Publication/name

Bottle Up And Go

Ripoff Raskolnikov (Ludwig Knoglinger, 1955) osztrák gitáros-énekes olyan mint az óbor: minél előrébb haladunk az időben, annál nemesebbé válik. Ahogy rakódnak az évgyűrűk, úgy érik, bölcsül a hangja, tisztul lényegire a gitárjátéka. Közel a hetvenhez is duzzad az erőtől, impozáns hittel, nyugalommal és elszántsággal énekli személyes és szenvedélyes dalait. 
Művésznevét nagyjából a hetvenes évek vége óta jegyzi, mint mesélte, az indiánokhoz hasonlóan felnőttként választott magának nevet, anno próbálta hivatalossá tenni, de mivel nincs művészdiplomája, az osztrák törvények ezt nem tették lehetővé. Lehet, azóta változott a helyzet, de ma számára ez nem lényegi kérdés, hisz választott nevével olyannyira egybeforrt, hogy édesanyján, öccsén és a hatósági embereken kívül tényleg senki nem hívja Lutznak.
S hogy miért Raskolnikov? Annak idején épp Dosztojevszkij regényeit falta, s megfogta a Bűn és bűnhődés főhősének menthetetlen kívülállósága. Nyilván részben magára ismert benne, hisz élete nagy részében, de különösképp kamaszkorában ő sem találta a helyét a világban. Apja fizikusi karrierje egyáltalán nem vonzotta, miként az sem, hogy idővel befészkelje magát valamely társadalmi skatulyába. Ezért a felnőttkor hajnalán otthagyta a családi házat, hogy aztán becsavarogja, később végigutcazenélje a hetvenes-nyolcvanas évek Európáját.
„A blueshoz a hatvanas évek nagyjain, a Rolling Stoneson, Bob Dylanen, Jimi Hendrixen keresztül jutottam el. Tőlük haladtam aztán az eredet felé, jutottam el Sonny Terryn és Brownie McGhee keresztül a nekem olyannyira kedves figurákhoz, Robert Johnsonhoz, Skip Jameshez, Blind Lemon Jeffersonhez és John Lee Hookerhez. Ha ma meghallgatom a régi felvételeket, néha szégyellem magam, mennyit kiabáltam. Nyilván ennyivel rockosabb és vehemensebb volt az akkori énem. Ma a visszafogottabb megszólalás híve vagyok. A kifejezés ereje ugyanis nem a decibeltől vagy az energiaszinttől függ. Lehet óriási hangerővel is halkan beszélni, és fordítva. Most inkább az utóbbival próbálkozom.”
Ripoff Raskolnikov egyike a blues-rock kései, de életerős virágainak. Magyar barátai meghívására látogatott el először hozzánk 1987 novemberében, a kilencvenes években szoros baráti és munkakapcsolatban állt a Palermo Boogie Gang tagjaival, s gyakorlatilag azóta elmaradhatatlan szereplője a hazai bluesszínpadoknak.
Tíz évig járta a világot, leginkább Európát, az utcán zenélt, sőt, ha kellett, a föld alatt is. Kezdetben az európai népzenékért rajongott, különféle alkalmi társulatokban hegedült és énekelt, később rátalált az amerikai feketék folkzenéjére, a bluesra, nyakig elmerült benne, és azt az elmúlt két évtizedben tipikus közép-európai ízzel töltötte meg.
Rekedtes, de erőteljes énekével mindig is könnyedén hozta lázba a hazai rockklubok bluesra fogékony közönségét. A kritikusok Joe Cockerhez és Tom Waitshez szokták hasonlítani, míg ő maga Robert Johnsontól Van Morrisonig jelöli meg zenéjének forrásait. Műsorában főleg saját dalokat játszik. Az elmúlt negyven évben jó néhány album jelent meg tőle, melyek közül az 1995-ös Wear And Tear, a 2006-os Everything Is Temporary és a 2018-as Small World a legemlékezetesebb.
JBSz
 
Kapcsolat:
<a href="https://www.ripoffraskolnikov.com/">https://www.ripoffraskolnikov.com/</a>
<a href="https://www.facebook.com/ripoffraskolnikov/">https://www.facebook.com/ripoffraskolnikov/</a>

