Publication/name

Hallgass kicsit!

Leginkább a bluesrock vonalba sorolható a pályája során már sokféle zenét játszó Felkai Miklós (1950, gitár, ének). Ő még a debreceni Lux-ban kezdte, majd a hetvenes évek második felében játszott az Apostolban és az Astorban, 1980 és 1983 között a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-color-7111">Color</a> gitárosa volt, majd szólópályára lépett. Az ő ötlete volt a Gitárpárbaj koncertsorozat. FF Miki néven kiadott két szólólemezt (A magyar tenger, 1988, Baby jazz, 1990). 1993-tól létrehozta saját együttesét, a Felkai Blues Brothers-et, majd 1998-től a Felkai Jamet, mellyel gitárcentrikus rockos blueszenét játszik.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 334.
 
Kapcsolat:
<a href="https://www.felkai.hu/">https://www.felkai.hu/</a>

Felkai Miklós

Egyike a legsikeresebb zeneszerzőinknek és szaxofonosainknak. 1976-ban és 1985-ben San Sebastianban, 1985-ban Dunkerque-ben, 1986-ban Karlovy Varyban szavazták meg a legjobb szólistának, 1981-ben Wroclawban megkapta a kritikusok díját. Valamennyi zenekara (Dimenzió, Trio Strendhal, Jazz+Az) kora legnépszerűbb formációinak egyike volt. Megszámlálhatatlan filmslágert jegyez, több nagy sikerű musicalt írt, legutóbb színészdalokkal járta az országot. 
Klasszikus zongorázást tanult, tizenhat évesen John Coltrane Love Supreme című lemezét hallva vett más irányt az élete. 1976-ban szaxofonosként végzett a jazztanszakon, de már korábban bekapcsolódott a hazai jazzéletbe, mindenekelőtt az Interbrassban és a Kőszegi Rhythm and Brassban játszott. 1978-ban alapította meg első saját együttesét, a Dimenziót, amely az elkövetkező tíz évben többször átalakult, végül az 1987-es Avec Plaisir című nagylemezt követően oszlott fel véglegesen. Dés László ekkor alapította meg Snétberger Ferenccel (1957, gitár) és Horváth Kornéllal  (1954, ütőhangszerek) a nyolcvanas–kilencvenes évek fordulójának legnépszerűbb jazzformációját, a Trio Stendhalt. Több lemezüket Olaszországban vették fel, Európa-szerte koncerteztek, de felléptek Indiában is.
A nyolcvanas évek második felétől – a Dimenzió és a Trio Stendhal mellett – Dés előbb Udvaros Dorottyának, majd Básti Julinak és Cserhalmi Györgynek írt nagylemeznyi dalt, miközben filmzeneszerzőként is egyre aktívabb lett. Számos népszerű magyar filmnek – Nyom nélkül, Egymásra nézve, Szerelem első vérig, Szerelem második vérig, Csocsó, Üvegtigris, Sose halunk meg, A miniszter félrelép, Kalózok – szerezte a zenéjét. Emellett írt musicalt (Valahol Európában, A dzsungel könyve), valamint a Jazz+Az együttes zeneszerzője és zenekarvezetője volt. 1993-ban szólista lett, kortárs szerzők műveit adta elő, elsősorban kamara- és szimfonikus zenekarokkal. Miközben a 2003-ban megalapított Dés Septettel számos nagylemezt jelentetett meg. 2004-ben az újonnan alakult Magyar Jazzművészek Társasága elnökévé választották, de egy évvel később lemondott tisztségéről. 2008–2009-ben főként a Férfi és Nő – koncertturné négy színészre és zenekarra című produkcióval járta az országot – és adott annak keretén belül négy nagy sikerű koncertet a Művészetek Palotájában –, amit később a Nemzeti Színház is felvett a repertoárjába. 
Emellett az elmúlt időszakban, különösen az utóbbi három évben gyakorta szerepelt magyar írókkal (Esterházy Péterrel, Spiró Györggyel, Parti Nagy Lajossal, Závada Pállal, Grecsó Krisztiánnal) közös esteken, ahol aktuális zenészpartnereivel – fiával, az ütőhangszeres Dés Andrással, a bőgős Barcza Horváth Józseffel vagy a cimbalmos Lukács Miklóssal – szabad jazzel reflektálnak a felolvasott írásokra, folytatják azokat zenében.
Pályafutása során többek között dolgozott Nemes István, Geszti Péter, Bereményi Géza, Bródy János, Grecsó Krisztián, Parti Nagy Lajos, Müller Péter Sziámi dalszövegírókkal, Udvaros Dorottya, Básti Juli, Cserhalmi György, Kulka János, Koltai Róbert színészekkel, Szulák Andrea, Váczi Eszter, Szűcs Judith, Katona Klári, Koncz Zsuzsa, Kovács Kati, Zalatnay Sarolta, Cserháti Zsuzsa énekesekkel, Demjén Ferenccel, Presser Gáborral, Somló Tamással.
A Színházi adattárban regisztrált bemutatóinak száma: 31
Munkássága elismeréseként 1991-ben Liszt-díjat, 2007-ben Kossuth-díjat kapott.
JBSz
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar jazz története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2014, p. 183–188.
Kapcsolat:
<a href="https://deslaszlo.hu/">https://deslaszlo.hu/</a>
<a href="https://www.facebook.com/deslaszlo/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/deslaszlo/?locale=hu_HU</a>

