Publication/name

Bartók on Rock

Az 1960-as évek végi, 1970-es évek eleji underground további fontos figurája volt az énekes, később fuvolista Török Ádám. Még a nyolcvanas évek végén is csak úgy emlegették, mint az utolsó mohikánt, aki megjelenésével még mindig a hatvanas éveket, a legendás zenészbarátokat, a felejthetetlen emlékű bulikat idézi. Elmaradhatatlan fuvolájával egyike azoknak a „kiveszőben lévő, bohém, nagy álmú, pesti Szindbád-embereknek”, akik a rockot nemcsak a színpadon és jelszavakban éltetik, hanem gondolkodásukban, életformájukban is igyekeznek azonosulni vele. És aki még hetvenen túl is képes megidézni a balatoni nyarakat, az autóstoppokat, az első beatünnepeket, a korai Tabán-bulikat, azokat a garabonciás időket, amikor nem csak ő és társai, hanem a közönség is hitte, hogy a zene erejével, a közösség hitével, az új eszmékkel, egymás közelségének melegével, gondolataink kicserélésével meg lehet változtatni a körülöttünk lévő világot.
Török Ádám sosem tartozott a menedzsertípusú zenekarvezetők közé. Zenész volt és maradt, aki a badacsonyi korszak tovatűnt álmait kergetve, a maga útját járva a széljárások helyett a zenei változásokra figyelt.
Nyughatatlan gyerekként kezdte, a tanárok réme volt, sokat csajozott meg balhézott. Az első beatbulikra osztálytársa, Zalatnay Cini jóvoltából került, ott fedezték fel Komárék is, velük énekelt először. Aztán rövid időre megfordult a Dogsban, 1968-ban pedig átvette a Mini irányítását. Nevüket egy kályháról kapták: a basszusgitáros Czipó Tibor jóvoltából játszottak egy Minikalor-reklámban, amelyet aztán sehol nem vetítettek le, de a név rajtuk maradt.
A badacsonyi Tátika eszpresszó-beli bulik hírére hívta Margó néni, az I. kerületi művelődési ház igazgatónője őket a Bem rakpartra (rockpart), ahol klubjuk a feléledő hippikultúra egyik központja lett. Erdős Péter akkori „popcsászár és atyaisten” felajánlotta „segítségét”, többek között azt javasolta neki, hogy komolyodjon meg, vegyen be három nőt a vokálba, ő meg – mint valami szépfiú – csak táncoljon velük. Persze Török nemet mondott: 1978-ig nem is jelenhetett meg lemeze a Mininek.
A hetvenes évek végén az új tinigeneráció a kemény rockzenét játszó zenekarokkal együtt a Minit is a hátára kapta. A keményebb közönség egyre keményebb zenét igényelt, így a Mini zenéje is egyre rockosodott, és hígult. De a váltás végül mégsem hozta meg a várt sikert, és 1983 októberében Török feloszlatta csapatát. Később különböző formációkkal – Mini RC., Török–Tátrai Tandem – kísérletezett, majd 1988-ban kiadott egy zeneileg érdekes, de rossz időben született albumot (Alligátor). A következő öt évben főként osztrák és svájci klubokban játszott, majd megalapította a később folyamatosan változó felállású, 1998-ig létező Rhythm And Blues Branchot, röviden R. A. B. B.-ot, amelyben többek között Závodi János, Köves Miklós, Muck Ferenc és Zsoldos Tamás játszott vele.
1993 márciusában egy nagyszabású Budapest Sportcsarnok-buli erejéig összetrombitálta a régi társakat, majd 1998-tól Török Ádám + Mini néven újraindította egykori formációját. A január 12-én ötvenedik születésnapját ünneplő Török Ádám előbb nagyszabású – később CD-n is kiadott – koncertet adott a Petőfi Csarnokban, majd újraélesztette a Minit. Azóta több színvonalas, de a korábbi Mini-képhez nem sok újat hozzárakó albumot (Misztikus utazó, 1999; A szél nomádja, 2001; Egy varázslatos éjszaka, 2003; Éjszakai harcos, 2005, Aphrodité, 2008, Elrohant idő, 2013) készített.
JBSz-SJ
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 190–191.
Kapcsolat: <a href="https://www.facebook.com/torokadamesamini/">https://www.facebook.com/torokadamesamini/</a>

