Publication/name

Human Rights

Illés Lajos (1942–2007) zeneszerző, billentyűs, énekes. Az Illés együttes alapítója, amely az első magyar nyelven játszó, kiemelkedő jelentőségű beatzenekar volt az 1960-as, 1970-es évek hazai könnyűzenéjében.
Az Illés családi zenekarként alakult 1957-ben, és ebben Illés Lajos zongorán, testvére, Illés Károly (1944–2013) szaxofonon játszott. A <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-illes-korai-89334">korai Illés</a> a korszak ismertebb külföldi számait adta elő: dixielandet, olasz slágereket, örökzöldeket, Shadows- és Hurricanes-dalokat. Klubokban, egyetemi rendezvényeken léptek fel. Később a Budapesti Műszaki Egyetem zenekara lett az akkor már héttagúra növekedett formáció. A Sportcsarnokban 1963-ban megrendezett beatseregszemlén aranyérmet nyertek. És ettől az évtől kezdve lépett fel velük <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-koncz-zsuzsa-66">Koncz Zsuzsa</a>. 1964-ben megjelent első kislemezük négy száma közül kettő Illés Lajos szerzeménye volt.
1965-ben indult az Illés kiemelkedő korszaka, amely 1973-ig tartott. A <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-illes-klasszikus-178">klasszikus Illés</a> együttesben Bródy János, Szörényi Levente, Szörényi Szabolcs és Pásztory Zoltán voltak Illés Lajos zenésztársai. A zenekar és a magyar beat aranykorából csak néhány dalcím, amelyek Illés Lajos szerzeményei: Oh, kisleány, Miért hagytuk, hogy így legyen, Élünk és meghalunk. Ugyancsak ebben az időszakban Illés Lajos volt Koncz Zsuzsa számos sikerdalának is zeneszerzője (Szőke Anni balladája, Valahol egy lány, Jelbeszéd). A klasszikus Illés 1973 végén oszlott fel.
Nem sokkal ezután <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-illes-kesoi-89341">új Illés</a> néven folytatta a zenekar, teljesen új tagokkal, köztük Serfőző Anikó énekesnővel és Jenei Szilveszter gitárossal. Megnyerték a 1977-es Metronóm’77 fesztivált, 1978-ban nagylemezzel jelentkeztek. Illés Lajos egyre inkább a zeneszerzés felé fordult és a szóló munkáira koncentrált, így 1982-ban végleg feloszlatta zenekarát. Az Illés együttesnek három korszaka volt, amelyek alatt az összetétel és a zene is változott (1957–1965, 1965–1973 és 1973–1982). Mindhárom korszakban az alapító Illés Lajos vezette a zenekart.
1988-ban jelent meg Kicsit keserű című szerzői albuma, ezen a dalait a hazai rockzene olyan kiválóságai énekelték, mint Zalatnay Sarolta, Bontovics Kati, Demjén Ferenc és Somló Tamás. 1997-ben két közös kiadványa is megjelent Szvorák Katalin énekesnővel. A Válaszúton albumon népdalfeldolgozásaikat tették közzé, Álomföldön címmel pedig magyar költők gyermekverseit zenésítették meg.
Illés Lajos a rendszerváltozás küszöbén vállalt először felesége mellett kántori szolgálatot református gyülekezetekben. Az itt kapott lelki élmények ihlették arra, hogy szerzeményeiben is hitvallást tegyen. 1991-ben mutatták be a Velünk az Isten című művét. Legtovább Kisorosziban szolgált, ahol számos nagyszabású, szintén vallásos, nemzeti ihletésű szerzeménye született: Magyar ének – Cantus Hungaricus, Betlehem csillaga. 2003-ban a Magyar Te Deum zsoltáros hangú muzsikájával köszöntötte a Kisoroszi református templom 200 éves fennállását. Két évvel későbbi alkotása a Karácsonyi Te Deum, majd betegsége miatt a befejezetlenül maradt Pünkösdi Te Deum.
Munkásságának elismeréséül – a klasszikus Illés többi tagjával együtt – 2000-ben Kossuth-díjban részesült. 2007. január 29-én hunyt el.
HZ
 
