Publication/name

In memoriam Barta Tamás 1948–1982

A krisztusi korban, harminchárom évesen meghalt Barta Tamás (Budapest, 1948. július 7.) a magyar rocktörténet egyik korszakos legendája. Nemcsak kitűnő rhythm &amp; blues gitárosként tartják számon, hanem szerzőként is – rövid pályafutása során mintegy huszonöt LGT-, Zalatnay- vagy Kovács Kati-számnak írta a zenéjét. A Gyere, gyere ki a hegyoldalba vagy az Ő még csak tizennégy máig a Locomotiv GT legnépszerűbb dalai közé tartoznak. Huszonhat évesen, 1974 nyarán maradt kint az Egyesült Államokban (akkori szóval élve, disszidált), ahol zenei szempontból már nem alkotott maradandót, alapvetően telemarketingből élt, amikor 1982. február 16-án – máig tisztázatlan körülmények között – lelőtték Los Angelesben. Munkássága végképp torzó maradt. 
Barta Tamás gyerekkorában hegedült, gitározni autodidakta módon tanult meg. A Landler Jenő Villamosipari Technikumban Fenyő Miklós osztálytársa volt, renitens viselkedésük miatt 1964-ben mindkettőjüket kirúgták, majd 1965-ben, 17 évesen belépett Fenyő akkori zenekarába, a Syconorba. Két évig gitározott ott, mígnem 1967-ben behívták katonának. Leszerelése után, 1969-ben Fenyő ismét hívta, ezúttal a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-hungaria-6630">Hungariá</a>ba, gitárjátéka a zenekar első két albumán (Koncert a Marson, 1970, Hungaria, 1971) hallgató.
1971 áprilisában az Omegából távozó Presser Gábor új zenekara, a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-locomotiv-gt-113">Locomotiv GT</a> tagja lett, mellyel a következő három évben három remek nagylemezt (Locomotiv GT, 1971, Ringasd el magad, 1972, Bummm!, 1973) és öt kislemezt (Boldog vagyok, 1971, Érints meg, 1971, Szeress nagyon, 1972), Hej, gyere velem, 1973, Segíts elaludni, 1973) készített. A LGT zenészeként játszott a Déry Tibor kisregénye alapján készült Presser-Adamis rockmusical, a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról felvételein, mely 1973-ban nagylemezen is megjelent. Emellett játszott Zalatnay Sarolta és Kovács Kati egy-egy albumán (Álmodj velem…, 1972, Kovács Kati és a Locomotiv GT, 1974).
Miután a Locomotiv GT 1974-es amerikai turnéjáról nem tért vissza, Magyarországon a dalait – mint akkoriban minden disszidens előadóét – azonnal letiltották, nemcsak a rádió nem játszotta őket, de a Bummm! című LGT-albumot is bevonták a boltokból, és (igaz, technikailag korszerűsített változatban) csak 1982-ben jelentette meg újra az MHV.
Barta Los Angelesben előbb stúdiózenészként dolgozott, a folkos, bluesos gitárossal, Johnny Riversszel turnézott, majd a zenélés mellett beletanult a telemarketingbe. Hétfőtől péntekig üzletkötőként dolgozott, hétvégén klubokban gitározott, miközben Los Angeles-ben a Terra Bella Streeten vett magának medencés házat (ahogy a barátai ugratták: az Izabella utcából átköltözött a Terra Bella utcába). Aztán jött a szomorú hír: 1982. február 16-án holtan találták otthonában.
Legismertebb dalaiból halálának tizedik évfordulóján Adamis Anna és Herskovits Iván szerkesztésében a Hungaroton készített válogatás nagylemezt, In memoriam Barta Tamás 1948–1982 címmel. 2010. szeptember 23-án egykori lakóháza (Budapest, Izabella utca 39/b.) falán felavatták az emléktábláját, Hajdu Eszter pedig 2019-ben Siess haza, vár a mama! címmel dokumentumfilmben dolgozta fel életét, különösen az édesanyjával folytatott kazettalevelezésre és halálának körülményeire fókuszálva.
Életéről egyetlen alkalommal adott interjút, az ennek alapján készült újságcikk a Daily News című budapesti angolnyelvű napilapban jelent meg, 1979 júniusában. Szerzője Herskovits Iván, akinek fia, a rádiós szerkesztő Herskovits Iván Barta Tamás munkásságáról könyvet tervez megjelentetni.
JBSz