Ripoff Raskolnikov

Az 1980-as évek második felében ők jelentették a bluesban az alternatívát: a Hobo Blues Bandnek a brit rockban gyökerező világával szemben az autentikusabb chicagói vonalat. Egyetlen negatívumuk, hogy saját számokat csak elvétve írtak.
A zenekart a ma Berlinben élő Hagyó Béla (1961) alapította, de mire 1989 körül kialakult a Palermo Boogie Gang klasszikus felállása – Fekete Jenő (1964, gitár, ének), Szabó Tamás (1968, szájharmonika, ének), Bacsa Gyula (1963, zongora), Kepes Róbert (1964–2011, basszusgitár) és Mezőfi István (1967, dob) –, ő már Berlinben élt.
A nyolcvanas évek végén rendszeresen játszottak a Fregatt Pubban és más budapesti kocsmákban, klubokban. A kilencvenes évek folyamán a műfaj olyan nagyságaival örömzenéltek mint Champion Jack Dupree, Big Jay McNeely, Eb Davis, Chester Washington vagy Magic Slim.
1990-ben jelent meg debütáló nagylemezük, mely jobbára blues standardeket tartalmaz. Ebben az évben – mint a legígéretesebb zenekar – eMeRTON-díjat kaptak. Az 1993-as Red Hot Blues korongjukon tűntek fel az első zydeco-örökzöldek, s néhány felvétel erejéig az élő legendának számító, akkor már hetvenéves tangóharmonika-király, Tabányi Mihály is beszállt közéjük. Egy évre rá jelent meg a Bottle Up And Go, nyolc saját szerzeménnyel és több vendéggel (Dorogi Barbara, Ripoff Raskolnikov, Franco Toro). 1995-ben az egyik leghíresebb louisianai blues előadót, Larry Garner-t kísérték közép-európai turnéján. 1996-ban pedig jött az Anniversary, mely amolyan összegzése addigi pályafutásuknak.
Akkorra azonban már kiéleződtek a zenekaron belüli zenei ellentétek: a két frontember közül Fekete Jenő maradni akart a „fekete vonalon”, Szabó Tamás viszont szeretett volna nyitni más műfajok felé. Aztán 1997 augusztusában mindketten úgy gondolták, inkább külön utakon folytatják.
Fekete Jenő azóta a Muddy Shoes-ban játszik, mellyel kilenc éve állandó résztvevője a nagyobb hazai és külföldi fesztiváloknak, illetve a budapesti zenés puboknak. Két lemezt adtak ki eddig: The Real Shuffling Hungarians, 1998, Cool, 2004. Saját bevallásuk szerint a zenekar a blues műfajában igen tág keretek között mozog: a XX. század elejének akusztikus világától a nagyvárosi blues-on át egészen a modern, saját szerzeményekig.
Szabó Tamás azóta számos lemezt készített a saját zenekarával, a Spo-Dee-O-Dee–val, illetve szólóban. Emellett az egyik legkeresettebb vendégzenész (Balázs Fecó, MÉZ, Koncz Zsuzsa, Bon Bon, Pierrot, Bayer Friderika, Charlie, Szandi, Hobo Blues Band).
Bacsa Gyula szintén sokfelé (Quimby, Kistehén, Boogie Woogie Kings) dolgozott azóta, az utóbbi másfél évtizedben a hiperkarma tagja. Kepes Róbert (basszusgitár) több zenekarban játszott, így például a Felkai Jamben és a Ferenczi György-féle Herfli Davidsonban. Mezőfi István pedig szintén keresett dobos.
A Palermo Boogie Gang megalakulásának huszadik évfordulója tiszteletére még egy alkalommal összeálltak: 2005. április 24-én nagyszabású koncertet adtak az A38 fedélzetén.
JBSz–SJ
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 335–337.
<a href="https://www.facebook.com/palermoboogiegang/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/palermoboogiegang/?locale=hu_HU</a>

Palermo Boogie Gang

A Dr. Valter and the Lawbreakers-ből önállósult Gál Csaba Boogie (1969) a Mississippi Delta blues egy tehetséges képviselője.
Azóta már a Megasztár döntőjét is megjárta, de továbbra is makacsul ragaszkodik a rockkorszak előtti bluesokhoz. 2001-ben barátaival hozta létre a Someday Baby nevű formációt, elsősorban a maguk szórakoztatására. Nevüket egy régi szám egyik sora ihlette, felállásuk sem hétköznapi (fémtestű gitár, tuba, dob) és bemutatkozó lemezükön (Bonus Tracks, 2005), olyan világot idéznek, amit idehaza viszonylag kevesen ismernek: a múlt század húszas-harmincas éveinek déli fekete (akusztikus) bluesát. Ráadásul abban az évben a maga harmincöt évével a legidősebb versenyző volt a televíziós tehetségkutató sorozat, a Megasztár aktuális évadjában.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 344–345.
 