Dés László

Básti Juli

Horváth Kornél

Snétberger Ferenc

ifj. Rátonyi Róbert

Solti János (1953, Budapest) az elmúlt évtizedek egyik legkiválóbb magyar dobosa, aki olyan zenekarokban játszott, mint a Generál, az LGT, a Hobo Blues Band és a Tátrai Band.
Zenei óvodába, utána pedig zenei általános iskolába járt, ahol hegedülni tanult. A Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola jazzdob tanszakán <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-kovacs-gyula-44718">Kovács Gyula</a> tanítványa volt 1973-1976 között.
A rendszeres gyakorlás mellett 1972-ben még középiskolásként, Dandó Péter basszusgitárossal megalapította a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-theatrum-7093">Theatrum</a> zenekart, amely a klasszikus zene, a jazz és a rock ötvözetét játszotta.
Ezután zenélt a Stop nevű együttesben, ahol elmondása szerint a menedzser azzal szélhámoskodott, hogy ők a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-non-stop-250">Non-Stop</a> együttes. Odamentek egy helyszínre és a szervezők látták, hogy ez bizony nem a Non-Stop. De mivel ők már ott voltak teljes felszerelésben, így hát lejátszották a koncertet. Solti János később zenélt a „valódi” Non-Stopban is.
1975-től dobolt az „újragondolt” <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-general-390">Generál</a> zenekarban, a Charlie- és Tátrai-korszakban, amikor funkos, teljesen más irányú zenével jelentkeztek, mint azt megelőzően. Rengeteg külföldi fellépésük volt, míg itthon igazából csak a zenésszakma ismerte el őket.
1977-ben „igazolt át” a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-locomotiv-gt-113">Locomotiv GT</a>-be. Az Amerikába távozott alapító tag, Laux József helyére érkezett. Somló Tamás győzte meg őt arról, hogy az LGT-ben folytassa a zenélést. A magyar könnyűzene korszakos jelentőségű együttesének 2016-ig, a zenekar pályafutásának végéig tagja volt.
Az LGT inaktív időszakában játszott a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-hobo-blues-band-9447">Hobo Blues Band</a>ben (1989-1998), a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-tatrai-band-11288">Tátrai Band</a>ben (1991-1999) és a Magyar Atom blues-rock zenekarban is (1994-től).
Emellett számos album készítéséből vette ki a részét – saját bevallása szerint a négyszázadik körül hagyta abba a közreműködésével készült lemezek számon tartását. Rendszeresen szerepelt Demjén Ferenc, Zorán, Katona Klári lemezfelvételein, valamint LGT-s zenésztársainak szólóalbumain is ő dobolt.
Stúdiózenészként jazz-előadókkal is több kiadványon játszott együtt. Lemezt készített olyan hazai művészekkel, mint Szabó Gábor, Lakatos Tony, Szakcsi Lakatos Béla, Babos Gyula és Dés László és Deseő Csaba. Szerepelt külföldi zenészek albumain is (Krzysztof Ścierański, Dave Samuels, Rainer Brüninghaus, Zbigniew Namysłowski).
Ugyancsak jazz-vonalon dobos-ütőhangszeres volt olyan formációkban, mint a Tomsits Jazz Group (1978-tól), a Supergroup (1981-82), a Things (László Attila gitárossal, 1985-től) az In Line Group (Vasvári Pállal és Csepregi Gyulával, 1989-től) és a Slang zenekarban (ifj. Rátonyi Róberttel, Muck Ferenccel és Tóth Tamással, 1989-től).
Az elmúlt időszakban sajnos más okból emlegették őt. Egy hatalmas fájdalommal járó súlyos betegség támadta meg, amelyet öt éven át tartó küzdelemben, különböző kezelések segítségével sikerült legyőznie. Ma pedig már újra zenél, közös produkcióban szerepel Karácsony Jánossal, és fellép Tátrai Tiborral is.
Solti János ütőhangszeres játéka a ma működő zenészek minden generációjára hatással volt. Jelenleg a kőbányai MZTSZ Zeneművészeti Szakiskola tanszakvezető tanára.
Tizennégyszer részesült „Az év dobosa” szakmai díjban (1977-91), nyolcszor pedig „Az év dobosa” közönségdíjban. 1991-ben és 1992-ben is megkapta az eMeRTon-díjat, 2000-ben pedig Hungaroton-életműdíjjal tüntették ki. 2005-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét és az Artisjus Zenei Alapítvány díját vehette át. 2008-ban Jávori Vilmos-emlékgyűrűt kapott, 2010-ben kiemelkedő közreműködő-zenészi pályafutásáért Fonogram-díjban, 2022-ben pedig ismét Artisjus Előadóművészi Díjban részesült.
HZ
 