Barta Tamás

Presser Gábor (1948, Budapest) a magyar rocktörténet kiemelkedő jelentőségű alkotóművésze, az Omega és az Locomotiv GT billentyűse, számtalan színházi mű zeneszerzője.
Pályáját „szomorúzenészként” kezdte (többek között Antal Imre tanította), elvégezte a zeneművészeti szakiskolát, de félbehagyta további klasszikus tanulmányait. Első dalát iskolatársának, Verebes Istvánnak a színtársulata mutatta be. Előbb a Scampolo orgonistája, majd az <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-omega-51">Omega</a> dalszerzője lett. Az 1967-es Táncdalfesztivál-on a Zalatnay Sarolta által énekelt Nem várok holnapig című dal hangszereléséért díjat kapott. Ősztől tagja lett az Omegának, és Adamis Annával a beatkorszak egyik sikeres szerzőkettőseként az Omega legnagyobb slágereit (Petróleum lámpa, Ismertem egy lányt, Halott virágok, Gyöngyhajú lány), illetve első három lemezének szinte a teljes anyagát írták.
1971-ben Presser kivált az Omegából és Laux Józseffel, Barta Tamással és Frenreisz Károllyal megalakította a hetvenes évek talán legfontosabb rockegyüttesét, a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-locomotiv-gt-113">Locomotiv GT</a>-t. Billentyűsjátéka, zeneszerzői, hangszerelői, produceri munkája meghatározó szerepet kapott a zenekar sikerében. Presser – az új utakat kereső, kísérletező anyagával sokat birkózó Szörényi Leventével ellentétben – inkább szintetizáló típus volt, hihetetlenül termékeny és könnyed kezű dallamkovács, a dalforma mestere, aki nemcsak igényes bestsellerek, de művészi színvonalú dalok, lemezek, színházi alkotások szerzőjeként is beírta nevét a magyar zene- és kultúrtörténetbe.
A hetvenes évek közepéig Adamis Annával dolgozott, akivel 1973-ban megírta az első magyar rockmusicalt (Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról), amelyet a Vígszínház mutatott be. Innentől kezdve kapcsolata egyre szorosabb a körúti színházzal (Harmincéves vagyok, 1975, Jó estét nyár, jó esetét szerelem, 1977, A sanda bohóc, 1981), amelynek 1978-tól zenei vezetője. A következő évtizedekben zenés darabjait (A próba, 1982, A padlás, 1988, A piros esernyő, 1988, Szent István körút 14., 1996, Túl a Maszat-hegyen, 2005/2010) számos hazai és külföldi színház műsorára tűzte, és játssza folyamatosan.
Presser a hetvenes évek közepe óta ír dalokat másoknak, megalapozva a „Presser Művek” mítoszát. Alkotótársa 1977-től Sztevanovity Dusán. Emellett számos film-, tévé- és színházi adaptáció zenéjét is megírta (Sok hűhó semmiért, A vihar, Szentivánéji álom).
1982-ben az Erkel Színházban mutatták be A próba című balettjét, amelynek zeneanyaga Electromantic címmel jelent meg, és egyik tétele később a BBC televízió egyik híradójának szignáljaként is szolgált. 1992-ben kötött szerződést a BMG-vel, amely 1994-ben megjelentette első valódi (azaz dalokat tartalmazó) szólólemezét. 1995-ben kilenc esten mutatta be a Csak dalok anyagát. 1996-ban szintén neves külföldi sessionzenészekkel készítette el a Kis történetek-et.
Az 1992-ben elbúcsúzott Locomotiv GT-t 1997-ben ismét sínre állította (424 – Mozdonyopera), de társaival 2016-ig (Somló Tamás haláláig) mindössze néhány alkalommal (1999, 2002, 2007, 2013) lépett színpadra. Viszont az elmúlt húsz évben is számos remek szólóalbumot jegyez: Angyalok és emberek, 2000, t12enkettő, 2006, 1 óra az 1 koncertből, 2009, Rutinglitang (Egy zenemasiniszta), (Parti Nagy Lajos verseire); 2011, 13 dalunk (Falusi Mariannal), 2017.
2008 augusztusában az ő kezdeményezésére indult útjára A magyar dal napja. Presser töretlen népszerűségét és aktivitását mutatja, hogy 2009 januárjában és 2018 októberében egyaránt megtöltötte a Budapest Sportarénát (2023. szeptember 30-án Még 1 koncert címmel újabb koncertet ad ugyanott).
Presser könyve 1-2 címmel két kötetben megírta a maga szubjektív visszaemlékezéseit (2020, 2021).
Munkásságát többször jutalmazták: 1977-ben Erkel-díjat, 1996-ban Huszka Jenő-díjat, 1998-ban Arany Zsiráf életműdíjat, 2003-ban Kossuth-díjat kapott.
Presser évtizedek óta egyszemélyes intézmény a hazai rockéletben, akit a társművészetek képviselői is szívesen vonnak be a munkájukba. Termékeny alkotóként itthon ő tett a legtöbbet azért, hogy a rock egyenjogú tagja lehessen a művészetek testvériségének. Alkotóműhelye, a „Presser Művek” ma is sok előadóval és produkcióval áll kapcsolatban.
JBSz–SJ
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 251–254.
Kapcsolat:
<a href="https://pressergabor.hu/">https://pressergabor.hu/</a>
<a href="https://www.facebook.com/PRESSERGABORofficial/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/PRESSERGABORofficial/?locale=hu_HU</a>