Kapcsolat:
<a href="https://www.facebook.com/galcsababoogie/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/galcsababoogie/?locale=hu_HU</a>
<a href="https://www.instagram.com/galcsababoogie/?hl=en">https://www.instagram.com/galcsababoogie/?hl=en</a>

Gál Csaba "Boogie"

Sipeki Zoltán

Kepes Róbert

Mezőfi István

Bacsa Gyula (1963, Kazincbarcika) billentyűs, aki az 1980-as évek végén a Palermo Boogie Gang soraiban szerzett nevet magának, majd hosszú időn át a hiperkarma tagja volt. Őt tartják az egyik legképzettebb hazai boogie-woogie és blues zongoristának.
1988-ban lett az autentikus chicagói bluest játszó <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-palermo-boogie-gang-11403">Palermo Boogie Gang</a> zongoristája. A budapesti klubokban nagy népszerűségnek örvendő zenekar bejárta Európa nagy fesztiváljait is. 1993-ban megkapták az eMeRton-díjat, az év felfedezettje kategóriájában. Öt nagylemezt adtak ki, ezek mindegyikén Bacsa Gyula zongorázott, illetve tangóharmonikázott. A formáció 1997-ben feloszlott, ám azóta is időnként összeállnak egy-egy koncertre.
Bacsa vendégzenészként szerepelt a Quimby zenekar első kiadványán, az 1993-ban megjelent A Sip Of Story című kazettán. 1995-ben ő is színpadra lépett a Hungaria zenekar óriáskoncertjén a budapesti Népstadionban.
2001-ben Bérczesi Róbert hívására lett a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-hiperkarma-23372">hiperkarma</a> billentyűse. Immár az FX nevet használva a zenekar négy nagylemezén is hallhatjuk játékát. Mivel a hiperkarma néha éveken át szüneteket tartott, Bacsa 2003-2010 között a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-kistehen-7967">Kistehén Tánczenekar</a>ban is játszott. A hiperkarma 2020 elején jubileumi koncertet adott a Budapest Sportarénában, és ez egyben az addigi formáció utolsó fellépése volt, többedmagával FX is távozott a zenekarból.
Bacsa Gyula alapító tagja a "Zongorista Találkozó" elnevezésű - három zongoristából és egy dobosból álló - különleges alkalmi formációnak, akikkel immár 20 éve vannak fellépései, a boogie-woogie és a New Orleans blues nyomdokain haladva.
Ebben az évben hallhattuk őt az ismét koncertező Palermo Boogie Gang-ben, és rendszeresen szerepel a zenekar gitáros-énekese, Fekete Jenő önálló fellépésein. A pontos, nyugodt játékáról ismert billentyűs tagja a Stoned nevű Rolling Stones tribute zenekarnak is, akikkel az immár több mint 60 éve létező legendás együttes minden korszakából játszanak dalokat.
HZ
Kapcsolat:
<a href="https://www.facebook.com/bacsa.gyula/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/bacsa.gyula/?locale=hu_HU</a>

