Publication/name

Harmincéves vagyok

Harmincéves vagyok albumborítók

Presser Gábor (1948, Budapest) a magyar rocktörténet kiemelkedő jelentőségű alkotóművésze, az Omega és az Locomotiv GT billentyűse, számtalan színházi mű zeneszerzője.
Pályáját „szomorúzenészként” kezdte (többek között Antal Imre tanította), elvégezte a zeneművészeti szakiskolát, de félbehagyta további klasszikus tanulmányait. Első dalát iskolatársának, Verebes Istvánnak a színtársulata mutatta be. Előbb a Scampolo orgonistája, majd az <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-omega-51">Omega</a> dalszerzője lett. Az 1967-es Táncdalfesztivál-on a Zalatnay Sarolta által énekelt Nem várok holnapig című dal hangszereléséért díjat kapott. Ősztől tagja lett az Omegának, és Adamis Annával a beatkorszak egyik sikeres szerzőkettőseként az Omega legnagyobb slágereit (Petróleum lámpa, Ismertem egy lányt, Halott virágok, Gyöngyhajú lány), illetve első három lemezének szinte a teljes anyagát írták.
1971-ben Presser kivált az Omegából és Laux Józseffel, Barta Tamással és Frenreisz Károllyal megalakította a hetvenes évek talán legfontosabb rockegyüttesét, a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-locomotiv-gt-113">Locomotiv GT</a>-t. Billentyűsjátéka, zeneszerzői, hangszerelői, produceri munkája meghatározó szerepet kapott a zenekar sikerében. Presser – az új utakat kereső, kísérletező anyagával sokat birkózó Szörényi Leventével ellentétben – inkább szintetizáló típus volt, hihetetlenül termékeny és könnyed kezű dallamkovács, a dalforma mestere, aki nemcsak igényes bestsellerek, de művészi színvonalú dalok, lemezek, színházi alkotások szerzőjeként is beírta nevét a magyar zene- és kultúrtörténetbe.
A hetvenes évek közepéig Adamis Annával dolgozott, akivel 1973-ban megírta az első magyar rockmusicalt (Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról), amelyet a Vígszínház mutatott be. Innentől kezdve kapcsolata egyre szorosabb a körúti színházzal (Harmincéves vagyok, 1975, Jó estét nyár, jó esetét szerelem, 1977, A sanda bohóc, 1981), amelynek 1978-tól zenei vezetője. A következő évtizedekben zenés darabjait (A próba, 1982, A padlás, 1988, A piros esernyő, 1988, Szent István körút 14., 1996, Túl a Maszat-hegyen, 2005/2010) számos hazai és külföldi színház műsorára tűzte, és játssza folyamatosan.
Presser a hetvenes évek közepe óta ír dalokat másoknak, megalapozva a „Presser Művek” mítoszát. Alkotótársa 1977-től Sztevanovity Dusán. Emellett számos film-, tévé- és színházi adaptáció zenéjét is megírta (Sok hűhó semmiért, A vihar, Szentivánéji álom).
1982-ben az Erkel Színházban mutatták be A próba című balettjét, amelynek zeneanyaga Electromantic címmel jelent meg, és egyik tétele később a BBC televízió egyik híradójának szignáljaként is szolgált. 1992-ben kötött szerződést a BMG-vel, amely 1994-ben megjelentette első valódi (azaz dalokat tartalmazó) szólólemezét. 1995-ben kilenc esten mutatta be a Csak dalok anyagát. 1996-ban szintén neves külföldi sessionzenészekkel készítette el a Kis történetek-et.
Az 1992-ben elbúcsúzott Locomotiv GT-t 1997-ben ismét sínre állította (424 – Mozdonyopera), de társaival 2016-ig (Somló Tamás haláláig) mindössze néhány alkalommal (1999, 2002, 2007, 2013) lépett színpadra. Viszont az elmúlt húsz évben is számos remek szólóalbumot jegyez: Angyalok és emberek, 2000, t12enkettő, 2006, 1 óra az 1 koncertből, 2009, Rutinglitang (Egy zenemasiniszta), (Parti Nagy Lajos verseire); 2011, 13 dalunk (Falusi Mariannal), 2017.
2008 augusztusában az ő kezdeményezésére indult útjára A magyar dal napja. Presser töretlen népszerűségét és aktivitását mutatja, hogy 2009 januárjában és 2018 októberében egyaránt megtöltötte a Budapest Sportarénát (2023. szeptember 30-án Még 1 koncert címmel újabb koncertet ad ugyanott).
Presser könyve 1-2 címmel két kötetben megírta a maga szubjektív visszaemlékezéseit (2020, 2021).
Munkásságát többször jutalmazták: 1977-ben Erkel-díjat, 1996-ban Huszka Jenő-díjat, 1998-ban Arany Zsiráf életműdíjat, 2003-ban Kossuth-díjat kapott.
Presser évtizedek óta egyszemélyes intézmény a hazai rockéletben, akit a társművészetek képviselői is szívesen vonnak be a munkájukba. Termékeny alkotóként itthon ő tett a legtöbbet azért, hogy a rock egyenjogú tagja lehessen a művészetek testvériségének. Alkotóműhelye, a „Presser Művek” ma is sok előadóval és produkcióval áll kapcsolatban.
JBSz–SJ
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 251–254.
Kapcsolat:
<a href="https://pressergabor.hu/">https://pressergabor.hu/</a>
<a href="https://www.facebook.com/PRESSERGABORofficial/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/PRESSERGABORofficial/?locale=hu_HU</a>