Török Ádám

A köztudatban jazz-rock formációként élő Mini underground, rhythm and blues zenekarként indult. 1968 áprilisában az Ifjúsági Magazin-ban ezen a néven még egy trió látható – Czipó Tibor (1947–2019, gitár), Kiss Zoltán (basszusgitár), és Dobos Sándor „Doxa” (dob), aztán a tavasz végén érkezett a későbbi frontember, Török Ádám (1948, ének, fuvola, ex-Dogs) és Závodi János (1947, szólógitár, ex-Stardust), Czipó pedig basszusgitárra váltott. Már a Török-Závodi-Czipó-Dobos felállású együttes tette híressé a badacsonyi Tátika eszpresszót, ahol a szokásos vendéglátós szórakoztatózene helyett a közönség az akkor Magyarországon még ritka progresszív rockzenét hallgathatta. A rögtönzött jam sessionökre a Balatonnál zenélő barátok összefutottak, és hamarosan országos híre lett a Tátikának. Autostoppal, hátizsákkal érkeztek a beatrajongók.
A Mini Budapesten 1969. augusztus 26-án a Sakk-Matt törzsközönsége előtt mutatkozott be az Ifjúsági Parkban, ahol a Troggs, Jimi Hendrix és a Who dalait, illetve saját bluesaikat (Asztalhoz leültem, Én akarlak) viharos siker fogadta. Néhány hét alatt elismert zenekar lettek, és a Syrius Csanády utcai klubja mellett 1969 őszén a Bem rakparton megnyíló Mini klub lett a rockerek és hippik egyik törzshelye, ahol a kezdeti rhythm and blues korszak után hamarosan megismertette híveit a jazz-rockkal is.
Ez azonban nem annyira tetszett az inkább rockzene-párti Závodi Jánosnak, majd 1971 januárjában a zenekar teljesen megújult – Török mellett Papp Gyula (1951, billentyűsök), Németh Tamás „Nemecsek” (1951, dob) és Nagy István (1945, basszusgitár) játszott benne. Az új formáció tavasszal már az Illéssel szerepelt egy ORI-műsorban, és nehezebben befogadható zenéjük ellenére országosan ismertek lettek. 1972-ben az MHV három kislemezt – Gőzhajó / Délelőtt, Kereszteslovag / Sirályok, Halványkék gondolat / Ne félj – vett fel velük, de önálló albumra már nem kaptak lehetőséget.
Aztán 1977-ben, a tizenévesek elindította rockhullám hátán a margóra szorult Mini is felkapott, sztárolt zenekar lett. Az új arcokat kereső fiatalok rátaláltak a kívülállás mítoszával körülvett, az „aranykor” hangulatát dalaival, megjelenésével, koncertformáival is megidéző együttesre. Török Ádámék a hetvenes évek végén a legnagyobb koncertfórumokra jutottak el, de továbbra is megmaradtak klubzenekarnak, őrizve a rock esetlegességét, őszinteségét, érzékenységét, lendületét, a közvetlen kapcsolatot.
Az ekkor már Török Ádám, Németh Károly (1952, billentyűs), Németh Alajos (1956, basszusgitár) és Balogh Jenő „Szivacs” (1955, dob) felállású Mini műsorában a rhythm and blues és jazz-rock szerzemények mellett a hosszabb lélegzetű elektronikus, UFO-król szóló, elvont zenei és szövegvilágot képviselő dalkísérletek is helyet kaptak. Ezt a felemás állapotot jól tükrözi a végül 1978-ban megjelent első lemez (Vissza a városba), amely egyszerre tekinthető az előző évek lezárásának, de már helyet kaptak rajta az elektronikus rock jegyében született új dalok is. A Dinamitba csábított Németh Alajos helyére Kunu László (1955) érkezett, a zenekar pedig, kihasználva a közönség és a piac feltámadt érdeklődését, megkeményítette a zenét, és a második album (Úton a Föld felé, 1979) már címében is jelezte a realitásokhoz való alkalmazkodást. Amihez az is hozzátartozott, hogy a dalokat már a sikeres, befutott, a hatalom részéről elfogadott táncdalszövegíró, S. Nagy István jegyezte, igaz, jobbára csak a nevét adva a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat vezetői számára kevésbé szalonképes Török-sorokhoz.
Ezzel az eléggé egyenetlen színvonalú albummal azonban a zenekar a két szék között a földre huppant: sem a régi Mini-rajongók, sem a kemény rock közönsége nem szerette igazán. Ahogy a korong kulcsdala (Nem tudom, hogy merre?) is érzékelteti, nem tudták eldönteni, hogy melyik utat válasszák. A következő lemezzel ismét a múltba néztek: kiadták az 1980. június 8-án a Pestlőrinci Ifjúsági Parkban adott koncertjük esszenciáját, ahol az aktuális számok mellett jó néhány régi Mini-balladát (Kereszteslovag, Gőzhajó, Kolduskirály) is előadtak, és több szám erejéig csatlakozott hozzájuk az egykori társ, Závodi János. A zajos, de rövid életű siker után ekkor visszavonultak, és amikor 1983-ban a Dzsungel-lel újra visszatértek a színre, meglehetősen fáradt, önismétlő zenekar benyomását keltették. Török Ádám le is vonta gyorsan a konzekvenciát: még abban az évben, az október 20-i buli után feloszlatta csapatát.
A Mini nevével újra 1993-ban lehetett találkozni: márciusban a Budapest Sportcsarnokban „leszállt az időgép”, és emlékezetes hangulatú bulin idézték fel pályafutásuk legszebb, legmaradandóbb dallamait. Az eseményhez kapcsolódó (még a paksi főpróbán rögzített) CD-n pedig végre hanghordozón is megjelenhetett két régi remek Mini-ballada, az annak idején alkoholistának bélyegzett Asztalhoz leültem, az apokaliptikusnak aposztrofált Apák és fiúk, illetve Bartók Béla Este a székelyeknél című művének progresszív rockos átirata. (Utóbbit – tartva a híresen kötözködő/letiltogató Bartók-örökösöktől, Éjféli találkozás Béla bácsival a Csiki havasok alatt címmel tüntették fel.)
1998 -ban Török Ádám ismét újraélesztette a Mini nevet, és 2023-as haláláig alkalmanként Török Ádám és a Mini néven koncertezett.
JBSz–SJ
Forrás:
JÁVORSZKY Béla Szilárd, SEBŐK János: A magyarock története 1 (1960–70-es évek), Budapest, Kossuth Kiadó, 2019, p. 187–192.
Kapcsolat: <a href="https://www.facebook.com/torokadamesamini/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/torokadamesamini/?locale=hu_HU</a>

