Publication/name

Esztrád

Amíg a „fekete bárányok” közül a P.Mobil képviselte a jelent, a Beatrice meg a kapcsolatot a közeli jövővel, addig a Hobo Blues Band a múlt egyik fontos, Magyarországon alig ismert örökségét, a bluest próbálta meg némi fáziskéséssel honosítani. Vissza a gyökerekhez! – hirdette meg a műfaj legvehemensebb és a nyilvánosság előtt sokáig ismeretlen elkötelezettje, <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-foldes-laszlo-hobo-9446">Hobo</a> (Földes László, 1945), aki korábban cikkeivel, novelláival, előadásaival is sokat tett a blues hazai népszerűsítéséért. Schuster javaslatára kezdett próbálni 1978 júliusában az Ikarus három tagjával – Szakács László (dob), Gecse János (basszusgitár), Kőrös József (szólógitár) – egy sashalmi szenespincében, és első koncertjüket 1978 augusztusában, a P.Mobil előzenekaraként adták a Lőrinci Ifjúsági Parkban.
Hobo 1989-ben megjelent Hobo Sapiens könyvében közli az első buli műsorának dallistáját, amit talán érdemes idemásolni: Dobókocka (Tumblin’ Dice) – Jumpin’ Jack Flash – Tökös srác (Manish Boy) – Szimpátia az ördöggel (Sympathy for The Devil) – Bordély blues (Honky Tonk Women) – Éjféli csavargó (Midnight Rambler) – Indulnod kell (You Gotta Move) – Vándor az úton (Riders On the Storm). Az utolsó számot (Doors) leszámítva csupa Rolling Stones-szám. De már ugyanebben az évben magyarított és elénekelt több más Stones-, Hendrix- és Cream-dalt. 1979 tavaszára pedig már összeállt az első „igazi” Hobo Blues Band: Póka Egon (basszusgitár), Szénich János (gitár), Kőrös József (gitár), Döme Dezső (dob), Deák Bill Gyula (ének).
A HBB – Hobo szavaival – „szombat esti blueszenekarként” azzal a céllal indult, hogy újra felfedeztesse a rock klasszikusait, és a harmadik rockgeneráció tagjaival is megismertesse, honnan indult el ez a műfaj. Zenekarával a MOM Művelődési Házban olyan zenei központot alakított ki, amely a hatvanas évek beatklubjait utánozva minden héten gazdag programmal várta az érdeklődőket. Nemcsak koncertet adtak, hanem kiállításokat rendeztek, diaporáma-műsorokat és filmeket vetítettek, vendégeket hívtak, beszélgetéseket szerveztek. Mindezt fesztelen, oldott légkörben, élő és konzerv zene kíséretében. És ezzel nem csak újat kereső tizenéveseket, de a régire vágyó beatnemzedék tagjait is sikerült elérniük. Hobo személyében ráadásul hosszú évek után ismét megjelent a hazai rockszínpadokon az értelmiségi előadó típusa.
A Hobo Blues Band számára az igazi kiugrást az 1979-ben a Kisstadionban (a svájci Krokus és az Omega előtt) adott koncert jelentette. Azzal, hogy a HBB-t országszerte tíz- és tízezrek fedezték fel maguknak, Hobo utópiája („szombat esti klubzenekar”) hamar megbukott az élet realitásán. Egyre nagyobb helyeken léptek fel, de ezzel együtt jöttek a botrányok is, aminek következményeként egyes megyékből kitiltották őket, és 1980-ra ők is megbélyegzett „fekete bárányok” lettek.
Igaz, ők többre vitték, mint a többiek (mások úgy fogalmazzák: őket más módszerekkel akarták lehetetlenné tenni). Nyáron megjelenhetett első kislemezük (Rolling Stones blues / 3.20-as blues), majd karácsonyra kijöhetett az első LP, amiből több mint százezer példányt fogyott, Hobót az év emberének választották. Ráadásul Szomjas György készülő Kopaszkutya című filmjének nemcsak a főszerepét bízta Hobóra, hanem részben a mű sztoriját, ötleteit is a zenészektől kölcsönözte.
