Publication/name

Éjszakai országút

Éjszakai országút albumborító

A magyar rocktörténet egyik legjelentősebb és Európában legismertebb rockzenekara. Amely ráadásul minden egykori riválisukat messze túlélte.
A budapesti gimnazistákból verbuválódott csapat – Kóbor János (1943-2021, gitár, ének), Kovacsics András (1941, gitár), Varsányi István (basszusgitár), Benkő László (1943–2020, zongora, orgona, trombita), Láng Péter (szaxofon) és Künsztler Tamás (dob) felállásban – nevét az első hivatalos fellépés (1962. szeptember 29.) alkalmával a szervezőktől kapta. Évekig a második vonalban dolgoztak, előbb 1963-ban Harmath László (szaxofon), egy évre rá Laux József (1943–2016, dob), Somló Tamás (1947–2016, ének, szaxofon) és Wittek Mária (1947, ének) csatlakozott, szólistaként pedig Koncz Zsuzsát is elcsábították.
1966-ban készítették el az első kislemezeket, de a másolós korszakból még akkor sem tudtak kilépni, amikor a konkurencia mindenhol – klubokban, táncdalfesztiválokon, korongokon – a saját dalait énekelte. Az Omegának az Ezek a fiatalok című filmben szintén kísérőszerep jutott (Koncz Zsuzsa: Ez az a ház), és csak Presser Gábor (1948) csatlakozása után tudtak előrelépni, aki előbb Verebes Istvánnal, S. Nagy Istvánnal, majd Adamis Annával írta az Omega első sikereit (Megbántottál, Azt mondta az anyukám, Rózsafák, Ismertem egy lányt, Halott virágok, 1967).
1967-ben, amikor az Illés a magyar és a kelet-európai népzene felé fordulva igyekezett saját stílusát kialakítani, az Omega a nemzetközi áramlatokra figyelt, a brit mintákat követve, látványos külsőségekkel, eksztatikus előadásmóddal és keményebb hangzással igyekezett rajongótábort szerezni magának. Koncertjeiket show-elemekkel fűszerezték, nagy hangsúlyt helyeztek az ötletekre, az effektekre, a világítási, hangosítási trükkökre, és nem utolsósorban az aktualitásra. Az Omega a sztárság, a csillagok útját választotta, és határon túli sikerekben, Gammapolisban gondolkodott.
Ezt az elképzelést segítette 1967 júliusában a Spencer Davis Group menedzserének ajánlata, aki egy angliai turnéra és lemezfelvételre szerződtette őket. Presser ekkor lett a zenekar állandó tagja. Az Omega klasszikus felállása vele lett teljes: Kóbor János (ének), Molnár György (1949, szólógitár), Mihály Tamás (1947–2020, basszusgitár), Benkő László (trombita), Laux József (1943–2016, dob), Presser Gábor (billentyűsök).
A Presser–Adamis művek szintén ekkor kezdte a sikergyártást, ami az elkövetkező két évben az Omega diadalútját hozta (Volt egy bohóc, Nem tilthatom meg, Kiabálj, énekelj, Trombitás Frédi, Ha én szél lehetnék, 1968, Naplemente, Régi csibészek, 1969). Erejükből e rövid idő alatt három nagylemezre – Trombitás Frédi és a rettenetes emberek, 10000 lépés, Éjszakai országúton – futotta, melyek lehetővé tették volna, hogy az eltiltott Illést az Omega beérje.
A zenekar sikeréve 1970 volt. Klubjuk a Kinizsi utcából átköltözött az E épületbe, Palma de Mallorcán a Barbarella fesztiválon harmadik helyet értek el (Olyan szépen mosolygott), a Gyöngyhajú lány pedig több országban is a nyár slágere lehetett volna, ha – hivatali erőfitogtatásként – nem rendelik haza a zenekart külföldi turnéjáról egy makói ORI-fellépés miatt. Aztán novemberben a tokiói Yamaha-fesztiválon az utóbbi dal nagydíjat kapott, ebből az alkalomból az RCA is megjelentette a Petróleumlámpá-val együtt. A tagok közül hármat – Benkő, Presser és Laux – a közönség beválasztott a maga „supergroup”-jába, és az év végén az üzletileg legsikeresebb együttesnek járó Pepita Oroszlán-díj őket illette meg.
