Publication/name

Délszláv népzene

A hazánkban élő délszláv nemzetiségek, elsősorban a szerbek és horvátok változatos és gazdag népzenei hagyományának kétségkívül legismertebb magyarországi képviselője. Nemcsak idehaza népszerűek, hanem a határokon túl is rendre sikeresen koncerteznek. Ezek közül kiemelkednek az ausztráliai, angliai, franciaországi turnék, valamint 365 fellépési alkalmat jelentő kuvaiti meghívás. Ez utóbbi kapcsán – korábbi tapasztalat alapján – a mozgalomban sokan féltették őket a feloszlástól, átalakulástól, de ez szerencsére nem következett be.
Az együttes – Eredics Gábor (1955, basszprímtambura, harmonika, ének), Eredics Kálmán (1952, bőgő, tarabuka), Borbély Mihály (1955, szaxofon, klarinét, tárogató, furulya, okarina, dvojnice, brácstambura), Győri Károly (1955–2006, hegedű, prímtambura), Szendrődi Ferenc (1952, prímtambura, brácstambura, szamica), Brczán Miroszláv (1955, csellótambura, brácstambura, ének) – 1974 tavaszán alakult Pomázon, a helyi nemzetiségi táncegyüttes zenekaraként. Az első években Nyári Iván (harmonika) és Janka László (hegedű), a későbbi időszakokban Barnás András (bőgő), Balázs István (hegedű), Várhelyi Lilla (hegedű), Eredics Tibor (táncházvezető) és Horváth Zoltán (prímtambura) is részt vettek a zenekar munkájában.
Az 1977-es Ki mit tud?–on elért első hely hozta meg számukra az országos ismertséget. Az együttes első lemezének megjelenésére mégis 1981-ig kellett várni. S bár az album megkapta az év hanglemeze díjat, hangzása, szerkesztése, kivitelezése egyaránt újszerű volt, a következő korong újabb hét év elteltével került csak a boltokba (Szerb és horvát népzene, 1988). Ezt az LP-t az angol Hannibal Records is kiadta, ismertek lettek Nyugat-Európában is, ismét nyílt egy újabb előrelépési lehetőség – és a következő hangzóanyag (Samo sviraj, 1997) minden addiginál később, kilenc év múltán vált elérhetővé, míg eddigi utolsó lemezük (Podravina – Drávamenti horvát táncok) 2001-ben, valamint első két LP-jük (Délszláv népzene, Szerb és horvát népzene) CD változata egyaránt 2005-ben jelent meg.
„Harminckilenc éve játszunk közel azonos felállásban, az adottságainkat és lehetőségeinket elfogadtuk. Nem erőszakolunk ki egymásból semmit. Nem tudom, hogy lustábbak vagyunk-e, mint a többi együttes, de biztos, hogy tovább érleljük az anyagokat. Ami kikívánkozik, kiadjuk, de nem akarunk sorozatgyártásra állni” – kommentálta mindezt Eredics Gábor. 
Győri Károly 2006-os halála óta a zenekarban Eredics Áron (1983, primtambura, basszprímtambura, szamica) játszik, 2007 és 2019 között pedig Vizeli Balázs (hegedű) is a zenekar tagja volt.
A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Népzene Tanszéke sok szálon köthető az együtteshez, a Söndörgő-ben pedig munkájuk közvetlen folytatóit látják.
A Vujicsics együttesről az elmúlt évtizedekben több koncertfilm készült, számos játékfilmben (Csontváry, Mennyei seregek, Hanna’s War, Az én XX. századom, Egy tél az Isten háta mögött) és színházi darabban (Templom-téri játékok, Tévedések vígjátéka, Beszterce ostroma, Legenda a lóról, A revizor, Hát, parancsoljon Szakulába!, Négy lába van a lónak) szerepelt.
Díjak, elismerések: Ki mit tud? népzenei kategória I. helyezett (1977), Az év hanglemeze (1981), Pro Urbe Szentendre (1986), Pest megye Közművelődéséért (1986), Pomázért Emlékérem (1999), Szent Száva díj (1999), Líra díj (1999), Kisebbségekért állami díj (1999),  Pest Megye Művészetéért díj (2000), eMeRTon díj (2000), Pest megye Népművészetéért díj (2009)
Albumok: Vujicsics Együttes – Délszláv népzene (1981), Somogyi szomszédok (1986, USA), Szerb és horvát népzene (1988), Samo sviraj (1997), Vujicsics 25 – Ünnepi koncert a Zeneakadémián (1999), Podravina – Drávamenti horvát táncok (2001), Délszláv népzene CD kiadás (2005), Szerb és horvát népzene CD kiadás (2005). Emellett a Miqueu Montanaro által alapított Vents d’Est együttessel kilenc LP, illetve CD kiadványt készítettek.
JBSz
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar folk története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2013, p. 91–96.