Az 1981-es év a Kopaszkutya jegyében telt. Hobo ősztől a miskolci színházban főszerepet kapott (meg is bukott vele), könyvet írt a Rolling Stonesról, és Bereményi Gézával egy rockmusical színpadra állítását tervezte. Az augusztusi hajógyári szuperkoncerten a HBB széteső, fáradt zenekar benyomását keltette, és a szeptember végén, az Ifipark záró buliján bemutatott Mindennek vége műsorban Hobo már inkább csak a megszokott manírjait hozta, nem új ötleteket.
A következő két nagylemezen (Oly sokáig voltunk lenn, Még élünk!) viszont kettős szereposztást alkalmaz: Deák Bill Gyula énekelte a proli életképeket felvillantó rhythm and bluesokat (Kőbánya blues, Tetovált lány, Hosszúlábú asszony), Hobo pedig az intellektuálisabb, kántálóbb szövegmondásra épülő dalokat (Halálapa blues, Mata Hari, Közép-európai Hobo Blues Nr. 2).
Hobo ettől kezdve a bluestól eltérő kompozíciós és hangszerelési ötleteknek is sokkal nagyobb teret adott, és egész előadásmódjával igyekezett egy értelmiségi, a bluestól nem idegen, de törvényszerűen abból nem következő formát kialakítani. 1983-ra a HBB is teljesen átalakult, a Póka–Tátrai duó szerzői vénája és hangszeres virtuozitása szerencsésen párosult Hobo költői szövegeivel, és 1984-ben megszületett a magyar rock történetének egyik legfontosabb albuma, a Vadászat.
A Vadászat-tal határozottan irányt váltott a zenekar, és ez egyáltalán nem ment zökkenőmentesen: 1985-re Hobo és Póka kivételével az egész társulat lecserélődött. Az újonnan érkezett társakkal – Tóth János Rudolf (ének, gitár), Fuchs László (zongora) – a korábbi rockos jellegű bluestól egy költőibb és stilárisan heterogénebb irányba fordultak, nagyjából arra, amerre a főnök a kezdetek óta tartani akart. Az új felállás első munkája – kihasználva Fuchs zenei sokoldalúságát, könnyed és finom játékát – mindjárt egy Jim Morrison emlékműsor volt (nagylemez is lett belőle), aztán Hobo kuplékkal, esztrád-jellegű dalokkal is megpróbálkozott, majd a gyökerek keresése jegyében Allen Ginsberggel elkészítette az Üvöltés-t.
A rendszerváltozás előtti évek enyhülő ideológiai nyomása még kihozta belőlük azt a lemezanyagot (Tiltott gyümölcs), amelyet igazából az induláskor kellett volna rögzíteniük – akkor még lett volna benne kellő izgalom, így viszont óhatatlanul önismétlésnek tűnt. Majd az MHV-tól elmenekülő, ismételten nagymértékben átalakuló Hobo Blues Band az évtized végén megkezdte talán legellentmondásosabb időszakát, melyet nagyjából az 1995-ös Vissza a 66-os úton zárt le. Ebben a hat-hét évben születtek emlékezetes (Tábortűz mellett, 1990) és felejthető albumok (Kocsmaopera, 1991, Férfibánat, 1992), de szellemileg/zeneileg kétségkívül helyben járt a zenekar.
Érezte ezt Hobo is, és a megélhetést jelentő koncertezés mellett egyre inkább a színház és a költészet felé mozdult el. Nyilván azért is, mert míg a nyolcvanas évek második felében a Hobo Blues Band keretein belül sok számára kedveset, de elvben oda nem illőt – verset, bohóctréfákat, kuplét, színházat, népzenét – sikerült megvalósítania, addig a kilencvenes évek elején rá kellett döbbennie, hogy ez a szellemiség nem minden tag számára világos vagy lényeges. Elkezdett hát előbb egyedül, később más muzsikusokkal összefogva a HBB mellett különféle zenés-irodalmi műsorokat létrehozni – melyek közül talán a legemlékezetesebb a Márta Istvánnal közös József Attila-korongja, a Magyarország messzire van, illetve a részben ennek anyagából összeállított színházi estje, a Légy ostoba!. Főként e társak segítségével a kilencvenes évek vége felé ismét teljesen megújította együttesét, és a Hobo Blues Bandben annak 2011-es leállásáig ismét minden ott volt, ami számára kedvesnek számított: blues, színház, költészet.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 324–327.