Az Omega tehát a hazai popmezőny élén kezdte az új évtizedet, de 1971 áprilisában a dobos-menedzser Laux és a zeneszerző-billentyűs Presser kivált a zenekarból és megalapította az LGT-t. A „hűtlen barátok” távoztával az Omega lényegében ugyanott tartott, mint 1967-ben, azonban a Debreczeni Ferenc dobossal (ex-Neoton) kiegészült ötösfogat nem adta fel. Meg kellett győzniük az intézményeket és a közönséget, hogy továbbra is képesek a korábbi színvonalra, a megújulásra, ami nem ment könnyen. A Hanglemezgyár eleinte bizalmatlanul fogadta a tervezett új stúdióalbummal kapcsolatos elképzeléseiket (200 évvel az utolsó háború után, ami csak 1998-ban jelent meg a problémásnak tartott dalokkal), a kiadó – egyesek szerint – inkább az LGT debütáló albumában látott fantáziát. A zenekar ekkor a koncertjein rögzített új számaiból állította össze Élő Omega lemezanyagát, ezt néhány szám negligálása után már elfogadták, viszont papírhiányra hivatkozva továbbra is késleltették a megjelentetést. Ha nincs papír, jó lesz az alumínium is – vélték a zenekar tagjai –, így először Magyarországon, alumínium tokban, piros, majd később kék felirattal jelent meg a koncertalbum.
Nemzetközi zenei és üzleti tapasztalataik, összeköttetéseik, kíváló felszerelésük is átsegítették az „új” Omegát e krízis-időszakon. A hetvenes évek elüzletiesedő, stadionokba költöző, látványosság felé hajló, reklám-marketing gépezettel mozgatott rockzenéje otthonos terep volt számukra. Mesterséges hiányt teremtve maguk körül misztikus ködbe burkolózva, lézerek fényétől-villogásától kísérve elindultak a „csillagok útján” Gammapolis felé, hogy évente egy-két alkalommal távoli utazóként térjenek vissza a Kisstadion leszállópályájára. Az Omegának önerőből sikerült kitanulnia a sztárcsinálás, a siker- és mítoszgyártás fortélyait, és ez bőven elegendő volt ahhoz, hogy miközben körülöttük gyorsan pörgő divatok jöttek-mentek, zenekarok tűntek fel és el, jelenségek születtek és korszakok változtak, az Omega a rock-Olümposzról fölényes magabiztossággal szemlélje a rock hétköznapok mindennapi kavargását.
Néhány hard rockos nagylemez után 1975-ben jártak utoljára a Földön, ezt követően a Pink Floyd nyomdokaiba eredtek, és szimfonikus rockot, űr-rockot játszva – Időrabló (1977), Csillagok útján (1978), Gammapolis (1979) – csaknem egy évtizedig kacérkodtak a világhírrel. Ekkoriban német nyelvterületen népszerűbbek voltak, mint Magyarországon.
Az Omega nagy menetelése azonban a nyolcvanas évek – az újhullám térhódításával illetve a rock dinoszauruszainak kihalásával egy időben – megtorpant. A tanácstalanságot, a helyben topogást jól mutatta a két következő album (Arc, 1981, XI, 1982), s bár a húszéves jubileumi koncertet (amelyet Jancsó Miklós filmre vett) négyszer kellett megismételni a Budapest Sportcsarnokban, ezt követően már képtelenek voltak továbblépni. Az Omega története – némi iróniával – igazán ekkor ért véget.
Viszont példaképeikhez hasonlóan ők sem akartak visszavonulni, bár zenéjük időközben korszerűtlenné vált, új albumaikkal meg sem közelítették a régi sikereket, a látványosnak szánt koncertek pedig önismétlővé váltak. 1987 és 1994 között gyakorlatilag teljesen leálltak.
„Kellünk, tehát vagyunk” – ebben a szellemben kezdték a kilencvenes évek derekán újra, de az azóta megtartott látványos népstadionos koncertjeik (1994, 1999, 2001, 2004) és alkalmankénti újabb stúdióalbumaik (Trans And Dance, 1995, Omega XV: Egy életre szól, 1998, Égi jel: Omega, 2006) az életműhöz érdemit már nem tettek hozzá. Mindazonáltal az új évezredben is aktívak maradtak, számos alkalommal léptek fel külföldön (Románia, Szlovákia, Németország, Lengyelország, Bulgária), 2012-ben magyarországi sorozattal ünnepelték fennállásuk ötvenedik évfordulóját, 2013-ban pedig megkapták a Kossuth-díjat. Személyi ellentétek miatt Mihály Tamás 2014-ben játszott utoljára az Omegával, bár távozását Kóbor János csak 2017 áprilisában erősítette meg.
Benkő László 2020 novemberi halála végképp pontot tett az Omega pályájának a végére.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 76–79, 256–261.
Kapcsolat:
<a href="https://www.facebook.com/omegaoratorium.music/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/omegaoratorium.music/?locale=hu_HU</a>

