Publication/name

Honfoglalás

Bencsik Sándor, (Budapest 1952. szeptember 15. – 1987. szeptember 23.), becenevén Samu, a P.Mobil és a P. Box meghatározó tagja, a rockgitározás hőskorának kultikus alakja volt, akinek nevéhez számtalan korszakos rocksláger fűződik. Néhány közülük: Kétforintos dal, Menj tovább, Miskolc, Utolsó cigaretta, Főnix éjszakája, Örökmozgó, Vonat, Tűzimádó, A Zöld, a bíbor és a fekete, Halálkatlan, Valami rock and roll és persze a Honfoglalás szvit. Ahogy Schuster Lóránt, a P. Mobil vezetője mondta róla: angolul gitározott, de magyarul halt meg. Részben a szocialista rendszer, részben a zenész szakma, részben a zűrös magánélete juttatta oda, hogy egy osztrák menekülttáborban ért véget az élete. Hivatalosan öngyilkos lett, de halálának körülménye máig tisztázatlan.
Szerény, magának való ember volt, állandóan gyakorolt, ritkán nyilatkozott. Viszont ahogy a zenei felkészültségben, úgy a külső megjelenésben is a maximumra törekedett. Legendásan elegáns zakókat viselt, vasalt ingeket hordott, tükörfényes cipővel vagy csizmával. Rocker jellemére egyedül az elmaradhatatlan csuklólánc utalt. Viszont ahogy rockgitározott, úgy idehaza kevesen tudtak, különösen a maga idejében. 
Az 1970-es évek hajnalán a sashalmi Sygma zenekarban kezdte, rövid ideig a Beatrice tagja lett (Samu becenevét állítólag Nagy Ferótól kapta), majd a Gesarolban folytatta, melyet 1973-ban átkereszteltek P.Mobilra. De hiába írt korszakos rockslágereket, hiába tomboltak fiatalok ezrei a zenekar koncertjein, az akkori egyetlen Hanglemezgyártó Vállalat vezetése 1978 és 1980 között mindössze három P.Mobil-kislemezt volt hajlandó megjelentetni. Amikor pedig az első LP (Mobilizmo, 1981) a boltokba került, Bencsik Samu már nem volt a csapat tagja.
Utoljára 1980. szeptember 15-én Ajkán játszott velük, aztán – hanglemezgyári sugallatra – Cserháti István billentyűssel megalapította a P. Boxot, mellyel három nagylemez (P. Box, 1982, Kő kövön, 1983, Ómen, 1985) készített. Utóbbit sokan az első hazai heavy metal korongnak tartják.
A nyolcvanas évek derekán a Metal Company-ban gitározott (Deák Bill Gyula belépését követően ebből lett a Bill és a Box Company), majd 1987 nyarán feleségével és kislányával Svédországba emigrált, de onnan egy ausztriai menekülttáborba toloncolták őket. Ahol a visszaemlékezések szerint kidobta az ablakon a bőrdzsekijét, majd maga is utána ugrott.
Emlékére a kétezres évek legelején Debrecenben utcát neveztek el róla.
JBSz

Bencsik Sándor

Nevezték már prófétának, rockköltőnek, az ifjúság megrontójának, lázítónak, ellenzékinek, sőt Jagger-imitátornak is. Azt viszont mindenki elismerte, hogy előadóművészként, népművelőként és íróként elévülhetetlen érdemei vannak a blues magyarországi népszerűsítésében. Zenekara, a Hobo Blues Band fennállása harminchárom éve alatt folyamatosan a színpadon volt – ami hazai viszonylatban egyedülálló jelenség. Ráadásul Hobo emellett színházi vonalon is rendkívül aktív volt, időről időre összeállított példaképei – József Attila, Jim Morrison, Vladimír Viszockij, Francois Villon vagy Ady Endre – verseiből önálló estre valót.
Próbálkozott szövegírással és szövegfordítással a Kex-szel, a Syriusszal, az Olimpiával, a P.Mobillal, felbukkant filmekben (Extázis 7-től 10-ig, Agitátorok), Szerémi László néven novellákat publikált. Állítólag 1968-ban egy Kex-koncerten énekelt először színpadon (két Rolling Stones-dalt, a The Spider And The Fly-t és az I’m Alright-ot), akkoriban Baksa Soós János a közönség soraiból hívott fel embereket, hogy színesítse a műsort. Aztán sokáig semmi, majd a hetvenes évek derekán egy nap a Metro Klubban beugrott a P.Mobilba énekelni. Néhány Stones-dal is terítékre került. A sikeren felbuzdulva Hobo nekilátott zenészeket keresni, ekkor ajánlotta neki Schuster Lóránt a P.Mobil előtt rendszeresen fellépő, angol rockszámokat játszó Ikarust. Javarészt belőlük jött létre a Hobo Blues Band első felállása.
Hobo tehát tizenöt évet töltött a rock peremvidékén, mielőtt 1978-ban beszállt volna a rock and roll cirkuszba. Hogy aztán egyetlen év alatt minden babért learasson. Zenekarában, a Hobo Blues Bandben fennállása harminchárom éve alatt több mint harminc zenész fordult meg, rajta kívül minden hangszeres többszörösen cserélődött. A legfontosabb társak: Póka Egon (basszusgitár) 1978–1993 és 2009–2011 között, Tátrai Tibor (gitár) 1983–1985, 1989–1998 és 2009-2011 között, Döme Dezső (dob) 1979–1980 és 1985–1989 között, Deák Bill Gyula (ének) 1979–1985 között, Tóth János Rudolf (gitár, ének) 1985–1998 között, Hárs Viktor (basszusgitár) 1998–2008 között, Fehér Géza (gitár) 2002–2008 között, valamint Fuchs László (zongora) 1985–1989 között volt a zenekar tagja. A HBB 2011-ben elbúcsúzott, azóta ifj. Tornóczky Ferenc (gitár), Póka Egon (basszusgitár), Szakadáti Mátyás (ütőhangszerek) és Fekete-Kovács Kornél (trombita, billentyűs hangszerek) Hobo állandó kísérői.
A HBB-vel több mint húsz korongot jelentetett meg, nem túl egyenletes színvonalúakat, de van köztük néhány egészen kimagasló teljesítmény. Az első évtizedből mindenekelőtt az 1984-es dupla Vadászat, mely a magyar rocktörténelem egyik legerősebb albuma, szövegekben, zenében, hangszeres virtuozitásban (Tátrai–Póka duó) egyaránt. A második évtizedből talán az 1995-ös Vissza a 66-os úton-t érdemes kiemelni: ebben rótta le Hobo Amerika (a blues és a beatirodalom) előtti tiszteletét, nem utolsósorban pedig megjelentetett mellé egy érdekes „roadfotó”-albumot, útinovellákkal. Az azt követő időszakból pedig kétségkívül az Idegen tollak a legemlékezetesebb: Hobónak benne bő két óra terjedelemben sikerült meggyőző szellemi-kulturális ívet húznia Francois Villontól Tom Waitsig.
Nagyjából a rendszerváltozás óta építgeti a maga képzeletbeli hármasoltárát. Középen József Attilával, a két szélén Jim Morrisonnal és Vlagyimir Viszockijjal. Emellett kezdetben ott voltak a fekete bluesénekesek (Muddy Waters, Elmore James, Willie Dixon), a fehér bluesrockerek (Rolling Stones, Cream, Fleetwood Mac) és Jimi Hendrix, majd jött hozzájuk Allen Ginsberg, később Tom Waits, Francois Villon, Faludy György, Pilinszky János, Ady Endre, legutóbb pedig Bob Dylan.
Munkásságát 2011-ben Kossuth-díjjal ismerték el.
JBSz–SJ
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 324–328.
<a href="http://hobo.hu/">Kapcsolat:</a>
<a href="http://hobo.hu/">http://hobo.hu/</a>

