Publication/name

Holnaptól más lesz

Amolyan magányos farkas: négy évtizedes pályafutása alatt legalább negyven nagylemezen szerepelt, általában zenekarvezetőként vagy meghatározó személyiségként. Számos nemzetközi díj birtokosa, rendszeresen tart mesterkurzusokat, több évtizede tanít a jazztanszakon. Közel háromszáz zongora-, kamara- és zenekari darab mellett harmincnégy filmhez és színházi előadáshoz írt zenét.
1978-ban fejezte be tanulmányait a jazztanszakon, 1981-ben első díjat nyert a kaliszi nemzetközi jazz-zongoraversenyen. Első formációja, a Binder Quartet – Binder Károly (zongora), Dresch Mihály (szaxofon), Benkő Róbert (bőgő), Baló István (dob) – hangzásvilágát erőteljes kortárs zenei hatások jellemezték. Nagy sikerrel szerepeltek jugoszláv, lengyel és svéd fesztiválokon, 1982-ben Debrecenben a dán free jazz szaxofonossal, John Tchicai-jal kvintettben játszottak és vele vették fel első nagylemezük anyagát.
A Quartet feloszlása óta Binder Károly – a Pangea zenekart leszámítva – szinte kizárólag szóló- és duóprodukciókat jelentetett meg, többek között a klarinétos Theo Jörgensmannal, a tablás Federico Sanesivel, a gitáros Juhász Gáborral, a zongorista Kutas/Kaltenecker Zsolttal, a szintén zongorista Süle Lászlóval és a szaxofonos Borbély Mihállyal.
A kilencvenes évek elején BMM néven saját kiadót hozott létre, azóta kizárólag annak égisze alatt jelenteti meg saját kiadványait.
1980 és 1988 között a budapesti Erkel Ferenc Zeneiskolában, és azóta is a jazztanszakon tanít, 2000 óta pedig annak vezetője.
Munkásságát 2003-ban Erkel-díjjal ismerték el.
JBSz
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar jazz története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2014, p. 199–203.
Kapcsolat:
<a href="https://www.binderkaroly.hu/en/">https://www.binderkaroly.hu/en/</a>

Binder Károly

A marosvásárhelyi születésű rockénekesnő tornásznak, majd testnevelő tanárnak készült, de a nyolcvanas években énekelni is tanult, és miután Magyarországra áttelepült és előadói engedélyt szerzett, előbb a külföldi vendéglátóiparban dolgozott, majd 1988-ban a Rózsaszín Bombázók tagja lett. 1989-től több zenekarban (Kormorán, Keresztanya) énekelt, illetve vokálozott. 
Szólistaként bemutatkozó nagylemeze 1999-ben jelent meg (Nem tudod elvenni a kedvem), amiért megkapta a legjobb énekesnőnek járó eMeRTon-díjat. Balázs Fecóval (Csönd éve volt) és Erox-szal (Ciosa della Vita) sikeres duetteket énekelt, de hiába lett a második nagylemez (Nekem más kell, 2001) poposabb hangvételű az előzőnél, és hiába írt rá dalokat Szűcs Norbert és Adamis Anna, mégsem sikerült szintet lépnie. 
Pedig ekkor már létezett saját zenekara, a Keresztes Ildikó Band, melyben az indulásnál Maróthy Zoltán gitározott (őt 2001-től Alapi István váltotta), Vörös Gábor basszusgitározott, Pálfi Balázs billentyűzött és Herpai Sándor dobolt. A 2000 és 2002 között működő formáció 2005-ben Edda-tagokkal átmenetileg újjászületett (Alapi István gitár, Gömöry Zsolt billentyűsök, Kicska László basszusgitár, Hetényi Zoltán dob), majd 2009 és 2011-ben ismét életre kelt, ezúttal Szekeres Tamás gitáros vezetésével, akit 2012-ben Szűcs János váltott. A Keresztes Ildikó Band végül 2014-ben szűnt meg. 
Keresztes Ildikó az új évezredben ennek ellenére főleg rockoperákban és zenés darabokban tündökölt (többek között 56 csepp vér, Kabaré, Irma, te édes, A költő visszatér, Az első sírásó, Kabaré, Chicago), játszott az István, a király későbbi bemutatóiban, rendszeresen fellépett az Omegával, éveken át volt az X-Faktor mentora. Miközben továbbra is keresett vokálénekesnek számított, jellegzetes rekedtes hangja több tucatnyi hanghordozón hallható.
Harmadik szólóalbumán (Minden, ami szép volt, 2008) magyar rock és blues előadók dalait adta elő. Azóta további három, kereskedelmi szempontból sikeres nagylemezt (Csak játszom, 2010, A démon, aki bennem van, 2011, Most, 2016) jelentetett meg.
JBSz
<a href="https://www.facebook.com/KeresztesIldiko/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/KeresztesIldiko/?locale=hu_HU</a>
<a href="https://www.instagram.com/keresztesildiko_official/">https://www.instagram.com/keresztesildiko_official/</a>