Omega

Az Omega billentyűse, meghatározó arca, aki hosszú pályafutása alatt számos szólóalbumot is megjelentetett.
Budapesti jogász családba született, a beatzenével középiskolás korában ismerkedett meg, rövid időre megfordult a Benkó együttesben (ebből lett később a Benkó Dixieland Band), majd műszaki egyetemistaként 1962 szeptemberében többedmagával megalapította az Omegát. A hőskorban zongorán és orgonán játszott, Presser Gábor 1967-es csatlakozása után átváltott a trombitára, a furulyára és a citerára, majd miután 1971-ben Presser kivált és megalapította a Locomotiv GT-t, visszatért a billentyűs hangszerekhez. A Hammond orgona mellett 1973-tól – Magyarországon elsőként – már Moog szintetizátoron is játszott (ennek hangja először az Omega 5-ön hallható), és jellegzetes szintetizátorjátéka az Omega space rockos hangzásának is domináns eleme lett.
Az 1980-as évektől sorra jelentette meg százezres példányokban elfogyott szintetizátoros szólóanyagait (Lexikon, 1982, Lexikon 2., 1984, Ikarosz, 1989, Omegamix, 1991, Impressio, 1994), és erre a könnyed, sokszor felszínes zenére jelentős igény mutatkozott filmes, színházi körökben is. 
2002-ben a szintén billentyűs hangszereken játszó Jankai Bélával (Prognózis, Zámbó Jimmy, Triász, Dinamit) megalapította az instrumentális B-Projectet, melynek repertoárja Benkő szólólemezeinek anyagára, a régi Omega-dalokra, valamint a népszerű klasszikus zenei művek átirataira épült. A B-Project koncertjein rendszeresen fellépett Pálmai Zoltán (dob), Zselenc László (basszusgitár) és Kaposvölgyi Goyo József (billentyűsök). 
Közben 2003-ban Benkő László újabb szólóanyagot (Hogyan tovább?) publikált, ami voltaképpen A rózsa énekei című magyar-olasz filmdráma zenéje. Utolsó albumán (Másik világ, 2012) pedig a B-Projectben szereplő Kaposvölgyi Goyo József volt a legfontosabb partnere.
Benkő László az Omega szóvivőjeként alapos ismereteket szerzett a rocküzlet és a média világában is. Így a Hungaroton privatizációjakor, a régi gárda lecserélése után, 1991-ben bekerült a Hungaroton Gong popzenéért felelős igazgatójának székébe, és nagy szerepe volt abban, hogy a kilencvenes évek elején sikerült konszolidálni a tönkrement céget, többek között úgy, hogy annak archívumából számos értékes régi kiadvány került CD-ként az üzletekbe. Benkő érdeme az is, hogy a kis kiadóktól visszaigazolt a Hungarotonhoz a korábban elpártolt sztárok egy része
Emellett fontosak Benkő közéleti szereplései is. Az 1990-es évektől rendszeresen felbukkant a Rádiókabaré műsoraiban és a Szeszélyes évszakok-ban, 2005-ben és 2008-ban az Eurovíziós Dalfesztivál magyarországi nemzeti válogatójában zsűrizett, 2009-ben pedig a szombathelyi Weöres Sándor Színház zenei vezetője lett.
Számos klasszikus zenei Omega-átiratban vett részt (Rhapsody, 2010, Szimfónia &amp; rapszódia, 2012, Oratórium, 2014).
Hosszan tartó, súlyos betegség után, 2020. november 18-án hunyt el.
JBSz