Bacsa Gyula FX

Pribil György (1967 – 2013), a magyar pop, rock és blueszene kiemelkedően tehetséges gitárosa volt, aki tragikusan rövid pályafutása alatt számos formációban játszott és jónéhány emlékezetes dalt írt.
Pribil György 18 évesen autodidakta úton kezdett gitározni, példaképei Keith Richard, Ry Cooder és Jimi Hendrix voltak. Pályája elején az Ivánka Csaba vezette Topó Neurock Társulatban és az Állati Elmék együttesben zenélt, majd saját blueszenekart alapított <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-s-modell-11385">S-Model</a><a href="https://popkulturalis.hu/eloado-s-modell-11385">l </a>néven, amellyel már komolyabb sikereket ért el. Mindeközben <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-ferenczi-gyorgy-515">Ferenczi Györggyel</a> és a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-palermo-boogie-gang-11403">Palermo Boogie Gang</a> koncertjein is zenélt. Országos ismertségre a Kimnowak zenekar tagjaként tett szert, amelyet 1993-ban alapított <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-a-ceg-10627">A Cég </a>együttes két egykori tagjával Novák Péter énekessel és Nagy Gergely basszusgitárossal. Triójuk hangzásvilágát elsősorban az ő zenészi és dalszerzői képességei tetté egyedivé, első sikerszámuk, a Hol van az a nyár? zenéjének megírásához mindössze 10 percre volt szüksége. A 90-es évek közepén fénykorát élő formáció hat stúdióalbumot jegyzett, rajtuk számos slágerrel (Tűz van Babám, Gyémánt, Fekete zaj), igazi áttörést azonban nem sikerült elérniük sem a nagyközönség, sem a vájtfülűek és az alternatív zene kedvelői körében.
Pribil György 1999-től három évig a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-hobo-blues-band-9447">Hobo Blues Band</a>ben is pengette a húrokat, játszott a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-ganxsta-zolee-es-a-kartel-12457">Ganxsta Zolee és a Kartell</a>ben, <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-pierrot-11875">Pierrot</a> oldalán, valamint rendszeresen fellépett olyan formációkkal, illetve rendezvényeken, ahol kedvenc előadói zenéjét játszhatta (Janis Joplin Emlékzenekar, Rory Gallagher Fesztivál, Keith Richards Rock’n’Roll Cirkusz). Kevésbé köztudott, hogy szarvasgombászként is komoly eredményeket ért el. Nemcsak gyűjtötte a gombákat, de gombakereső kutyákat is tenyésztett, prémium minőségű termékeket is készített, a Dunakanyar Szarvasgombász Egyesület tagjaként pedig sokat tett az őshonos szarvasgomba fajok lelőhelyeinek védelme érdekében.
Életének egy frontális ütközés vetett véget 2013 októberében Kismaroson. „Gyuri halálával egy nagyon komoly muzsikus tűnt el a magyar zenei életből, szerintem a maga műfajában ott volt a világ tíz legjobb gitárosa között” – nyilatkozta a tragédia másnapján barátja és zenésztársa, Novák Péter, akivel közel száz dalt írtak együtt és aki ekkor a Kimnowak történetének a végére is kitette a pontot. A 46 évesen elhunyt zenész emlékére 2013 decemberében az A38 hajón koncertet rendeztek, többek között az S-modell és a Kimnowak tagjai, Hobo és zenekara, a Palermo Boogie Gang, Pierrot, <a href="https://popkulturalis.hu/szemely-zavodi-janos-265">Závodi János</a>, illetve a Janis Joplin Emlékzenekar és a Keith Richards Rock’n’Roll Cirkusz részvételével. A halála után ültetett fa Kismaroson, a Csömöle-völgyben, a Testvér-forrás melletti patakparton őrzi az emlékét.
CsO
Forrás:
Pribil Gyögy, Wikipédia

