes tagjai: Heigl László (nagybőgő, basszusgitár), Heinczinger Miklós (furulyák, klarinét, doromb, fidula, duda, ének), Pusztai Gábor (ütőhangszerek), Tóbisz Tinelli Tamás (gitárok, nagybőgő, ének) és Török Máté (cselló, gitár, mandolin, koboz, szájharmonika, tambura, ének).
HZ
 
<a href="https://www.facebook.com/misztral">https://www.facebook.com/misztral</a>
<a href="http://www.misztral.hu/">http://www.misztral.hu/</a>

Misztrál

Tolcsvay Nagy Béla (1946. november 6. Budapest) gitáros, énekes, zeneszerző, szövegíró, <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-tolcsvay-laszlo-6676">Tolcsvay László</a> bátyja.
Édesapja általános iskolai énektanár volt, hatévesen csellózni tanult, majd amikor eljutott hozzá a Beatles zenéje, kezébe vette a gitárt. Barátaival a korszak folkos beatzenéjét játszották akusztikus hangszereken, 1964 és 1967 között öccsével a Strangers, majd a Wanderers tagja lett, majd 1967-ben Balázs Gábor bőgőssel megalapították a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-tolcsvay-trio-6674">Tolcsvay Trió</a>t.
1973-ban a júniusi miskolci popfesztivál egyik fő szervezője volt. Mikor 1974-ben az öccse, Tolcsvay László csatlakozott a Fonográfhoz, azon gondolkodott, hogy a zenélést is abba hagyja. A fotós Kresz Albert azonban elvitte Gyimesbe, és ezzel egy új világ nyílt meg előtte. Majd találkozott Fábián Ágostonnéval, Márika nénivel, aki magnóra mondta neki Az égig érő fa című magyar népmesét. Nem sokkal később Pomázi Zoltánnal és Czipó Tiborral folytatták a Tolcsvay-triót, egészen 1979-ig. 
Közben 1976-ban közreműködött Latinovits Zoltán előadóestjein. 1976 és 1978 között az Agria Színjáték zenei vezetője volt. 1994-tól ismét írt dalokat, régi-új tagokkal – Czipó Tibor (basszusgitár), Egri László – újra indította a Tolcsvay Triót, mellyel Budapesten önálló klubot nyitott, és amellyel több-kevesebb rendszerességgel egészen Czipó 2019-es haláláig játszottak. 
Számos színpadi mű szerzője, társszerzője. 1987-ben a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon mutatták be a Tolcsvay Lászlóval közös Magyar Mise című rockoratóriumot, majd a kilencvenes években megírta a Tolcsvay-trilógiát (A Napfényfia, 1992, Rijjadóleány, 1996, Csillaglánc, 1999). 
A saját dalszövegei mellett számos verset is megzenésített, Balassi Bálinttól, Csukás Istvántól, Móricz Zsigmondtól, Janus Pannoniustól, Kis Dénestől, Jókai Mórtól és Szepesi Attilától.
JBSz

Tolcsvay Béla

„Ez már tiszta rock and roll” – állapította meg Bródy János az első táncházak egyikét látván-hallván. Amikor pedig 1973. november 13-án a Kassákban megnyílt a Sebő-együttes – Sebő Ferenc, Halmos Béla, Éri Péter, Koltay Gergely – önálló kétheti klubja, már nemcsak a népzene, a népi kultúra iránt fogékony, vagy az új divatot felfedező tizen- és huszonévesek tódultak oda, hanem az értelmiség egy része is. Ahogy a klub Síppal-dobbal című újságjában Koltay Gábor megfogalmazta: „Célunk elsősorban a városi népzene megismertetése, vagyis költőink verseiben megszólaló énünk népzenei hagyományokkal történő interpretálása. A Sebő-együttes azonban a zene megszerettetésén túlmenően szeretné sajátos eszközeivel segíteni az aktív közösségi életforma feltételeinek megteremtését, azt, amit a beatmozgalom csak részben tudott megvalósítani.”
Ennek nevében szervezték meg a klubnapokat, ahol a koncerteken kívül a legjobb táncosok – többek között Litkey István, később Varga Zoltán, Zsuráfszky Zoltán, Farkas Zoltán – tanítottak, közös éneklés is zajlott, és a vendégek között gyakran felbukkant Kósa Ferenc, Csoóri Sándor, Nagy László, Féja Géza, Gyurkó László, Király István vagy Weöres Sándor. Itt mutatták be először Szomjas György és Csányi Vilmos filmjeit, a néprajzi ihletésű kisfilmeket, a népi kultúrát kiemelten támogató, élesztő Forrás folyóiratot, vitákat rendeztek neves népzenekutatók és társadalomtudósok közreműködésével. Sebőék 1973 és 1975 között Japánba, az NSZK-ba és egy sor más országba is eljutottak, 1975-ben csatlakozott hozzájuk az alig tizennyolc éves énekesnő, Sebestyén Márta (1957), Koltay helyére Nagy Albert (1941) került, és még abban az évben önálló lemezt is megjelentethettek.
Aztán a kezdeti lendület után a Sebő együttes az évtized második felére megtorpant, egyre kevesebbet játszott, végül 1980-ban feloszlott. Sebő Ferenc új lemezét (Énekelt versek, 1980) már egészen más társakkal vette fel, és nem sokkal később a táncházmozgalomból is kivonult. Elvégezte a zenetudományi szakot, mindezt saját bevallása szerint azért, hogy a „hagyományőrzés ne maradjon meg lassan elhaló amatőrmozgalomnak, hanem igenis be tudjuk kapcsolni a kultúra főáramába”.
A szólistaként a mai napig aktív, főként énekelt verseket előadó Sebő aztán a kilencvenes évek második felében – a Magyar Állami Népi Együttes művészeti vezetőjeként – kapcsolódott be ismét a táncházmozgalomba, többek között az ő elképzelései alapján valósult meg 2000 végén az élő és újraélhető népművészet teljes területét felölelő komplex intézmény, a Hagyományok Háza (amelynek később szakmai igazgatója volt).
JBSz
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar folk története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2013, p. 56–60.
 
Kapcsolat:
<a href="https://www.facebook.com/sebo.egyuttes/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/sebo.egyuttes/?locale=hu_HU</a>

Kapcsolatok

Szélkiáltó

Kaláka

Misztrál

Tolcsvay Béla

Sebő együttes