Mini

Kézdy Luca generációja talán legtehetségesebb hegedűse, a Magyar Rádió 2006-os jazzhegedű-versenyének közönségdíjasa. Édesanyja zongoratanár volt, így a zene gyerekkora óta természetes nyelvnek, közegnek számított odahaza. Hamar kiderült, hogy van hozzá adottsága, innentől viszont elég nagy elváráscsomagnak kellett megfelelnie, vizsgáról vizsgára, koncertről koncertre bizonyítania. Közben meg nem igazán élvezte a muzsikálást, inkább feladatot jelentett számára, mint örömforrást. Bár környezete nehezen értette meg, hogy miért nem szeretne az általuk természetesnek vett, szinte előre megírt történet szereplője lenni, végül beletörődtek, hogy Luca a zenei konzervatórium helyett a szabad szellemű Révai Gimnáziumba tanulhasson tovább.
Tizenhárom éves koráig szinte kizárólag klasszikus zenét játszott, egyedül Markó Iván balettóráin – ahová korrepetitor édesanyját kísérte el – találkozott Gershwinnel és ragtime-okkal. Aztán 1994 nyarán meghallotta Al Jarreaut, hatására elindult a jazz irányába, majd jóval később, már egyetemistaként Stéphane Grappelli volt rá letaglózó hatással. Akárcsak később Lantos Zoltán univerzuma.
Azóta számtalan formációban megfordult (gyakran párhuzamosan), többek között hosszabb ideig játszott a Nigunban, az Átmeneti Kabátban és a Nagy János vezette Freestyle Chamber Orchestrában, zenészként pedig részt vett a TÁP Színház előadásain. De ezeknél sokkalta fontosabb a 2006-ban alapított triója, a Santa Diver. Se megfelelni, se magamutogatni nem akaró, lüktető és érzelemgazdag hegedűjátékát eddig négy ötletes, izzadtság és manírok nélküli album őrzi (Sending Ovation, 2009, Santa Diver, 2013, Deep Diving, 2017, Blue Horizon, 2020).
Kézdy Luca az elmúlt évtizedekben sajátos hegedülési stílust alakított ki, szereti a hangszerét effektezni, gyakorta használ disszonáns hangokat. De sohasem öncélúan. Ahogy 2022 februárjában a Recorderben nyilatkozta: „A zene DNS-ébe mélyen bele van kódolva, hogy a feszültség és az oldás váltakozására épül. Én ezt sajátos módon kimaxolom. Egyszerűen unatkozik a fülem a sok konszonanciától, de a túl sok disszonanciát se bírom (….) Néha azt mondják, hogy ezer hegedűsoundból is megismernék az enyémet, aminél nagyobb dicséretet nem lehet kapni. Nehéz ezt belülről visszafejteni, de talán abból fakadhat, hogy a hangok legegyszerűbb, legőszintébb formáját keresem.”
JBSz
Kapcsolat:
<a href="https://www.facebook.com/kezdy.luca/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/kezdy.luca/?locale=hu_HU</a>
<a href="https://www.instagram.com/kezdyluca/">https://www.instagram.com/kezdyluca/</a>

Kézdy Luca

Bartók Béla

Nagy István (basszusgitáros, Wastaps)