Hobo Blues Band

Nevezték már prófétának, rockköltőnek, az ifjúság megrontójának, lázítónak, ellenzékinek, sőt Jagger-imitátornak is. Azt viszont mindenki elismerte, hogy előadóművészként, népművelőként és íróként elévülhetetlen érdemei vannak a blues magyarországi népszerűsítésében. Zenekara, a Hobo Blues Band fennállása harminchárom éve alatt folyamatosan a színpadon volt – ami hazai viszonylatban egyedülálló jelenség. Ráadásul Hobo emellett színházi vonalon is rendkívül aktív volt, időről időre összeállított példaképei – József Attila, Jim Morrison, Vladimír Viszockij, Francois Villon vagy Ady Endre – verseiből önálló estre valót.
Próbálkozott szövegírással és szövegfordítással a Kex-szel, a Syriusszal, az Olimpiával, a P.Mobillal, felbukkant filmekben (Extázis 7-től 10-ig, Agitátorok), Szerémi László néven novellákat publikált. Állítólag 1968-ban egy Kex-koncerten énekelt először színpadon (két Rolling Stones-dalt, a The Spider And The Fly-t és az I’m Alright-ot), akkoriban Baksa Soós János a közönség soraiból hívott fel embereket, hogy színesítse a műsort. Aztán sokáig semmi, majd a hetvenes évek derekán egy nap a Metro Klubban beugrott a P.Mobilba énekelni. Néhány Stones-dal is terítékre került. A sikeren felbuzdulva Hobo nekilátott zenészeket keresni, ekkor ajánlotta neki Schuster Lóránt a P.Mobil előtt rendszeresen fellépő, angol rockszámokat játszó Ikarust. Javarészt belőlük jött létre a Hobo Blues Band első felállása.
Hobo tehát tizenöt évet töltött a rock peremvidékén, mielőtt 1978-ban beszállt volna a rock and roll cirkuszba. Hogy aztán egyetlen év alatt minden babért learasson. Zenekarában, a Hobo Blues Bandben fennállása harminchárom éve alatt több mint harminc zenész fordult meg, rajta kívül minden hangszeres többszörösen cserélődött. A legfontosabb társak: Póka Egon (basszusgitár) 1978–1993 és 2009–2011 között, Tátrai Tibor (gitár) 1983–1985, 1989–1998 és 2009-2011 között, Döme Dezső (dob) 1979–1980 és 1985–1989 között, Deák Bill Gyula (ének) 1979–1985 között, Tóth János Rudolf (gitár, ének) 1985–1998 között, Hárs Viktor (basszusgitár) 1998–2008 között, Fehér Géza (gitár) 2002–2008 között, valamint Fuchs László (zongora) 1985–1989 között volt a zenekar tagja. A HBB 2011-ben elbúcsúzott, azóta ifj. Tornóczky Ferenc (gitár), Póka Egon (basszusgitár), Szakadáti Mátyás (ütőhangszerek) és Fekete-Kovács Kornél (trombita, billentyűs hangszerek) Hobo állandó kísérői.
A HBB-vel több mint húsz korongot jelentetett meg, nem túl egyenletes színvonalúakat, de van köztük néhány egészen kimagasló teljesítmény. Az első évtizedből mindenekelőtt az 1984-es dupla Vadászat, mely a magyar rocktörténelem egyik legerősebb albuma, szövegekben, zenében, hangszeres virtuozitásban (Tátrai–Póka duó) egyaránt. A második évtizedből talán az 1995-ös Vissza a 66-os úton-t érdemes kiemelni: ebben rótta le Hobo Amerika (a blues és a beatirodalom) előtti tiszteletét, nem utolsósorban pedig megjelentetett mellé egy érdekes „roadfotó”-albumot, útinovellákkal. Az azt követő időszakból pedig kétségkívül az Idegen tollak a legemlékezetesebb: Hobónak benne bő két óra terjedelemben sikerült meggyőző szellemi-kulturális ívet húznia Francois Villontól Tom Waitsig.
Nagyjából a rendszerváltozás óta építgeti a maga képzeletbeli hármasoltárát. Középen József Attilával, a két szélén Jim Morrisonnal és Vlagyimir Viszockijjal. Emellett kezdetben ott voltak a fekete bluesénekesek (Muddy Waters, Elmore James, Willie Dixon), a fehér bluesrockerek (Rolling Stones, Cream, Fleetwood Mac) és Jimi Hendrix, majd jött hozzájuk Allen Ginsberg, később Tom Waits, Francois Villon, Faludy György, Pilinszky János, Ady Endre, legutóbb pedig Bob Dylan.
Munkásságát 2011-ben Kossuth-díjjal ismerték el.
JBSz–SJ
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 324–328.
<a href="http://hobo.hu/">Kapcsolat:</a>
<a href="http://hobo.hu/">http://hobo.hu/</a>

Hobo (Földes László)

Döme Dezső

Fuchs László

Tóth János Rudolf (1948) gitáros, énekes, zeneszerző. A mai is aktív zenész játszott a Kex zenekarban, a Bergendyben, a Hobo Blues Bandben, és több más formációban.
Gyermekkorában zeneiskolába járt, ahol hegedülni is tanult, majd autodidakta módon fejlesztette gitártudását. Jimi Hendrix zenéje volt rá legnagyobb hatással. Első együttese a zalaegerszegi <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-cyklon-6739">Cyklon</a> volt, ahol együtt zenélt Tunyogi Péterrel, a P.Mobil későbbi énekesével. A fővárosba költözése után a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-meteor-6817">Meteor</a>ban szerzett nevet magának. 1972-ban lett a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-kex-6750">Kex</a> gitárosa, majd ezután egy külföldön zenélő együttes tagjaként bejárta egész Európát, hosszabb időt töltött Németországban és Svájcban. Aztán hazajött és 1975-ben Demjén Ferenc ajánlására lett a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-bergendy-326">Bergendy</a> tagja, ahol 1977-ig zenélt. Ismét külföldi évek következtek, majd 1985-ben a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-hobo-blues-band-9447">Hobo Blues Band</a>be került, melynek aztán 1999-ig volt oszlopos tagja. A koncerteken rendszeresen énekesként is a mikrofon elé lépett.
Az 1986-ban hatalmas sikerrel mozikba kerülő Macskafogó című animációs film egyik nagy slágerében, a Négy Gengszter dalában hallhattuk jellegzetes énekhangját. Ő volt a zeneszerzője Földes László Hobo 1996-ban megjelent Imák és mantrák című albumának. A mai napig tagja a HBB zenészeiből verbuválódott Magyar Atom zenekarnak, ahol együtt játszik Tátrai Tiborral - többek között Jimi Hendrix-számokat is.
2000 és 2002 között Tóth János Rudolf (gitár, ének) és Ferenczi György (harmonika, hegedű, ének) alkotta a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-dioptrio-733">Dioptrió</a> nevű formációt. Elsősorban soul, blues és rhythm &amp; blues feldolgozások voltak a repertoáron. 2000-től zenetanárként dolgozott a Kőbányai Zenei Stúdióban, ahol az ifjú magyar gitárosok egyik legfontosabb mentora lett. Fiatal zenészekkel, Lee Oliver és Fejér Simon Pál gitárosokkal és Szert Zsigmond ütőssel szerepel együtt az Ütött-kopott Angyal nevű akusztikus jellegű, saját dalokat és feldolgozásokat játszó zenekarban. 2011-ben jelent meg első nagylemezük (Ösvény az éjszakában). Velük 2023-ban is láthatja a közönség az örökifjú előadót.
A kiváló zenei adottságokkal rendelkező gitárost mindig is megbízható háttérzenészként tartották számon. 2009-ben aztán kilépett a rivaldafénybe: megjelentette Boldog-szomorú blues / Trendetlen címet viselő szólóalbumát. A több évtizedes zenészpályájának emlékeit a 2020-ban kiadott Muzsikus sors című könyvében örökítette meg.
HZ
 
<a href="https://www.facebook.com/utottkopottangyal/">https://www.facebook.com/utottkopottangyal/</a>