Presser Gábor

Frenreisz Károly (1946, Budapest) basszusgitáros, énekes, zeneszerző, a Metro, majd az LGT tagja, a Skorpió együttes vezetője. 1965-től a beatkorszak legendás együttesében, a Metróban-ban zenélt. 1971-ben alapító tagja volt a Locomotiv GT-nek, melynek 1973 elejéig basszusgitárosa, fúvósa és énekese is volt. 50 évvel ezelőtt, 1973-ban alapította meg a Skorpiót, amely a mai napig kisebb-nagyobb megszakításokkal aktív zenekar. Ő az együttes frontembere és vezetője. Kétszer lett – 1974-ben és 1981-ben – Az év basszusgitárosa, számos filmzenét írt, és több játékfilmben is szerepelt. 2012-ben Budapest díszpolgára lett, 2015-ben A Magyar Érdemrend tisztikeresztje kitüntetést kapta, 2016-ban Fonogram Életműdíjas, 2017-ben pedig a legmagasabb állami kitüntetést, a Kossuth-díjat vehette át munkásságának elismeréseképpen. 2021-ben Ferencváros díszpolgára lett, azé a budapesti kerületé, ahol felnőtt.
1946. november 8-án született Budapesten. A híres Gundel család leszármazottja: nagyapja Gundel Károly, a magyar vendéglátós szakma és gasztronómia mestere, testvére Bujtor István színész, rendező, féltestvére a színészzseni Latinovits Zoltán volt. Ötévesen kezdett zongorázni, és kiderült: abszolút hallása van. Kamaszként nagy hatást gyakorolt rá a jazz, ezért szaxofonozni akart, de a konzervatóriumban köztes megoldásként a klarinétot választotta. A szaxofont nyaranta a balatonszemesi Vigadóban fújta esténként egy alkalmi zenekarban. 1963-64-ben a Benkó Dixieland Bandben és Vukán György zenekarában is megfordult, végül a zenélés kedvéért egy év után félbehagyta az orvosi egyetemen megkezdett fogorvosi tanulmányait.
19 évesen lett a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-metro-6269">Metro</a> tagja. „A basszusgitár úgy jött, hogy bekerültem a Metro zenekarba szaxofonosként, Schöck Ottó pedig basszusgitárosként. Bár nagyon jól basszusgitározott, ő elsősorban zongorista volt. Egyszer azt mondta nekem: Figyelj ide, tanulj meg egy-két dalt basszusgitározni, alatta én zongorázhatok.” – emlékezett vissza 2006-ban. A legendás együttes legjobb időszakának volt részese 1965 és 1970 között, közben másfél évet külföldön is vendéglátózott, a Metro dobosával, Brunner Győzővel 1967-68-ban Svédországban zenéltek. Frenreisz a Metróban basszusgitározott, szaxofonozott, énekelt, dalokat szerzett, legnagyobb slágere, a Citromízű banán az együttes első albumán jelent meg 1969-ben. Az egy évvel későbbi Egy este a Metro Klubban… a magyar könnyűzene történetének első koncertalbuma, amelyen a dalok többségét Frenreisz írta.
Az együttest 1971 tavaszán az első magyar supergroup, az akkor alakuló <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-locomotiv-gt-113">Locomotiv GT</a> kedvéért hagyta ott. „Mi akkoriban Presser Picivel rengeteget lógtunk együtt, sokszor vacsoráztunk és beszélgettünk a Fészek Klubban, hogy hogyan tovább. Éreztük, hogy sem az Omegában, sem a Metróban nem tudunk már újat hozni, hogy lépnünk kell. Az akkori hármas - Illés, Omega, Metro - igyekezett kiszolgálni az ország zenei közízlését, mi meg szerettünk volna sokkal progresszívebb zenét játszani.” – mondta 2006-ban. A „zenészek zenekarába” a billentyűs Presser Gábor és a dobos Laux József az Omegából, a tragikus sorsú gitáros, Barta Tamás a Hungariából érkezett. Zeneszerzésben Presser vitte a prímet, de Frenreisznek is komoly tere nyílt, már