Benkő László

A magyar rocktörténet egyik ikonikus alakja, az <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-omega-51">Omega</a> énekese, frontembere.
A József Attila Gimnázium tanulójaként alapította első együttesét, melyben Laux József dobolt, a többiek pedig a hangszereket sorsolással választották: Kóbor lett a ritmusgitáros, Varsányi István a bőgős/basszusgitáros. Később Kóbor és Varsányi megalapították az instrumentális nyugati számokat játszó Ciklont, melyben Kovacsics András gitározott. 1962-ben ők hárman hozták létre az Omegát, melyhez 1964-ben csatlakozott a volt osztálytárs Laux József.
Kóbor János pályafutása lényegében teljesen az Omegához kötődik, a többi taggal ellentétben nem adott ki szólóanyagot, de producerként, kiadóként, zenei rendezőként, az Omega GMK egyik működtetőjeként mindvégig rajta tartotta a kezét a hazai rockélet ütőerén.
 2010-ben elkészítette az Omega Rhapsody albumot, melyet ugyan szólóalbumként harangoztak be, de voltaképpen Omega-dalok klasszikus zene átiratát jelenti, amelyet 2011-ben élőben is bemutatott. Ezt követte 2012-ben a hasonló jellegű Omega Szimfónia &amp; Rapszódia, majd 2013-ban az Omega Oratórium album. Utóbbit több templomi koncerten is bemutatták. 
2014 júniusában – a rendszerváltozás 25. évfordulójára szervezett Szabadságkoncerten – a Hősök terén a német Scorpions együttessel közös koncertet adott az Omega, mely végig nagyzenekarral, a Danubia Szimfonikus Zenekarral és kóruskísérettel adta elő műsorát. Az est második felében a német hard rock legenda játszott, Kóbor pedig a Gyöngyhajú lány Scorpions-féle feldolgozását (Wind Of Change) együtt énekelte el Klaus Meinével.
2018-ban A Dal című televíziós műsor első válogatóján a Balkan Fanatik két tagjával, Tzortzoglou Jorgosszal és Lepés Gáborral közösen adta elő a Régi csibészek feldolgozását. Utoljára Demjén Ferenc 2019-es szokásos évvégi születésnapi koncertjén a Papp László Sportarénában lépett pódiumra, ahol három Omega-számot (Léna, Gyöngyhajú lány, Petróleumlámpa) énekelt, illetve Demjénnel közösen adta el utóbbi Sohase félj című dalát.
Kóbor János 2021. december 6-án a budapesti Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikán hunyt el. 
JBSz