<a href="https://www.facebook.com/illeslajosemlekturne">https://www.facebook.com/illeslajosemlekturne</a>

Illés Lajos

Európa csendes – Ötven éve mutatták be a Petőfi ’73 című filmet

Neki írta az Illés a Ne gondold! című számot

A magyar nyelvű beatzene megteremtői
Ami a briteknek a Beatles, az nekünk az Illés. Fellépésükkel nemcsak a zenében, a szórakoztatásban kezdődött új időszámítás, de dalaikkal, gondolataikkal, lemezeikkel megváltoztatták egy nemzedék arculatát, gondolkodását, értékrendjét, életről, eszményekről való felfogását. Pályafutásuk, karrierjük története elválaszthatatlan a hatvanas évek történetétől, életművük, minden megnyilvánulásuk a korszak lenyomata. Új idők új dalaival érkeztek, s ezek – ma már bizton mondhatjuk – kiállták az idők próbáját.
A „nagy csapat” – Illés Lajos (1942–2007, zongora, ének), Szörényi Leventével (1945, gitár, ének, Bródy Jánossal (1946, gitár), Szörényi Szabolccsal (1943, basszusgitár, ének), Pásztory Zoltán (1944–2005, dob) 1965 nyarán állt össze, amikor Illés Károly kiszállt, a dobok mögé pedig Pásztory Zoltán ült. Nyáron, Verőcemaroson a Szörényi–Bródy szerzőpáros megkezdte az első magyar dalok írását, melyeket hamarosan koncertjeiken (Bosch, Törekvés, Vár klub) is bemutattak. Az instrumentális felvételek (Protonok tánca, Séta az aranyhúrokon, A magányos, Üzenet Eddynek) után 1966-ban ezeket a számokat (Az utcán, Ó, mondd, Légy jó kicsit hozzám, Mindig veled) rögzítették az első négyszámos kislemezre.
Az újabb áttörést az 1966-os Táncdalfesztivál hozza (Még fáj minden csók), és dalaik lendülete, őszintesége revelációként hatott a fiatalokra. 1966 decemberében az Ifjúsági Magazin sikerlistáján már hat számmal szerepeltek a Top 10-ben, s ettől kezdve gyakorlatilag minden daluk, kislemezük sláger lett (Nyári mese, Igen, Itt állok egymagamban, Különös lány, Nézz rám, Ne gondold). Az 1967 nyáron bemutatott Ezek a fiatalok című film nyomán pedig joggal nevezhetjük nemzedéki zenekarnak őket, amit az ifjúsági lapok év végi szavazásán az elsöprő győzelmek is bizonyítottak.
1968 az Illés diadaléve. Szinte minden hónapban jelent meg kislemezük, slágerük (Kis virág, Little Richard, Téli álom, Régi dal, Nem érti más, csak én), több filmzenét komponáltak (Az oroszlán ugrani készül – Miért hagytuk, hogy így legyen; Bűbájosok – Történet M-ről; Eltávozott nap – Eltávozott nap). Az Ifjúsági Magazin júliusi sikerlistájának első négy helyét Illés-dalok foglalták el, majd a következő táncdalfesztiválon öt díjat kaptak (Amikor én még kissrác voltam), és Bródy ekkor írta rá a turnébusz oldalára, hogy „Magyar Állami Népi Beategyüttes”.