Hobo (Földes László)

Donászy Tibor (1955, Budapest) az egyik legelismertebb magyar dobos, aki 1974 óta számtalan magyar rockzenekarban játszott, mindenekelőtt tagja volt a Nagy Feró vezette klasszikus Beatricének.
„Tipcsi” – ahogy a szakmában emlegetik őt – első zenekara 1974-ben a Gidó ’74 trió volt, amit Gidófalvy Attila orgonista alapított, majd a progresszív rockot játszó <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-theatrum-7093">Theatrum</a> együttesben zenélt, amelynek szintén tagja volt Gidófalvy Attila is. Ezután nem volt meglepő, hogy Donászy és Gidófalvy 1978-ban ismét közös zenekarba kerültek, Nagy Feró invitálására az éppen újjáalakuló <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-beatrice-539">Beatrice</a> együttesbe. Donászy 1981-ig játszott az ország első számú botránybandájában, mikor is Nagy Feró feloszlatta a Beatricét.
Ezután a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-rolls-frakcio-10510">Rolls Frakció</a>ban dobolt, egészen 1983-ig, majd az elsősorban kelet-európai népdalfeldolgozásokat játszó <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-gepfolklor-6974">Gépfolklór</a> tagja lett. Ő dobolt a formáció 1984-es Barbaro című kazettáján. Majd ismét egy váltás, a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-pmobil-6827">P. Mobil</a> következett, a zenekar 1984-ben Donászyval vette fel a Honfoglalás című nagylemezt. 1985 év végére a P. Mobilban megbomlott az egység, emiatt felfüggesztették működésüket.
Donászy Tibor az <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-edda-9400">Edda</a> együttesben folytatta. Pataky Attiláékkal 1986–1996 között tíznél is több nagysikerű kiadványt készített. 2000-ben saját albuma is megjelent, Páratlan Élmények – 25 év dobolás címmel. 1997-2006 között a Tunyogi Rock Band, 2007-től az iCON, 2009-től a Zöld, a Bíbor Band, 2010-től 2015-ig, majd 2017-től újra a Mobilmánia és a RockBand tagja. Emellett a Private Colt zenekart erősíti. 2012-ben alapító tagja volt a nagyrészt egykori Edda-tagokból álló Zártosztály nevű együttesnek.
Donászy Tibor a mai napig aktívan dobol, játszik a Mobilmánia zenekarban. Idén májusban pedig a régi zenésztárs, Gidófalvy Attila 70. születésnapja alkalmából rendezett koncerten láthatjuk őt, az ünnepelt mellett Zeffer András, Jankai Béla, Kiss Zoltán Zéró és Takáts Tamás társaságában.
A kétezres években oktatott a Dobakadémián, ahol dobos- és ütős zenészeket képeztek a szakma elismert dobosai. Zenésztársai kiemelik zenei precizitását, és úgy emlegetik őt, mint aki folyamatosan gyakorol, még utazások közben is, és aki mindig ügyel fizikai kondíciójára.
HZ
 
<a href="https://www.facebook.com/donaszytipcsi/">https://www.facebook.com/donaszytipcsi/</a>