Kóbor János

Mihály Tamás (1947-2020) Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas basszusgitáros, zeneszerző, aki évtizedeken át az Omega együttes tagja volt.
Budapesten született, édesapja Mihály András Kossuth-díjas zeneszerző, gordonkaművész, aki 1978 és 1987 között a Magyar Állami Operaház igazgatója volt. Mihály Tamás is klasszikus zenét tanult a zenei konzervatórium gordonka szakán. Ott ismerkedett meg <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-presser-gabor-68">Presser Gábor</a>ral.
A Luxemburgi Rádió adásait hallgatta, ez „nevelte” őt beatrajongóvá, majd zenésszé. Eleinte névtelen amatőrzenekarokban játszott basszusgitáron. Aztán a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-futurama-6238">Futurama</a> együttesbe került, akikkel fellépett a budai Hess András téri legendás kollégiumban, a Vár Klubban.
Első, neves zenekara a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-scampolo-160">Scampolo</a> volt, ahol 1966-ban zenélt. 1967-ben Laux József elhívta őt az <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-omega-51">Omega</a> zenekarba, amelynek aztán 50 éven át tagja volt. Első omegás koncertje emlékezetes maradt számára, elmondása szerint a hatvanas években horribilis összeget érő első profi basszusgitár-erősítője, a Selmer a bemutatkozó fellépésén kis híján kiégett.
Presser Gábor billentyűs-zeneszerzőt 1967-ben ő hívta el az Omegába, és a zenekar innentől kezdve játszott saját számokat. Mihály Tamás első szerzeménye az együttesben a Spanyolgitár legenda (1969), amelyet ő maga énekelt. Később is sok zenét írt, olyan dalok fűződtek a nevéhez, mint a Szvit (1973) vagy a Nem tudom a neved (1976). Ezen kívül az első Omega-album, az 1968-ban megjelent angol nyelvű Omega Red Star from Hungary dalainak többsége is az ő hangján hallható, mert az énekes Kóbor János nem tudott kiutazni Angliába a felvételre.
1971-ben Presser Gábor és Laux József elhagyták a zenekart és megalakították a Locomotiv GT-t. Mihály Tamás szerint onnantól a hanglemezgyár az LGT-t támogatta, nem az Omegát. „Ez a helyzet azonban kreatívvá, újítóvá és dacossá tette a zenészeket” – fejtette ki, és ez a hozzáállás segítette az Omegát abban, hogy még évtizedekig a magyar rock élmezőnyében maradt. A basszusgitáros 2014-ben játszott utoljára az Omegával, bár távozását Kóbor János csak 2017-ben erősítette meg.
Mihály Tamás megpróbálkozott a szintetizátoros-elektronikus zenével is, 1983-as önálló albumán Liszt Ferenc és Richard Wagner szerzeményeinek átdolgozásait rögzítette. (Szintetizátor-varázs). 2011-ben Last Minute címmel jelentetett meg újabb szólólemezt, amelyen közreműködött Charlie, Somló Tamás, Presser Gábor, Nagy Feró és Meződi József.
Az 1980-as évek végétől zenei rendezőként dolgozott más előadók albumain (Babos Gyula, Lerch István, Benkő László, Szűcs Judit, Faragó „Judy” István). 1993-ban a Rolls Frakció egykori tagjaiból alakult D. Nagy és a Frakció lemezén (Budapest felett…) nem csak zenei rendezőként vett részt a felvételen, hanem dalt írt a lemezre, illetve a billentyűs hangszereken is játszott.
Több színpadi darabhoz komponált zenét. Ő szerezte 2006-ban az 1956-os forradalom jubileumára készült 56 csepp vér című musical zenéjét, valamint alkotótársával, Horváth Péter József Attila-díjas író és drámaíróval 2014-ben színpadra vitték az Ez van (Canterbury mesék) című musicalt. 2015-ben az ő zenéjével mutatták be a Millió dolláros bébi című táncjátékot, amely az azonos című amerikai sikerfilm alapján készült.
2014-ben jelentette meg Basszus! Omega! - Ez egy életre szól című könyvét. A rengeteg fotóval illusztrált kötetből az olvasó nemcsak az Omega zenekar belső életét ismerhette meg, de képet kaphatott az elmúlt évtizedekről is. És a rajongók megtudhatták azt is, hogy az Omega miért nem koncertezett soha az egykori Szovjetunióban. Az ok: a hatalmas ország zenei illetékesei 3-5 hónapos „megaturnéban” gondolkoztak, s ezt a zenekar nem akarta vállalni. Évtizedek múltán, 2013-ban lépett fel az együttes először az orosz fővárosban. Ez alkalomból - a zenekar többi tagjával együtt - magas egyházi kitüntetést kapott Moszkvában, mégpedig a Mihail Alekszandrovics Romanov Nagyherceg Emlékérmet.
Zenei munkásságát idehaza is elismerték. Az Omega tagjaival közösen 1987-ben Liszt Ferenc-díjat, 2013-ban pedig Kossuth-díjat vehetett át. 1995-ben A Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjével tüntették ki, 2007-ben Artisjus-díjas lett. A Budapest II. kerület díszpolgára címet 2021-ben - posztumusz - ítélték neki.
Mihály Tamás egy súlyos betegség következtében 2020. november 21-én hunyt el. A kiváló zenész 73 évet élt.
HZ

