Publication/name

Heart of Rock

A Bergendy mellett a hetvenes évek első felének másik nagy, korábban sehol nem jegyzett sikercsapata a „kölyök” Generál volt. Gyakorlatilag az egyetlen együttes, mely a tizenévesek új generációjából verbuválódott, és az új tizenéveseknek játszott.
Két ismert zenekar (ZéGé, Ferm) fúziójából jött létre, 1971. december 1-jén. Felállás: Révész Sándor (gitár, ének), Novai Gábor (basszusgitár, ének), Ákos István (gitár), Karácsony János (szólógitár) és Reck Lajos (dob). A Generált a katonának bevonuló alapító, Várkonyi Mátyás nevezte be a Ki mit tud?-ra, ahol a Mikrolied vokál (Bódy Magdi, Várszegi Éva, Selényi Hédi) kíséretében ugyanúgy tarolt, mint 1968-ban a Hungaria. Dalaik frissességével, hangszerelésével, többszólamú vokáljával (Ha ismerném, Kövér a nap, Lehajtott fejjel) felüdülést keltettek a korabeli magyar popmezőnyben. Ráadásul a zenekar „ki volt találva”: zenéjükre, megjelenésükre egyaránt a kellemes, popos a legjobb kifejezés. Várkonyi és Novai személyében két kiváló zeneszerző dolgozott benne, egyedi hangszerelésű, tiszta gitárhangzásra építő, soktagú vokállal megszólaltatott dalaik új hangot hoztak, Révész személyében megtalálták a korszak új tinibálványát, a lányok pedig a fiúközönségnek kínáltak izgalmakat. Minden adott volt tehát, hogy a hetvenes évek nagy sztárcsapata legyen.
A Generál az 1972-es Táncdalfesztivál-on előadói díjat nyert (Mit tehet az ember?), sikeres volt a Made In Hungary-n (Csöngess be jó barát), így az év végén az Illés és a Bergendy mögött már a harmadik közönségkedvenc lett. 1973 elején boltokba került a Staféta, rajta a Beatles-időkre emlékeztető könnyed, popos slágerekkel. A színpadon is jelenségnek számítottak: fehér ruhában, kalapban, vagy bohókás jelmezekben koncerteztek, és igazi profi menedzselés esetén valószínűleg ők lehettek volna az első európai tini popsztárok a vasfüggönyön túlról. 1974-ben hét-nyolc országban is közönségkedvencnek számítottak, a Ki mit tud? egyik zsűritagja, Richard de Bois azonnal meghívta a társulatot Hollandiába. 1974-ben az akkor roppant sikeres holland Golden Earringgel turnéztak, a Red Bullet kiadta kislemezüket, és a Szélkakas című dal hamarosan vezette a holland sikerlistát. A Neked szól pedig hat országban lett listavezető, és ez lehetővé tette, hogy Hollandiában és az NDK-ban egy-egy, Lengyelországban két nagylemezt is megjelentessenek.
A „kölyök” Generál négyéves karrierjéről itthon alig lehetett tudni. Ahogy az 1975-ben megjelent második nagylemezt (Generál II.) szintén mérsékelten fogadta a közönség. Ezért a formáció 1975 októberében leállt (Révész a Piramisba, Karácsony az LGT-be távozott), majd Várkonyi a külföldi vendéglátózásból hazatért Olympia zenészeivel (Charlie, Tátrai Tibor, Solti János) újraszervezte a zenekart. Stílusuk is megváltozott: Tátrai gitárjátékához, a két dob kínálta lehetőségekhez, Horváth Charlie „smirgli” hangjához illő fekete funkyt, soult játszottak.
A Generálnál jobb show-t a hetvenes évek második felében kevesen csináltak idehaza. Charlie-hoz hasonló dinamikus, karakteres, fekete hangú, színes zenei fantáziájú egyéniség azóta sem bukkant fel. Tátrai személyében adott volt egy virtuóz gitáros, aki 1977 augusztusában az Ifjúsági Parkban először mutatta be Magyarországon a szájgitárt, a Várkonyi-Novai szerzőpáros továbbra is szállította az igalmas hangszerelésű dalokat (Zenegép, Gyerünk rock and roll, Játszd újra el, Különös szilveszter, Könnyű álmot hozzon az éj, Yeti, a hegyi ember), de a kemény rock őrülete mellett sajnálatosan kevés figyelmet kapott a produkció. 1977-ben Solti János a Locomotiv GT-hez került, Tátrai Tibort az Új Skorpió szipkázta el, Novai Gábor a Hungariában folytatta, és mikor 1979-ben a Piros bicikli megjelent, Várkonyi Mátyás, az ötletember teljesen magára maradt, majd hamarosan megalapította a Rockszínházat.
1999-ben a Sláger turné alkalmával egy színpadon játszott az együttes mindkét formációja: Charlie, Révész Sándor, Várkonyi Mátyás, Karácsony János, Tátrai Tibor, Novai Gábor, Solti János.
2015-ben újraindult a zenekar Charlie, Várkonyi, Karácsony, Novai felállásban.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 231–233.
Kapcsolat:
<a href="https://www.facebook.com/generalegyuttes/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/generalegyuttes/?locale=hu_HU</a>

Generál

1966-ban az Ifipark tehetségkutató versenyén tűnt fel, majd különböző zenekarok, együttesek (Thomastic, Pinceszínház) tagja volt. A hetvenes években előbb a Vadmacskákkal (1973–75), a Mikrolieddel (1975–77), a Volán Rt.-vel (1977–78) énekelt, majd szerepelt az Evitá-ban (1979). Az MHV diszkósztárjelöltjeinek második vonalába került (Disco party, Super Hits), és amolyan magyar Amanda Leart próbáltak formálni belőle. Kislemeze (Vonat / Túl zajos nekem ez a világ) azonban éppúgy nem lett sikeres, ahogy az albuma (Szombat éjjel).
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 365.

Szánti Judit

Az egyik legnyughatatlanabb és legjobb hazai rockgitárost, Tátrai Tibort (1952. április 5., Budapest) az 1980-as  években Hobo nevezte Tibus Gitaricusnak. Tátrai a magyar rocktörténet egyik legjelentősebb és talán legtöbbet foglalkoztatott muzsikusa. Tizenkétszer volt az év gitárosa. Az elmúlt ötven évben megszámlálhatatlan zenekarban, formációban dolgozott, csak a legfontosabbak: Sakk-Matt, Syrius, Generál, Skorpió, Hobo Blues Band, Török-Tátrai Tandem, Tátrai Band, Boom-Boom, Latin. Ahogy 2000-ben nyilatkozta a Népszabadságban: „A többség leragad egy szinten. Kitalálják, milyenek akarnak lenni, és attól kezdve csak azt nyomják. Nekem meg az elmúlt 8-10 évben mindig több bandám volt. Szerintem ez minden zenész számára kötelező kellene, hogy legyen. Sosem csináltam gondot abból, hogy honnan jövök, vagy hogy hova megyek. Semmit nem találtam ki előre. Mindenhonnan úgy álltam fel, hogy köszönöm gyerekek, ennyi elég volt, puszi, kalap, kabát. Vagy feloszlott a zenekar. És akkor kerestem egy másikat.”
Tizenhat éves korában még inkább a sportnak élt: 1968-ban félnehézsúlyú ifjúsági ökölvívó bajnok volt. De a zene még ennél is jobban vonzotta. 1969-ben a Radics Béla vezette Sakk-Matt együttes roadjaként megismerkedett Harmath Alberttel, akivel még abban az évben megalapította az elsősorban rhythm and bluest játszó Kárpátia együttest. Radics következő formációjának, a Tűzkeréknek már Tátrai is tagja lehetett, majd egy rövid Juventus-kitérő után 1972-ben csatlakozott az Ausztráliából visszatért legendás <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-syrius-klasszikus-6771">Syrius</a>hoz. Bő fél évig játszhatott az együttes legjobb felállásával, de aztán Orszáczky és Ráduly távozása után a fúvós funky irányába mozduló zenekarban már nem találta a helyét.