Az Illés ekkor már politikai tényező volt. Folklorisztikus törekvéseiket nacionalistának, a Fővárosi Művelődési Házban létrehozott Fonográf ifjúsági klubot ellenzékinek bélyegezte a hatalom. Majd amikor kiderült, hogy a vezető reformértelmiségiek (Vitányi, Gyurkó, Jancsó, Hernádi, Pernye) is szimpatizálnak velük, előbb a „kukarugdalási ügy” (1969), majd a londoni nyilatkozat (1970) miatt büntették szilenciummal és eltiltással őket (ekkor lettek „a vidék legjobb zenekara”). Első két albumuk (Nehéz az út, 1969, Illésék és pofonok, 1969) pedig szinte említésre méltó kritikai visszhang nélkül jelent meg (miközben nagyon jól fogyott).
Az Illés 1971. március 11-én tért vissza a fővárosba, ahol az Egyetemi Színpadon mutatta be a Human Rights című, az emberi jogok egyetemes nyilatkozatának apropóján írt beatoratóriumát. A fehér borítóban megjelent album – másságával, formai, tartalmi kísérletével – kivált a korabeli produkciók közül, hiszen benne Szörényiék elsőként lépték túl a háromperces dalformát. A „csalódottság és a megaláztatás” lemezét azonban az Illés-rajongók tapintatosan félretolták. Osztoztak a zenekar „gyászában”, de populárisabb hangvételt, a régi álmok továbbálmodását várták egy olyan korszakban, amikor a politizáló rockzene számára elmúltak a kedvező idők.
Ahogy Bródy allegorikusan megfogalmazta a változásokat: az Illés 1969–70-ben még „Júliára várt”, de 1971–72-ben már a „Kati jött”. Új trendek, új divatok, új zenekarok születtek, s az Illés 1972-től lényegében már búcsúzott rajongóitól. Ezt sugallták a dalcímek (Gondolj néha rám, Rég volt, szép volt, Európa csendes), erre utaltak a negyedik album (Add a kezed, 1972) dalai (Nehéz várni, Good bye London, A szó veszélyes fegyver, Emlék M-nek), és ezt üzente a betiltott Illés-film helyett elkészült Szép lányok, ne sírjatok! is.
1973-ban Szörényi alkotó energiáinak már csak jelentéktelen részét szentelte az Illésnek. Az átmeneti megoldásként létrehozott KITT-egylet (Koncz Zsuzsa, Illés, Tolcsvayék és a trió) miskolci koncertjén kirobbant botrány után Bródy szintén takarékra állította magát, és ilyen körülmények között a zenekar erejéből már csak egy önfeldolgozás-lemezre (Ne sírjatok, lányok, 1973) futotta. Illés Lajos november 2-án a Magyar Ifjúság-ban jelentette be – elfáradásra hivatkozva – a zenekar feloszlását. 
A „nagy csapat” 1981-ben A Koncert című film kedvéért állt ismét össze, majd 1990. szeptember 14–15-én a Népstadionban adott telt házas koncerteket. 1992. december 24-én az FMH-ban, a régi klub helyszínén adott unplugged koncertet, amit a televízió felvett. 1996 májusában ismét három koncertet adtak a Budapest Sportcsarnokban, majd 2001-ben a Metróval és az Omegával adtak közös koncertet. 2005-ben Pásztory Zoltán halála miatt az együttes utoljára lépett fel (augusztus 5-én Csíkszeredán, 9-én pedig a Sziget „nulladik” napján)
JBSz–SJ
 