Donászy Tibor

Schuster Lóránt (1949) 1970-es évekbeli hard rock sikercsapata, a P. Mobil a nyolcvanas évek közepére sokat vesztett népszerűségéből, és az „örökmozgó” 1985. december 28-án Kaposvárott, úgy tűnt, végleg leállt. Schuster ettől kezdve inkább a színpadtechnikai üzletágra koncentrált. Aztán 1992 őszén az azóta elhalt Rockszövetség egyik buliján, majd egy évre rá egy zárkörű segélykoncerten ismét játszott a P. Mobil, az igazi visszatérésnek pedig 1994. június 11-én a Fradi pályán 12 ezer ember lehetett szem- és fültanúja. Ősszel a boltokba került az új anyag (Ez az élet, Babolcsai néni!), majd az elkövetkező években Schuster sorra jelentette meg a zenekar addig kiadatlan demó- és koncertfelvételeit, 1996-ban pedig a Magyar Állami Hangversenyzenekarral újra rögzítették a Honfoglalás szvitet.
1997-ben ismét gyökeresen átalakult a P. Mobil, Schuster elküldte Tunyogit, Zeffert és Kékesit, helyükre Rudán Joe (ének) és Póka Egon (basszusgitár) érkezett, a dobok mögé pedig Németh Gábor ült. Azóta alkalmilag továbbra is fellépnek, de a több tucat zenészt elfogyasztó P. Mobil életműve régóta lezártnak tűnik. Még akkor is, ha legutóbb 2017-ben jelentkeztek új dalokkal (Csoda történt!) és 2023 áprilisában a Papp László Budapest Sportarénában nagyszabású teltházas koncerttel ünnepelték fennállásuk 50. évfordulóját.
Schuster a zenekar mellett a politikai életben is részt vett, 1998 és 2002 között a fővárosi közgyűlés MIÉP-es képviselője volt (emellett a Kulturális Bizottságnak is a tagja). 2003 elején alapította meg a Magyar Nemzeti Frontot, melynek a Magyar Nemzeti Szövetség tagja lett. Schuster Lóránt előbbinek szervezési alelnöke, utóbbinak főtitkára.
JBSz
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 272–273.
Kapcsolatok: <a href="https://www.facebook.com/profile.php?id=100044528912336">https://www.facebook.com/profile.php?id=100044528912336</a>