Presser Gábor

Az 1970–1980-as évek egyik legjelentősebb szövegírója. Különösen Presser Gáborral alakított ki gyümölcsöző munkakapcsolatot, akivel közösen az Omega és a korai Locomotiv GT legjelentősebb dalait jegyzik. Miközben olyan előadók számára is írt dalszövegeket, mint – időrendi sorrendben haladva – Zalatnay Sarolta, Kovács Kati, Bontovics Kati, Ruttkai Éva, Darvas Iván, Bács Ferenc, Szörényi Örs, Keresztes Ildikó és Varga Miklós. Zárkózott ember, egyszer így jellemezte magát: „Olyan vagyok, mint a parázsló tűz – aki közelebbről néz, többet érez belőlem.”
1943. augusztus 30-án az akkoriban Magyarországhoz tartozó Gútán (ma Kolárovo, Szlovákia) született, orvos apja négy gyermeke közül a legfiatalabbként. Az 1946-os csehszlovák–magyar lakosságcsere-egyezmény alapján a családnak menekülnie kellett, Szentendrére költöztek, ott is nőtt fel. Gyermekkorában olvasott, zongorázott, nyelveket tanult, az irodalom és a színház vonzotta, s bár az ELTE jogi karán diplomázott, 1961 és 1967 között az Egyetemi Színpad tagja volt, és már hallgatóként különféle lapokban publikált. Az Omega dobosa, Laux József feleségeként ismerkedett meg Presser Gáborral, és onnantól csak úgy ontották a dalokat. Ő írta például a Trombitás Frédi, a Ha én szél lehetnék, a Halott virágok, a Petróleum lámpa, a Tízezer lépés és hát persze a Gyöngyhajú lány szövegét. 
Az Éjszakai országút című 1970-es Omega LP után azonban Laux és Presser kivált, és létrehozta a Locomotiv GT-t, Adamis Anna pedig velük tartott. Ő jegyzi az LGT első öt nagylemezén a dalok többségének szövegét, hozzá kötődik többek között az Ezüst nyár, a Kotta nélkül, a Miénk itt a tér, az Ő még csak most tizennégy, a Szólj rám, ha hangosan énekelek, A Kicsi, a Nagy, az Arthur és az Indián, az Álomarcú lány vagy a Ha a csend beszélni tudna. Emellett ő írta az LGT első két angol nyelvű albumát. Nem mellesleg pedig az 1973 márciusában bemutatott, több mint négyszáz előadást megért Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című rockmusical dalszövegeit (köztük a Vinnélek, a Menni kéne, a Ringasd el magad és az Arra születtem) is.
Laux József 1976-os disszidálása után Adamis Anna itthon maradt (később el is váltak), de ezzel Presserrel a munkakapcsolata is megszakadt. Két évvel később Szörényi Leventével közösen Kovács Katinak írt albumot (Életem lemeze, 1978), majd Jakab Györggyel és Másik Jánossal egy másikat Bontovics Katinak (Ártatlan bűn, 1979). Gross Arnold grafikusművésszel közös könyvet adott ki (Versek és képek, 1979). A nyolcvanas-kilencvenes években pedig főként színészalbumok dalszövegeit jegyezte (Ruttkai Éva: Ruttkai, 1982; Darvas Iván: Összegyűrt szavak, 1983, Bács Ferenc: Tolvajlásaim, 1991, Szörényi Örs: Percemberek, 1996), illetve publikált egy gyermeklemezt (Tintás ujjak, 1993). 1998-ban a Szent István körút 14. című zenés darab szövegeinek egy részét jegyzi, 1999-ben pedig Vukán György Black Advent című operának a librettóját írta.
1987-ben jelent meg címnélküli szerzői lemeze.
1995-ben Artisjus életmű-díjat, 1997-ben Huszka Jenő-életműdíjat kapott. 1996-ban művészeti munkájának elismeréseként a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét vehette át, 2011-ben a V. kerület díszpolgárává avatták, 2013-ban szülővárosa Pro Urbe Díját vehette át. Életpályája elismeréseként pedig 2023-ban a Petőfi Zenei Díj Életműdíjat kapta meg.
JBSz

Kapcsolatok

Harmincéves vagyok albumborítók

Presser Gábor

Adamis Anna