Publication/name

Betlehemi királyok

Versmegzenésítésekkel, illetve a környező országok népdalainak átdolgozásával kezdte pályafutását az 1976-ban megalakított Kormorán, amely kezdetben a Sebő- és a Kaláka-hagyományokat próbálta meg egyesíteni. A zenekar – Koltay Gergely (1952, fúvós hangszerek), Kiss Gábor (bőgő), Szunyogh Xavér (hegedű), Poliviosz Karajannopulosz (gitár, dob, buzuki), Grigorisz Papadimitriu (gitár) – a 25. Színház együtteseként a Holdfényt vetettem című műsorával mutatkozott be a közönségnek, és egy-egy gondolat köré csoportosítva, albán, lengyel, görög, török, délszláv és magyar népzenei motívumokat felhasználva „végigkalandozták” a magyar irodalmat, Csokonaitól Nagy Lászlóig. 1977-ben Egyforma szó a szánkban címmel újabb koncertprogramot állítottak össze, rendhagyó irodalomórákat tartottak, de zenéjükben még mindig az akusztikus megszólalás volt a döntő. Az 1978-ban, a Várszínházban bemutatott Békeviselt nemzedék című műsorukban azonban már a rock stílusjegyei is fontos szerepet kaptak. 
Bár az együttes több színházi produkcióban is közreműködött, mindinkább egy sajátos zenei világot képviselő koncertzenekarrá alakultak át. A sorozatos tagcseréken átesett csapat a nyolcvanas években sem volt képes áttörni e falakat, pedig számos fontos színpadi produkciónak (Kőműves Kelemen, István, a király) ők adták a zenei hátterét, a Hobo Blues Bandből kivált Deák Bill Gyulával is sokat koncerteztek, lemezfelvételeket készítettek. Az 1990-ben elkészült Rockqiem egy széteső és útját kereső Kormoránt mutatott, és a Koltay Gergely vezette, teljesen kicserélődött csapat ezután deklaráltan „zenei-nemzeti közszolgálatot képviselő zenekar” lett. 
JBSz
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar folk története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2013, p. 102.
Kapcsolat: <a href="https://www.facebook.com/kormoranzenekar/photos?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/kormoranzenekar/photos?locale=hu_HU</a>

Kormorán

Az 1930-as évek jazzre érzékeny szórakoztatóipari szólistái közül feltétlen érdemes kiemelni a félig spanyol származású, a harmonikán, klarinéton, szaxofonon és zongorán egyaránt képzett Herrer Pált (Paul Ma De Herrer Y Marchez, 1906–1999), aki Nagybányán született, de Párizsban tanult és tizenöt éven át élt ott, mielőtt 1939-ben visszaköltözött volna Magyarországra.
Bár a francia fővárosban alapvetően tánczenét játszott, erősen vonzotta a jazz és a dél-amerikai muzsika. Volt, hogy Kairóban a Cherokee című világhírű standard szerzőjeként ismert Ray Noble zenekarában szaxofonozott, volt, hogy átmenetileg egy nemzetközi formációban együtt játszott a dobos Tony Benforddal, miközben néhány dél-amerikai együttesben is rendszeresen helyettesített. Miközben olyan remek francia zenészekkel hozta össze a sors, mint e fejezetben korábban említett, a korabeli helyi élvonalat jelentő szaxofonos-klarinétos André Ekyan és a tenorszaxofonos Alix Combelle. Sőt Herrer visszaemlékezései szerint olyan trióban is szerepelt, amelyben Stéphane Grappelli zongorázott(!), Joseph Reinhardt gitározott, ő pedig szaxofonozott.
Később több, Le Havre és New York között közlekedő tengerjáró (Paris, Île-de-France, Normandie) zenekaraiban játszott, a téli és nyári New York-i pihenők alatt pedig élvonalbeli amerikai muzsikusokkal barátkozott, sőt Teddy Wilsontól néhány privát zongoraórát is vett. Talán ennek köszönhetően játszhatott később többször is a fekete amerikai hegedűs, Eddie South zenekarában (s erről lemezfelvétel is készült Hollandiában).
JBSz
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar jazz története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2014, p. 49–50.