<a href="https://www.facebook.com/janos.solti.53">https://www.facebook.com/janos.solti.53</a>

Solti János

Cserhalmi György

A Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth-, József Attila- és Balázs Béla-díjas író, dalszöveg- és forgatókönyvíró, filmrendező.
Bereményi Gézát (született Vetró Géza, Budapest, 1946) hat éves koráig anyai nagyszülei, Bereményi Sándor és Róza nevelték Budapesten, a Teleki tér 9-ben. Mikor hatéves korában az édesanyja újból férjhez ment, vezetékneve Róznerrel változott, 24 évesen viszont felvette az anyai nagyapja nevét, és első publikációi már Beremény Géza néven jelentek meg. 
Közben elvégezte az ELTE-én az olasz–magyar szakot, szinkrondramaturg lett, 1978-től pedig szellemi szabadfoglalkozásúként élte az értelmiségiek életét. A rendszerváltozás után előbb a szolnoki Szigligeti Színházban rendezett, majd a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színház művészeti vezetője lett, 2012 és 2017 között a fővárosi Thália Színház főigazgatója volt. Mellette alkalmanként filmeket rendezett, melyek közül az Eldorádó (1989), A turné (1993) és A Hídember (2002) a legjelentősebb. 
Popkulturális szempontból viszont kétségkívül a legfontosabb, hogy 1970-től <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-cseh-tamas-6979">Cseh Tamás</a> alkotótársa, dalainak szövegírója volt. Emellett írt lemezeket Udvaros Dorottyának (Átutazó, 1985), Básti Julinak és Cserhalmi Györgynek (Hallgass kicsit, 1987), illetve Für Anikónak (Nőstény álom, 2006), valamint dalokat Gerendás Péternek, a 30Y-nak és az utóbbi években a Halott Pénz-tag Járai Márknak. 
1970-ben Cseh Tamással nem éppen ideális körülmények között ismerkedett meg. Miként a 24.hu-nek 2022 nyarán adott <a href="https://24.hu/kultura/2022/09/22/beremenyi-geza-interju-beremenyi-kalapja-portrefilm-cseh-tamas-jarai-mark-magyar-copperfield-irodalom-film-politika/">interjújában</a> mesélte: „Tamás akkor épp üldöztetési mániásnak mutatkozott. Azt gondolta, hogy belügyis vagyok, akit ráállítottak. Ezért nem volt hajlandó a novelláskötetemet sem elolvasni.
(…) Találkozásunk előtt amúgy sosem hallottam énekelni. Amikor másnap délután fölmentem hozzá, játszott egy dallamot, amiből annyi kiderült, hogy folyamatosan tud játszani gitáron, és a saját dallamát játssza, és franciás jellegű, tehát sanzonszövegfélét kéne írnom. Megírtam a szöveget, nagyon gyorsan, elé toltam, hogy énekelje vissza. Még betűzte, de már meg lehetett állapítani, hogy saját hangja van. Aztán írtam egy másodikat még aznap, a Vacak kis város című dalt. 
(…) A Vacak kis város jó volt, így már másnap odaköltöztem hozzá, és megint írtunk. Akkor azt gondoltam, hogy megy ez, csak lehet, hogy billenékeny, és itt egy idő múlva már bajok lesznek. (…) Megállapodtunk, hogy addig folyik az együttműködésünk, amíg az egyikünk azt nem mondja, hogy elég volt. Ha valamelyikünk ezt mondja, a másiknak nem szabad megkérdezni, miért, hanem alá kell vetnie magát, és akkor egyszerűen megszakad a dolog. Ezt követően együtt laktunk másfél vagy két évig, akkor én mondtam azt, hogy elköltözöm. Nem kérdezte, hogy miért.”
Az együttműködés azonban szerencsére ezzel nem szakadt meg, folytatták tovább, sorra születtek a dalok, százával írták őket, de sokáig ezek nem jutottak el a nagyközönséghez. Aztán Cseh Tamás szerepelt Jancsó Miklós Még kér a nép című filmjében, ennek kapcsán kereste meg őket Gyurkó László, a 25. Színház igazgatója, ahol Cseh Tamás – Kecskeméti Gábor, Márta István és Novák János kíséretében – 1973 márciusában debütált. 1975 telén Cseh megismerkedett Másik Jánossal, és kettejük egyfajta zenei levelezéséből született meg a Levél nővéremnek című önálló est, majd az azonos című nagylemez. 
Cseh és Másik útjai ezt követően ugyan elváltak, de Cseh Tamás tovább írta a dalokat Bereményi Gézával, melyeket 1978-től önálló estként rendre bemutattak (és az estek anyagai nagylemezen jelentek meg). És lettek azok a hetvenes és a nyolcvanas évek egyik legpontosabb szonikus dokumentumai. Mígnem 1982-ben megszakították a közös munkát. Hét évvel később azonban újabb dalokat írtak együtt, és tették ezt a továbbiakban is – lényegében CsehTamás 2009-es haláláig. 
Alkotótársként fura szimbiózisban éltek egymással, Bereményi sorai, mondatai abszolút hitelesen hangzottak Cseh Tamás szájából. Mondhatni, önazonosan. Cseh sokszor hangoztatta baráti társaságban, hogy ő is tudna dalszövegeket írni, csak „a Géza megszakította ezt a képességét. Elvette tőle.”
Miközben persze emiatt időnként kellemetlen helyzetekbe is került. Miként Bereményi az említett interjúban nyilatkozta: „Élve az alkotói szabadságommal, én a saját problémás nőügyeimet írtam meg a dalokban. Szomorú, szerelmes dalszövegek voltak. Egy alkalommal a Tamást körbevették a női rajongók, és épp dicsérték, hogy milyen szépek a dalok, a szerelmes dalok is, csak hát szomorúak. A dicséretet elfogadta, de ennél a résznél élénken tiltakozott, és azt mondta: »Ezek nem az én nőim, ezek a Géza női. Az én nőügyeim sokkal szebbek, és nem ilyen tragikusak.« Ez volt az egyetlen alkalom, amikor tiltakozott valami ellen. De amúgy mindent elfogadott, amit írtam.” 
Becslések szerint az évtizedek során mintegy 1300 közös daluk született.
JBSz