Papp Gyula (1951, Nádudvar) billentyűs, zeneszerző. Az 1970-es, 1980-as években játszott a Mini, Skorpió és Dinamit zenekarokban. Eddigi pályafutása során csaknem 250 hanghordozón szerepelt előadóként, zeneszerzőként, producerként vagy vendégzenészként.
A Hajdúságban született, a családjával 1956-ban költözött Budapestre. Zenei tanulmányait hétévesen zongorán kezdte, majd a Konzervatóriumi előképzőben folytatta. Onnan útja a Konzervatóriumba vezetett, ahol 1966-tól zongora főtanszakra, majd 1967-től zeneszerzésre járt. Még a konzervatóriumi időszakban az egyik iskolatársa invitálására orgonistaként egy beatzenekarba igazolt.
Első ismertebb együttese a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-mini-6779">Mini</a> volt, amelyben 1970 és 1973 között volt billentyűs, és a zeneszerzésből is kivette a részét az akkoriban a progresszív, a jazz és a klasszikus zene szintézisét összehozó zenekarban.
Innen Frenreisz Károly elhívta őt a frissen alakuló <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-skorpio-6878">Skorpió</a>ba, ahol zeneszerzőként, illetve billentyűsként négy magyar és egy angol nyelvű nagylemezt jegyzett.  
1979-ben a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-dinamit-9319">Dinamit</a> rockzenekar alapító tagja lett, amelyben 1982-ig szerzőként, illetve billentyűsként két nagylemezen szerepelt.  A zenekar 2009-től 2011-ig tartó második korszakában is ott volt Dinamitban.
Nevéhez kötődik a A P.S. Bandként induló, majd Safari néven közismertté váló svéd-magyar zenekar megalapítása. A Varga Miklós énekessel felálló formáció nem sokkal az 1983-as That Was Then, This Is Now című album megjelenését követően feloszlott.
Papp Gyula 1987 és 1991 között a Kormorán tagja volt. Játszott a Besenyő Blues Bandben is. Zorán zenekarában 1991-től 2003-ig volt orgonista. 1995-ben saját lemezzel jelentkezett - Papp Gyula és a Prédikátor: A pokol tornácán. Két alkalommal is beszállt a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-p-mobil-6827">P.Mobil</a> együttesbe (1998-1999 és 2009-2013).
1997-2003 között a Mother Funker zenekar billentyűse volt, ezt követően 2009-ben Sárdy Barbara énekesnővel létrehozta a Papp-Sárdy n.b.b. zenekart, amely később a <a href="https://popkulturalis.hu/eloado-papp-sardy-acoustic-66318">Papp-Sárdy Acoustic</a> nevet vette fel. 2011- től ismét Török Ádámmal zenélt az ős-Mini, majd 2016-tól a Mini Acoustic World zeneszerző-billentyűse volt. 2019-ben Mándoki László felkérésére elvállalta a vendégbillentyűsi posztot a Mandoki Soulmates formációban, és világsztárok társaságában közreműködött a Living In The Gap / Hungarian Pictures című dupla albumon, illetve koncertsorozaton.
Az 1980-as évek közepétől kezdve a kiadói háttérmunkában is részt vett. Volt olyan időszak, amikor évente 10-15 lemez megszületésének volt részese, zenei rendezőként, vendégzenészként. Dolgozott például Csuka Mária és Mónika, Bajor Imre, Vikidál Gyula és Varga Miklós albumain, de a Pál Utcai Fiúk: A nagy rohanás című 1992-es lemezének felvételénél is komoly szerepet játszott.
Az évek során színpadi darabokhoz is írt zenét. Jelenleg a budapesti Újszínház zenei vezetője, emellett zenei tanácsadó a soproni színháznál, és dolgozik a békéscsabai teátrumnak is.
Papp Gyula - a Hammond-orgona hazai virtuóza - azon zenészek egyike, aki több területen maradandót alkotott. A négy-ötperces rockzenei daloktól kezdve a klasszikusok átiratain át a zenés színpadi művekig mindenütt otthagyta névjegyét.
2021 októberében 70. születésnapja alkalmából életműkoncertet adott az Erkel Színházban. A monstre előadáson számtalan zenész színpadra lépett Papp Gyulával. Többek között ott volt Török Ádám, Zalatnay Sarolta, Charlie, Vikidál Gyula és Rudán Joe.
HZ
 
<a href="https://www.facebook.com/papp.gyula.56/?locale=hu_HU">https://www.facebook.com/papp.gyula.56/?locale=hu_HU</a>

Kapcsolatok

Török Ádám

Mini

Kézdy Luca

Bartók Béla

Nagy István (basszusgitáros, Wastaps)

Papp Gyula