Publication/name

Family Lore

A Rákfogó-műhely a hetvenes évek elején nagyon sok kiváló képességű zenészt bocsátott útjára, de egyikük alakját sem övezi – sem a zenészek, sem a közönség körében – olyan legenda és tisztelet, mint Orszáczky Jackie-ét. Egybehangzó állítások szerint zenei tudásban, emberi karakterben hozzá hasonlatos egyénisége nem volt a hazai rockéletnek. Igazi rocker volt, aki megjelenésében, gondolkodásában, életformájában azonosult a zenéjével, és azzal az új ifjúsági kultúrával, ami e zene köré szerveződött.
Gyerekkorában klasszikus zenét tanult (zongora, hegedű), majd 1966 tavaszán bátyjával, Lászlóval együtt basszusgitáros-énekesként a Syncom zenekarhoz csatlakozott. (Ekkor került oda Horváth Charlie is.) A Benczúr utcai Postás klubban játszottak, Orszáczky első dalát Tiltakozó ének címmel a Metro játszotta Schiffer Pál rövidfilmjében. A slágervonal helyett azonban zenei érdeklődése Bartók és a kelet-európai népzenék, illetve a rhythm and blues, a soul és a jazz felé fordult, de ekkor ismerkedett meg József Attila és más költők életművével is.
1967 nyarától saját bluesegyüttese élén Rolling Stones- és Cream-dalokat adott elő, rövid ideig játszott a Dogsban, majd a Mogyorósi-trióban, végül 1969-ben csatlakozott az újjáalakult <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-syrius-klasszikus-6771">Syrius</a>hoz, amelynek kezdettől fogva eszmei vezetője, komponistája volt. Alig néhány hónap alatt pedig az elismerésért küzdő progresszív rock irányt mutató egyénisége lett. Az Ausztráliában sikeresen turnézó, idehaza állandóan falakba ütköző Syriusból 1973 nyarán lépett ki, majd Szakcsi Lakatos Béla (zongora), Kőszegi Imre (dob) és Babos Gyula (gitár) társaságában számos jam session jellegű koncerten gyűjtötte össze a hetvenes évek elejének zenész kiválóságait.
Figyelme közben a nagyobb lélegzetű zenei formák felé fordult. Előbb szerepet vállalt A fekete tó balladája című rádiómusicalben, majd 1974-ben az Egyetemi Színpadon egy alkalmi társulat mutatta be a Lányok álma című szatíráját. 1974 tavaszán azonban végképp belefáradt az itthoni haszontalan küzdelembe, elfogadott egy szerződést, és április 8-án Ausztráliába utazott.
Ott először a kísérleti rockzenét játszó Bakery együtteshez csatlakozott, 1975-ben viszont már session zenészekkel adta ki első lemezét (Beramiada). 1976-ban Ausztrália legnépszerűbb énekesnőjének, Marcia Hinesnak lett zenei irányítója, szerzője, hangszerelője. Először 1977-ben látogatott haza, amikor egy session jellegű koncerttel hosszabb időre elbúcsúzott a magyar zenei élettől.
A nyolcvanas években főként zenei rendezőként, hangszerelőként, stúdiózenészként dolgozott, új zenei kifejezési formákat keresve számos rövid életű zenekart alapított (Bland Frenzy, Stanmore Groovers, Soul Agents), majd a soul felé fordult, 1991-ben már egy ilyen jellegű csapattal lépett fel Budapesten Jack Bruce előtt, és adott ki több lemezt. Orgona, dob, basszusgitár felállásban (Godmothers) szólistákat (Lily Dior, Monique Morrell, Tina Harrod) kísért, majd utóbbival, gyermekének anyjával stabilizálta a munkakapcsolatot.
1994-ben Grandmasters néven rhythm and blues zenekart alapított, majd az évtized második felében Orszáczky Budget Orchestra néven adott ki egy dupla, összefoglaló CD-t, amely jól tükrözi sokoldalú zenei-szakmai munkásságát. Az évtized végétől többnyire trió formációban, Jackie Orszaczky Band néven szerepel (tagjai Hamish Stuart, dob, Savid Symes, basszusgitár és alkalmanként Anna Orszaczky, hegedű). 1999-ben és 2000-ben nagy zenei fesztiválokat szervezett Erskineville-ben, 2001-ben Sydneyben közös albumot készített Tátrai Tiborral, és ebben az évben a Syrius-emlékkoncert alkalmából hosszabb időt töltött Magyarországon. 2003-ban zenekarával ismét járt itthon, ezúttal a Petőfi csarnokban koncertezett, 2006-ban megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét, 2008 februárjában azonban hosszan tartó betegség után meghalt.
Orszáczky Jackie-t a szakmában általános szeretet és tisztelet övezte. És bár a hazai zenészátlagból kimagasló, az országot különböző okokból elhagyó, később legendássá váló magyar muzsikusok közül talán ő tudta felmutatni a legerősebb és legkoherensebb életművet, azért, valljuk be, Ausztráliában neki sem sikerült azt a pályát befutnia, mint amit Magyarországról való távozásakor sokan jósoltak neki.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p.

Family Lore

Kapcsolatok

Orszáczky Jackie Miklós