1973-ban rövid időre megfordult a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-mini-6779">Mini</a>ben, majd az <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-olympia-6820">Olympiá</a>ba igazolt át, ahol Horváth Charlie-val egymásra találtak, és 1975-ben együtt emelte ki őket onnan a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-general-390">Generál.</a> Velük készült a nagy sikert aratott Zenegép, rengeteget turnéztak külföldön, majd 1979-ben Frenreisz Károly elcsábította Tátrait az akkor induló Új <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-skorpio-6878">Skorpió</a>ba. De hiába került ott össze három remek muzsikus (a dobos Papp Tamás volt), a folytonos koncertezés és Frenreisz popularitásra törekvése nem tette lehetővé kiérlelt és egyenletes színvonalú lemezek készítését.
Tátrai a nyolcvanas évek elején a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-hobo-blues-band-9447">Hobo Blues Band</a> környékén is felbukkant, az 1983-as Még élünk! lemezen még vendégként játszott, az 1984-es Vadászat-on pedig már nem csak gitárosként, de szerzőként is maradandót alkotott. A továbbiakban viszont Török Ádámmal inkább a kísérleti, újszerű zenék felé fordult – a Török–Tátrai Tandem sportcsarnokok helyett kisebb klubokban, pubokban lépett fel.
1987-ben Tátrai úgy döntött, saját zenekart alapít, és létrehozta a Tátrai Bandet. Amikor pedig 1989-ben csatlakozott hozzájuk a régi zenésztárs, Horváth Charlie és Pálvölgyi Géza billentyűs, az együttes új pályára állt, és néhány éven belül – különösen a New York, New York című dal után – az ország egyik legnépszerűbb popformációja lett. Ettől kezdve nem volt megállás: minden évben sikeres országos turnék, zárásként BS- vagy BKK-bulik, és több tízezer példányban eladott lemezek. Egyéni, a pop és a rock között lavírozó (inkább az előbbihez közelebb álló) zenei világuk és Charlie különleges, rekedtes orgánuma a kilencvenes évek egyik legsikeresebb hazai zenekarává tette őket.
Az ezredfordulóra azonban a zenekar gyakorlatilag szétesett. Charlie szólóprojektjeivel volt elfoglalva, Tátrai meg egyszerre több vasat is tartott a tűzben, melyek közül zeneileg kétségkívül a mindössze két lemezt megért <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-boom-boom-11394">Boom-Boom</a> és a Szűcs Antal Gáborral közös latin-vonal lett a legérdekesebb.
Munkásságát 1996-ban A Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjével, 2010-ben Liszt Ferenc-díjjal ismerték el.
JBSz–SJ
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 264–265.
Kapcsolat: <a href="https://www.facebook.com/TatraiTibor/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/TatraiTibor/?locale=hu_HU</a>