Schuster Lóránt

A „fekete bárányok” néven elhíresült zenekarok egyike, a Piramis mellett az 1970-es évek végének legnépszerűbb rockcsapata.  A legrégebben hajtott a sikerért, a legfanatikusabb rajongótábort mondhatta magáénak. A hatalmas népszerűsége ellenére tíz évig csak fesztiválokon és szabadtéri koncerthelyeken mutatta be lemezre nem került műsorait.
Miután jogelődje, a Gesarol neve szalonképtelennek bizonyult, a „rovarhalál zenészei” 1973 áprilisában az Esti Hírlap-ban közleményben tudatták mindenkivel, hogy a továbbiakban P.Mobil néven működnek. A zenekar akkori felállása: Bencsik Sándor (1952–1987, gitár), Losó László (1953–, basszusgitár, ének), Huszár Györgyi (1954, ének), Serényi Miklós (ének), Póta András (1955, dob), Schuster Lóránt (1949, zenekarvezető). Hivatalosan 1973. május 1-jén a Budai Ifjúsági Parkban mutatkoztak be, de az igazi debütálás június 10-én a miskolci popfesztiválon történt, ahol a slágervonal és a progresszív rock képviselői között egyedüliként játszottak hard rockot. Igaz, a diósgyőri stadionban a közönség körében igazán parodisztikus hangvételű dalaikkal – Hol van már az ezüst tál? Prézlidal, Ha én ló lehetnék? – arattak sikert.
A P.Mobil kezdettől hard rockot játszott, először a Skorpió előzenekaraként turnézott, majd 1974 és 1976 között egyedül is bejárta az országot. Ez alatt több tagcsere is történt, a klasszikus felállás 1976 őszére alakult ki: Schuster Lóránt, Bencsik Sándor, Kékesi „Bajnok” László (1951, basszusgitár), Vikidál Gyula (1948, ének), Cserháti István (1954–2005, billentyűsök), Pálmai Zoltán (1954, dob). Pálmait 1978-ban Mareczky István (1953) váltotta fel.
A pofonok után is mindig talpra álló ötletember és rock-clown Schuster Lóránt ekkoriban tűnt fel a koncerteken egy táblával, rajta mindössze annyi állt: ROCK, miközben mániákusan ismételgette a később frázissá koptatott mondatot: „a rock örök és elpusztíthatatlan”. De a hetvenes évek közepétől hiába léptek – a sikertelenség miatt gyakran változó felállásban – komplett, nagylemezre kínálkozó anyagokkal  (A kintornás szerencséje, 1975; P.Mobil az alagútban, 1976; Honfoglalás, 1978; Segítség, jaj, 1980).  a közönség elé, hiába követte őket mindenhová a fanatikus rajongótábor, hiába voltak a „szolidaritási ütközet” állandó szereplői, a hivatalos intézmények ajtaján nem nyertek bebocsátást.
Pedig ha más nem, az 1978. április 30-án az Ifiparkban bemutatott Honfoglalás című szvitjük (szerzői: Cserháti István, Bencsik Sándor, Földes László) a magyar rockzene egyik jelentős teljesítménye. Ehhez képest az MHV a benyújtott anyagokból 1978 és 1980 között mindössze három kislemezt jelentetett meg (Kétforintos dal / Menj tovább, Forma I / Utolsó cigaretta, Miskolc / Csizma az asztalon).
A reménytelennek tűnő harcot először Vikidál Gyula adta fel, 1979 nyarán távozott a Dinamitba – helyére Tunyogi Péter (1947–2008) került –, majd Cserháti István és Bencsik Sándor lépett ki a zenekarból, és megalakította a P. Boxot. Az 1980-as Fekete bárány fesztiválon ismét nagy sikert arattak, majd még egyszer nekirugaszkodtak Jerikó falainak, amit ezúttal sikerült is az Ifiparkban konkrétan, a valóságban jelképesen áttörniük. Az új felállás – Sárvári Vilmossal (1952, gitár) és Zeffer Andrással (1958, billentyűsök) – 1981-ben élhette meg első nagylemezének (Mobilizmo) megjelenését. Ezt követően még további két korongot (Heavy Medal, 1983, Honfoglalás, 1984) adtak ki, majd az „örökmozgó” 1985. december 28-án Kaposvárott, úgy tűnt, végleg leállt.
Legközelebb 1992 őszén egy Rockszövetség bulin, majd egy évre rá egy zártkörű segélykoncerten játszottak, az igazi visszatérésnek azonban 1994. június 11-én 12 ezer ember volt szemtanúja a Fradi pályán. Ősszel a boltokba került az új anyag (Ez az élet, Babolcsai néni), majd az elkövetkező években Schuster sorra megjelentette a zenekar addig kiadatlan demo- és koncertfelvételeit. 1996-ban pedig a Magyar Állami Hangversenyzenekarral újra rögzítették a Honfoglalás szvitet.
1997-ben ismét gyökeresen átalakult a P.Mobil, Schuster elküldte Tunyogit, Zeffert és Kékesit, helyükre Rudán Joe (1963, ének) és Póka Egon (1953–2021, basszusgitár) érkezett, a dobok mögé pedig Németh Gábor (1955) ült. Majd Rudán helyére a miskolci Baranyi László (1984) került, és azóta a számos fiatal muzsikussal kiegészült P.Mobil – melyben Schuster és Sárvári képviselik a múltat – igencsak aktívvá vált, több új stúdióalbumot (Mobileum, 2009, Farkasok völgye, Kárpát-medence, 2014, Csoda történt!, 2017) jelentetett meg, és a korábbi időszak felállásait tripla CD-ken adták ki.
JBSz–SJ
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 445–450.
Kapcsolat:
<a href="https://pmobil.hu/">https://pmobil.hu/</a>
<a href="https://www.facebook.com/p.mobilofficial/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/p.mobilofficial/?locale=hu_HU</a>