a bemutatkozó kislemez egyik számát (Boldog vagyok) is ő jegyezte. A szélesebb közönség elé 1972. május 1-jén léptek, a tabáni koncertek nyitányaként, még a Gellérthegy oldalában több tízezer fiatal ismerhette meg a mára már szintén legendás Syrius után fellépő LGT zenéjét, amely aztán világszerte sikert aratott. Szerepeltek a tokiói Yamaha fesztiválon, majd - olyan világsztárok társaságában, mint a Beach Boys, Joe Cocker, és a Genesis – az angliai Lincolnban 1972 májusában megrendezett fesztiálon is. Angliában vették fel második albumukat. Idehaza - Frenreisz és az énekesnő magánéleti kapcsolata miatt is – Zalatnay Saroltának készítettek lemezeket. Frenreisz Károly 1973-ban vált ki a zenekar színházi szerepvállalása, a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című musical miatt az LGT-ből.
Még abban az évben egy újabb supergroupot alapított, ez volt a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-skorpio-6878">Skorpió</a>. Első nagylemezük az 1974-ben megjelent A rohanás volt, rajta a zenekar egyik legnagyobb slágerével, az Így szólt hozzám a dédapám című dallal. A dobos Fekete Gáborral, a billentyűs Papp Gyulával és a gitáros Szűcs Antal Gáborral évente több száz koncertet adtak. Itthoni fellépéseik mellett szerepeltek több amerikai városban, bejárták szinte egész Európát, különösen Lengyelországba hívták gyakran a pozitív életérzést sugárzó zenekart. Albumaik a hard rock jegyében készültek, zenéjükre a feszes basszusgitár-dob alap volt a jellemző. Svédországban is jelent meg egy angolnyelvű nagylemezük (The Run, 1978). „A Skorpió mindig is egy improvizációkra építő zenekarnak számított, nem volt minden betervezve, szabadon játszottunk, de soha egy hibás hang nem hangzott el a koncerteken. Minden egyes felállásban nagyon odatettük magunkat, de nem a görcsös figyelemről, inkább az önfeledt zenélésről szóltak ezek az esték.” - nyilatkozta a zenekarvezető 2021-ben.
A kvartett 1979-ben feloszlott, Frenreisz Tátrai Tibor gitárossal és Papp Tamás dobossal alakított formációt, Új Skorpió néven. A trióra a virtuóz előadásmód mellett a populárisabb dalok voltak jellemzőek. 1983-ban feloszlottak, 1985-ben már újra egy négytagú együttes jelentkezett Skorpió néven. Frenreisz mellett Papp Tamás dobos, Szűcs Antal Gábor gitáros és Pálvölgyi Géza billentyűs voltak a tagok. „Azt beszéli már az egész város, hogy újra dübörög a banda” hangzott fel 1985-ös lemezük nyitódalában. 1993-ban jelent meg eddigi utolsó stúdióalbumuk (A show megy tovább). A Skorpió kisebb-nagyobb kihagyásokkal napjainkban is fellép, legutóbb 2021. augusztus 20-án koncerteztek.
Az évek során Frenreisz Károly szerepelt filmekben (Mélyrétegben, 1967; A nagy generáció, 1985; A három testőr Afrikában, 1996; Magyar vándor, 2004), és írt filmzenéket is (Csak semmi pánik, 1982; Az elvarázsolt dollár, 1985; Hamis a baba, 1991; A három testőr Afrikában, 1996; Zsaruvér és Csigavér I., 2001; Zsaruvér és Csigavér II., 2002).
Frenreisz Károly nem tartja magát üzletembernek, mégis létrehozott egy hang-, fény- és színpadtechnikával, majd egy divat- és formatervezéssel foglalkozó céget is. 2006-ban, Frenreisz 60. születésnapján régi zenészkollégáival – egykori Metro-, LGT- és Skorpió-tagokkal – állt színpadra egy nagyszabású budapesti koncerten. A mai is aktív Frenreisz Károly úgy érzi, bár az idő eljárt felette, még mindig rengeteg terve van.
HZ
 