Tátrai Tibor

Nemcsak rajongói, de a kritikusok szerint is Cserháti Zsuzsa (1948–2003) volt – Kovács Kati mellett – a magyar rocktörténet „legjobb torka”. Balett-táncosnak készült, de sikertelen próbálkozásai más művészi pályára sodorták. Énekesi képességeit Szécsi Pál fedezte fel. 1965-től énekelt, 1967-68-ban a Rangers-szel (később Corvina), majd a Thomastic-kal lépett fel. Dolgozott a szórakoztatóiparban, s többször szerepelt külföldi fesztiválokon. A Magyar Rádió tánczenei stúdiójának tagjaként számos rádiófelvételt készített, majd 1972-ben a Táncdalfesztivál-on ismerte meg az ország (Nem volt ő festő). Bár a rhythm &amp; blues és soul eredetű zenéket, illetve előadókat kedvelte, mégis a rádiós elvárásoknak megfelelően olasz ihletésű, érzelmes, hagyományos táncdalokkal (Kicsi, gyere velem rózsát szedni, Édes kisfiam, Árva fiú, Boldogság gyere haza) lett népszerű.
1977-ben kísérelt meg először kitörni a táncdalénekesnői szerepkörből. Európa néven rockzenekart alapított, majd 1978-ban jelent meg az első nagylemeze. 1981-ben figyelemre méltó modern pop-rock albummal (rajta: Különös szilveszter, Könnyű tavaszi szél, Többé nincs megállás) tette le a névjegyét, a kivételes tehetségű, vonzó énekesnőre azonban a Hanglemezgyárnál csak vokálénekesként tartottak volna igényt.
A mellőztetés elől önkéntes száműzetésbe menekülve hosszabb időre a külföldi vendéglátóiparba szerződött, és itthon is csak a rangos éjszakai szórakozóhelyeken (például Moulin Rouge) lépett fel. Betegsége – valamint a vele járó súlygyarapodás – miatt évekig távol tartotta magát a nyilvánosságtól, ahogy maga többször mondta, szinte elfeledve, szegénységben élt. 1996-ban Rózsa Istvánnak, a Rózsa Records vezetőjének sikerült rábeszélnie új album felvételére (bár 1992-ben kiadott két feledhető kazettát debreceni zenészekkel), így Fenyő, Révész és Charlie után Cserháti Zsuzsa is visszatért a rockéletbe.
A Hamu és gyémánt igazi szenzációt keltett szakmai és közönség körökben egyaránt. 1997 decemberében a Budapest Sportcsarnokban szintén telt ház előtt léphetett fel (ez lett Az év koncertje). 1999-ben pedig kiadta az Adj még a tűzből című korongját, melyre a hatvanas-hetvenes évek világslágereiből válogatott össze egy csokorra valót. Többek között Diana Ross, Aretha Franklin, Gloria Gaynor és Jennifer Holliday dalait, azaz azt a soulos, funkys fekete világot, amit Cserháti mindig is nagyon szeretett, de amely elöl a hatvanas-hetvenes években a hivatalos szervek mereven elzárkóztak.
Persze Cserháti is sok szempontból megváltozott. Például a hangja. Ez utóbbi még előnyére is vált. „Valóban kicsit dögösebb, keményebb lett a hangom – válaszolta 2001-ben a Népszabadságban. – Lehet, hogy a sors akarta ezt a várakozást. Hogy ennyi év után szembesülök ezekkel a dalokkal újra, ez nagy kihívás nekem. Hisz én is változtam. Kicsit talán megerősödtem, megkeményedtem, ugyanakkor nagyobb lett a lelkem, a szívem. Nyilván a zenémben is hallani lehet ezt. Másképp is éneklem őket, mint annak idején.”
Sajnos erre Cserháti Zsuzsának már nem maradt sokáig lehetősége. Az új évezredben egyre többet betegeskedett, folyamatosan gondok voltak a súlyával, emiatt a szívével és a vércukorszintjével. 2003. július 23-án meghalt.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 277–279.

