Publication/name

Bob Marley emlékére

One Love - Ladánybene 27

 Tíz koncert tíz évvel ezelőttről

A karibi zenei világ már az újhullámos zenekarokra is nagy hatással volt, de nálunk a modernizált ska stílus meghonosításával csak néhány zenekar (Fórum: Csak az a biztos, ha tele a has, GM49: Kötöde) próbálkozott. Majd jöttek azok a zeneileg egészen korrekt skazenekarok, melyek a pozitív üzenet helyett esetenként kifejezetten rasszista szövegeket énekeltek. Mint például a Flúgos Futam (ebből lett az Egészséges Fejbőr), a Fals (arab- és románellenes dalokkal) vagy a Vanek vezette Skanzelizé. A rasszista vonulat mellett persze ott működtek azok a vidéki formációk is, amelyek a stílus potizív üzenetét vitték, mint például a szegedi Boldog Idő, a miskolci Kabinet Rt. vagy a győri LK-Beat.
Aztán az 1980-as évek közepén érkezett a Ladánybene 27, mely csaknem egy évtizedig egyedüli reprezentánsa volt a jamaicai reggae-nek és társstílusainak, főleg a dubnak és dancehallnak. A kilencvenes évek második felétől viszont az underground részeként rendkívül nagy érdeklődés kezdett el mutatkozni előbb a ska-punk, majd a tradicionális ska zenék iránt.
Az eredetileg ska zenét játszó Ladánybene 27-et 1985-ben a kunbaracsi építőtáborban alapították különböző budapesti amatőr zenekarokból érkezett középiskolások, akiknek brahis neve onnan ered, hogy a tábort telefonon csak a Ladánybene 27-es körzetszámon lehetett felhívni. A zenekar első formációja nem volt hosszú életű, számos tagcsere következett, és bár az évtized végén folyamatosan koncerteztek, csak az 1990-es AORTÁ-n való jó szereplés eredményeként vehették fel bemutatkozó nagylemezüket (Reggae, 1991). Időközben stílusuk is változott, szinte kizárólag a reggae különböző korszakaiból és alfajaiból állt repertoárjuk. Csaknem kialakult az a felállás – Bodnár Tibor (gitár), Bokó Zoltán (billentyűsök), Hertelendi „Rasta” István (basszusgitár), László M. Miksa (ének), Pálinkás Levente (konga, ritmus hangszerek), Árokszállási Tamás (dob) –, amely a kilencvenes években a hazai zenei élet egyik legfigyelemreméltóbb csapata volt.
A slágerek sora a Rastafari-val indult, majd sorra következtek a továbbiak (Új ska, Ébredj, Van még a világon, Szedegetem, Látlak Afrika, Megyünk tovább). A zenekar tagjai 1995-ben elutaztak Jamaikába, ahol videóklipet és útifilmet is készítettek. Ezekkel előbb a nemzetközi sikert is aratott Van még hely a világon című albumukat népszerűsítették, majd példaképük előtt hódoltak (Bob Marley emlékére, 1996), illetve a jamaikai zenei tradíciókat idézték fel (Pozitív, 1996). Ekkor a zenekart már nemzetközileg is jegyezték, meghívást kaptak a Sunfest és Sunsplash fesztiválokra, itthon együtt léphettek fel a Wailers-szel, Pato Bantonnal vagy Chaka Demus &amp; Pleirs-szel. 1998-ban ismét egy nagy slágerrel (Kell egy ház) és egy azonos című albummal lendítettek karrierjükön, mivel a dal több külföldi válogatásra is felkerült.
A Ladánybene 27 kétségkívül ekkoriban ért el a csúcsra, létrehozta és üzemeltette az első pesti reggae klubot (Trenchtown Reggae Party), illetve a legnagyobb hazai reggae ünnepet (Reggae Camp). Az új évezredben érezhetően visszavett a korábbi tempóból, de a mai napig rendszeresen koncertezik, lép fel fesztiválokon és jelentet meg újabb lemezeket. Mert ahogy mondani szokták: a „lényeg a reggae pozitív üzenete, a tisztelet, a szeretet és a béke!” És hát mindenekelőtt nekik köszönhető, hogy az új évezredben olyannyira megélénkült a vidéki és a budapesti ska szcéna.
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 416–417.
 