<a href="https://www.facebook.com/FrenreiszKaroly/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/FrenreiszKaroly/?locale=hu_HU</a>

Frenreisz Károly

Laux József (1943-2016) rock- és jazzdobos, a magyar rocktörténet két kiemelkedő fontosságú zenekara, az Omega és a Locomotiv GT tagja.
1943. május 8-án született Budapesten. Már kisiskolás korában dobolt, emellett templomi kórusban is énekelt. A gimnáziumban közös zenekarban játszott <a href="https://popkulturalis.hu/szemely-kobor-janos-53">Kóbor János</a>sal. A dobolás csínját-bínját a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-benko-dixieland-band-6195">Benkó Dixieland Band</a> ütőse ismertette meg vele, lejárt Benkóék próbáira és a bulikra, végül 1960-ban bekerült a zenekarba. A gimnázium után felvették a Budapesti Műszaki Egyetemre, ahol autógépészetet tanult.
1964-ben lett az <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-omega-51">Omega</a> tagja, amely 1962-es magalakulása után évekig még angolszász számokat játszott, és csak <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-presser-gabor-68">Presser Gábor</a> 1967-es belépése után rukkolt elő saját dalokkal. Olyan slágerekkel, mint a Petróleumlámpa, a Tízezer lépés vagy a Gyöngyhajú lány. A szövegeket Laux József első felesége, <a href="https://popkulturalis.hu/szemely-adamis-anna-174">Adamis Anna</a> írta.
Kóbor János énekes úgy emlékezett Laux Józsefre, hogy rendkívül céltudatos ember és nagyon szorgalmas zenész volt, messze a legszorgalmasabb az Omegában, és aki a dobolás mellett a zenekar ügyeinek intézését is jó érzékkel végezte.
Az Omegában töltött évei alatt egyetlen szerzemény fűződött a nevéhez, a Presser Gáborral közösen írt Kérgeskezű favágók című instrumentális dal, a 10000 lépés lemezről. Presser úgy emlékszik vissza rá, hogy Laux progresszív ember volt, aki előre akarta húzni az együttest, de zeneileg nem akart mindenki vele menni.
Laux József a legjobb hazai dobosok egyikének számított a közönség és a szakma szerint, ezt tükrözte az Ifjúsági Magazin 1970-es felmérése is, amely a különböző hangszerek legjobbjait vette számba.
1971-ben Presser Gáborral kiváltak az Omegából és megalakították a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-locomotiv-gt-113">Locomotiv GT</a>-t, amely aztán az 1970-es, 1980-as évek legjelentősebb magyar rockzenekara lett. Laux József az együttes első öt stúdiólemezén dobolt, de játszott A Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról Összes dalai albumon, valamint Kovács Kati 1974-es (Kovács Kati és az LGT) és 1976-os (Közel a Naphoz) lemezén is. Emellett menedzselte is a zenekart, hatalmas munkát végzett azért, hogy az LGT minél sikeresebb legyen. Összefogta, irányította és vezette a formációt.