Cserháti Zsuzsa

Ami nem sikerült Charlie-nak, sikerülhet a fiának

Évtizedekig a magyar rock legnagyobb ígérete és be nem váltott lehetősége maradt. A kilencvenes évektől azonban bepótolhatta mindazt, amivel az előző évtizedekben – önhibáján kívül – adós maradt. Tehetségéhez méltó, maradandó életművet hozott létre.
Charlie (Horváth Károly, 1947) sikeres felvételi után a Balett Intézetben táncosnak készült. Itt ismerkedett meg Markó Ivánnal, Somló Tamással. Betegsége miatt orvosai eltanácsolták a pályáról, s ekkor kezdett trombitálni, gitározni és a beatzene iránt érdeklődni. Gimnazistaként Székesfehérváron, a képzőművészeti gimnázium zenekarában (Flamingo) kezdte, majd a Woodcutters, 1967-től pedig a Decca tagja lett. Ebből jött létre 1968-ban az ismert underground zenekar, az Olympia. Énekesét 1968-ban a filmesek is felfedezték, Charlie alakította a Fejlövés egyik főszerepét, és mellékszereplőként feltűnt a Kitörés és a Holdudvar című filmekben, de lemezlehetőséghez nem jutott. Így a hetvenes évek első felét a külföldi vendéglátóiparban töltötte.
1975-ben csatlakozott az átrendeződő Generálhoz, amellyel a következő öt évben több albumot készített, a zenekar külföldön (Hollandia, Lengyelország) is népszerű volt. Itthon azonban a Hanglemezgyár nem számolt a funk és soul zenét játszó zenekarral, ezért Charlie a nyolcvanas éveket a külföldi szórakoztatóiparban töltötte. 1989-ben a Tátrai Bandbe hívták énekesnek, majd 1993-tól elindult szóló karrierje. És attól kezdve két lovat ült egyszerre: Tátraiék mellett szólista önálló programmal, saját zenekarral (alapvetően a László Attila Banddel) járta az országot, adott ki korongokat.
1994-ben a Rózsa Recordsnál jelent meg címnélküli bemutatkozó albuma – ezen hallható legnagyobb slágere, a Jég, dupla whiskyvel –, amelyért megkapta Az év énekese címet. A magyar rockéletben újszerűnek ható hang, stílus és előadásmód átütő sikert eredményezett, a Lerch István, Horváth Attila és László Attila fémjelezte korong minden idők egyik legnépszerűbb magyar albuma (gyémántlemez), amelyről szinte minden dal sláger lett (az említett Jég, dupla whiskyvel-en túl Csak a zene van, Nézz az ég felé, Ha jön a Rolling Stones, Könnyű álmot hozzon az éj).
1995 áprilisában jelent meg a Mindenki valakié című második szólóalbuma, amely már elővételben arany-, majd két héten belül platinalemez lett. Ez a korong is megkapta Az év legjobb albuma címet, mint ahogy a következő években Charlie minden produkciója a legek kategóriájába került. Nevéhez fűződik a tabáni rockünnepek feltámasztása is, 1997. május 1-jén ötvenezer néző előtt koncertezett a hegyoldalban. 1998-ban súlyos balesete miatt több hónapos pihenőre kényszerült. Sokoldalúságát bizonyítandó, az új évezredben több zenei kirándulást tett a populáris jazz, a funky és a soulzene világába.
Vitathatatlanul ekkor ért fel a csúcsra, ami ezután jött, amolyan jutalomjáték volt. Aztán 2001-ben, bőven túl az ötvenen előrukkolt egy olyan dupla albummal, mely szakmailag tette fel a koronát a pályájára. Bár a CD címe Charlie Jazz, az sokkal inkább jazzpop vagy jazzbe mártott pop, esetleg fúziós zene. Igényesen, ötletesen, profin előadott könnyed dallamok.
„Nagyon be voltam fogva az elmúlt tíz évben, egyszerre kellett a Tátrai Band és a saját, teljesen más jellegű produkcióm között egyensúlyoznom – kommentálta ezt Charlie 2001-ben a Népszabadságban. – Tudom, kicsit merész volt most ebbe belevágnom, de úgy éreztem, itt az idő, hogy egy olyan anyagot tegyek le az asztalra, ami teljesen én vagyok. És amilyen voltam már mondjuk tizennyolc éves koromban.”
Nem a nosztalgia mondatta mindezt vele, inkább csak arra utalt, hogy ő valamikor ebből a fúziós, soulos, a Blood, Sweat &amp; Tears és Chicago fémjelezte jazzes-bluesos-popos világból érkezett, és ezt énekelte a Deccában, majd később az Olympiában. És ezt a vonalat vitte tovább a következő két albumán (Soul &amp; Jazz, 2002, Funky, Soul &amp; Jazz, 2003), igaz, némiképp halványabb színvonalon.
Művészi teljesítménye elismeréseképpen számos szakmai díjjal (eMeRTon-díj, Aranyszarvas Művészeti Díj, Arany Zsiráf Életmű-díj) tüntették ki. Munkásságát 1997-ben Liszt Ferenc-díjjal, 1998-ban A Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjével ismerték el.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 276–277.