Herrer Pál

Vikidál Gyula (1948, Budapest) énekes, színész, aki a P.Mobil együttes tagjaként vált országosan ismertté. A hetvenes évek végén úgy emlegették őt, mint a legjobb hazai hard rock-énekest.
Az Iris, majd a Gemler nevű amatőr együttesekben kezdte zenei pályáját a hatvanas évek végén. Megfordult a szolnoki Pop együttesben, aztán énekelt a Recorder és a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-gesarol-89796">Gesarol</a> zenekarokban is. 1971-ben egy Pannónia nevű formációval vendéglátózott Miskolcon.
1974-ben lett a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-pmobil-6827">P.Mobil</a> énekese, amely az évtized végére az ország egyik legnépszerűbb rockcsapata lett - önálló album nélkül. A Hanglemezgyár vezetőinek packázása miatti reménytelen helyzetet a zenekar legnagyobb sztárja, Vikidál Gyula 1979-ben unta meg: az együttes rajongótáborának hatalmas felháborodására elment a P.Mobilból, és az akkor alakuló „őszinte és kőkemény” <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-dinamit-9319">Dinamit</a> tagja lett, ám a zenekar - két nagylemez után - 1982-ben feloszlott. Ugyanabban az évben Vikidál énekelt a Kugli együttesben, majd 1986-ig a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-p-box-9362">P. Box</a> frontembere volt, ahol egykori mobilos zenésztársaival (Bencsik Sándor, Cserháti István) játszottak hard rockot.
Színészként első szerepét a Máté Péter–S. Nagy István szerzőpáros Krízis című produkciójában kapta 1982-ben, ahol felfedezték őt a színház számára. 1983-ban egyik főszereplője (Koppány) lett az István, a király rockoperának. A személyét is ért sajtótámadások hatására 1985-ben szólólemezzel jelentkezett, amelyen sokoldalúságát (rock, opera, zsoltár, örökzöldek) akarta bizonyítani. 1986-tól előbb két évig a Rock Színház, majd 1992-től a Madách Színház tagja. A nyolcvanas években számos színpadi főszerepet alakított: Pilátus (Jézus Krisztus Szupersztár), Jean Valjean (Nyomorultak), János apostol (Mária Evangéliuma), Molokov (Chess), Atilla (Atilla – Isten kardja), Mufurc (Téli rege), Fezzinig (Isten pénze). 1990-91-ben szerepelt a Julianus barát című filmben és tévésorozatban.
1989-től az MHV (Menyhárt-Homonyik-Vikidál) trió tagjaként visszatért a rockéletbe. 1990-től szólólemezei is megjelentek (Maradsz, aki voltál, 1990, Keresztúton állok, 1993, Féltett kincseim, 1998, Vikidál Plussz, 2001). 2008-ig a volt P. Box-tagokat is soraiban tudó Boxer zenekarban énekelt, ezután az egykori P.Mobil-zenészeket tömörítő Mobilmánia együttesben láthattuk őt. 2019-ben szerepelt a megalakulásának 40. évfordulóját ünneplő Dinamit koncertjén.
Kitüntetései - 1988: Liszt Ferenc-díj, 1993: Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje. Emellett 1979-ben az év énekese lett a Popmeccs-szavazáson, valamint kétszeres eMeRTon-díjas előadónak mondhatja magát (1986, 1990).
Pályafutására árnyékot vetett az, hogy 2004-ben bizonyítékok hatására beismerte: a nyolcvanas években Dalos fedőnéven jelentéseket adott az állambiztonsági szolgálatnak zenésztársairól.
JBSz, HZ
 