Tóth János Rudolf

Póka Egon (1953-2021) basszusgitáros, zeneszerző, a Hobo Blues Band tagja, a hazai blues-rock műfaj meghatározó zenésze, aki a Kőbányai Zenei Stúdió művészeti szakképző iskola alapítója és igazgatója volt.
Kőbányán nőtt fel, elmondása szerint nem tudatosan választotta a zenészpályát. Éveken keresztül zongorázni tanult, inkább kötelességből zenélt, nem szeretetből. Jóval később kezdett el komolyabban érdeklődni a zene, főként a beat, majd a rock iránt. Bekerült zenészkörökbe, olyan művészekkel ismerkedett össze, mint Fogarasi János, Orszáczky Jackie, Horváth Charlie és Radics Béla. Az 1960-as évek végén már basszusgitározott, barátaival - köztük Révész Sándor énekessel - a Led Zeppelin, a Cream és Jimi Hendrix zenéit játszották.
1971-ben, alig 18 évesen a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-tuzkerek-6765">Tűzkerék</a> basszusgitárosa lett, így együtt zenélhetett Radics Bélával - hozzá még egyszer visszatért, 1977-ben a Radics - Póka - Döme Dezső felállású trió kápráztatta el a rockközönséget.
Aztán - még mindig 1971-et írtak – a Zorán által vezetett <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-metro-6269">Metro</a> együttesben zenélt. Ám ismét váltott, 1972-ben már a Horváth Charlie énekessel megerősített <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-olympia-6820">Olympia</a> zenekarban basszusozott, amellyel nyugati vendéglátózásba kezdtek. Miután hazatért, már a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-juventus-6712">Juventus</a> együttessel lépett fel a Metronóm ’77 fesztiválon.
1978-ban lett - az akkor három hónapja alakult – <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-hobo-blues-band-9447">Hobo Blues Band</a> tagja. Földes László Hobo elmondása szerint Póka Egon alakította ki a HBB zenei arculatát. Az együttes első nagylemezének (Középeurópai Hobo Blues, 1980) zenei anyagát Póka és Pálmai Zoltán dobos játszotta fel – mert sietniük kellett, és a zenekarból addig csak kettejüknek volt stúdiós gyakorlata.
Póka 1993-ig játszott a HBB-ben, a zenekar addig megjelent egy tucat nagylemezének zenéit nagyrészt ő szerezte. Köztük volt a Tátrai Tiborral közösen írt 1984-es Vadászat című dupla album zenéje is, amely rengeteg rockrajongónál ott szerepel a „Minden Idők Legjobb Hazai Lemezei”-nek listáján. Egy sor kiváló zenész megfordult a HBB-ben, és készítettek közös lemezt Allen Ginsberg amerikai beat-költőlegendával, és Doors-dalokból is összeállítottak egy dupla lemezt.
Láthattuk őt Szomjas György kultikus filmjében (Kopaszkutya, 1981). Zeneszerzője volt Deák Bill Gyula több szólólemezének, de zenei rendezőként más előadókkal is dolgozott együtt.
1994-ben csatlakozott a gitáros Szekeres Tamás zenekarához, 1997-ben egy másik egykori „Fekete Bárány”, a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-p-mobil-6827">P.Mobil</a> tagja lett. 2009-ig zenélt Schuster Lórántékkal, ezalatt három nagylemezt adtak ki együtt. 2009-2011 között - a zenekar utolsó időszakában - ismét játszott a Hobo Blues Band-ben, és az előző években is több alkalommal fellépett Földes László Hobóval.
Közben a 2009-ben alakult Póka Egon Experience vezetője és basszusgitárosa is volt. Led Zeppelin, Cream és Jimi Hendrix-dalokat játszottak. A trióban két fiatal zenész volt a társa - a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-mattset-66337">MattSet</a> zenekarból ismert Szakadáti Mátyás (ének, dob) és ifj. Tornóczky Ferenc (gitár). Póka Egon tagja volt Visegrádi Négyek országainak zenészeiből alakult Visegrád Blues Band-nek.
Közéleti szerepet is vállalt, 1990 és 1994 között a kőbányai önkormányzat képviselő-testületének tagja volt. 1994-ben megalapította a Kőbányai Zenei Stúdiót, amelynek igazgatói tisztségét is betöltötte, és amely számos zenészt adott azóta a hazai rockszakmának. Művészi és tanári munkásságának elismeréséül Weiner Leó-díjjal jutalmazták.
További díjai és elismerései között szerepel: Kőbánya díszpolgára (2003), A Magyar Érdemrend tisztikeresztje (2012), Máté Péter-díj (2019), és az Artisjus-díj, amit 2021-ben posztumusz ítéltek neki.
Póka Egon súlyos betegség következtében 2021. szeptember 14-én hunyt el. Minden idők egyik legjobb magyar basszusgitárosa, aki rengeteget tett azért, hogy a blues és a rockzene meggyökeresedjen idehaza, 68 évet élt.
HZ