Vujicsics együttes

A népzenétől a világzenéig, a modern jazztől a kortárs zenéig sokféle területen ténykedik Borbély Mihály. Hol együttesvezetőként (Borbély Műhely, Quartet B, Balkán Jazz Project, Borbély-Dresch Quartet), hol különböző formációk (Binder-Borbély duó, Eastern Boundary Quartet, László Attila Quintet, Oláh Kálmán Szextett, Vujicsics együttes) tagjaként, hol szólistaként.
Zenei tanulmányait a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán folytatta klasszikus klarinét, illetve jazz szaxofon szakon. Pályafutása során eredeti hangszerei (klarinét, szaxofon) mellett különleges fúvós hangszerek megszólaltatására is specializálódott (például tárogató, népi furulyák, kaval, dvojnice, fujara, okarina, bombard, zurna).
A többnemzetiségű, többkultúrájú Pomázon felnőtt Borbély a hetvenes évek közepén többetmagával megalapította a Vujicsicst, amely idővel a helyi nemzetiségi táncegyüttes kísérő zenekara lett. A délszláv profil kialakulásában nagy szerepet játszott a névadó, Vujicsics Tihamér, sokat beszélgettek vele, sok hanganyaggal, tudással és tanáccsal segítette őket. Amikor 1977-ben megnyerték a Ki mit tud?-ot, már egyértelműen délszláv zenekar voltak.
Borbélyt a Vujicsics mellett a jazz a kezdetektől érdekelte, de sokáig csak autodidakta módon foglalkozott vele. Aztán a nyolcvanas években elvégezte a jazztanszakot. 1994-ben pedig megalapította első saját zenekarát, az etnojazzt játszó Quartet B-t. Majd azzal párhuzamosan 2000-ben Borbély Műhely néven egy újabb formációt is létrehozott. Az utóbbi időben pedig ezek mellett újabbak születtek: a Balkán Jazz Project és a Borbély-Dresch Quartet.
Borbély Mihály tehát a többiekkel épp ellentétes utat járt be. Klasszikus klarinétművésznek indult, a hetvenes évek elején mégis a népzene felé fordult, és az Eredics-testvérekkel megalapította a Vujicsics együttest. Aztán a nyolcvanas évek elején a jazzben merült el, és a számtalan vendégszereplés mellett régóta két saját formációt (Quartet B, Borbély Műhely) vezet. Részben a muzsikustársak, részben a némiképp eltérő zenei világ miatt döntött így. Míg a Quartet B-ben a népzenei, világzenei – György Mihály gitározása és buzukijátéka révén mindenekelőtt a balkáni – jelleg sokkal erősebb, közvetlenebb, addig a Borbély Műhely jazzesebb, benne a népzenei hatás áttételesebb. Utóbbi legfrisebb albumán Kodály műveinek jazzes értelmezése hallható.
Az elmúlt évtizedekben számtalan lemezfelvételen működött közre. Olyan jeles előadókkal dolgozott együtt, mint Nikola Parov, Sebestyén Márta, a Sebő együttes, Dresch Mihály, Grencsó István, Kőszegi Imre, a László Attila Band, Oláh Kálmán, Ráduly Mihály, Szakcsi Lakatos Béla, Trilok Gurtu, Michel Montanaro, Herbie Mann, a Saxophone Summit (Michael Brecker-David Liebman-Joe Lovano), Jirí Stivín, Zbigniew Namysłowski, a Rova Saxophone Quartet, Eötvös Péter, a Nemzeti Filharmonikusok, az UMZE Kamaraegyüttes és a 180-as Csoport.
A tanítás életének és zenefilozófiájának fontos eleme. 1979 óta aktív zenepedagógus. 1986-tól a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola, 1990 óta a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Jazz Tanszékének tanára, 1997 és 2000 között ugyanott tanszékvezető is volt. Emellett számos helyen tartott előadást, s vezetett kurzust idehaza és külföldön egyaránt.
Díjak, elismerések: Pro Urbe Szentendre (1986), Karlovy Vary Jazz Fesztivál - „Legjobb szólista” (1988), Neufeld Anna Emlékdíj (1998), Kisebbségekért állami díj (Vujicsics együttes) (1999), Artisjus díj (2002), Az év magyar jazzlemeze (Meselia Hill, 2005), Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje (2005), Pomáz Díszpolgára (2005)
JBSz
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar folk története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2013, p. 250–251.
Kapcsolat:
<a href="https://mihalyborbely.hu/">https://mihalyborbely.hu/</a>
<a href="https://www.facebook.com/mihalyborbelymusic/">https://www.facebook.com/mihalyborbelymusic/</a>

Kapcsolatok

Vujicsics együttes

Borbély Mihály