<a href="https://www.vikidal.com/">https://www.vikidal.com/</a>

Vikidál Gyula

Varga Miklós (1956, Budapest) énekes, előadóművész. Nevéhez fűződik a 1980-as évek egyik legnagyobb hazai slágere, az Európa című dal. Az ősbemutatón az ő énekhangján szólalt meg István, a király a magyar könnyűzene történetének legsikeresebb rockoperájában.
1975-től a <a name="_Hlk142486805"></a>Grog, a Corpus, a Zenit, 1980-tól két évig a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-p-box-9362">P. Box</a>, s ezt követően rövid ideig a Sirokkó énekese volt. 1982-ben csatlakozott a svéd-magyar Safarihoz, amelynek 1983-ban elkészült az első albuma. Szörényi Levente ennek hallatán választotta ki Vargát István szerepére. A királydombi előadás sikerére alapozva szólókarriert kezdett, zenekart (V. M. Band, 1984) alapított. Első nagy sikere az Európa című dal volt. Ezt követően két sikertelen albumot készített (Európa, 1985), Játék, szenvedély, 1986), majd amikor a zenekar feloszlott (1990), mindinkább a színház felé fordult. Történelmi személyiségeket formált a János, a vitéz, a Jézus Krisztus Szupersztár, A költő visszatér, a Temesvár 1514, a Velünk az Isten, a Julianus, az Atilla – Isten kardja, a Honfoglalás és Az utolsó sírásó című darabokban. Szinte évente szerepel egy-egy új zenés előadásban, legutóbbi bemutatója 2022-ben volt, Az Ég tartja a Földet című musicalben IX. Gergely pápát alakította.
1990-től ismét megpróbálkozott a szólókarrierrel, de lemezei (A rockoperaház fantomja, 1992, Van remény!?, 1995, Hazatérés, 1999, Csemetekert, 2004, Vad volt és szabad, 2006) továbbra sem voltak kelendőek. 2005-től a Varga Miklós és a Band elnevezésű formációban is láthatjuk őt. Legutóbbi kiadványai: Újra itthon (2011), Ébredés - száz év magány után (2020), Újratöltve (2022).
Rengeteg elismerés birtokosa, néhány ezek közül: Az év énekese (1984), Bulgáriai Arany Orfeusz Fesztivál 1. helyezés (1985), eMeRton-díj (1990), Artisjus-díj (2001), Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (2011), A Magyar Kultúra Lovagja (2019).
István, a király szerepében az utóbbi években is színpadra lépett, 2019-ben pedig egy televíziós dalverseny extraprodukciójaként a fiatalos megjelenésű énekes már felnőtt gyermekeivel - Vivien és Szabolcs - adta elő legnagyobb slágerét, az Európát. A 2022-ben Máté Péter-díjjal jutalmazott Varga Miklós továbbra is vállal fellépéseket és gyakran megjelenik a médiában.
A magyarországi pápalátogatás tiszteletére Keresztes Ildikóval és Vastag Csabával közösen készítették el a Magyar fohász 2023 című dalt.
JBSz, HZ
 Kapcsolat:
<a href="https://www.facebook.com/profile.php?id=100057580594738">https://www.facebook.com/profile.php?id=100057580594738</a> <a href="http://www.vargamiklos.hu/">http://www.vargamiklos.hu/</a>

Varga Miklós

Bár pályáját még az 1970-es évek legelején kezdte, országos ismertségre Hobo mellett tett szert az ország akkori legjobb hazai bluesénekese, Deák „Bill” Gyula (1948). Tizenegy éves korában orvosi műhiba miatt elveszítette egyik lábát, ezért a Kádár-korszakban sokáig „nem volt színpadképes”, aztán mégis sikerült tehetségéhez méltó pályát befutnia. Még ha az elmúlt tíz évben jobbára ő is csak a hírnevéből él.
Kőbánya talán legismertebb rockere a hatvanas évek végén a helyi Sztár együttessel lépett színpadra először – a kor szokásának megfelelően angol dalokkal, kamu szövegekkel. Később a Napsugárban, a Wanderersben és a Lloydsban énekelt. Zenei fejlődésére saját bevallása szerint leginkább Babos Gyula, Szakcsi Lakatos Béla, Lakatos Bögöly Béla és Orszáczky Jackie hatott. Gyakran vendégeskedett a Syrius örömzenélésein, de rövid ideig Radics Béla zenekarába is beugrott.
1979 márciusában a szintén kőbányai Póka Egon javaslatára lett előbb a vendége, majd rendes tagja a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-hobo-blues-band-9447">Hobo Blues Band</a>nek, melyből 1985-ben – saját bevallása szerint – emberi és anyagi problémák miatt vált ki. Ebben nyilván az is szerepet játszott, hogy Deák Bill Gyula az István, a király-ban alakított szerepe (Torda) után úgy gondolta, önállóan is eléggé nagy sztár. Előbb a Kormorán kísérte, majd Bencsik Sándorral megalapította a rövid életű Bill és a Box Companyt. 1987 óta saját, folyamatosan változó összetételű zenekarával koncertezik, és azóta is hű régi önmagához: a tőle megszokott rhythm and bluest nyomja, igaz, egyre halványabb színvonalon.
Az elmúlt negyven évben számos szólólemezt jelentetett meg. A két legerősebb korongja (Rossz vér, 1983, Bűnön, börtönön, bánaton túl, 1993) dalait javarészt Póka Egon és Hobo írta neki, az 1986-os Mindhalálig blues-t és az egy évvel későbbi (sokáig csak kazettán elérhető) Bill kapitány blues cirkuszá-t a Kormorán együttes tagjaival készítette. Saját zenekarával eddig három albumot jegyez (Bort, bluest, békességet, 1999, Hatvan csapás, 2008, A Király meséi, 2009).
JBSz–SJ
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 2 (1980–90-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 327–330.
 Kapcsolat:
<a href="https://www.facebook.com/deakbillgyula/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/deakbillgyula/</a>

Betlehemi királyok

Kapcsolatok

Kormorán

Herrer Pál

Vikidál Gyula

Varga Miklós

Deák Bill Gyula

Pálmai Zoltán

Koltay Gergely

Jenei Szilveszter