Publication/name

Hazugságok harminc körül

Pálinkás Tamás énekes, gitáros és dalszerző. Alapító tagja volt a progresszív metált játszó Isten Háta Mögött zenekarnak, valamint a pophagyományokat követő Tej és Atomki formációknak. Jelenleg a Nagyúr együttes énekese.
A korai Kispál-t kedvelő és a Vágtázó Halottkémekért rajongó újpalotai fiú gimnazista korára zenei "mindenevő" lett: amerikai grunge-zenekarok mellett lelkesen hallgatta a Pantera metálját, a Prodigy elektronikus számait és a Jamiroquai funk zenéjét is. Ezzel a széles látókörrel felvértezve vetette bele magát a hazai zenei világba, és 1999-ben társaival megalapította az <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-isten-hata-mogott-8335">Isten Háta Mögött</a> együttest. Az underground formáció már-már kultikussá vált a kétezres évek első évtizedében, a közönség és a szaksajtó is elismeréssel fogadta lemezeiket. És a zenekar rendelkezett egy karizmatikus, erős színpadi jelenlétű énekes-gitárossal Pálinkás Tamás személyében. Jellegzetes énektechnikája mellett a zenekar végjegyévé váltak dalszövegei, amelyekre jellemző a magyar alternatív rock hagyományainak felhasználása - bevallottan inspirálta Lovasi András szövegírói stílusa - de a szürrealista képalkotás és a nyelvi formaelhagyás is teret kap szerzeményeiben.
Az IHM-nek 2007-ben volt egy leállása, ezalatt a zenekar több tagja is külföldön próbálkozott a megélhetéssel. Pálinkás zenekari társával, Hortobágyi László dobossal egy évet töltött Írországban, valamint Londonban. Hazatérésük után még kiadtak két nagylemezt, aztán 2011-ben felfüggesztették működésüket, 2015-ben pedig végleg elköszöntek egymástól. Az énekesnek közben volt egy időszak az életében, amikor - saját elmondása szerint - meggyűlt a baja a drogokkal.
2012-ben hozta létre <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-tej-7499">Tej</a> nevű zenekarát, amelyben az eddig játszott progresszív metált elborult popzenére cserélte. Zenésztársaival tánczenévé formált dalaikból két nagylemeznyit megjelentettek ugyan, azonban nem jött a remélt befutás, ezért 2020-ban a zenekar bejelentette feloszlását, Pálinkás pedig saját projektbe kezdett Atomki néven, amelyben a zene igen közel áll a “tejes” elképzelésekhez - letisztult, de kissé elvont popzene. A 2021-ben megjelent Atomki EP címe: Fsz Kvn Vol. 1. Az évek során dalszerzőként, szövegíróként illetve énekesként együttműködött több más előadóval: Kozma Orsi, AWS, Blind Myself, Halott Pénz.
2021 óta tagja jelenlegi zenekarának, a Nagyúrnak, amelyben mások mellett együtt játszik az Isten Háta Mögött egyik alapítójával, Bokros Csaba gitárossal. 2022-ben jelent meg a debütáló nagylemezük Szemét címmel, A Nagyúr hangzásra egy rockosabb, néhol metálosabb stílust képvisel, mégis tele van a Tejből ismerős popzenei hatásokkal. Pálinkás Tamás a banda énekese, szövegírója, és az ő feladata, hogy afféle producerként "rendbe tegye" a többiek zenei ötleteit.
2022 végén így beszét magáról az After Podcast adásában: „Egy olyan arc, aki úgy néz ki, mint én, ilyen arca van, ilyen szövegeket ír, és ennyire nem képes arra, hogy egy normális beszélgetést hajtson végre a saját karrierjének az érdekében, abból nem lehet semmi.” A mainstreamtől és a tudatos karrierépítéstől mindig távol tartotta magát. Pályafutása egész ideje alatt a zenélés mellett munkát vállalt. Jelenleg az egészségügyben dolgozik, évekkel ezelőtt elvégezte az audiológus-képzést, azóta idős embereknek segít a megromlott hallásuk javításán, helyreállításán.
HZ
 
Kapcsolat:
<a href="https://www.facebook.com/nagyur.band/">https://www.facebook.com/nagyur.band/</a>
<a href="https://www.facebook.com/tejtejtejtej/">https://www.facebook.com/tejtejtejtej/</a>

