Publication/name

Bartók: Túlparton

Az 1990-es évek második felében indult autentikus magyar népzenét játszó formációk közül talán Fonó zenekar a legfontosabb. Nem csak azért, mert több generációt és régiót egyesítő felállásában – Navratil Andrea (1978, ének), Agócs Gergely (1969, ének, fúvóshangszerek), Gombai Tamás (1970, hegedű), Pál István „Szalonna” (1980, hegedű), D. Tóth Sándor (1963, brácsa, ütőgardon, dob), Tárkány-Kovács Bálint (1980, cimbalom), Kürtösi Zsolt (1955, bőgő, harmonika) – elsősorban a magyarság és a Kárpát-medence egyéb népeinek hangszeres és vokális zenei hagyományát ápolja, hanem mert muzsikusai gyűjtéssel, azaz zenefolklorisztikai terepkutatással szintén foglalkoznak.
Oktatási feladatokat is vállalnak, elsősorban népzenei táborokban, mesterkurzusok vezetésének keretében, illetve gyerekeknek szóló hangszerismertető koncertek formájában. Emellett a zenekar tagjai (egyenként, de közösen is) más jellegű produkciókban (klasszikus vonószene, opera, modern jazz, világzene, autentikus klezmer) is részt vesznek.
JBSz
 
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd: A magyar folk története, Budapest, Kossuth Kiadó, 2013, p. 192–193.
<a href="http://www.fonozenekar.hu/">http://www.fonozenekar.hu/</a>

Fonó zenekar

Rokonságok és közelítések – Interjú Agócs Gergellyel

Az Érsekújváron született, Füleken felnőtt Agócs Gergely népzenész, népzenekutató tizenhat éves korától gyűjt, elmondása szerint e gyűjtések légköre alakította ki benne a késztetést a folklórban való elmélyülésre, a nóták, a táncok megtanulására, a hangszeres muzsikálásra, és lett 1987-ben a kassai Csámborgó Zenekar tagja. Kezdetben csak magyar és szlovák folklórt gyűjtött, az utóbbi húsz évben ezek mellett ruszin, gorál, cigány, román, horvát, balkár, karacsáj, udmurt, komi, nogaj, baskír, kumuk és kabard népi hagyományanyagokat is. 
A losonci Építőipari Középiskola földmérő-térképész szakán érettségizett, majd az ELTE BTK néprajz szakán végzett, ahol összehasonlító folklorisztikából doktorált. 1999 márciusa és 2000 nyara között ő vezette a Fonó Budai Zeneház Utolsó Óra népzenegyűjtő programját. 2001 óta a Hagyományok Háza tudományos munkatársa. Népzenét oktat, előadásokat tart, a Fonó Zenekar (korábban Hegedős együttes) vezetője. Miként a róla szóló Wikipédia-oldalon olvasható: „A füleki vár délköszöntő tárogatója az ő játékát süvölti nap, mint nap a városkára, Krasznahorka vára kuruc hangulatát árasztva.”
Édesanyja a pozsonyi rádió magyar főszerkesztőségén dolgozott, a nagyszüleinél nevelkedett, Füleken az óváros és a körülötte kiépülő lakótelepek világában nőtt fel és blueszenekarban játszott. Majd a Palóc Néptáncegyüttesben táncolva találkozott táncházmozgalom táncos-koreográfusával, Mlinár Pállal, aki megmutatta neki Martin György gyűjtéseit, és annak kölcsönmagnóval, kölcsönkazettával jutott el a legközelebbi faluba, az öt kilométerre lévő Füleksávolyba, ahol rátalált ugyanerre az örökségre.
1999-től a Fonóban az akkor már évek óta zajló Utolsó Óra program vezetője lett, legalábbis az ő szakmai irányítása mellett zajlott annak felvidéki vonulata. 
„Amikor egyetemistaként az egyik nyári gyakorlatomat a Zenetudományi Intézetben töltöttem, egy nagyméretű, sok pici fiókkal ellátott szekrényben elhelyezett támlapok, az úgynevezett falukarton alapján meg tudtam megnézni, ki, mikor, mit gyűjtött a Felvidéken. Átnyálaztam az egészet, és rádöbbentem, hogy a szlovákiai magyar hangszeres népzenéből rögzített anyag összesen nem több 5-6 óránál. Na, ezt az 5-6 órát azóta megtoldottam további 500-zal. Beleértve az Utolsó Óra programot, ami nagyjából 270 órát jelent. 1999 márciusa és 2000 nyara között huszonöt zenekart hoztunk el a Fonóba, ennek fele magyar, a másik fele ruszin, szlovák vagy gorál volt.”
Az Utolsó Óra program után bekerült a Hagyományok Házába, a mai napig az intézmény tudományos kutatója. Miközben tevékenysége régóta nem korlátozódik a Felvidékre. hisz Magyarország, Erdély és Moldva számos tájegységén gyűjtött, az ezredforduló óta pedig járt az észak-kaukázusi balkárok és karacsájok körében is.
Közben 1997-ben ő is tagja lett a Honvéd táncegyüttes kísérő folkzenekarának (Hegedős együttes), mely 2002-ben felvette a Fonó nevét. Mégha a névválasztás nem jelentette azt, hogy rendszeres klubbal vagy táncházzal jelentkeztek volna az intézményben. Az általuk képviselt „közelítések irányzatot” a Fonó színpadán is aktívan művelték. És ott fogalmazódott meg több lemezük – a Túlparton (2004), a Hateha (2009), vagy a Vadbarokk (2012) – gondolata.
JBSz

Bartók: Túlparton

Kapcsolatok

Fonó zenekar

Agócs Gergely

Innen érkeztél: