Publication/name

Éjszakai harcos

Az 1960-as évek végi, 1970-es évek eleji underground további fontos figurája volt az énekes, később fuvolista Török Ádám. Még a nyolcvanas évek végén is csak úgy emlegették, mint az utolsó mohikánt, aki megjelenésével még mindig a hatvanas éveket, a legendás zenészbarátokat, a felejthetetlen emlékű bulikat idézi. Elmaradhatatlan fuvolájával egyike azoknak a „kiveszőben lévő, bohém, nagy álmú, pesti Szindbád-embereknek”, akik a rockot nemcsak a színpadon és jelszavakban éltetik, hanem gondolkodásukban, életformájukban is igyekeznek azonosulni vele. És aki még hetvenen túl is képes megidézni a balatoni nyarakat, az autóstoppokat, az első beatünnepeket, a korai Tabán-bulikat, azokat a garabonciás időket, amikor nem csak ő és társai, hanem a közönség is hitte, hogy a zene erejével, a közösség hitével, az új eszmékkel, egymás közelségének melegével, gondolataink kicserélésével meg lehet változtatni a körülöttünk lévő világot.
Török Ádám sosem tartozott a menedzsertípusú zenekarvezetők közé. Zenész volt és maradt, aki a badacsonyi korszak tovatűnt álmait kergetve, a maga útját járva a széljárások helyett a zenei változásokra figyelt.
Nyughatatlan gyerekként kezdte, a tanárok réme volt, sokat csajozott meg balhézott. Az első beatbulikra osztálytársa, Zalatnay Cini jóvoltából került, ott fedezték fel Komárék is, velük énekelt először. Aztán rövid időre megfordult a Dogsban, 1968-ban pedig átvette a Mini irányítását. Nevüket egy kályháról kapták: a basszusgitáros Czipó Tibor jóvoltából játszottak egy Minikalor-reklámban, amelyet aztán sehol nem vetítettek le, de a név rajtuk maradt.
A badacsonyi Tátika eszpresszó-beli bulik hírére hívta Margó néni, az I. kerületi művelődési ház igazgatónője őket a Bem rakpartra (rockpart), ahol klubjuk a feléledő hippikultúra egyik központja lett. Erdős Péter akkori „popcsászár és atyaisten” felajánlotta „segítségét”, többek között azt javasolta neki, hogy komolyodjon meg, vegyen be három nőt a vokálba, ő meg – mint valami szépfiú – csak táncoljon velük. Persze Török nemet mondott: 1978-ig nem is jelenhetett meg lemeze a Mininek.
A hetvenes évek végén az új tinigeneráció a kemény rockzenét játszó zenekarokkal együtt a Minit is a hátára kapta. A keményebb közönség egyre keményebb zenét igényelt, így a Mini zenéje is egyre rockosodott, és hígult. De a váltás végül mégsem hozta meg a várt sikert, és 1983 októberében Török feloszlatta csapatát. Később különböző formációkkal – Mini RC., Török–Tátrai Tandem – kísérletezett, majd 1988-ban kiadott egy zeneileg érdekes, de rossz időben született albumot (Alligátor). A következő öt évben főként osztrák és svájci klubokban játszott, majd megalapította a később folyamatosan változó felállású, 1998-ig létező Rhythm And Blues Branchot, röviden R. A. B. B.-ot, amelyben többek között Závodi János, Köves Miklós, Muck Ferenc és Zsoldos Tamás játszott vele.
1993 márciusában egy nagyszabású Budapest Sportcsarnok-buli erejéig összetrombitálta a régi társakat, majd 1998-tól Török Ádám + Mini néven újraindította egykori formációját. A január 12-én ötvenedik születésnapját ünneplő Török Ádám előbb nagyszabású – később CD-n is kiadott – koncertet adott a Petőfi Csarnokban, majd újraélesztette a Minit. Azóta több színvonalas, de a korábbi Mini-képhez nem sok újat hozzárakó albumot (Misztikus utazó, 1999; A szél nomádja, 2001; Egy varázslatos éjszaka, 2003; Éjszakai harcos, 2005, Aphrodité, 2008, Elrohant idő, 2013) készített.
JBSz-SJ
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 190–191.
Kapcsolat: <a href="https://www.facebook.com/torokadamesamini/">https://www.facebook.com/torokadamesamini/</a>

Kapcsolatok

Török Ádám