Charlie

Póta András

Várkonyi Mátyás (1950, Budapest) Erkel Ferenc-díjas zeneszerző, a Generál együttes vezetője, a Rock Színház alapítója. Nevéhez fűződik az első magyar rockopera megalkotása (Sztárcsinálók, 1981).
Legkorábbi színpadi műveit 8 éves korától a Magyar Rádió Gyermekkórusának tagjaként írta. A Bartók Béla Konzervatórium zeneszerzés szakán Sugár Rezső és Soproni József tanítványa volt. Ezután tanulmányait a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Jazz tanszékén folytatta Kertész Kornél és Gonda János tanítványaként zongora-zeneszerzés szakon. Hangszerelés tanára Bágya András volt. Közben megalakította első saját együttesét, ez volt a Sylicon, majd 1968-tól már <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-zege-6684">ZéGé</a> néven szerepeltek, amelyben Várkonyi gitáron és orgonán játszott. A hatvanas évek végén már több országosan ismert dal zeneszerzője és szövegírója volt. (Elment a metró, Bárcsak nőne már a szakállam, Balatoni nyár).
Ezután Várkonyi előbb átment a Danyi Attila vezette <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-atlantis-6500">Atlantis</a>hoz, majd újraszervezte a ZéGé-t. 1971-ben behívták kötelező sorkatonai szolgálatra, zenésztársai ezalatt alakították meg a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-general-390">Generál</a> együttest. Várkonyi tanácsaival segítette a csapatot és részt vett az első nagylemezük felvételén is. 1973-ban leszerelt a katonaságtól és onnantól a formáció zeneszerzője, billentyűse és vezetője lett. A Generál a hetvenes években majd tíz éven át Magyarország és Európa keleti felének egyik legismertebb és legnépszerűbb zenekara volt, számtalan emlékezetes slágerrel.
Várkonyi Mátyás az évek során számtalan előadónak írt dalokat és közreműködött azok lemezein. Néhányan közülük: Bódy Magdi, Charlie, Cserháti Zsuzsa, Eszményi Viktória, Zalatnay Sarolta.
A Generál szövegírójával, Miklós Tiborral 1980-ban alapították meg a <a href="https://popkulturalis.hu/intezmeny-rock-szinhaz-10505">Rock Színház</a>at, amelynek Várkonyi zenei vezetője és karmestere lett. 1984-től igazgatta is a színházat. Színpadi zeneszerzőként 1981-ben Győrben mutatkozott be az Örvényben című musicallel. Ugyanebben az évben volt a premierje a Sztárcsinálók című első magyar rockoperának, amelynek zenéjét Várkonyi Mátyás szerezte, szövegét Miklós Tibor írta. Az előadást több mint 500-szor játszották folyamatosan, és a művet a társulat angol nyelven is bemutatta Ausztriában és Németországban. A Farkasok Rock-Fantázia, amelyet a Magyar Televízió nevezett be a Helsinki Variation Variety Fesztiválra, minden díjat elhozott Finnországból, és a darab Ezüst Rózsa díjat nyert New Yorkban a legjobb zenés TV-film kategóriában. Műfajteremtő szándékkal Andersen Bábjátékos című novellájából poperettet írt Béres Attila verseire. A Rock Színház bejárta egész Európát, a Dorian Gray című musicalt Londonban is bemutatták angol nyelven. A társulat - eredeti formájában - ma már nem létezik.
Várkonyi Mátyás az Egri csillagok című történelmi musicaljének (Gárdonyi Géza regénye alapján, szöveg: Béres Attila) 1997-ben volt a premierje a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. Szinte ezzel egyidőben a Madách Színház bemutatta a Bródy Jánossal írt Will Shakespeare vagy akit akartok című musicalét. Ő volt a szerzője a Generál-dalok ihlette 2009-es A Fülemüle és a Zenegép című mesemusicalnek. 2011-es alkotása egy új magyar operett volt, melyet Fábri Péterrel írtak a műfaj újrateremtésének szándékával, a címe: Mária &amp; Terézia. 2014-ben kémoperát írt Mata Hariról. 2017-ben született előadásának címe: Messias.ma - rockoratórikus passió, Händel oratóriumának hagyományos és elektronikus hangszerekkel kombinált átdolgozása. Színpadi műveit a mai napig műsoron tartja a Várkonyi Mátyás Színtársulás, darabjait folyamatosan játsszák hivatásos és amatőr társulatok.
Várkonyi Mátyás munkásságát 1986-ban Erkel Ferenc-díjjal, 1987-ben Huszka Jenő-díjjal ismerték el. 2006-ban megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét, 2010-ben pedig a Fényes Szabolcs-díjat. 2013-ban Artisjus Életműdíjat vehetett át.
HZ
 