Keresztes Ildikó

A népzenétől a világzenéig, a modern jazztől a kortárs zenéig sokféle területen ténykedik Borbély Mihály. Hol együttesvezetőként (Borbély Műhely, Quartet B, Balkán Jazz Project, Borbély-Dresch Quartet), hol különböző formációk (Binder-Borbély duó, Eastern Boundary Quartet, László Attila Quintet, Oláh Kálmán Szextett, Vujicsics együttes) tagjaként, hol szólistaként.
Zenei tanulmányait a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán folytatta klasszikus klarinét, illetve jazz szaxofon szakon. Pályafutása során eredeti hangszerei (klarinét, szaxofon) mellett különleges fúvós hangszerek megszólaltatására is specializálódott (például tárogató, népi furulyák, kaval, dvojnice, fujara, okarina, bombard, zurna).
A többnemzetiségű, többkultúrájú Pomázon felnőtt Borbély a hetvenes évek közepén többetmagával megalapította a Vujicsicst, amely idővel a helyi nemzetiségi táncegyüttes kísérő zenekara lett. A délszláv profil kialakulásában nagy szerepet játszott a névadó, Vujicsics Tihamér, sokat beszélgettek vele, sok hanganyaggal, tudással és tanáccsal segítette őket. Amikor 1977-ben megnyerték a Ki mit tud?-ot, már egyértelműen délszláv zenekar voltak.
Borbélyt a Vujicsics mellett a jazz a kezdetektől érdekelte, de sokáig csak autodidakta módon foglalkozott vele. Aztán a nyolcvanas években elvégezte a jazztanszakot. 1994-ben pedig megalapította első saját zenekarát, az etnojazzt játszó Quartet B-t. Majd azzal párhuzamosan 2000-ben Borbély Műhely néven egy újabb formációt is létrehozott. Az utóbbi időben pedig ezek mellett újabbak születtek: a Balkán Jazz Project és a Borbély-Dresch Quartet.
Borbély Mihály tehát a többiekkel épp ellentétes utat járt be. Klasszikus klarinétművésznek indult, a hetvenes évek elején mégis a népzene felé fordult, és az Eredics-testvérekkel megalapította a Vujicsics együttest. Aztán a nyolcvanas évek elején a jazzben merült el, és a számtalan vendégszereplés mellett régóta két saját formációt (Quartet B, Borbély Műhely) vezet. Részben a muzsikustársak, részben a némiképp eltérő zenei világ miatt döntött így. Míg a Quartet B-ben a népzenei, világzenei – György Mihály gitározása és buzukijátéka révén mindenekelőtt a balkáni – jelleg sokkal erősebb, közvetlenebb, addig a Borbély Műhely jazzesebb, benne a népzenei hatás áttételesebb. Utóbbi legfrisebb albumán Kodály műveinek jazzes értelmezése hallható.
Az elmúlt évtizedekben számtalan lemezfelvételen működött közre. Olyan jeles előadókkal dolgozott együtt, mint Nikola Parov, Sebestyén Márta, a Sebő együttes, Dresch Mihály, Grencsó István, Kőszegi Imre, a László Attila Band, Oláh Kálmán, Ráduly Mihály, Szakcsi Lakatos Béla, Trilok Gurtu, Michel Montanaro, Herbie Mann, a Saxophone Summit (Michael Brecker-David Liebman-Joe Lovano), Jirí Stivín, Zbigniew Namysłowski, a Rova Saxophone Quartet, Eötvös Péter, a Nemzeti Filharmonikusok, az UMZE Kamaraegyüttes és a 180-as Csoport.
A tanítás életének és zenefilozófiájának fontos eleme. 1979 óta aktív zenepedagógus. 1986-tól a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola, 1990 óta a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Jazz Tanszékének tanára, 1997 és 2000 között ugyanott tanszékvezető is volt. Emellett számos helyen tartott előadást, s vezetett kurzust idehaza és külföldön egyaránt.
Díjak, elismerések: Pro Urbe Szentendre (1986), Karlovy Vary Jazz Fesztivál - „Legjobb szólista” (1988), Neufeld Anna Emlékdíj (1998), Kisebbségekért állami díj (Vujicsics együttes) (1999), Artisjus díj (2002), Az év magyar jazzlemeze (Meselia Hill, 2005), Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje (2005), Pomáz Díszpolgára (2005)
JBSz
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar folk története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2013, p. 250–251.
Kapcsolat:
<a href="https://mihalyborbely.hu/">https://mihalyborbely.hu/</a>
<a href="https://www.facebook.com/mihalyborbelymusic/">https://www.facebook.com/mihalyborbelymusic/</a>