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 69–73.

Illés (klasszikus)

Felvetődött a kábítószer is – ötven éve tart Szörényi Levente utazása

Szörényi Levente elárulta, melyik együttes dala hatott rá elemi erővel

Szörényi Levente dalszerzőként és dalműszerzőként is korszakos alkotó. A hatvanas évek közepétől a születő magyar rockzene első olyan zeneszerzője volt, aki saját dalaiban megpróbált elszakadni az angolszász mintáktól, majd a hetvenes évek elejétől szólólemezein markáns kísérletekbe kezdett, hogy a magyar és a kelet-közép-európai térség népzenéjének és a rockzenének a keveredéséből egy sajátos kelet-európai rockzenei stílust hozzon létre. Ezeket a kísérleteket a nyolcvanas évek elejétől a dalformától a dalműforma felé fejlesztette tovább, s különböző színházi produkciókban megpróbálta megújítani, modernizálni az opera műfaját azzal, hogy megteremtette a történelmi témájú nemzeti rockoperát.
Pályafutását a Mediterrán (1962), a Balassa (1963–1964) együttesekben kezdte, majd az <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-illes-klasszikus-178">Illés</a>ben (1965–1973) és a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-fonograf-488">Fonográf</a>ban (1974–1984) folytatta. 1974-ben jelentette meg első szólóalbumát (Az utazás), amely szakított az illési hagyományokkal, s mintegy megelőlegezte a Fonográf későbbi, nemzetközi zenei trendeket követő zenéjét. Alkotó munkásságában az 1980-ban kiadott Hazatérés jelentette a fordulópontot, amelyen összegezte korábbi – elsősorban filmzenékben (Hajdúk, A trombitás) megnyilvánuló – zenei kísérleteit. Ezek dallam- és szövegvilága, hangszerelése már magán hordozta egy új magyar rockzenei stílus jegyeit, mely aztán részben a Kőműves Kelemen-ben (1982), de sokkal inkább az 1983 augusztusában bemutatott István, a király című rockoperában teljesedett ki. E sikeres produkciók is közrejátszottak abban, hogy 1984-ben a Fonográf felbomlott, Szörényi pedig három koncerten búcsúzott el a Budapest Sportcsarnokban a nyilvános színpadi szerepléstől.
A továbbiakban kísérleteinek szánta minden alkotó energiáját. Előbb Sebestyén Mártával jelentetett meg közös lemezt (Jeles napok, 1984), majd újabb szólóalbumot adott ki (Végtelen úton, 1986). Még mindig a népzenei kincsből és a magyar folklórból merített a Fehér Anna (1988) című rockballada, de 1989-ben a sumér-akkád ékiratos szövegekre írt ötszereplős oratórium (Fénylő ölednek édes örömében) már az ősidőkbe, a misztikus múltba vezetett vissza, s ezzel új szakasz kezdődött az életműben.
A rendszerváltozás után már a magyarság történelmi múltját küldetéses megszállottsággal kutató, felsőbb szellemi körökkel is kommunikáló, olykor médiumként is megnyilvánuló alkotó lépett az előtérbe, aki maga nyilatkozta: „A történelemről gondolkodó Szörényi Levente szétválaszthatatlanul összefonódik bennem a zeneszerző Szörényivel.”
Szörényi a magyarság sorsához, történelmi feladatához kapcsolódó mondanivalóját ettől kezdve monumentális előadásokban, nagy lélegzetű, egymással szoros kapcsolatban álló, történelmi tablóvá formálódó zenés színpadi előadásokban közli hallgatóságával. Ennek összefüggő részei az Atilla – Isten kardja (1993), A kiátkozott (1997), a Veled, Uram! (2000), az Árpád népe (2006) és A sziklák meghasadnak (2007) című színpadi művek.
Több mint ötvenéves pályafutása során számos filmhez írt zenét. Többek között: Ezek a fiatalok, Szevasz Vera, Eltávozott nap, Holdudvar, Bűbájosok, Petőfi ’73, Extázis 7-től 10-ig, Álljon meg a menet, Az oroszlán ugrani készül, Tigrisugrás, Szabad lélegzet, Hajdúk, Ékezet, Kabala, Pókfoci, Locsolókocsi, Szép leányok, ne sírjatok, Egyszeregy.
2015-ben Szörényi – Rohan az idő címmel Stumpf András írta meg élettörténetét.
Munkásságáért 1983-ban Erkel-díjat, 1995-ben Huszka Jenő-díjat, 2000-ben – az Illés tagjaként – Kossuth-díjat kapott.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 407–408.
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 255–257.