<a href="https://www.facebook.com/profile.php?id=100064840832272">https://www.facebook.com/profile.php?id=100064840832272</a>

Várkonyi Mátyás

Novai Gábor (1949, Budapest) basszusgitáros, énekes, dalszerző és producer. Az 1970-es évek Generáljában ő volt „Apó”, a ’80-as évek Hungariájában a „Twistkirály”, majd a Dolly Rollban „Nova”.
18 évesen első zenekara a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-rangerscorvina-6665">Rangers</a> volt, ahol a fiatal basszusgitáros 1967-69 között játszott. A zenekarból aztán Corvina lett, az eredeti basszusgitáros pedig visszatért a katonai szolgálatból, ezért Novai Gábor a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-zege-6684">ZéGé</a> együttesbe ment, amelyből aztán az 1970-es évek egyik hazai sikerzenekara, a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-general-390">Generál</a> lett.
A Generálban basszusgitáron játszott és vokálozott, de a zeneszerzésből is kivette a részét, az ő szerzeményei voltak például: a Százéves kút, a Kérdés, Felelet. Mivel az 1971-ben frissen alakult formációban ő volt a legidősebb, a többiektől megkapta az „Apó” becenevet.
1979-ben feloszlott a Generál, Novai pedig az épp basszusgitárost kereső <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-hungaria-6630">Hungaria</a> együttesbe ment, és következett egy újabb sikerkorszak a zenei pályafutásában. Fenyő Miklóssal remek szerzőpárost alkottak, ontották a rock and roll-slágereket, a Hungaria az ország egyik legnépszerűbb zenekara volt akkoriban. Novai Gábor énekelte – többek között – a máig majd’ minden házibuli sikerszámát, a Casino Twist-et.
1983-ban a Hungaria több egykori zenészével együtt megalakították a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-dolly-roll-9641">Dolly Roll</a> zenekart, amellyel fényes sikereket arattak. Több arany- és platinalemezt ért el a formációval.
1989-től mint producer és zeneszerző is tevékenykedett. Zenét írt a Pa-Dö-Dő duónak és a Galla Miklósnak is, majd 1991-ben a Rákóczi Kiadó zenei vezetője lett. A következő évben elhagyta a Dolly Rollt, és több előadó nagylemezének producere és menedzsere lett.
1995-ben egy nagysikerű koncertre ismét összeállt a Hungaria. 1997-ben Fenyő Miklóssal együtt megalkották a Hotel Menthol című musicalt, amely hatalmas sikert lett. A Budapesti Operettszínház tűzte először műsorára, de játszották a győri teátrumban is.
2003-ban megalakította a Marót Viki és a Nova Kultúr Zenekart, mely főként az ötvenes évek rock and roll dalait, a hatvanas évek magyar slágereit, a Generál és a Hungaria együttes dalait adja elő, teljesen újszerű módon.
Novai Gábort szerény, de szókimondó embernek ismerik. „A művészvilágban mindenkinek a saját projektje a legjobb. Minden más rossz. Amit te csinálsz, ami a te gondolatod és a koncepciód, az a legjobb, a többi le van ejtve. Amikor látod itt-ott társasági helyen, médiában, hogy ölelgetik egymást, legjobb barátok, azért az nem úgy van, az csak a látszat. De ez teljesen normális is, mert konkurens viszonyban vannak.” – mondta el egy 2023-as interjúban.
Fia, ifj. Novai Gábor szintén zenész, billentyűsként láthattuk őt többek között a Mörk zenekarban, de a papájával is voltak már közös produkciói.
2023 tavaszán jelentették be, hogy egy koncert erejéig ismét összeáll a Hungaria. Dolly, Fenyő Miklós, Szikora Róbert és Novai Gábor 2024 júniusának első napján várja a rajongókat a budapesti Puskás Arénába.
HZ
 
<a href="https://www.facebook.com/novaigabor/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/novaigabor/?locale=hu_HU</a>

Kapcsolatok