1974-ben <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-barta-tamas-4400">Barta Tamás</a>, az LGT gitárosa nem tért haza a zenekar amerikai turnéjáról. Presser Gábor visszaemlékezései szerint ez megviselte Laux Józsefet is, kárba veszettnek érezte sok év munkáját. Azt látták rajta, hogy elkezdte feladni az itthoni dolgait, fáradni és összetörni látszott az az ember, aki addig a hátán vitte a zenekart. 1976-ban aztán Laux József úgy döntött, hogy elhagyja Magyarországot. Kanadába disszidált, majd onnan az Egyesült Államokba ment. Ez az LGT-tagsága és az itthon maradó Adamis Annával való házassága végét is jelentette.
Amerikában hamar beilleszkedett: zenélt, hangmérnök is volt, majd a producerek, zenei rendezők lapjának főszerkesztője lett. A tulajdonos rábízta a lapot, és bejuttatta Kalifornia egyik legjobb stúdiójába, ahol együtt dolgozott Bryan Adamsszel, Chick Coreával, Frank Zappával, az Average White Band tagjaival, és másokkal. Az It’s My Fate (1986) című saját dalára általa készített videóklipet különdíjjal jutalmazta a nemzetközi zenetévé, az MTV. A zene mellett ügynökként könyvekkel kezdett foglalkozni.
1986-ban jött vissza először Magyarországra, mert mint disszidens korábban nem kapott vízumot. Itthon 1988-ban kezdődött kiadói tevékenysége, a JLX Kiadó amerikai, angol és más nemzetközi bestsellerszerzők regényeit hozta el a magyar olvasóknak.
Az 1990-es évek elején végleg hazatelepült. Fellépett a Locomotiv GT búcsúkoncertjén (1992). A zenében visszatért gyökereihez, újra főként jazzt játszott. Lemezei jelentek meg (Nem semmi..., 1999; Everything Happens To Me, 2000). Joe Muranyival - Louis Armstrong zenekarának magyar származású klarinétosával - is készített albumokat (Wonderful World, 2001; Hymn to Swing, 2005; Talking Drums, 2009). A Laux Trio and Friends formációval főként dzsesszklubokban lépett fel.
2008-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével tüntették ki.
2016 júliusában még ott volt egykori Omegás és LGT-s zenésztársa, Somló Tamás búcsúztatásán, majd augusztus 6-án érkezett a hír, hogy az évek óta tartó betegsége legyőzte őt. 73 éves korában elhunyt Laux József, a legendás zenész, aki nemcsak a hangszerével, de a rátermettségével és elhivatottságával is maradandót alkotott a magyar populáris zenében.
HZ