Mihály Tamás

Laux József (1943-2016) rock- és jazzdobos, a magyar rocktörténet két kiemelkedő fontosságú zenekara, az Omega és a Locomotiv GT tagja.
1943. május 8-án született Budapesten. Már kisiskolás korában dobolt, emellett templomi kórusban is énekelt. A gimnáziumban közös zenekarban játszott <a href="https://popkulturalis.hu/szemely-kobor-janos-53">Kóbor János</a>sal. A dobolás csínját-bínját a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-benko-dixieland-band-6195">Benkó Dixieland Band</a> ütőse ismertette meg vele, lejárt Benkóék próbáira és a bulikra, végül 1960-ban bekerült a zenekarba. A gimnázium után felvették a Budapesti Műszaki Egyetemre, ahol autógépészetet tanult.
1964-ben lett az <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-omega-51">Omega</a> tagja, amely 1962-es magalakulása után évekig még angolszász számokat játszott, és csak <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-presser-gabor-68">Presser Gábor</a> 1967-es belépése után rukkolt elő saját dalokkal. Olyan slágerekkel, mint a Petróleumlámpa, a Tízezer lépés vagy a Gyöngyhajú lány. A szövegeket Laux József első felesége, <a href="https://popkulturalis.hu/szemely-adamis-anna-174">Adamis Anna</a> írta.
Kóbor János énekes úgy emlékezett Laux Józsefre, hogy rendkívül céltudatos ember és nagyon szorgalmas zenész volt, messze a legszorgalmasabb az Omegában, és aki a dobolás mellett a zenekar ügyeinek intézését is jó érzékkel végezte.
Az Omegában töltött évei alatt egyetlen szerzemény fűződött a nevéhez, a Presser Gáborral közösen írt Kérgeskezű favágók című instrumentális dal, a 10000 lépés lemezről. Presser úgy emlékszik vissza rá, hogy Laux progresszív ember volt, aki előre akarta húzni az együttest, de zeneileg nem akart mindenki vele menni.
Laux József a legjobb hazai dobosok egyikének számított a közönség és a szakma szerint, ezt tükrözte az Ifjúsági Magazin 1970-es felmérése is, amely a különböző hangszerek legjobbjait vette számba.
1971-ben Presser Gáborral kiváltak az Omegából és megalakították a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-locomotiv-gt-113">Locomotiv GT</a>-t, amely aztán az 1970-es, 1980-as évek legjelentősebb magyar rockzenekara lett. Laux József az együttes első öt stúdiólemezén dobolt, de játszott A Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról Összes dalai albumon, valamint Kovács Kati 1974-es (Kovács Kati és az LGT) és 1976-os (Közel a Naphoz) lemezén is. Emellett menedzselte is a zenekart, hatalmas munkát végzett azért, hogy az LGT minél sikeresebb legyen. Összefogta, irányította és vezette a formációt.
1974-ben <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-barta-tamas-4400">Barta Tamás</a>, az LGT gitárosa nem tért haza a zenekar amerikai turnéjáról. Presser Gábor visszaemlékezései szerint ez megviselte Laux Józsefet is, kárba veszettnek érezte sok év munkáját. Azt látták rajta, hogy elkezdte feladni az itthoni dolgait, fáradni és összetörni látszott az az ember, aki addig a hátán vitte a zenekart. 1976-ban aztán Laux József úgy döntött, hogy elhagyja Magyarországot. Kanadába disszidált, majd onnan az Egyesült Államokba ment. Ez az LGT-tagsága és az itthon maradó Adamis Annával való házassága végét is jelentette.
Amerikában hamar beilleszkedett: zenélt, hangmérnök is volt, majd a producerek, zenei rendezők lapjának főszerkesztője lett. A tulajdonos rábízta a lapot, és bejuttatta Kalifornia egyik legjobb stúdiójába, ahol együtt dolgozott Bryan Adamsszel, Chick Coreával, Frank Zappával, az Average White Band tagjaival, és másokkal. Az It’s My Fate (1986) című saját dalára általa készített videóklipet különdíjjal jutalmazta a nemzetközi zenetévé, az MTV. A zene mellett ügynökként könyvekkel kezdett foglalkozni.
1986-ban jött vissza először Magyarországra, mert mint disszidens korábban nem kapott vízumot. Itthon 1988-ban kezdődött kiadói tevékenysége, a JLX Kiadó amerikai, angol és más nemzetközi bestsellerszerzők regényeit hozta el a magyar olvasóknak.
Az 1990-es évek elején végleg hazatelepült. Fellépett a Locomotiv GT búcsúkoncertjén (1992). A zenében visszatért gyökereihez, újra főként jazzt játszott. Lemezei jelentek meg (Nem semmi..., 1999; Everything Happens To Me, 2000). Joe Muranyival - Louis Armstrong zenekarának magyar származású klarinétosával - is készített albumokat (Wonderful World, 2001; Hymn to Swing, 2005; Talking Drums, 2009). A Laux Trio and Friends formációval főként dzsesszklubokban lépett fel.
2008-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével tüntették ki.
2016 júliusában még ott volt egykori Omegás és LGT-s zenésztársa, Somló Tamás búcsúztatásán, majd augusztus 6-án érkezett a hír, hogy az évek óta tartó betegsége legyőzte őt. 73 éves korában elhunyt Laux József, a legendás zenész, aki nemcsak a hangszerével, de a rátermettségével és elhivatottságával is maradandót alkotott a magyar populáris zenében.
HZ

Kapcsolatok

Éjszakai országút albumborító

Omega

Benkő László

Kóbor János

Mihály Tamás

Laux József