Borbély Mihály

A rendszerváltozás után felbukkant gitáros nemzedék talán legjelentősebb képviselője. Játékát kifinomultság és esztétikai érzékenység jellemzi.
Az anyai ágon észt származású muzsikus Pécsett nőtt fel, ahol kamaszként gyakorta fellépett az Ifjúsági Ház Jazz Teázójában és Blueskocsmájában. 1988-ban költözött Budapestre és lett a jazztanszakon Babos Gyula növendéke. A fővárosban egy évvel később az Off Course tagjaként debütált, 1990-től Binder Károllyal játszott duóban, több közös nagylemezt (Little Song, 1992, Chrismas Song, 1993, Senior &amp; Adolphis, 1996) készítettek.
A kilencvenes évek elején Juhász Gábor alapító tagja volt a Pangea zenekarnak és a Tin-Tin Quartetnek, közreműködött a Binder Quartetben, a Bosambóban, a Balázs Elemér Groupban, a Mirrorworldben, a Samsara Quartetben és a Dés László Septetben. Legalább negyven albumon hallható a játéka, a fentieken túl például Téli Márta és Marozsán Erika korongjain. Az Off Course tagjaként olyan világsztárokkal készített közös nagylemezt, mint Erik Truffaz és Charlie Mariano.
A dán trombitással, Palle Mikkelborggal közös 2004-es 60/40 című CD volt az első, amelynek borítóján a saját neve szerepelt. Zenekarvezetőként az igazi lemezdebütálása azonban csak három évvel később következett be: power trió felállásából készített Fények című CD-n a basszusgitáros Papesch Péter és a dobos Borlai Gergő volt a partnere. Szintén 2007-ben jelent meg a Szájról szájra projekt zenei anyaga, amelyen Juhász három népdalénekesnővel – Bognár Szilviával, Herczku Ágnessel és Szalóki Ágival az új évezred egyik legerősebb folkprodukcióját hozta létre. Egy évre rá pedig Karády Katalin világháború előtti keserédes dalait szedte szét és hangszerelte újra, melyeket Szalóki Ági énekelt lemezre.
2009 őszén került a boltokba 1978 című újabb albuma, amely nemcsak sokkal líraibb és meditatívabb volt a Fényeknél, de rajta a dalok – tőle szokatlan módon – hangsúlyos fúvós hangszerelést kaptak (ez amúgy Bacsó Kristóf érdeme).
2012 elején egykori tanítványával, Gyémánt Bálinttal készített közös albumot (Budapest), legutóbb pedig aktuális triójával – Juhász Gábor (gitár), Lukács Miklós (cimbalom), Szalai Péter (ütőhangszerek) – a modern jazz egyik alapművét, John Coltrane 1964-es A Love Supreme-ét játszotta a maga felfogásában lemezre.
Juhász Gábor életében a kezdetek óta meghatározó a tanítás, többek között a Postás Zeneiskolában és a Bartók Béla Zenei Szakközépiskola jazztanszakán oktat (ami nem azonos az időközben a Zeneakadémia részévé vált Gonda János alapította jazztanszakkal).
JBSz
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar jazz története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2014, p. 257–259.

Juhász Gábor (jazzgitáros)

Mohai Tamás

Delov Jávor (1980, Budapest) dobos, ütőhangszeres, a hazai alternatív zenei produkciók és jazzszíntér egyik legfoglalkoztatottabb zenésze. A Random Trip alapítója, és immár 14 éve projektvezetője ennek a különböző zenei stílusukat összehozó spontán élőzenés klubest-sorozatnak.
Nyolcéves korától klasszikus ütős szakon tanult egy zeneiskolában. 1992-től az Óbudai Népzenei Iskola bolgár népidob szakán végzett egy évet. Középiskolás éveiben is ének-zene szakos volt.
1996-ban barátjával és gimnáziumi osztálytársával, Bársony Bálinttal (Back II Black) alapította meg első zenekarát. 1997-től nagyon sok ismert és kevésbé ismert előadóval és formációval lépett fel (Auth Csilla, Borbély Mihály, Firstwood Gospel Team, Fugato, Jazzterday, Király Linda, Africa Molatako Band, M'Pivazu, Nikola Balkan Syndicate, Passengers, SoulWhat!, Tóth Vera, Vénusz). 2002-ben felvételt nyert a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemre, ahol jazz-dob szakon szerzett diplomát 2007-ben. 2004-től 2005-ig a manchesteri University of Salford ösztöndíjas hallgatója volt, és egy éven keresztül fekete zenészekkel játszott egy gospel formációban.
Hazatérése óta számtalan zenekarban szerepelt állandó tagként vagy vendégzenészként, ilyen többek között az Anna &amp; The Barbies, Barabás Lőrinc Eklektric, Farkasházi Réka és a Tintanyúl, Fábián Juli &amp; Zoohacker, valamint a Révész Sándor-Závodi János féle Piramis Évek produkció. A virtuóz dobos jelenleg a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-turbo-8180">Turbo</a> pszichedelikus rockzenekar tagja, valamint aktív résztvevője a Vibe Changers zenei vállalkozásnak, amely klubest-sorozat és egy tehetségkutató elegyét foglalja magába.
2007-2010 között Barabás Lőrinc mellett állandó szereplője volt a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-random-szerda-58449">Random Szerda</a> elnevezésű koncertsorozatnak. Az örömzenélés helyszíne nyaranta az A38 Hajó tetőterasza volt, télen pedig rendszeresen a Take Five jazzkocsmába költöztek.
2009-ben ő volt a változó felállású improvizációs csapat, a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-random-trip-7592">Random Trip</a> alapítója, azóta háromszáznál is több hazai és külföldi muzsikussal zenéltek együtt. A mai napig töretlen népszerűségnek örvendő, legismertebb hazai alkalmi zenés koncertsorozatban Delov Jávor a dobolás mellett a szervezés oroszlánrészét is vállalja. Az irányítást pedig zenésztársával, DJ Q-Cee lemezlovassal együtt végzi. 2023 őszétől - kétheti rendszerességgel - már Bécsben is látható és hallható a Random Trip.
HZ
 