Laux József

Az 1970–1980-as évek egyik legjelentősebb szövegírója. Különösen Presser Gáborral alakított ki gyümölcsöző munkakapcsolatot, akivel közösen az Omega és a korai Locomotiv GT legjelentősebb dalait jegyzik. Miközben olyan előadók számára is írt dalszövegeket, mint – időrendi sorrendben haladva – Zalatnay Sarolta, Kovács Kati, Bontovics Kati, Ruttkai Éva, Darvas Iván, Bács Ferenc, Szörényi Örs, Keresztes Ildikó és Varga Miklós. Zárkózott ember, egyszer így jellemezte magát: „Olyan vagyok, mint a parázsló tűz – aki közelebbről néz, többet érez belőlem.”
1943. augusztus 30-án az akkoriban Magyarországhoz tartozó Gútán (ma Kolárovo, Szlovákia) született, orvos apja négy gyermeke közül a legfiatalabbként. Az 1946-os csehszlovák–magyar lakosságcsere-egyezmény alapján a családnak menekülnie kellett, Szentendrére költöztek, ott is nőtt fel. Gyermekkorában olvasott, zongorázott, nyelveket tanult, az irodalom és a színház vonzotta, s bár az ELTE jogi karán diplomázott, 1961 és 1967 között az Egyetemi Színpad tagja volt, és már hallgatóként különféle lapokban publikált. Az Omega dobosa, Laux József feleségeként ismerkedett meg Presser Gáborral, és onnantól csak úgy ontották a dalokat. Ő írta például a Trombitás Frédi, a Ha én szél lehetnék, a Halott virágok, a Petróleum lámpa, a Tízezer lépés és hát persze a Gyöngyhajú lány szövegét. 
Az Éjszakai országút című 1970-es Omega LP után azonban Laux és Presser kivált, és létrehozta a Locomotiv GT-t, Adamis Anna pedig velük tartott. Ő jegyzi az LGT első öt nagylemezén a dalok többségének szövegét, hozzá kötődik többek között az Ezüst nyár, a Kotta nélkül, a Miénk itt a tér, az Ő még csak most tizennégy, a Szólj rám, ha hangosan énekelek, A Kicsi, a Nagy, az Arthur és az Indián, az Álomarcú lány vagy a Ha a csend beszélni tudna. Emellett ő írta az LGT első két angol nyelvű albumát. Nem mellesleg pedig az 1973 márciusában bemutatott, több mint négyszáz előadást megért Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című rockmusical dalszövegeit (köztük a Vinnélek, a Menni kéne, a Ringasd el magad és az Arra születtem) is.
Laux József 1976-os disszidálása után Adamis Anna itthon maradt (később el is váltak), de ezzel Presserrel a munkakapcsolata is megszakadt. Két évvel később Szörényi Leventével közösen Kovács Katinak írt albumot (Életem lemeze, 1978), majd Jakab Györggyel és Másik Jánossal egy másikat Bontovics Katinak (Ártatlan bűn, 1979). Gross Arnold grafikusművésszel közös könyvet adott ki (Versek és képek, 1979). A nyolcvanas-kilencvenes években pedig főként színészalbumok dalszövegeit jegyezte (Ruttkai Éva: Ruttkai, 1982; Darvas Iván: Összegyűrt szavak, 1983, Bács Ferenc: Tolvajlásaim, 1991, Szörényi Örs: Percemberek, 1996), illetve publikált egy gyermeklemezt (Tintás ujjak, 1993). 1998-ban a Szent István körút 14. című zenés darab szövegeinek egy részét jegyzi, 1999-ben pedig Vukán György Black Advent című operának a librettóját írta.
1987-ben jelent meg címnélküli szerzői lemeze.
1995-ben Artisjus életmű-díjat, 1997-ben Huszka Jenő-életműdíjat kapott. 1996-ban művészeti munkájának elismeréseként a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét vehette át, 2011-ben a V. kerület díszpolgárává avatták, 2013-ban szülővárosa Pro Urbe Díját vehette át. Életpályája elismeréseként pedig 2023-ban a Petőfi Zenei Díj Életműdíjat kapta meg.
JBSz