<a href="https://www.facebook.com/Ladanybene27/">https://www.facebook.com/Ladanybene27/</a>
<a href="https://lb27.hu/">https://lb27.hu/</a>

Ladánybene 27

Hertelendi "Rasta" István

Pálinkás Levente

Árokszállási Tamás

Bokó Zoltán

László M. Miksa

Bodnár Tibor

Skerlecz Gábor

Mezőfi István

A nyolcvanas évek dereka óta az egyik legjelentősebb hazai bluesgitáros-énekes, a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-palermo-boogie-gang-11403">Palermo Boogie Gang</a> és a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-fekete-jeno-es-a-muddy-shoes-11417">Muddy Shoes</a> meghatározó muzsikusa.
Szobrásznak készült, képzőművészeti gimnáziumban érettségizett, s bár nem végezte el a Képzőművészeti Főiskolát, restaurátorként sokáig a Nemzeti Galéria jelentette számára a stabil hátteret. Mígnem a blues annyira magával nem ragadta, hogy választani kellett, és ő a Palermo Boogie Gang mellett tette le a voksát. (A két hivatást ugyanis nem tudta egyforma intenzitással végezni.) 
Klasszikus zongorázást tanult, a testvéreivel kórosban énekelt, a rézfúvósokkal is kacérkodott, de miután tizenhárom évesen meglátta a tévében Muddy Waters egyik koncertjét, inkább autodidakta módon tanult meg gitározni, és a bluesra tette az életét. Amibe számára sok minden belefér: a folk és a világzene éppúgy, ahogy a zydeco vagy a hawai zene. 
A képzőművészeti gimnáziumban ismerkedett meg Hagyó Bélával, a kapcsolat később is megmaradt, többek között a Hagyó Béla alapította a Palermo Boogie Gangben játszott. Majd annak 1997-es feloszlása után előbb a zongorista Nagy Szabolccsal lépett fel duóban, majd pedig komplett zenekart szerveztek maguk köré. Ők lettek a Muddy Shoes, azaz a Sáros Cipők, járták a hazai klubokat és fesztiválokat, egy éven belül önálló nagylemezt jelentettek meg (The Real Shuffling Hungarians, 1998).
Majd a kezdeti öles lépések jó időre komótos csoszogássá szelídültek. 2001 körül viszont addigi gyenge pontjuk, az önálló szerzői munka megindult. A saját dalok poposabbak, rockosabbak, helyenként jazzesebb hangvételűek lettek (mutatja ezt 2004-es CD-jük, a Cool), mellettük viszont változatlanul nyomták a chicagói és New Orleans-i bluesstandardokat, jó feketén, jó vastagon előadva. 
Fekete Jenő évente átlag 130 fellépést vállalt, és az ehhez kapcsolódó rock and roll életforma idővel benyújtotta a számlát. A súlyos betegségen áteső muzsikus végül is 2019-ben elkészítette első szólólemezét (Sárarany). Miként akkor az A38 Magazinban megfogalmazta: „Megfogant már bennem jóval korábban, hogy kéne egy szólóanyag, de idáig kellett várni rá. Nagyon kellett, hogy megnyugodjon a lelkem. 30, sőt, jóval több, mint 30 év van benne, ami annyira sűrű volt. Többezer fellépés, költözködések jobbra-balra, meg a családi élet – nem jutott idő rá, mindig máshová sodort a szél meg az élet. Most már ennyi minden után egyszerűen illik, ez szinte jár. Kell valamit hagyni az utókornak. (…) Jó értelemben vett slágergyanús dalokat próbáltam írni, fülbemászó dallamokkal, magyar szövegekkel. Színes kis anyag lesz, de azért alapvetően maradok a bluesvonalon.”
A Sárarany nemcsak az első – és ezidáig egyetlen – szólólemeze, hanem rajta ráadásul magyarul énekelt. A szövegeket Valla Attila írta, aki Fekete Jenő szerint remekül megírta azt a hangulatot, amit akár ő is megélt. És az ars poeticája azóta is változatlan: „Nem vagyok se lemezkiadós, se tévészereplős alkat. Aki hallani akar, jöjjön le a klubba.”
JBSz

Fekete Jenő

Kapcsolatok