Bereményi Géza

Gőz László (1954) harsonaművész, a hazai jazzélet meghatározó alakja, a Budapest Music Center létrehozója és vezetője.
Zenei tanulmányait 1961-ben kezdte a Kodály Zoltán irányítása alatt álló Lorántffy Zsuzsanna úti ének-zenei általános iskolában, majd a Bartók Béla Konzervatórium jazz és klasszikus tanszakán folytatta. Harsonaművészi és tanári diplomáját 1978-ban vette át a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán. 1978–2010 között a Zeneakadémia jazz tanszakának zenetörténet, szolfézs és harsona-improvizáció tanára.
Alapító tagja volt a kortárs zenét játszó 180-as Csoportnak, amellyel 1979–89 között több száz koncerten és stúdiófelvételen szerepelt Európa-szerte. Számos jazzformációban vett részt, mint muzsikus és közel száz lemezfelvételen, mint stúdiózenész. Olyan előadók zenei partnere volt, mint az LGT, Zorán, Demjén Ferenc. Több filmhez is írt zenét. Zenekaraival, az 1988-ban indult Brass Age formációval, illetve az 1994-ben alakult <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-esp-group-143484" target="_blank" rel="noopener">ESP Group</a>pal több albumot is megjelentetett.
Gőz László 1996-ban megalapította a <a href="https://popkulturalis.hu/helyszin-budapest-music-center-bmc-112671" target="_blank" rel="noopener">Budapest Music Center</a>t (BMC). Elsődleges célja egy olyan zenei információs központ kialakítása volt, amely összegyűjti és nemzetközi viszonylatban is hozzáférhetővé teszi a magyar klasszikus és jazz-zenészek, valamint a magyar kortárs zenedarabok adatait.
BMC Records néven 1998-ban független lemezkiadót alapított, albumainak száma mára meghaladja a 300-at. Alapítása óta a kortárs, klasszikus és jazz műfajok hazai képviselőivel készít felvételeket. Gőz László 2008-ban útjára indította az Új Magyar Zenei Fórum zeneszerzőversenyt.
2002-ben Rózsavölgyi Aranyéremmel, 2003-ban Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszttel tüntették ki. 2008-ban elnyerte a Francia Köztársaság a Francia Művészet és Irodalom Rendje Lovagi fokozatát. 2013-ban átvehette a Moholy-Nagy-díjat, melyet hazai zenei élet és a kultúra egészében végzett fáradhatatlan munkája elismeréséért kapott. 2015-ben további két kitüntetésben részesült, átvette a Lengyel Köztársaságért Érdemrend Lovagkeresztjét, illetve a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjét. 2023-ban Prima Primissima díjjal ismerték el eddigi munkásságát magyar népművészet és közművelődés kategóriában. 2024-ben a Fővárosi Önkormányzattól Pro Urbe díjat kapott.
HZ

Kapcsolatok