Pálinkás Tamás

Öntörvényű, ösztönös és önkereső attitűdjének köszönhetően nemesedett az 1999-ben indult Isten Háta Mögött a kétezres évek végén a hazai rockszíntér félkultikus zenekarává. Meg persze azzal, hogy az általuk képviselt zenei világ annak idején idehaza meglehetősen unikumnak számított. Ha mindenképp hasonlítgatnunk kell, a leginkább a stoner rock és az amerikai Tool progresszív/alternatív metálja lehet kapaszkodó, de mindez tényleg csak orientáció, skatulya semmiképp. Annál sokkal nyitottabbak és eredetibbek voltak ők, arról nem is beszélve, hogy esetükben plagizálásról már csak azért is értelmetlen beszélni, mivel technikailag nemigen voltak képesek rá. Az Isten Háta Mögött tagjai ugyanis nem képzett zenészek, klasszikus autodidakta rockerek, annak minden bájával és hibájával.
Az sem állítható róluk, hogy generációs zenekar lennének, miközben zenei érdeklődésük is meglehetősen heterogén, a hard rocktól (Led Zeppelin, Black Sabbath) és progresszív rockon (King Crimson, Gentle Giant) és a grunge-on (Nirvana) át a metál különböző vonulatáig (mindenekelőtt Tool, Pantera) terjed. Ezek a hatások nagy része viszont még laza áttétellel sem nagyon tükröződött a zenéjükben. Ők maguk szerették az Isten Háta Mögöttet „saját útját járó zenekarként” aposztrofálni, amiben persze jó adag önirónia volt, de valójában inkább arra vonatkozott, hogy tényleg köztes világ volt az övék, és hogy dalaik nehezen lehetett műfaji skatulyákba szorítani.
Ha egymás mellé pakoljuk az IHM-produkcióit, nagy kilengéseket, zenei elkalandozásokat alig tapasztalhatunk, legfeljebb némi érettségi és tisztulási folyamat érzékelhető. Mindez talán következett abból, hogy dalírásuk többnyire ösztönös, belülről építkező volt. Próbáik intenzív társas együttléteknek is számítottak, mindenki hozta a maga ötleteit, amelyek aztán hosszas örömzenélgetések során formálódtak, értek számokká. Erre simultak rá Pálinkás emocionális, képekkel teli, helyenként ezotériába hajló szövegei.
Fejlődéstörténetük amúgy eléggé szokványosan indult: az 1999-es megalakulást esetükben is a klasszikus demos korszak követte, évekig jártak ki a mátyásföldi SP Stúdióba, készítettek számos promóciós célzatú anyagot, mire 2003 nyarán nekiálltak az első nagylemez (Rosenkreutz kémiai menyegzője) felvételének, mely végül egy évvel később vált fizikai valósággá. Persze magánkiadásban, érdemi kritikai visszhang nélkül. Ugyanebben a felállásban – Pálinkás Tamás (ének, gitár), Bokros Csaba (gitár), Győrfi István (basszusgitár), Hortobágyi László (dob) – jegyezték a 2005 őszén jött, változatlanul magánkiadású és továbbra is meghökkentő című albumot (A szokásos hátborzongató kora reggeli ordítás), de ennek hallatán már sokan felkapták a fejüket. A mintegy tizenöt hazai metál- és rockwebzine újságírói által első alkalommal odaítélt Hungarian Metal Awards-ok közül kapásból hármat megkaptak.
Más zenekar évekre szóló hatékony marketingstratégiát épített volna erre a sikerre, ők azonban csak tették azt, amit korábban: koncerteztek, amikor és ahol csak tudtak. Persze a díjak hatására a korábbi ötven rajongó helyett alkalmanként már kétszázan is jegyet váltottak rájuk, viszont mindez se az életszemléletükre, se az életminőségükre nem gyakorolt különösebben hatást. Sőt, 2007 környékén közel kerültek a feloszláshoz, miután több tag külföldön próbált megélhetést találni. Még utolsónak nevezett próbát is tartottak, de aztán elég hamar újra együtt gyúrták a dalokat, olyannyira, hogy 2008 végén mindjárt dupla CD-t (A kényelmetlen lemez) jelentettek meg. Ekkorra a basszusgitárosi poszton Egyedi Péter pengetett, a 2010-es Ű-n pedig már Sándor Dániel billentyűzött. 2011 szeptemberében Pálinkás bejelentette, hogy az Isten Háta Mögött meghatározatlan ideig felfüggeszti működését. 2013-ban ugyan még kiadtak egy négyszámos EP-t (Hazugságok harminc körül), de 2015 januárjában a tagok végképp búcsút intettek egymásnak.
JBSz
 
https://www.facebook.com/istenhatamogott/

Kapcsolatok

Pálinkás Tamás

Isten Háta Mögött