Pribil György

A nyolcvanas évek dereka óta az egyik legjelentősebb hazai bluesgitáros-énekes, a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-palermo-boogie-gang-11403">Palermo Boogie Gang</a> és a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-fekete-jeno-es-a-muddy-shoes-11417">Muddy Shoes</a> meghatározó muzsikusa.
Szobrásznak készült, képzőművészeti gimnáziumban érettségizett, s bár nem végezte el a Képzőművészeti Főiskolát, restaurátorként sokáig a Nemzeti Galéria jelentette számára a stabil hátteret. Mígnem a blues annyira magával nem ragadta, hogy választani kellett, és ő a Palermo Boogie Gang mellett tette le a voksát. (A két hivatást ugyanis nem tudta egyforma intenzitással végezni.) 
Klasszikus zongorázást tanult, a testvéreivel kórosban énekelt, a rézfúvósokkal is kacérkodott, de miután tizenhárom évesen meglátta a tévében Muddy Waters egyik koncertjét, inkább autodidakta módon tanult meg gitározni, és a bluesra tette az életét. Amibe számára sok minden belefér: a folk és a világzene éppúgy, ahogy a zydeco vagy a hawai zene. 
A képzőművészeti gimnáziumban ismerkedett meg Hagyó Bélával, a kapcsolat később is megmaradt, többek között a Hagyó Béla alapította a Palermo Boogie Gangben játszott. Majd annak 1997-es feloszlása után előbb a zongorista Nagy Szabolccsal lépett fel duóban, majd pedig komplett zenekart szerveztek maguk köré. Ők lettek a Muddy Shoes, azaz a Sáros Cipők, járták a hazai klubokat és fesztiválokat, egy éven belül önálló nagylemezt jelentettek meg (The Real Shuffling Hungarians, 1998).
Majd a kezdeti öles lépések jó időre komótos csoszogássá szelídültek. 2001 körül viszont addigi gyenge pontjuk, az önálló szerzői munka megindult. A saját dalok poposabbak, rockosabbak, helyenként jazzesebb hangvételűek lettek (mutatja ezt 2004-es CD-jük, a Cool), mellettük viszont változatlanul nyomták a chicagói és New Orleans-i bluesstandardokat, jó feketén, jó vastagon előadva. 
Fekete Jenő évente átlag 130 fellépést vállalt, és az ehhez kapcsolódó rock and roll életforma idővel benyújtotta a számlát. A súlyos betegségen áteső muzsikus végül is 2019-ben elkészítette első szólólemezét (Sárarany). Miként akkor az A38 Magazinban megfogalmazta: „Megfogant már bennem jóval korábban, hogy kéne egy szólóanyag, de idáig kellett várni rá. Nagyon kellett, hogy megnyugodjon a lelkem. 30, sőt, jóval több, mint 30 év van benne, ami annyira sűrű volt. Többezer fellépés, költözködések jobbra-balra, meg a családi élet – nem jutott idő rá, mindig máshová sodort a szél meg az élet. Most már ennyi minden után egyszerűen illik, ez szinte jár. Kell valamit hagyni az utókornak. (…) Jó értelemben vett slágergyanús dalokat próbáltam írni, fülbemászó dallamokkal, magyar szövegekkel. Színes kis anyag lesz, de azért alapvetően maradok a bluesvonalon.”
A Sárarany nemcsak az első – és ezidáig egyetlen – szólólemeze, hanem rajta ráadásul magyarul énekelt. A szövegeket Valla Attila írta, aki Fekete Jenő szerint remekül megírta azt a hangulatot, amit akár ő is megélt. És az ars poeticája azóta is változatlan: „Nem vagyok se lemezkiadós, se tévészereplős alkat. Aki hallani akar, jöjjön le a klubba.”
JBSz

Fekete Jenő

Ha Fekete Jenő jelenti a hagyományt, úgy a másik egykor <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-palermo-boogie-gang-11403">Palermo Boogie Gang</a>-frontember, Szabó Tamás (1968) a szüntelen kísérletezgetést. Egyrészt már korábban is számos hazai popprodukcióban (Zorán, Charlie) vett részt, másrészt 1997 őszén a fiatal kora ellenére több bluesformációban (Mama Killed A Chicken, Paid Holyday, Deep Fried) is megfordult zongorista Nemes Zoltánnal megalapította a Spo-Dee-O-Dee-t. Hozzájuk csatlakoztak később huszonéves muzsikusok (Szűcs Gábor, gitár, Varga László, bőgő, Torma Gábor, dob). Három, stilárisan eléggé heterogén korongot (Drinking Wine, 1999, Boogie Woogie Barbershop, 2000, Ain’t Got No Money, 2002) publikáltak 2003-as feloszlásukig.
A Spo-Dee-O-Dee után Szabó Tamás a bluesos, szvinges Largo Cammino formációban játszott, 2011 óta pedig a tradicionális blues vonalat a beattel és countryval elegyítő Mojo (korábban Mojo WorKings) alapító tagja.
Szabó emellett rendszeresen adott ki szólólemezeket. Első két korongja (The Tailor’s Clothes, 1997, The New Lodger, 1999), sokszínű, eklektikus munka, a 2001-es Blue Orange pedig szokatlan vállalkozás, és egyben arra kísérlet, hogyan lehet beleilleszteni a harmonikát a klasszikus zenébe, illetve a klasszikus darabokat hogyan lehet ötvözni a mai könnyűzenei hangzással. A 2003-as Part Of Silence-en filmzenei anyagok hallhatók, míg a két évvel későbbi All Comes Back-en Nemes Zoltánnal közösen New Orleans hangulatát igyekeznek felidézni.
Miként 2020-ban a Kortárs Online-on nyilatkozta: "Nincs még egy hangszer, ami ilyen szinten jelen lehet a hétköznapjaidban. Elfér a zsebedben, bármikor játszhatsz rajta. A szájharmonika nagyon emberi hangszer. Nincs rajta semmiféle áttét, se húr, se billentyűk: megfújod, és a lyukakon keresztül jön a hang. Emiatt a kapcsolatot is közvetlenebbnek érzem vele."
JBSz
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 337–338.