Kapcsolat:
<a href="https://www.facebook.com/delov.javor.9/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/delov.javor.9/?locale=hu_HU</a>
<a href="https://www.instagram.com/delovjavor/?hl=hu">https://www.instagram.com/delovjavor/?hl=hu</a>

Delov Jávor

Az egyik legkeresettebb hazai jazz-, pop- és rockbőgős/basszusgitáros, aki emellett hosszú ideig működtette a jazz- és folkművészek által előszeretettel használt Star Track Stúdiót, az utóbbi években pedig a River House Stúdióban készít felvételeket. 
Tizennégy éves korában váltott csellóról nagybőgőre, érettségi után elvégezte a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolát, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán előbb a Tanárképző Intézetben, majd a Jazz Tanszéken szerzett diplomát (nagybőgő szakon <a href="https://popkulturalis.hu/szemely-berkes-balazs-44727">Berkes Balázs,</a> basszusgitár szakon <a href="https://popkulturalis.hu/szemely-lattmann-bela-53900">Lattmann Béla</a> volt a tanára). 
Glaser Péter sokféle stílusban mozog otthonosan, több évtizedes pályafutása során a jazzista <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-balazs-elemer-7720">Balázs Elemérrel,</a> Berdisz Tamással, <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-des-laszlo-7015">Dés Lászlóval,</a> Cselik Gáborral vagy <a href="https://popkulturalis.hu/szemely-gado-gabor-126695">Gadó Gáborral</a> éppúgy játszott, mint Hofi Gézával vagy Gerendás Péterrel. No meg Szabó Tamás és Tátrai Tibor zenekaraival lép fel, mindenekelőtt a Tátrai Trenddel, ahol állandó tag.
Az aktív zenélés mellett Glaser hosszú időn keresztül az ország egyik legjobb hangstúdióját, a Star Track-et vezette, ahol olyan művészek készítettek felvételeket, mint az amerikai Matt Darriau és Frank London, illetve – alfabetikus sorrendben – <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-agoston-bela-11023">Ágoston Béla,</a> <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-harcsa-veronika-663">Harcsa Veronika,</a> <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-lukacs-miklos-26225">Lukács Miklós,</a> Malek Andrea, <a href="https://popkulturalis.hu/szemely-pribojszki-matyas-7425">Pribojszki Mátyás</a> vagy <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-szaloki-agi-11553">Szalóki Ági</a>. Az utóbbi években főként házi stúdiójában, a River House-ban dolgozik, illetve a Hagyományok Háza vezető hangmérnöke. 
Több évtizedes pályafutása során eddig két szólólemezt adott ki. 
A 2010-es These Are My Hands-en az első húsz évét összegzi. Miként anno írta: „1990 környékén kezdtem el a jazz és a vele fúzióban álló műfajok iránt komolyabban érdeklődni. Ekkortájt szereztem be az első ilyen jellegű lemezeimet, első hangszereimet, akik azóta is hűséges társaim. Az évek múlásával rengeteg olyan (új) dologgal ismerkedtem meg, melyek persze különbözőképpen, de mindenképpen nagy hatással voltak rám. Emberileg és természetesen zeneileg is. Szelektáltam, szelektálok.”
A 2019-ben publikált dupla CD-n, a Bring Down the Angels-ön pedig két, nemrég elhunyt zenészkollégájára, Farkas Mihály zongoristára és Mohai Győző dobosra emlékezik, számos neves vendégművész közreműködésével.
JBSz

Kapcsolatok