Adamis Anna

Somló Tamás (1947-2016) basszusgitáros, szaxofonos, énekes, dalszerző, aki Magyarország két csúcszenekarában is játszott – az 1960-as években az Omega, az 1970-es, 1980-as években az LGT tagja volt.
1947. november 17-én született Budapesten. Először hegedülni tanult, majd tizenhárom évesen szaxofonra váltott, még tucatnyi hangszeren játszott, a basszusgitártól a zongorán át a fúvós hangszerekig. Heinemann Sándornak, a Royal Orfeum vezetőjének, a nagycirkusz karmesterének hatására beiratkozott az Állami Artistaképzőbe, ahol cirkuszi zenebohóc lett.
Rövid ideig az <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-atlas-6538">Atlas</a> együttesben zenélt, majd az akkor még amatőr <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-omega-51">Omegá</a>nak 1964-től három éven át volt tagja – szaxofonozott és énekelt –, de közben az anyagilag sokkal jövedelmezőbb artista szakmával sem szakított. A Luxor zsonglőrcsoporttal körbeturnézta a világot, majd miután a csapat 1969-ben szétszéledt, Somló a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-kex-6750">Kex</a> együtteshez csatlakozott, amely azonban 1971-ben feloszlott. 1972-től a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-non-stop-250">Non-Stop</a> együttes frontembereként lépett színpadra, a következő évben meghívták basszusgitárosnak a távozó Frenreisz Károly helyére az első magyar supergroupba, a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-locomotiv-gt-113">Locomotiv GT</a>-be.
Zenésztársa, Presser Gábor elmondása szerint Somló Tamás színpadi jelenléte nagy húzóerőt jelentett a zenekar számára és zenészi képességeit mutatta az is, hogy amikor 1973-ban helyett belépett az LGT-be, néhány hét alatt megtanult basszusgitározni.
Többek között ő szerezte a Ha a csend beszélni tudna, az Álomarcú lány, az Ülök a járdán, a Valamit mindig valamiért, a Boogie a zongorán, a Primadonna, a Nagyon kell, hogy szeress és az Annyi mindent nem szerettem még című LGT-slágerek zenéjét. Énekhangja és éneklési stílusa egészen egyedülálló és azonnal felismerhető volt.
Az 1980-as évek elejétől az LGT turnéi ritkultak, az együttes az 1987-es tabáni koncert után felfüggesztette tevékenységét, jóllehet hivatalosan nem jelentették be feloszlásukat. 1992-ben emlékezetes búcsúkoncertet adtak a Nyugati pályaudvaron, 1997-ben Somló Tamás 50. születésnapját ünnepelték fellépéssel. 2007-ben a Szigeten arattak hatalmas sikert, 2013-ban újra összeálltak két koncertre az Arénában, majd Alsóörsön.
Somló Tamás 1986-ban Dániába ment „vendéglátózni” egy külföldi zenészekből álló tánczenekarban énekelt és szaxofonozott. 1992-ben <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-demjen-ferenc-330">Demjén Ferenc</a> unszolására jött haza. Az ő rábeszélésére és szövegírói közreműködésével jelentette meg 1993-ban első szólólemezét (Somló), amelyet a Semmi cirqsz (1997), az 50mló koncert (1998), a Zenecsomag (2000), és a Best of (2004) című önálló albumai követtek.
Számtalan előadónak írt dalokat, illetve szerepelt azok albumain (Balázs Fecó, Bródy János, Charlie, Demjén Ferenc, Dés László, Illés Lajos, Katona Klári, Koncz Zsuzsa, Kovács Kati, Presser Gábor, Révész Sándor, Szűcs Judith, Udvaros Dorottya, Zalatnay Sarolta, Zorán, Animal Cannibals, Edda, Rapülők) A Patika (1996) című televíziós filmsorozat két betétdalát adta elő, szerepelt szerzeménye az 1999-es Hippolyt című filmvígjátékban. Jótékonysági előadásokon vett részt, rendszeresen fellépett nosztalgiakoncerteken és fesztiválokon.
Játszott a Zenevonat nevű formációban, amelyben rajta kívül még két LGT-tag zenélt (Karácsony János és Solti János). Itt a legsikeresebb LGT-slágerekből állítottak össze koncertprogramot.
Somló Tamást 2004-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével tüntették ki. Ugyanebben az évben, már ősz fejjel szerezte meg a jogi diplomát. 2020-ban - posztumusz - neki ítélték az Emberi Hang díjat.
2016. július 19-én, 69. életévében türelemmel viselt hosszú, súlyos betegség következtében hunyt el Budapesten. A halálát követő napon zenésztársai emlékkoncertet rendeztek tiszteletére a Tabánban, az LGT nagy sikereinek színhelyén. Szeptemberben Karácsony János, Presser Gábor és Solti János hivatalosan bejelentették, hogy egykori társuk nélkül az LGT nem lép fel többet.
2022. májusában Szigetváron felavatták Somló Tamás köztéri szobrát, és a környező teret is róla nevezték el. A városban közel 20 éven át szerepelt a helyi zeneiskola jótékonysági rendezvényein.
Egykori zenésztársai egyetértenek abban, hogy Somló Tamás volt a magyar zenei élet egyik legsokoldalúbb, legőszintébb és leglazább alakja.
HZ

Kapcsolatok

Barta Tamás

Presser Gábor

Frenreisz Károly

Laux József

Adamis Anna

Somló Tamás