Szörényi Levente

Árgus szemmel figyelte Bródy Jánost a cenzúra

A huszadik századi magyar zene- és kultúrtörténet meghatározó alakja, a magyar nyelvű beatzene megteremtője. Az Illés és a Fonográf tagjaként, Szörényi Levente alkotótársaként, majd szerző-előadóként a nagy generáció tagjai közül ő tett az elmúlt évtizedekben a legtöbbet azért, hogy a rockzene Magyarországon elismert része legyen a magyar kultúrának.
Pályafutását az <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-illes-klasszikus-178">Illés</a>ben kezdte (1964–1973), majd rövid kitérő (KITT-Egylet) után a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-fonograf-488">Fonográf</a>ban (1974–1984) folytatta. A hatvanas években ő írta meg nemzedéke, a beatgeneráció legismertebb helyzet-és közérzet-értékelő dalait (Az utcán, Ne gondold, Miért hagytuk, hogy így legyen?), majd a hetvenes években az Illés és Koncz Zsuzsa albumain kitágította szövegírói univerzumát, és sajátos szimbólumrendszert alkalmazva egyre erőteljesebb társadalomkritikai hangot is megfogalmazott (Jelbeszéd, Ha én rózsa volnék).
A hetvenes évek második felétől, a Fonográf korszakban a rá nehezedő fokozott nyomás és odafigyelés miatt ugyan a korábbinál kevesebb társadalmi töltésű dallal lepte meg a híveit, mert a szövegeit ebben az időben még a korábbinál is erősebben cenzúrázták, de ő mindig megtalálta annak lehetőségét, hogy dalaiban a hivatalos szólamoktól eltérő gondolatokat és érzelmeket közvetítsen. Ha másként nem ment, akkor Koncz Zsuzsa verslemezein például a magyar költőkkel üzent (Kertész leszek, Itt van az ősz, itt van újra).
Pályafutásának önálló korszaka 1978-ban a Várszínházban és az Egyetemi Színpadon tartott előadásaival kezdődött. Az utca másik oldalán című műsora már címében is kifejezte művészi, alkotói alapállását. Első szólóalbuma 1980-ban Hungarian Blues címmel jelent meg. Ezen a szerző-előadó saját életérzéseit, filléres emlékeit, valamint a mindennapokban tapasztalt konfliktusokat énekelte meg, ironikus felhangokkal, sokat sejtető, áttételes megfogalmazásokkal. Ez a törekvése megfigyelhető későbbi albumain is, amelyekkel négy-öt évenként jelentkezett. Bródy szemmel láthatóan ezekben a mikrorealista vagy gúnyos, szatirikus kis dalokban (Mama kérlek, Filléres emlékeim, Légy hű magadhoz, Maszkabál, Földvár felé félúton) érzi jól magát, mint ahogy a színpadon is eszköztelen előadásmódjával, dalainak gondolatiságával képes leginkább hatni nézőjére, hallgatójára.
Bródy életművében ugyanakkor jelentős helyet foglalnak el a színpadi művek. A nyolcvanas évektől több alkotóval (Szörényi Levente, Müller Péter Sziámi, Tolcsvay László, Andrew Lloyd Webber) is maradandó értékű műveket hozott létre – Kőműves Kelemen, 1982, István, a király, 1983, Doktor Herz, 1988, Fehér Anna, 1988, A kiátkozott, 1997, Will Shakespeare, vagy amit akartok, 1997, Veled Uram!, 2000, Volt egyszer egy csapat, 2005 –, amelyek ma már repertoár darabok a színházakban.
A szólista évek alatt dalszerzőként is aktív maradt. Koncz Zsuzsával és Halász Judittal mindvégig termékeny volt a kapcsolata, de életkortól és stílusoktól függetlenül jól együtt tudott működni más zenésztársakkal is, írt dalokat Tolcsvay Lászlónak, Nagy Ferónak, Zoránnak, Komár Lászlónak és a Géniusznak. 1996-ban Liszt-díjat és Huszka Jenő-díjat, 2000-ben az Illés együttes tagjaként Kossuth-díjat, 2006-ban pedig a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét vehette át. Vámos Miklós (Ha én Bródy volnék), illetve Gréczy Zsolt és Retkes Attila írt róla könyvet (Bródy). 1990 és 2012 között az Artisjus Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesület elnöke volt.
JBSz-SJ
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 408–409.
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 258–259.

Kapcsolatok

Illés Lajos

Illés (klasszikus)

Szörényi Levente

Bródy János