Póka Egon

Závodi János (1947, Ercsi), a magyar blues és rockzene kiemelkedő jelentőségű gitárosa, aki a legnagyobb sikereit a Piramis zenekarral érte el, de több más formációban is bizonyította gitártudását.
1968-ban kezdődött a zenei pályafutása: a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-mini-6779">Mini</a> zenekar gitárosa lett, ahol együtt játszott gyerekkori barátjával, Török Ádám (1948-2023) fuvolás-énekessel. Kezdetben Cream, Jimi Hendrix és más hasonló előadók feldolgozásait játszották, később kezdtek saját számokat írni, amelyekből Závodi is kivette a részét. Azonban hangfelvételük nem jelent meg ebben az időszakban.
Závodi 1971-ben kilépett az akkor már a jazz-rock felé kacsintgató Miniből, és a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-kex-6750">Kex</a> együttes tagja lett. De a zenekar „lelke”, a frontember Baksa-Soós János abban az évben elhagyta az országot. A Kex többi tagja másfél évig még próbálkozott a felszínen tartani az együttest, nem sok sikerrel.
Závodi János 1973-tól - az ugyancsak ex-Kex-tag Somló Tamással együtt - a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-non-stop-250">Non-Stop</a> zenekarban folytatta pályafutását. Itt ismerte meg Köves Miklós dobost, aki a mai napig a zenésztársa. A Non-Stop abban az időszakban hol hard-rockkal, hol pop dalokkal próbált sikereket aratni.
1974-ben a külföldi vendéglátózásból hazatérő Som Lajos és Köves Miklós őt hívták el az akkor alakuló zenekaruk gitárosának. A formációnak a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-piramis-9305">Piramis</a> nevet adták. 1975-re Gallai Péterrel és Révész Sándorral kiegészült ötösfogat a 70-es évek végének egyik legnépszerűbb hazai zenekara lett. Závodi itt vált országos ismertségű zenésszé, aki zeneszerzőként is bizonyított, és kiemelkedő gitárjátékával bekerült a legnagyobbak közé. A Piramis szárnyalása 1981-ig, az énekes, Révész Sándor távozásáig tartott. A többiek még kiadtak egy lemezt, aztán 1982-ben feloszlott a zenekar.
Ezután játszott az Ős-Bikini 1984-ben megjelent - a korszak egyik kiemelkedő - lemezén (XX. századi híradó). 1985-től egy másik sikerzenekarban, a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-hobo-blues-band-9447">Hobo Blues Band</a>ban zenélt másfél évig. Az ő gitárjátékát hallhatjuk az 1986-os Esztrád című lemezen. Közben 1984 és 1987 között Svájcban és Nyugat-Németországban is játszott vendéglátós fellépéseken.
1988-ban már idehaza megalapította a Závodi Janó és barátai együttest. 1991-ben Török Ádámmal összehozták a zenei stílusát a nevében viselő <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-rhythm-and-blues-branch-11447">Rhythm And Blues Branch</a>-ot. A R.A.B.B. tagjai között volt Köves Miklós is. Több kiadványuk megjelent, nem csak itthon de Svájcban is sikeresek voltak. Závodi zeneszerzőként is jeleskedett a formációban.
1994-ben a Tunyogi Rock Band tagja lett, itt együtt zenélt volt P.Mobil-tagokkal - Tunyogi Péter, Kékesi „Bajnok” László, Zeffer András - valamint az ex-Beatrice dobos Donászy Tiborral. A zenekarban 2006-ig gitározott.
A Piramis 1992-ben újjáéledt, és teltházas koncerteket adtak. Az egyaránt ötvenedik születésnapját ünneplő Som Lajos és Závodi János 1997-ben Száz év zene címmel adott ki közös nagylemezt. 2006-ban ismét nagysikerű Piramis-koncerteket tartottak. 2009-ben Gallai Péter, Köves Miklós és Závodi János próbáltak új életet lehelni a Piramisba, megszületett a Piramis Plusz. Basszusgitárosnak felkérték Vörös Gábort (Ossian), énekesként pedig Nyemcsók János igyekezett helytállni, aki a néhai Manhattan és a Piramis emlékzenekar tagja volt. A mai napig koncerteznek, az ős-Piramisból Závodi és Köves még mindig ott zenél a színpadon. Závodi 2016-tól Révész Sándorral közösen is fellépett Piramis-évek című műsorukkal.
A gitáros 2019-ben a Hármasfogat formáció Blues című lemezén játszott Török Ádámmal és Fekete Jenővel (Palermo Boogie Gang) együtt.
A mai napig koncertező rocklegenda nem bővelkedik hivatalos elismerésekben, 2022-ben kapott Fonogram Életműdíjat, megosztva a Piramis többi tagjával. A zenész szakma és a közönség elismerése azonban kárpótolhatja a kitűnő gitárost.
HZ
 
<a href="https://www.facebook.com/zavodijano/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/zavodijano/?locale=hu_HU</a>
<a href="https://www.facebook.com/piramiszenekar/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/piramiszenekar/?locale=hu_HU</a>

Kapcsolatok