P.Mobil

Kékesi „Bajnok” László

Sárvári Vilmos

Zeffer András

Tunyogi Péter (1947-2008) énekes, aki 1979-1997 között a P.Mobil tagja volt. Emellett a nevét viselő Tunyogi Rock Banddel is sikereket ért el.
Színészcsaládba született Békéscsabán, gyermekkorában szülei foglalkozása miatt városról városra vándoroltak. A győri Anonymus együttesben kezdte zenei pályafutását 1963-ban. Ezt követően a zalaegerszegi <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-cyklon-6739">Cyklon</a> dobosa lett, itt együtt zenélt a későbbi Bergendy-, majd HBB-tag Tóth János Rudolffal. Tunyogi később már gitározott és énekelt a formációban. Közben szerepelt a Spirál zenekarban is.
1975-ben „Tunyó” a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-beton-417">Beton</a> zenekar énekese lett. A saját számok mellett külföldi rockdalokat játszó együttesnek a Lőrinci Ifjúsági Park volt a „törzshelye”, ahol többször játszottak a P.Mobil előtt. Tunyogi innen ismerte a mobilosokat, akik Vikidál Gyula távozása után őt hívták meg énekesnek.
Tunyogi Péter karrierjének csúcsát jelentették a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-pmobil-6827">P.Mobil</a>ban töltött évek. A hatalmas népszerűségű rockzenekar első néhány nagylemezén Tunyó énekelt, aki innentől országos ismertséget szerzett. A P.Mobil 1985-ben leállt, a zenekar nélkül maradt énekes külföldre ment vendéglátózni.
1991-ben újra feltűnt a magyar zenei életben és megalakította a Tunyogi Bandet, amelynek koncertjein főként P.Mobil-dalok hangzottak el. A P.Mobil 1994-ben visszatért, de a Tunyogi Band is tovább működött. Ez feszültséghez vezetett, aminek az lett az eredménye, hogy Tunyoginak 1997-ben el kellett hagynia a P.Mobilt.
1997-től együttese neve Tunyogi Rock Band (TRB) lett, elkezdtek saját dalokat írni, bár a P.Mobil-slágerek is műsoron maradtak. Megjelent több nagylemezük. A formációban Tunyó mellett kiváló rockzenészek álltak színpadra: Závodi János (Piramis), Donászy Tibor (Beatrice), Zeffer András (P.Mobil), Kékesi „Bajnok” László (P.Mobil).
A 2000-es években az egykori Cyklon zenekar tagjai gyakran együtt játszottak Pardon néven, egy albumuk is megjelent (I Fell Good, 2006), amelyen Tunyogi Péter énekével feldolgozásokat is előadtak, mások mellett James Brown-, Beatles- és Deep Purple-szerzeményeket.
2008-ban Zeffer András több volt P.Mobil-taggal együtt megalapította a Mobilmánia együttest, melynek Tunyogi lett az egyik énekese. Sajnos csak rövid ideig. 2004-ben diagnosztizáltak nála egy súlyos betegséget, amelyet műtét és hosszas kezelés követett. Ezután egészségi állapota hol jobb, hol rosszabb lett. 2008. november 1-jén egy koncert előtt összeesett és súlyos fejsérülést szenvedett, amelynek következtében november 9-én elhunyt. 61 éves volt.
Gyermekei közül Tunyogi Orsi ismert énekes lett, aki mára már visszavonult a zenéléstől. Másik lánya, Bernadett színész-énekes, ő ma is gyakran szerepel a P.Mobil fellépésein. A két lány annak idején édesapjukkal is koncertezett, és albumokat vettek fel közösen.
Tunyogi Péter neve mára sem merült feledésbe. Több rajongói oldala „él” a közösségi médiában, és rendszeresen koncertezik a Tunyó Öröksége Zenekar is, akik felidézik a kitűnő énekes dalait.
HZ
 
<a href="https://www.facebook.com/groups/491152984293596/">https://www.facebook.com/groups/491152984293596/</a>
<a href="https://www.facebook.com/groups/tunyogi/">https://www.facebook.com/groups/tunyogi/</a>